Damoklész kardjaként lebeg fejünk felett mindaz, amit klímaválsággal, környezeti katasztrófával, globalizációval, fenntartható fejlődéssel és más kifejezésekkel szoktak illetni. Akár úgy is érezhetjük, hogy egyfajta láthatatlan háborút vívnunk a természettel, a földgolyóval, és – saját magunkkal is. Le kell győznünk magunkat, azaz a kapzsiságunkat, mohóságunkat, pénzéhségünket és más rossz tulajdonságainkat. Mindezt ráadásul most kell elkezdenünk, mert holnap talán már késő lesz.

 

Az „Út a Jövőbe” közössége (www.utajovobe.eu) Ernst Friedrich Schumacher közgazdász „A kicsi szép” címet viselő, 1973-ban megjelent könyvében rendszerbe foglalt elképzeléseit próbálja megvalósítani a gyakorlatban. Schumacher az oktatásban (a tudás sokszorosításában) hitt, hiszen meggyőződése szerint az emberi elme az elsődleges erőforrás, azaz a gazdasági fejlődés kulcstényezője. Az Út a Jövőbe közösség célja – ennek megfelelően – a tanítás tanítása, hogy a legkomolyabb problémák kitágulásáig ki lehessen nevelni az azokat megoldani képes generációt. Ehhez egyrészt szükség van új ismeretek megszerzésére, mint ahogy törekedni kell arra is, hogy a tanulók önállóságra tegyenek szert a tanulás során, és maguk alakítsák ki a hatékony tanulás módszereit, az információforrások optimális használatát. Kreatív, a problémákat analizáltan és hatékonyan megoldó gondolkodásmóddal lehet csak a megfelelő, az összefüggések ismeretét feltételező döntéshozatalt és a kritikai gondolkodásmódot kiszélesíteni, a konfliktusokat kezelni, az életminőséget javítani. 

Fontosnak tartják a pénzzel való bánni tudás oktatását is, hiszen nemcsak az állampolgár, hanem a társadalom létérdeke, hogy az emberek optimális döntéseket tudjanak hozni – legyen szó hitelekről vagy megtakarításokról. 

További információ és kapcsolat: www.utajovobe.eu


További cikkek és írások a Közösségépítő újságban: