A magyar társadalom boldogtalan, ami nem hogy nem normális, hanem egész egyszerűen elfogadhatatlan! Mi áll tömegesés népünk kipusztulásával fenyegető boldogtalanságunk mögött? Ha végiggondoljuk, akkor rá kell ébrednünk, hogy a problémáink döntő többsége (ha nem mindegyik) a rendszerből ered . A testet és lelket tönkretevő stressz ugyanis a munkahelyi, oktatási, egészségügyi, pénzügyi-gazdasági, igazságügyi és közlekedési rendszerek működésének velejárója, mint ahogy ott keresendőek az otthon nyugalmát feldúló határidők, csekkek, számlák és törlesztő-részletek genezise is. A magánéletet és a családokat felőrlő kilátástalanság és pénztelenség szintúgy a rendszerbe van kódolva, amit az erős védelmi bástyaként funkcionáló média-hálózat emel tökélyre az általa sugalmazott vágykeltő, ám elérhetetlen világképpel.

Mivel minden problémánk oka a rendszer, ezért – értelemszerűen – pártunk célja annak lebontása. Ez nem fog máról holnapra megtörténni, ezért – a rendszer keretein belül – törekedni kell a felépítmény átalakítására, emberbaráttá tételére. Eszközök hiányában a saját életünkkel mutatott példák révén tudunk hatni: bebizonyítva, hogy igenis van más, boldog út – nem kell a rendszer keretei között szenvedni! Mondjuk ki, hogy boldogok akarunk lenni, és le akarjuk bontani mindazt, ami annak útjában áll. Legyünk „nemes” emberek, azaz olyanok, akik képesek NEM-et mondani, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatottak, a munkaadó könyörületétől, ne függjünk az állami hivatalnok packázásától, az orvos belátásától, a rendőr kényétől, a politikus szánalmától. 

Az emberi boldogságot leginkább szolgáló tényezők – a teljesség igénye nélkül: 
- Család: nem lehetünk boldogok, ha a magánéletünk nem az. A családokat „helyzetbe kell hozni” a család-barát szemlélet elterjesztésével, az államigazgatásban történő bevezetésével. Népesedésprogramot kell indítani az ország kiürülésének megállítására, és a nemzet lélekszámának növekedési pályára állítására, a képzett hivatásos anya státusz bevezetése mellett.

- Az oktatási rendszer teljes átalakításra szorul, mivel működése a gyerekeket megnyomorítja, ám nem ad használható tudást. Meg kell teremteni a gyermek-központúságot, a gyerekek GDP-termelő biorobottá alakítása helyett. A cél legyen egészséges lelkületű emberré nevelés! A tankövetelmények hozzá kell igazítani az élethez, be kell építeni a mindennapi élet során hasznosítható ismereteket a tananyagba. Az oktatás feladatául kell tenni, hogy mindenkit eljuttasson oda, amiben a jó, amihez tehetsége van. Meg kell teremteni az otthonoktatás lehetőségét.

- A munkahely ne a terror és szenvedés, hanem örömet nyújtó alkotó munka színtere legyen. A munkáltatók erőfölénye miatt a munkahelyek elviselhetetlenné, lélekrombolóvá váltak, megkeserítik a dolgozó emberek életét. Mindezt ráadásul nyomott bérért kénytelenek elviselni az egzisztenciális függésben lévő munkavállalók. Meg kell szünteti a kiszolgáltatottságot, élhető és szerethető munkahelyekre van szükség. Legyen vége a túlhajszoltságnak, a lelkileg, szellemileg és testileg kizsigerelő munkavégzésnek. Ennek érdekében meg kell teremteni a feltétel nélküli alapjövedelem feltételeit annak érdekében, hogy még az állásunk elvesztése miatt sem kerülhessünk olyan helyzetbe, ami bármilyen embertelen feltétel elfogadására kényszerít. A feltétel nélküli alapjövedelem révén nemet mondhatunk vállalhatatlan munkafeltételekre, és megengedhetjük magunknak azt, hogy olyan munkát vállaljunk el, ami valóban megfelel elvárásainknak. Ez a munkaadókat is szemléletváltás kényszeríti.

- Az igazságságszolgáltatás csak az igazat, a színtiszta az igazságot szolgálja! Nem lehet törvényes vagy jogszerű az, ami igazságtalan! Ezért az igazságszolgáltatás teljes reformra szorul, hogy az valóban az igazságról szóljon. Küzdeni kell azért, hogy az igazság kiderítése legyen az igazságszolgáltatás célja, és hogy a törvény előtti egyenlőség ne üres frázis legyen (például az anyagi különbségek ne okozhassanak jogi erőfölényt az eljárások során).

- Közösségek szerepének megerősítése: az ember alapvetően társas lény, mégis egyre inkább visszaszorul otthonának négy fala közé, ahol magányosság és kiszolgáltatottá válik. Az egymást segítő-támogató, és a társaság iránti igényt kielégítő közösségek szerepnek megerősítéséhez újra erősíteni kell a „tartozom valahová” és az abból eredő biztonság érzést.

- Szolgáló állam: Változtatni kell az állam szemléletmódján és működésén. A jelenlegi öncélú, a polgárokat sarcoló, azokkal packázó államigazgatás helyett olyan berendezkedést kell kiépíteni, amely célja az emberek boldogulásának támogatása. A köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak a közt és az embereket kell SZOLGÁLNIUK – a szó szoros értelmében. Nincs helye az államigazgatásban annak, akit a hatalomvágy vagy a karrier vezérel az emberek tisztelete helyett.

- A fogyasztóvédelem megerősítése, valódi tartalommal feltöltése, a polgárok érdekeinek védelme az erőfölényben lévő nagyvállalatokkal szemben.

- Közbiztonság: A köz biztonságához legyen köze a köznek! Közösségi rendőrség kell felállítani, hogy a rend őrei a polgárokat szolgálják, ne a hatalmi érdekeket. Meg kell erősíteni a polgárőrséget, és felkarolni a Szomszédok Egymásért Mozgalmat (SZEM).

- Lelki tartás: Vissza kell adnunk nemzetünknek az önbecsülését. Fel kell fedeznünk „magságunkat”, hogy a múltunkat megismerve talpra tudjunk állni a jelenben és szárnyalhassunk a jövőben.