Az interneten kering egy – ismeretlen szerzőtől származó – különleges írás, amely azt a tömeges, és senki által nem szervezett, nem vezetett jelenséget mutatja be, amely egyszerre figyelhető meg a Föld valamennyi részén. Íme:

A felszínen háború és erőszak dúl a világban, és a dolgok sötétnek látszanak. Ám ezzel egy időben a lélek csendjében és nyugalmában valami más is történik a mélyben. Egy belső forradalom zajlik, amint néhány embert megszólít és hív egy magasabb világosság.

Ez egy csendes forradalom. Bentről kifelé megy végbe. Lentről, a mélyből halad a felszín felé. Ez egy globális hadművelet. Egy spirituális konspiráció.

Ez egy újság-tervezet, amely célja egyelőre annyi, hogy elinduljon általa egy közös gondolkozás, együttműködés vagy esetleg munka. Első lépésként szeretnénk kikérni mindenki véleményét. A jelenlegi szöveg előkészítésébe azért nem került senki bevonásra, mert - a tapasztalatok szerint - soha nem jutunk el sehova, ha pusztán egy újság-alapítás ötletével rendelkezünk. Most viszont már van egy nyomdakész újság-tervezet, amiről lehet beszélni, alakítani, jobbá tenni (esetleg szétszedni). Az első körös véleményezés után vélhetően kialakul egy olyan verzió, amelyet elfogadhatónak tart minden együttműködő csoport. 

A munkahely manapság a terror és szenvedés, nem pedig az örömet nyújtó alkotó munka színtere. Az egzisztenciális függésben lévő munkavállalók nyomott bérért kénytelenek elviselni azokat a körülményeket, amelyeket az erőfölényben lévő munkáltatók rájuk kényszerítenek. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a munkafolyamatok automatizálása következtében egyre több helyen dolgoznak gépek helyettünk és mind kevesebb emberi munkaerőre van szükség: a nagyfokú gépesítés miatt tíz-tizenöt éven belül a munkahelyek csaknem fele megszűnik.

Magyarország a rendszerváltás óta ugyanannak a kétpólusú hatalmi elitnek a fogságában vergődik: a választópolgárok a libikóka hol egyik, hol a másik oldalához tartozó pártra és pártszövetségre voksolnak, aztán csodálkoznak, hogy hiába várják a kampányígéretek betartását, sorsuk jobbra fordulását. Egyeseket azonban eme „képviseletinek” nevezett, meglehetősen korlátozott demokrácia nem elégít ki, és keresik a módját annak, hogyan szélesíthetik ki a polgárok beleszólási képességeit a közügyekbe. Az egyik ilyen a „likvid demokráciának” nevezett módszer, amely döntéshozatali modellje révén igyekszik egyesíteni magában a képviseleti demokráciával elérhető szakértelmet és a közvetlen demokrácia előnyeit. 

Ha egy elmegyógyintézetben születtél volna és élnél, soha nem kérdőjeleznéd meg az ott élők épeszűségét, hiszen mindenki azt tekintené normálisnak. A felébredés az a folyamat, amikor egyre inkább meglátod a normálisban az őrültséget. Emberek milliói élnek őrült tudatállapotban és ezt tekintik normálisnak. Mélyen belül azonban mindenki érzi a hatalmas mértékű stresszt, boldogtalanságot és szenvedést, melyek mind jelzések, hogy valami nincs rendjén.” – Eckhart Tolle

A médiamonopóliummal rendelkező hatalmi elit a társadalmakat tudatlanságban tartja, és teljesen elhallgat minden olyan témát, amely nem szolgálja céljait, érdekeit. A hatás ellenhatásaként sorra jönnek létre azok az felületek, amelyek fel próbálják hívni a figyelmet azokra a tényekre, amelyekkel a „hivatalos” médiumokban nem találkozhatunk.

Szinte már általánosan elfogadott állítás, hogy a gyerekek hiába koptatják hosszú éveken át az iskolapadot, nem szereznek a munkahelyeken vagy a mindennapi élet során hasznosítható tudást (OECD adatai szerint a magyar felnőtt népesség 25-30 százaléka funkcionális analfabéta). Egyre többen vannak azok, akik egyenesen azt állítják, hogy az oktatási rendszer nem csak elveszi a gondtalan gyermekkort a jövő generációjától, hanem önbizalmát, kreativitását és természetes tudásvágyát vesztett, torzult énképű, szorongó, érdektelen és passzív, esetenként – súlyos konfliktusokra utaló – testi és lelki tüneteket produkáló embereket termel. A legmarkánsabb vélemény szerint az iskolában egész egyszerűen olyan GDP-termelő bio-robot állampolgárokat (alattvalókat) nevelnek, akik egy életén át engedelmeskednek a hatalom elvárásainak, nem fogalmaznak meg önálló véleményt, szó nélkül tűrnek a munkahelyeken, a bürokrácia rendszerében és az éhnyugdíj évei alatt – egészen a sírig.

Magyarország gazdag, mindent megadna a területén élőknek, mégis milliók tengődnek kilátástalan körülmények között. Ennek a legfőbb oka, hogy igazságtalan a közösen megtermelt javak elosztása, és hátrányos helyzetben vannak azok, akik munkájukkal járulnak hozzá mindannyiunk boldogulásunkhoz. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy fizetésből nem lehet eltartani egy családot (de még kettőből sem)! 

Az európai nemzetek és államok – szükségszerűnek vélt – feloldódása és az EU keretein belüli összeolvadása egy bizonyos hatalmi kör számára rendkívül kedves célkitűzés. A nemzettudat gyengítésére kifejtett törekvéseik Magyarországot sem kímélik és hát nincsenek nehéz helyzetben, hiszen nemzeti önképünket már évszázadok óta módosítgatják az épp aktuális hatalmi érdekek szerint. Össze is vagyunk kavarodva rendesen, még csak azzal sem vagyunk tisztában, hogy kik voltak őseink, hogyan kerültünk a Kárpát-medencébe. 

Hallott már a világ jövőjét alapjaiban befolyásolni képes Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről, amit röviden csak TTIP-nek neveznek? Ha nem, akkor ne legyen meglepve, hiszen az Európai Unió és az Egyesült Államok szinte teljesen titokban folytat tárgyalásokat erről a globális kihatású szabadkereskedelmi egyezményről. Bár a TTIP gyakorlatilag egyetlen hatalmas közös piaccá olvasztaná össze az USA-t és az EU-t, az embereket nem tájékoztatják, miről egyezkednek a fejük fölött az unió vezetői. 

A gazdasági válság kirobbanása óta sok százezer ember vergődik Magyarországon a devizahitelek csapdájában. A visszafizethetetlen méretűre nőtt hitelek törlesztő-részletei okozta anyagi ellehetetlenülésből nem látszik kiút, így voltak, akik a kilátástalanságból külföldre, míg mások a halálba menekültek. Az elkeserítő helyzetbe került családok között szerencsére vannak olyanok is, akik nem hagyták annyiban, és szervezetté alakulva közösen próbálnak küzdeni azon körülmények ellen, amely lehetővé és törvényessé (!) teszi sok százezernyi ember kifosztását. 

Az egyre forróbb nyaraknak köszönhetően már az is észrevehette, hogy bolygónk folyamatosan melegszik, akit nem foglalkoztat az Északi sark jegének olvadása. Miközben lassan felforr a Föld, addig a javak elosztása terén oda jutottunk, hogy a világ lakossága leggazdagabb 1 százalékának már több vagyona van, mint a fennmaradó 99 százaléknak összesen (akik közül százmilliók éheznek). Mi a kapcsolat a globális felmelegedés és az iszonyatos méretű egyenlőtlenség között? Az, hogy mindkét jelenség oka alapvetően a piacgazdaság mechanizmusaira vezethető vissza, amelyek mostanra a javak igazságos elosztását és a globális ökoszisztémát egyaránt veszélyeztetik. A politikusok hurráoptimista lózungjai ellenére a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünk nem tartható fenn és – a mostani trendek mellett – 2030-ra összeomlik. 

A történelem során soha ennyi orvos nem volt a Földön, mint ahogy az orvostudomány sem volt még soha ilyen fejlett. Ehhez képes elég, ha a saját környezetünkben körbenézünk, hogy lássuk, mennyi egészségügyi problémával küzdő, vagy kimondottan beteg családtagunk, ismerősünk van. Magyarországon csak az elmúlt 15 évben megduplázódott a rosszindulatú daganatos megbetegedések száma, jelenleg körülbelül 300 ezer rákbeteg él közöttünk. 

Damoklész kardjaként lebeg fejünk felett mindaz, amit klímaválsággal, környezeti katasztrófával, globalizációval, fenntartható fejlődéssel és más kifejezésekkel szoktak illetni. Akár úgy is érezhetjük, hogy egyfajta láthatatlan háborút vívnunk a természettel, a földgolyóval, és – saját magunkkal is. Le kell győznünk magunkat, azaz a kapzsiságunkat, mohóságunkat, pénzéhségünket és más rossz tulajdonságainkat. Mindezt ráadásul most kell elkezdenünk, mert holnap talán már késő lesz.