Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Magyarország évtizedek óta ugyanannak a kétpólusú hatalmi elitnek a fogságában vergődik: a választópolgárok a libikóka hol egyik, hol a másik oldalához tartozó pártra és pártszövetségre voksolnak. Kilépni a helyzetből nem tudunk, a következmények pedig egyértelműek: míg kialakult egy egymással összefonódó gazdasági és politikai elit, addig a nemzetünk haldoklik, az azt alkotó emberek pedig boldogtalanok, szegények és betegek. Elég volt, nincs tovább. Valamit tenni kell! De mit?

Az elmúlt években sokan megpróbáltak sok mindent: alapítottak pártokat, mozgalmakat, honlapokat, közösségeket, szerveztek civil-összefogást és demonstrációkat, hirdettek nemzetgyűléseket és forradalmakat. Minden hiábavaló volt, nem történt előrelépés. A sikeres kezdeményeseket magába integrálta a rendszer valamely eleme (és ezután többnyire elsorvasztotta), míg a sikertelenek kihunytak.

A jelenlegi rendszer totális, megkerülhetetlen, belülről legyőzhetetlen és megreformálhatatlan. A rendszerbéli eszközök hatástalanok vele szemben, hiszen azok is részei annak. Hiábavalóak a tüntetések, a választások, de hiábavaló a – hatékonynak tűnő – forradalom is! Sajnos pusztán illúzió az, hogy a nép felkelése eredményes lehet, hiszen hiába bukik meg egy rendszer, azzal sem lépünk ki annak keretei közül, hiszen az végül mégis felülkerekedik, visszaáll a korábbi társadalmi struktúra. Persze már mások lesznek az élén, másképp nevezik, a módszerek változnak, a hangsúlyok eltolódnak, de mégis alapvetően minden ugyanaz marad: embertelen, igazságtalan, lélekre és egészségére káros. A társadalmi „piramis” stabilan őrzi állapotát évezredek óta: a hatalmasok hatalmaskodnak, a tömegek pedig tűrnek és dolgoznak, a dolgok menetébe nincs, vagy alig van beleszólásuk (senki ne higgye azt, hogy ha négyévente egyszer lead egy rendszerbéli pártra egy szavazatot, akkor beleszólt bármibe is). Amíg a rendszer elemei vagyunk, azt szolgáljuk. Azzal is azt szolgáljuk, ha küzdünk ellene, hiszen azzal arra kényszerítjük, hogy ellenlépéseket tegyen, megerősítse magát. 

Akkor hát mégis mit tehetünk? Hogyan győzhetjük le a rendszert? Egyrészt úgy, hogy nem akarjuk legyőzni, hanem kivonulunk belőle. Egyre többen választják ezt a megoldást, többségük külföldön egy másik állam rendszerének keretei között keresik a mentesülést a hazai körülmények alól (ami ugye nem más, mint a „cseberből vederbe” eset), és vannak olyanok is, akik tanyákon és önellátó közösségekben próbálják megkerülni a szabadság korlátait. Mindez eredményre is vezethetne, ha a kivonulók tömegesen, egymással összefogva cselekednének, hiszen ezzel a piramist alkotó legalsó kövek lépnének ki a rendszerből, amelyek nélkül azösszeomlana. Azaz csak egy össztársadalmi szintű „kivonulás” vezethetne hosszabb távon eredményre, ami a jelenlegi helyzetben egyszerűen elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen, mert egyedül nem merünk, és nem tudunk kiszállni, társakra pedig egyelőre nem lelünk erős megosztottságunkban. A rendszer pedig marasztal ezer szállal, a hatóságok révén pedig utolér bárhol az országban (pl. oltás-, adófizetési és tankötelezettség stb.).

Rendben, a kivonulás, mint valódi (vagy talán egyetlen) rendszerkritikus eszköz – rövidtávon – nem valósítható meg, na de akkor mégis mit tehetnénk? Más út nem lévén csak a rendszeren belüli próbálkozás lehetősége marad, azaz küzdelem egy olyan terepen, aminek játékszabályai egyértelműen úgy vannak felállítva, hogy a rendszer érdekei ne sérülhessenek, rá ne jelenthessünk veszélyt.

A rendszeren belüli küzdelem lehetőségei

A rendszeren belüli küzdelem nehézségeit mindenki ismeri, felesleges elemezni azt a „közegellenállást”, amit a torz médiaviszonytól kezdve az egyenlőtlen pénzügyi háttérig terjedő széles spektrum jelent. Ezek a működési feltételek adottak, ehhez kell alkalmazkodnunk.

A társadalom hozzáállása

A rendszer alapjait biztosító elemek mellett további nehezítő tényező az ország lakosságának hozzáállása. A kiindulási alapot nevezhetjük egyenesen tragikusnak: a társadalmunk a végletekig érdektelenné és passzívvá vált. Ennek következtében minden újító és jobbító szándékú ország-megmentő kísérlet kudarcra van ítélve, amely feltételezi az emberek közreműködését. Ha tömören össze akarom foglalni a problémát, akkor azt mondanám, hogy a polgárok legfeljebb akkor fognak figyelmet szentelni egy kezdeményezésnek, ha
- két mondatban el lehet magyarázni, hogy miről szól: a napi rutin mellett nincs rá erejük, idejük és kedvük, hogy új és ismeretlen dolgokkal foglalkozzanak. 
- nekik abban nem kell cselekvőképpen részt venni, vagy bármiért felelősséget vállalni. Ugyanis nem fognak semmiben közreműködni, mert a napi rutin mellett nincs rá erejük, idejük és pénzük, és talán még félnek is. 
- képes egyszerű, érthető és értelmezhető választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy „És ebből nekem mi a hasznom?”A világ nagyon haszonelvűvé vált, így olyan kifejezések, mint például a Föld túlélése vagy gyermekeink jövője, illetőleg a haza vagy a nemzet stb. sem olyan erejű hívószavak, hogy akár azokat is cselekvésre tudná bírni, akik számára még jelentenek valamit (a többit pedig végképp).

Kezdeményezések kudarcainak okai

A nehéz kiindulási állapotban általában tovább csökkentik a siker esélyét azok a hibák, amelyek az eddigi kezdeményezéseket jellemezték. Egy kezdeményezés ugyanis nem vezethet eredményre, ha
- az alapítók, vezetők és az abban résztvevők hiteltelenek. A hiteltelenség számos forrásból eredhet, mégis a legjellemzőbb közülük a politikai érintettség. Be kell végre látni, hogy nincs többé keresnivalójuk azoknak a magyar közéletben, akik bármiféle szerepet vállaltak az elmúlt 25 (vagy akár 100) év politikájának és gazdasági-pénzügyi rendszerének formálásában. Az emberek többsége többé már nem hisz azoknak, akik hozzájárultak a nyomorúságukhoz, boldogtalanságukhoz, az életük ellehetetlenítéséhez. 
- nem tud újat mondani, hanem a rendszeren belül marad és matat. Hiába új és érintetlen egy arc, vagy ismeretlenekből álló formáció, ha az a jelenlegi Fidesz-MSZP koordináta-rendszerből képtelen kiszakadni és a társadalmi problémákra érdemi válaszok helyett csak a költségvetései tételek százalékos elosztási arányainak „szokásos” eltologatásáról tud nyilatkozni (pl. növeljük ezt vagy azt az előirányzatot 2,3%-kal stb.). 
- újat mond és képvisel, de az túl bonyolult a mediatizált világ által „lebutított” emberek számára. Hiába a remek ötletek, ha a társadalom nem képes/tud/akar megérteni valamit, ha annak lényegét nem lehet két tömör mondatban összefoglalni. A mozgalmak, civil kezdeményezések és csoportok által kigondolt és működtetni szándékozott struktúrák nem vonzóak a polgárok számára, mert – ha esetleg nem eleve elutasítóak – akkor sem marad idejük/erejük arra, hogy megismerkedjenek egy új struktúrával. 
- nem mondja ki az igazságot, hanem a politikusok által tökélyre fejlesztett mellébeszéléssel próbálja kikerülni, hogy érdemi választ adjon a társadalmi problémákra. 
- azokat a társadalmi csoportokat akarja képviselni, amelyek már megcsontosodott pártpreferenciával rendelkeznek. A „választói torta” újraszeletelése ugyanis nem eredményezi a népszerűségi mutatók automatikus növekedését (lásd a baloldali pártok osztódásos szaporodásának hiábavalóságát);
- „korpa közé keveredik”, azaz kompromisszumot köt a rendszerrel vagy annak valamely elemével, például becsatlakozik egy hiteltelen és leszerepelt párt táborába, vagy szövetséget köt azzal.
- elfogadja egy erős belföldi vagy külföldi érdekcsoport támogatását, és a társadalom érdekeinek képviselete helyett a megbízók céljait szolgálja, vagy éppenséggel azt akarja rákényszeríteni az országra. Az emberek – bizonyos keretek között – képesek felismerni, hogy mi jó nekik, és már nem fogadnak el bármilyen rájuk oktrojált feltételt.
- feladja a hosszabb távú célok megvalósítását, és letér az útról.
- teljesíti azokat a leggyakoribb és legáltalánosabb hibákat, mint például, vezetői alkalmatlanság, a felvetett témák érdektelensége, illetve legfőbb célja saját vezetői személyes ambícióinak szolgálata.

Eljutottunk oda, hogy rendben van, de akkor mégis mit tehetnénk? Mi az, ami egyszerű, érthető, az emberek ismerik, és nem kell nekik elmagyarázni? Rendszerkritikusként kardomba dőlve kénytelen vagyok eljutni arra a felismerésre, hogy egy kezdeményezés számára nem marad más működési mód, mint egy párt által nyújtott keretrendszer. 

Miért feltételezem, hogy egy rendszerbéli párttal képviselni lehetne a rendszerkritikus gondolatokat? A legfőképpen azért, mert – a rendszer keretei között – nincs más olyan szervezet, amely alkalmas lehet arra, megszólítsa a társadalmi csoportokat. Egyrészt nem kell elmagyarázni a magyarországi alapítványok és egyesületek sanyarú helyzetét, amíg a „kamupártok” százmilliós állami támogatásra és médiaszereplésre jogosultak, másrészt az emberek – ha mást nem is – azt mindenféleképpen megtanulták, hogy mi is a párt mibenléte, nem kell elmagyarázni milyen célt szolgál, mi az értelme. „Kádár népe” számára – a „hagyjanak engem békén” effektus miatt –az a fontos, hogy a problémákat megoldják helyette, ő legfeljebb szurkolóként vagy kommentelőként hajlandó becsatlakozni, illetve megelégszik azzal, hogy a választások alkalmával szavazhat. 

Mégis, milyen pártot? A legfontosabb egy olyan párt létrehozása, amely egyrészt képes mérsékelt hangnemben radikálisan új témákkal előállni, meghaladja a politikailag megosztó jobb-bal szekértábor-logikát, és felvállalja a senki által nem képviselt tömegek érdekeinek védelmét. 

Kiknek nincs képviselete a pártrendszerben? Azoknak, akik egy rendszeren kívüli témakör vonzáskörében gondolkoznak és tevékenykednek. A rendszeren kívüli „eretnek” vélemények képviseletét a rendszer alkotóelemeiként működő pártok nem hogy nem vállalják fel, hanem – többnyire – kórusban titulálják „hülyeségnek” vagy „összeesküvés-elméletnek”. Így ezek a témakörök nem jelenhetnek meg a hivatalos politika színterén. A főbb rendszerkritikus témakörök, amelyek egyre nagyobb tömegek számára válnak fontossá, életcéllá:
- a rendszerről leválás és önellátásra berendezkedés, valamint az öko-gazdálkodásra átállás modelljének lehetővé tétele;
- megújuló energiák nyújtotta lehetőségek kihasználása, köztük a geotermikus energia magyarországi lehetőségeinek kiaknázása;
- a hagyományos családmodell értékeinek védelme: a gyermekek iskolarendszeren kívüli nevelése és oktatása, otthonszülés lehetőségének biztosítása (főállású anyaság intézményének lehetővé tétele);
- a hivatalos történelem-felfogás megkérdőjelezése: a Föld és népünk valódi történetének feltárása, megismerése, a Magyar Tudományos Akadémia által hivatalossá tett álláspont felülvizsgálata, a rovásírás ismeretének kiszélesítése;
- a világot működtető valódi érdekek és szálak feltárása, a magyar rendszerváltás valódi hátterének megismerése, köztük az „ügynökakták” nyilvánosságra hozatala. A politikai, pénzügyi és gazdasági elit összefonódásának feltárása; a pénzügyi rendszer reformja, az adósrabszolgaság megszüntetése, az érintettek megmentése.
- ezoterikus, spirituális és szakrális, valamint a magyar néplélekből fakadó, vagy a régmúltban gyökerező közösségek működését gátló szabályok lebontása; 
- egészségtudatosság új alapokra helyezése: a gyógyszeripar hálózatának feltárása és az egészségügy valódi érdekcsoportjainak kiderítése, a természetgyógyászat és homeopátia által kínált lehetőségek igénybe vétele, döntési lehetőség biztosítása a „védőoltások” felvételben az állami kényszer helyett;
- stb.

Egy maroknyi „bolond” ember kevés ahhoz, hogy egy pártot láthatóvá tegyen a politika térképen! Azok számára, akik a rendszer szerves alkotórészei, és nincs szemük a látásra és fülük a hallásra, valóban kis létszámú „bolond” mániájának tűnnek ezek a témakörök, ugyanakkor érdemes mélyebben is megvizsgálni a kérdést. Az egyes témáknak ugyanis önmagukban is több ezres, vagy épp tíz- vagy százezres érdeklődői, követői tábora van immár. Ha ezek a táborok összefognak egymással egy párt nyújtotta védőháló alatt, már elég sokan vannak ahhoz, hogy hangjukat eljuttassák a közélet és média zárt részeire is, ami újabb érdeklődőket, újabb felébredőket jelent. Egy közösség gondolkodásának megváltoztatásához ugyanis elég néhány százaléknyi ember sikeres kommunikációja! A rendszerkritikusok és másként gondolkodók összefogásával nemzetünk szintjén is el tudjuk érni azt a kritikus tömeget, amely már társadalmi méretű változást indíthat el!

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Történelmi időket élünk, barátaim! Olyan szerencsések/szerencsétlenek vagyunk, hogy még a mi életünkben végignézhetjük egy pénzügyi-, gazdasági- és politikai világrend bukását, megtapasztalhatjuk egy agyonszennyezett és kizsigerelt bolygó védekező reakcióinak következményeit és egy szélsőségesen egyenlőtlen globalizált társadalom fenntarthatatlan struktúrájának békésnek nem nevezhető átalakulását. Ebben a helyzetben – ha képesek vagyunk felismerni annak komolyságát – egyenesen szánalmas volna a „szokásos” módon választ adni a kihívásokra. Nekünk globálisan kell gondolkodni és lokálisan cselekedni! Globális kitekintéssel rendelkező, a magyar viszonyok között cselekvő pártot fel felépítenünk, amely képes lehet arra, hogy felébressze és megelőző lépésekre ösztönözze alvó nemzetünket a közelgő, világméretű katasztrófákkal járó változások előtt.

A feladatok kitűzésének éppen ezért első lépéseként ismerjük és vállaljuk fel, hogy az általunk felépíteni szándékozott szervezet szükségszerűen egy válságpárt. Azért válságpárt, mert válság van, és nekünk ebben a helyzetben kell érdemi válaszokat adni, és megtalálni a túlélés eszközeit és módjait. Jelenleg csak a politikusok és a döntéshozók nem látják (vagy nem akarják elismerni), hogy válságban van a világrend, a környezetünk, a társadalom, a családok és az egyes emberek is.

A társadalom egyre kisebb egységekre hullik szét, a régen fontos szerepet betöltő települési, munkahelyi, egyházi és egyéb közösségek felbomlása után válságba került a legalapvetőbb egység: a család intézménye is. Oda jutottunk, hogy már két ember sem képes huzamosabb ideig együttműködni/élni egymással. Az atomizálódás ugyanakkor kiszolgáltatottá tesz bennünket az átalakulás időszakában. Nincs kiszámítható jövőképünk, nincs biztonságban semmi és senki, és még csak meg sem lehet mondani, hogy mi várható a következő években, évtizedekben. Ebben a bizonytalan helyzetben az emberek egyedül nem tudnak olyan feltételeket teremteni önmaguk számára, amelyek révén el- és kikerülhetik a válságtünetek szűnni nem akaró negatív hatásait. Nem tudnak, mert a globálisan jelentkező problémákra csak közösen, egymással összefogva adhatunk érdemi, a kockázatokat csökkenteni képes válaszokat. 

Egyre többen ismerik fel ugyanakkor a vészterhes jeleket, és tesznek lépéseket az összefogás érdekében, keresik a kiutat az összeomló rendszer halálos öleléséből. Keresik a kiutat, de a rendszer nem ereszti őket, hiszen azzal felgyorsítaná önnön haláltusáját. A pártnak ezért a menekülőket, a kiutat keresőket kell megtalálni, összefogni és képviselni a rendszer keretei között, annak ellenében. Mindezek közben el kell kezdeni felépíteni az egyes már létező közösségekkel sejtszerűen összeépülő, saját gazdaság alapjait létrehozására törekvő párhuzamos „rendszert”. Ahogy a közösségek szövetsége erősödik és fejlődik, egyszerűen túlnövi a mostani haldokló rendszert, és végül teljesen háttérbe szorítja azt. 

A párt célja mindezek értelmében rövidtávon a rendszerkritikusok (a másként gondolkozók és „felébredettek”) képviselete és szövetségük létrehozása, középtávon a társadalom gondolkozásának átalakítása, míg hosszabb távon a jelenlegi embertelen rendszer lebontása, felszámolása, valamint egy boldog világ megteremtéséhez szükséges feltételek biztosítása. 

A párt céljai és feladatai:
- Pajzs funkció: Fel kell vállalni az érdekvédelmi funkciót, mivel a rendszerfolyamatosan törekszik a társadalom másként gondolkozó tagjainak és csoportjainak ellehetetlenítésére. Ezért a párt egyik legfőbb célja, hogy „pajzsot” biztosítson azon ébredők számára, akik jelenleg egyedül, vagy kisebb csoportokban próbálnak túlélni a rendszer ellenében.

- „Piros pirula kínálása”, azaz figyelemfelhívás és gondolatébresztés: Hívjuk fel az emberek figyelmét azokra a folyamatokra, amelyek egyértelműen jelzik számunkra, hogy a világunk a vesztébe rohan: fenntarthatatlan gazdasági- és pénzügyi rendszer várható összeomlása és újabb világháború kitörése, az ivóvízkészletek beszűkülése, a környezetkárosítás globális pusztító hatása – és sorolhatnánk napestig.

- Az igazság kimondása, a közéleti tabuk ledöntése: Mondjuk ki végre az igazságot! Erre nem került sor évszázadok, vagy akár évezredek óta sem! Meg kell ingatni az évszázadok során felépített hazugságbástyákat, és fel kell nyitni végre az emberek szemét: semmi sem igaz abból, amit a piramis mátrix-világa beléjük ültet.

- Összefogás és közösségépítés: A pártnak össze kell fognia azokat a különféle csoportokat és közösségeket, amelyek nem állnak kapcsolatban egymással (esetleg nem is ismerik el a másik által képviselt téma létjogosultságát), és meg kell teremteni közöttük a kölcsönös elfogadásra épülő harmóniát, kialakítani az együttműködés módját és mikéntjét. Az egymás iránti türelem, megértés és elfogadás elengedhetetlen annak a nagy, közéleti szintű közösségnek a felépítéséhez, amely képes lehet megváltoztatni a társadalom gondolkozását.

- Kritikus tömeg elérése: Ha a jelenleg különálló rendszerkritikus közösségek összefognak, akkor elérhető az a kritikus tömeg, amely képes a társadalom gondolkodásának megváltoztatásához. Már néhány százaléknyi bátor polgár sikeres kommunikációja képes átjuttatni az elhallgatott témákat a közélet és média falain, zárt részeire, újabb érdeklődőket megtalálva és felébresztve őket. A pártnak törekednie kell a közösségek szövetségének létrehozására.

- Rendszerhatás kieszközölése: A különféle rendszerkritikus témák mélységi kutatói és szakértői évek óta vívják szélmalomharcukat a média és a tudományos közvélemény elutasító – vagy épp elhallgató – hozzáállásával. Amíg ők egymaguk nem tudják áttörni a hivatalos hallgatás falát, addig egy pártnak a rendszer biztosít olyan eszközöket (pl. megszólalás a médiumokban), amelyek alkalmasak lehetnek a közvélemény figyelmének felkeltésére. A pártnak ezért lehetőséget kell adni azon gondolatok felszínre kerülésének, amelyeket a hivatalos vagy az állam által kontrollált tudományos szervek nem fogadnak el.

- Jelenlegi embertelen rendszer lebontása, felszámolása, valamint egy boldog világ megteremtéséhez szükséges feltételek biztosítása hatalmas és hosszú távú célkitűzés. Bár utópisztikusnak tűnik, mégsem érdemes alább adni, mert úgy csak a rendszeren belüli maszatolásig juthatunk. Ha sikerül eltakarítani a „piramist”, akkor a leomlott kövek között olyan új hajtások serkenhetnek és időtálló alkotások épülhetnek, amelyek magukban hordozzák egy új szemléletű emberközpontú világ létrejöttének lehetőségét. A pártnak ugyanakkor nem szabad a piramis tetejére ülnie, nem avatkozhat bele az új világ kiépülésének folyamatába. Az új világ ne felülről vezérelt és kialakított struktúra legyen, hanem egy organikus fejlődés eredménye.

- Izland-projekt végrehajtása, a politikai és gazdasági elit eltávolítása és számonkérése: Bár mindazoknak, akik részt vettek az emberek megnyomorításában, illetve útjában állnak egy boldog társadalom létrejöttének el kell tűnniük a közéletből, mégsem szabadna a pártnak ebben szerepet vállalnia, hiszen maga volna az ítélkezés mások felett. A pártnak ellenben egy olyan igazságos rendszer létrehozásáért kell küzdenie, amelyben ezek a gazemberek a társadalom igazságérzetének egészséges működése folytán kerülnek a méltó helyükre, ahol megtörténik az igazságtétel. Az „elkövetőknek” nem kívánhatunk rosszabbat annál, mint amit ők nekünk okoztak: azaz helyezzük a politikai és gazdasági elit tagjait az átlagpolgárok életviszonyai közé, hogy próbáljanak megélni úgy, amire a társadalmat kényszerítettek uralkodásuk idején. Életfogytig bérből és fizetésből! – igen kegyetlenül hangzik.

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Mivel egy rendszerkritikus párt léte a rendszeren belül egyenesen önellentmondás, ezért a felépítésénél olyan működési alapelveket kell kialakítani, amely feloldja a paradoxont. Mert egy rendszerkritikus pártnak rendszerkritikus módon kell működnie! Ennek érdekében be kell építeni az alapszabályba olyan elemeket, amelyek meggátolják a rendszerbe simulás lehetőségét. 

A párt működésének speciális alaptételei:
- „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” A pártnak és tagságának magáénak kell éreznie ezt az életfelfogást, mert nekünk életünkkel példaként kell szolgálnunk az emberek számára. A saját életünkön keresztül kell tudnunk bemutatni, hogy mit és hogyan szeretnénk, nem pedig ideológiai lózungok és ki nem próbált elméletek hangoztatásával győzködni a társadalmat. Senkire sem erőltethetünk semmit, hanem meg kell mutatnunk az általunk helyesnek vélt utat, és jön, akinek tetszik. Nem a szavakkal vagy a törvényekkel kell hatnunk vagy kierőszakolnunk a változást, hanem saját életünkkel és példánkkal. Meg kell mutatni életünkön keresztül, hogy igenis van más választás, ki lehet lépni a rendszer keretei közül, és hogy ez tényleg felszabadít. A saját pozitív példánk a legerősebb fegyverünk – a szavak és pártprogramok helyett.

- „Akinek szeme van a látásra és füle a hallásra”: Ne akarjunk senkit sem meggyőzni. Sokan vagyunk mi, másként gondolkozók, így elég azokat megkeresnünk és megtalálnunk, akik értik miről beszélünk. Elegendő hitelesen elmondani az álláspontunkat, mert aki érti, az úgyis megérti, aki pedig nem, azt úgysem tudjuk (eleinte) meggyőzni. Ha a „mieinket” meg tudjuk szólítani, már elértük a társadalmi változások elindításához elegendő kritikus tömeget. 

- „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”: Nem szabad belemenni napi csatározásokba, mások bírálatába, lejáratásába, azaz a „politizálásba”. Mások támadása helyett kizárólag az általunk fontosnak és követendőnek tartott értékeket kell képviselnünk. Ki kell lépni az országot megmérgező baloldali-jobboldali koordináta-rendszerből, meg kell haladni az ilyen-olyan ideológiákat.

- „Értékek az érdekek helyett, kampány helyett folyamatos építkezés”: A pártnak a választásokra és a szavazatmaximálásra készülés helyett a kitűzött célok közös megvalósítására kell folyamatosan törekednie. A programunk ugyanis nem korlátozható négy éves ciklusokra, azok megvalósítása – a rendszer keretei között – utópisztikus távlatokba nyúlik. A pártot ne az érdekei vezéreljék, hanem az értékek képviselete még abban az esetben is, ha annak nincs politikai haszna. A célunk úgysem a választások megnyerése, hanem gondolatébresztő álláspontunk és a másként gondolkozók képviselete.

- „Szív és lélek”: Az ember az esetek többségében egyszerűen érzi, hogy mi igaz és mi jó – ezt nem kell megmagyaráznia, mert bensőjéből fakad. Ne kell ideológiákat gyártani ahhoz, hogy érezzük a helyénvalót, hiszen például ami bántja az igazságérzetünk, az nem lehet sem jó, sem helyes. A párt vezérfonala legyen az igazságérzet, kövessük azt, amit a szívünk és lelkünk diktál. Fel kell vállalnunk olyan – a jelenlegi politika számára jobbára értelmezhetetlen – érzéseket, mint: szeretet, tisztelet, elfogadás, becsület, megértés és türelem. Építkezzünk pozitív tartalmú érzésekre!

- „Állítsuk tetejére a piramist”: A párt működjön mozgalomszerűen „fejjel lefelé fordítva” azaz ne a párt vezetése határozza meg az irányokat és a tagság feladatait, hanem épp fordítva: a szimpatizánsok legyenek döntéshozó helyzetben. A párt vezetésének pusztán végrehajtói feladatkörrel szabad rendelkezni! Ezzel garantálható leginkább az érdekvédelmi funkció, valamint őrizhető meg a tagság bizalma.

- Struktúra biztosítása: A párt legyen puszta struktúra, amit a közösségek töltenek meg tartalommal. A pártnak szervezeti hátteret kell biztosítani a rendszerkritikus csoportok és közösségek érdekvédelmi és szerveződési törekvésének, oly módon, hogy azok a párttagság felvétele nélkül is képesek legyenek egyedül befolyásolni, együtt pedig meghatározni az irányvonalat és a döntéseket. 

- Önmegszüntető klauzula és „piros gomb” csoport: Véssük kőbe, hogy a párt célja nem a hatalom megszerzése, és a szervezet nem válhat rendszeralkotó elemmé! Ezért be kell építeni a párt alapszabályába egy biztonsági elemet, amely révén céltévesztés esetén elindul egy önmegsemmisítő mechanizmus. Választhatunk például magunk közül három olyan feddhetetlen és a pártban tisztséget be nem töltő személyt, akiket mindenki feltétel nélkül elfogad. Hármójuk belátási képessége és értékítélete jelenti azt a „beépített kapcsolót”, amely garantálja, hogy a párt megmaradjon a kitűzött úton. Ha hármójuk közül legalább ketten arra az álláspontra jutnak, hogy a szervezet eltért az irányvonaltól, akkor jogosultak kezdeményezni a párt megszüntetését. Döntésükkel szemben nem lehet helye sem felülvizsgálatnak sem jogorvoslatnak, sem semmilyen halasztó hatályú eljárási eszköznek. Azt azonnal végre kell hajtani.

- Egyéni érdekek kizárása: Emberi mivoltunkból eredően gyarlóak vagyunk, és a kísértés elbizonytalaníthatja döntéseinket, kompromisszumokra késztethet. De ha már az elején leszögezzük: a cél nem a hatalom vagy egy jól fizető állami állás megszerzése, akkor ez a gondolat a későbbiek során sem kezd majd el motoszkálni agyunk eldugott szegletében. Nem fog, mert nem lehet, hiszen kizárja az alapszabályba épített önmegszüntető klauzula. Mindezzel az emberek számára is hitelesek tudunk maradni, hiszen egyértelműen látszik: nem önmagunkért tesszük a dolgunk, hanem az egyéni érdekek felé helyezett közösségi célok vezérelnek minket.

- Dugovics Titusz vállalás: A pártnak úgy kell törekednie a politikai és gazdasági elit eltávolítására a közéletből, hogy közben nem veheti át annak helyét, hiszen az a „piramis” újraalkotása volna. Ennek érdekében meg kell „ragadnia és magával kell rántani a mélybe” országunk jelenlegi állapotáért felelős hatalomgyakorlókat, hogy az embertelen rendszer helyén végre kialakulhasson egy új, tiszta és emberközpontú társadalmi berendezkedés. A Dugovics-vállalás önmegsemmisítő mechanizmusával megőrizhető a hitelesség, hiszen a párt célja nem a hatalom megszerzése, sem a párttagok pozícióba juttatása. A szervezet – ezen önvédelmi mechanizmusa révén – megóvja magát attól, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe, és még siker esetén sem válik kormányzati tényezővé, azaz a hatalom részesévé és a piramis alkotóelemévé.

Figyelembe kell venni, hogy Magyarországon a pártok – drága jó politikusaink tevékenységének köszönhetően – alapvetően nem népszerű intézmények. A fenti tételek ugyanakkor képesek csökkenteni a táradalom pártokkal szembeni negatív közvélekedését, hiszen azok betartásával elkerülhetőek a bizalmat leginkább gyengítő „ők is csak a hatalmat akarják” és „mindez pusztán a párt vezetőinek személyes ambícióit szolgálja” jogos feltételezések. 

A párt megnyilvánulása a média kereszttüzében – új és más minőséget kell képviselni, el kell szakadni azoktól a jellemzőktől, amelyek a mai magyar közállapotokat jellemzi. 

- Politika – akitilop: A politika szó visszafelé aki ti(teket) lop. A kifejezés szitokszóvá vált Magyarországon, ezért sem szabad „politizálni”, és el kell kerülni azt, hogy „politikussá” silányodjunk. A párt legyen a nem-politikusok pártja, akik nem törekszenek sem a hatalomra, sem arra, hogy meghatározzák az ország politikáját, és irányt szabjanak mások számára. A párt nem politikus tagjai egyszerűen csak olyan példák, akik megmutatnak egy alternatívát, de nem várják el, hogy azt bárki kövesse vagy magára erőltesse (különösen nem teszik kötelezővé a törvény erejénél fogva). A párt tagjai nevezzék magukat egyszerűen csak „közszolgálónak”, és utasítsák vissza a „politikus” kifejezést, a fent leírtak alapján.

- Hitelesség és felkészültség: A pártot olyan személyeknek szabad képviselni, akik felkészültek és valódi tudással és saját tapasztalatokkal rendelkeznek a rendszerkritikus és felébredett témakörökben. Csak ők képesek arra, hogy saját példájukon keresztül megkérdőjelezhetetlen módon legyenek képesek előadni a céljainkat.

- Visszafogott hangvétel, radikális vélemény: Mivel a pártnak – a rendszer által felállított minősítési keretek között – szükségszerűen radikálisnak tartott témákkal kell előállnia, ezért nagyon fontos, hogy azt – a társadalom számára szokatlan módon – visszafogott hangvétellel tegye. Békességet és biztonságot kell tudnunk sugározni akkor is, amikor a világrend lehetséges összeroppanásáról értekezünk – hiszen mi erre az esetre is rendelkezünk megnyugtató válasszal. 

- Elkötelezettség és tudatosság: Naivitás azt hinni, hogy a rendszer hagyni fogja rendszerellenes ténykedésünk, ezért eleinte igyekszik majd nevetségessé tenni a pártot (minden fórumon ömleni fog mindenféle pejoratív megnevezés, mint az összeesküvés-hívő, bolond vagy épp szélsőséges stb.). Ha ezt az időszakot sikerül átvészelni, akkor megkísérlik majd a szervezetet beintegrálni, belevezetni a „piramisba”, azaz annak részévé tenni (ahogy sikeresen megvalósították ezt például a Jobbik esetében). Amennyiben a párt és annak tagsága ellen tud állni a rendszer kínálta pozíciók és anyagi javak kísértésének, akkor… akkor nem tudjuk, hogy mi következik, mert ilyenre még nem volt példa. Sajnálatos módon a lehetőségek tárházából a kreált büntetőügyektől kezdve a párt tagságát érintő tömeges öngyilkossági hullámig semmi sem tűnik kizárhatónak. Mindezek miatt olyan emberekre van szükség, akik: 
      - nem vesztik el a fejüket és akkor is higgadtan tudnak reagálni, ha kigúnyolják őket;
      - képesek ellenállni minden olyan kísértésnek, amely eltántoríthatja őket a céltól;
      - fel tudják mérni a kitűzött célok megvalósításának kockázatát.

- Pótolhatóság: A párt tagságát képviselő tisztségviselőknek pótolhatóaknak kell lenniük, és nekik ezt a tényt el kell fogadniuk. A várható támadások miatt ugyanis sokan lesznek olyanok, akik nem lesznek képesek elviselni a rájuk nehezedő nyomást, vagy épp besározódnak a csatározások során. Az időlegesen vagy hosszabb távon „küzdelem-képtelenné”, illetve „méltatlanná” tett személyeknek ezen esetekben azonnal át kell adniuk a tagság képviseletét egy másik arra alkalmas és képes tagnak. A cél ugyanis a közös siker elérése, amely során a résztvevőknek vállalniuk kell a személyes érdekeik sérelmét: a kockázat ismerete és a személyes áldozatvállalás elkerülhetetlen. 

- Visszahívhatóság: A párt tagsága által választott tisztségviselők bármikor visszahívhatóak, lecserélhetőek. Amely vezetőben megingott a tagság bizalma, az nem kerülheti el a felelősséget, és nem halogathatja a konzekvenciák levonását. Nem lehetnek olyan hatalomtechnikai mechanizmusok, amely révén megkerülhetőek azok, akik a képviseletükkel bíztak meg az adott tisztségviselőt.

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Az országban több százezerre tehetjük azok létszámát, akik „felébredettnek” tartják magukat. Rengeteg szervezet, csoport, mozgalom, honlap és Facebook oldal küzd már az információk terjesztéséért, a felébredettek táborának bővítéséért. A rendszerkritikus témakörök aktív és elkötelezett követői potenciális szimpatizánsai (és szavazói) annak a pártnak, amely hajlandó felvállalni az általuk képviselt értékeket. A párt felépítése és megszervezése ezért nem is történhet másként, mint a már létező rendszerkritikus/felébredett csoportok és közösségek szövetsége révén. 

A pártszervezés 
- Összefogás és közösségépítés: össze kell fognia azokat a különféle csoportokat és közösségeket, amelyek nem állnak kapcsolatban egymással (esetleg nem is ismerik el a másik által képviselt téma létjogosultságát), és meg kell teremteni közöttük a kölcsönös elfogadásra épülő harmóniát, kialakítani az együttműködés módját és mikéntjét. Az egymás iránti türelem és megértés és elfogadás elengedhetetlen annak a nagy, közéleti szintű közösségnek a felépítéséhez, amely képes lehet megváltoztatni a társadalom gondolkozását. 

- Struktúra biztosítása: A párt legyen puszta struktúra, amit a csatlakozó közösségek töltenek meg tartalommal. A pártnak szervezeti hátteret kell biztosítani a rendszerkritikus csoportok és közösségek érdekvédelmi és szerveződési törekvésének, oly módon, hogy azok – a párttagság felvétele nélkül is – képesek legyenek egyedül befolyásolni, együtt pedig meghatározni az irányvonalat és a döntéseket. 

- „A tagság képviselete – a vezetés kötött mandátuma”: A pártnak mozgalomszerűen kell működnie. Ezért a párt vezetése pusztán végrehajtói feladatkörrel rendelkezhet a tagság által megszabott irányvonal mentén. Ezzel garantálható leginkább az érdekvédelmi funkció, valamit őrizhető meg a tagság bizalma.

- Tizedesi rendszer: A párt szimpatizánsi rendszerének felépítésnél követhető modell lehet az Élő Közösségek honlapján felvázolt Tizedesi elven alapuló elgondolás.

A pártszervezést támogató eszközök:
- Médiaszövetség – Légy Te a média!: létre kell hozni egy olyan alternatív médiumot, amely képes felvenni a versenyt a „rendszerbéli” médiumok hatásával. Nyissuk fel minél több ember szemét, és építsük fel a valóság és igazság felületét. Ha egy egyszerű Facebook oldal képes hetente tízezrekhez eljuttatni fontos híreket, akkor képzeljétek el mire képes tíz vagy épp száz oldal, honlap, mozgalom és szervezet, ha azok közös stratégia mentén, egymással együttműködve cselekszenek! Össze kell gyűjteni mindazokat, akik már rendelkeznek a nyilvánosságot elérő és megszólítani képes oldallal, csoporttal, mozgalommal, honlappal vagy szervezettel stb. vagy részt venne a munkában. 

- Aktivitások: A hatástalan és céltalan tüntetések szervezése helyett a pártnak cselekvő, építő módon kell megjelenítenie magát. Alapvetően azokra – a közösségek erejére és az összefogásra épülő –, az emberek életét könnyítő, azokhoz hozzájáruló egyszerű eszközökkel kell élnünk, amelyek bárki számára elérhetőek és megvalósíthatóak. Ezért törekedni kell olyan helyi garázs- és kacatvásárok, cserebere börzék, termelői piacok szervezésére, bevásárló közösségek (kosárkörök) létrehozására, nagyvárosokban közösségi kertek alapítására, valamint jótékonysági bálok, adománygyűjtések tartására, adományboltok és szívességbankok működtetésére stb., amelyek révén megmutatható, hogy igenis lehet cselekedni saját erőnkből is. 

- Előadások, összejövetelek szervezése, amely alkalmak révén megismerhetőek a párt által kitűzött célok és az azokért dolgozó személyek. A már működő közösségek nyílt napok tartásával mutathatják meg eredményeiket, életük más minőségét. 

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

A párt programját nem kell kitalálni, az eleve adott, ott van a másként gondolkozók csoportjainál. Az egyes, egymással kapcsolatban nem álló rendszerkritikus csoportok és közösségek rendkívüli részletességgel, sok esetben tudományos alapossággal és szinten dolgozták ki alapvetéseiket, valamint használják tudásukat napi szinten. A pártnak ezekkel a közösségekkel közösen kell a pártprogramot oly módon összeállítani, hogy az– minden résztvevőknek megfelelő módon – legyen a különféle témák közéleti szintre átdolgozott szintézise. A párt fő feladata tehát a már meglévő tudás terjesztése, ismertetése, azaz a figyelemfelhívás és gondolatébresztés. 

A következőkben gondolatébresztő jellegű programjavaslatot vázolok fel, amely folyamatosan bővül és végképp nem kidolgozott!
Javaslatokat és észrevételetek erre az email címre várjuk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legyen Magyarország boldog, igaz, egészséges, szabad és bő! 
- Igaz ország
- Boldog ország
- Egészséges ország
- Bő ország
- Szabad ország

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

A rendszer a társadalmat tudatlanságban tartja, elhallgatja az igazságot,de nem teszi lehetővé még az „érzékeny” témák megvitatását sem. Ezért ki kell mondani az eltitkolt igazságot, fel kell ébreszteni az embereket. Természetesen nem szabad a tévedhetetlenség illúziójába tévedve azt feltételezni, hogya teljes bizonyosság birtokában vagyunk (sőt, ez éppen hogy életveszélyes feltételezés volna), de olyan egyszerű, ám közéleti szintre nem emelt tételek kijelentése terén nem tévedhetünk nagyot, mint például: ez a rendszer boldogtalanná, beteggé, kiégetté, kizsákmányolttá, rabszolgává stb. tesz. Rengeteg téma akad, ahol a társadalom egésze által érzékelt, de ki nem mondott igazságok lakoznak. Ha ezekre felhívjuk a figyelmet, akkor az egyes emberek is ráébrednek: „jé, ebben a kérdésben én is pont ezt érzem, tapasztalom és gondolom, lehet nem vagyok egyedül!?” Döbbentsük rá az embereket, hogy a véleményük nem egyedi, a HIBA NEM BENNÜK van, hanem a rendszer minden elemében. Tudatosítsuk a társadalommal, hogy az egészségügy nem gyógyít, az oktatás megtör, de nem ad használható tudást, a pénzügyi felépítmény kifoszt, igazságszolgáltatás nem szolgálja az igazságot, a munkaviszony rabszolgává és megalázottá tesz, és nem biztosítja az emberhez méltó életet – folytathatnánk a sort. 

Hívjuk fel az emberek figyelmét azokra a folyamatokra, amelyek egyértelműen jelzik számunkra, hogy a világunk a vesztébe rohan. Az ütközés vagy becsapódás gyakorlatilag elkerülhetetlen, ezért nekünk nem marad más lehetőségünk, mint hogy felkészülünk a legrosszabbra. Mik azok a csapások, amelyek már a mi életünkben is bekövetkezhetnek? A legsürgetőbb és legközelibb a fenntarthatatlan gazdasági- és pénzügyi rendszer várható összeomlása miatt kitörő harmadik világháború. Ha ezt valahogy mégis sikerül megúszni, akkor figyelembe kell venni a környezetkárosítás globális pusztító hatásával járó súlyos következményeket (pl. egészségügyi, éghajlativáltozások stb.). Kevésbé kelt pánikot, de reális probléma a demográfiai összeomlás és az ezzel járó nyugdíj-katasztrófa. Itt kérdésként merül fel, hogy mit is tehetne a párt ilyen apokaliptikus fenyegetések ellenében? A Bő ország fejezetben ismerhető meg a válasz. 

Keményebb harc lesz a többségi társadalom által igazságkéntértelmezett tételek megcáfolása és a valóság bebizonyítása. Az igazság megismerésében ugyanakkor nem végezhetünk félmunkát, el kell érni a kényesebb témák feltárását és hiteles vizsgálatok lefolytatását. 

Be kell bizonyítanunk, fel kell tárnunk a következőket:

- Történelem-feltárás: ismerjük meg a valódi múltunkat, hogy tudjuk kik is vagyunk valójában. Talán az egyetlen nép vagyunk Európában, amely nem tudja hogyan került oda, ahol most van. A nemzeti önképünket évtizedről évtizedre módosítgatják az épp aktuális hatalom érdekei szerint, miközben a valódi igazság egészen máshol keresendő.

- A közélet feltárása: a politikai és gazdasági elit összefonódásának és a valódi háttérben irányítók személyének megismerése. A magyar rendszerváltás valódi hátterének és levezérlésének megismerése (köztük az „ügynökakták” nyilvánosságra hozása). Egyházak hátterének és működésének, az állammal fennálló összefonódásának feltárása. 

- Chemtrail jelenség: a kétkedők kétségeit megszüntetni képes vizsgálat lefolytatása, illetve abban az esetben, ha az „összeesküvés-elméletet” nem sikerül kétséget kizáróan megcáfolni, akkor a jelenség okainak állami szintű feltárása.

- Földi és földönkívüli intelligens lények, fajok létezésével kapcsolatos információk összegyűjtése, elemzése és érdemi kiértékelése. Feltárni mindazon jelenségek hátterét, amelyekre ma nincs érdemi vagy hivatalos magyarázat, ugyanakkor rengeteg embert érintenek vagy foglalkoztatnak.- Egészségipar feltárása: a gyógyszeripar és az egészségügyből hasznot húzó érdekcsoportok felderítése. Oltások egészségi hatásainak és mellékhatásai feltárása, bizonyítása (vagy cáfolata) annak, hogy az oltott „populáció” kevésbé érintett a kórok által, mint a nem oltott emberek. 

Az igazság szabaddá tesz. Ha megismerjük, hogy mi miért is történik, miért vagyunk foglyai a hazugságoknak, miért vagyunk betegek és boldogtalanok, akkor képesek leszünk kilépni a mátrixból. 

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

A magyar társadalom boldogtalan, ami nem hogy nem normális, hanem egész egyszerűen elfogadhatatlan! Mi áll tömegesés népünk kipusztulásával fenyegető boldogtalanságunk mögött? Ha végiggondoljuk, akkor rá kell ébrednünk, hogy a problémáink döntő többsége (ha nem mindegyik) a rendszerből ered . A testet és lelket tönkretevő stressz ugyanis a munkahelyi, oktatási, egészségügyi, pénzügyi-gazdasági, igazságügyi és közlekedési rendszerek működésének velejárója, mint ahogy ott keresendőek az otthon nyugalmát feldúló határidők, csekkek, számlák és törlesztő-részletek genezise is. A magánéletet és a családokat felőrlő kilátástalanság és pénztelenség szintúgy a rendszerbe van kódolva, amit az erős védelmi bástyaként funkcionáló média-hálózat emel tökélyre az általa sugalmazott vágykeltő, ám elérhetetlen világképpel.

Mivel minden problémánk oka a rendszer, ezért – értelemszerűen – pártunk célja annak lebontása. Ez nem fog máról holnapra megtörténni, ezért – a rendszer keretein belül – törekedni kell a felépítmény átalakítására, emberbaráttá tételére. Eszközök hiányában a saját életünkkel mutatott példák révén tudunk hatni: bebizonyítva, hogy igenis van más, boldog út – nem kell a rendszer keretei között szenvedni! Mondjuk ki, hogy boldogok akarunk lenni, és le akarjuk bontani mindazt, ami annak útjában áll. Legyünk „nemes” emberek, azaz olyanok, akik képesek NEM-et mondani, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatottak, a munkaadó könyörületétől, ne függjünk az állami hivatalnok packázásától, az orvos belátásától, a rendőr kényétől, a politikus szánalmától. 

Az emberi boldogságot leginkább szolgáló tényezők – a teljesség igénye nélkül: 
- Család: nem lehetünk boldogok, ha a magánéletünk nem az. A családokat „helyzetbe kell hozni” a család-barát szemlélet elterjesztésével, az államigazgatásban történő bevezetésével. Népesedésprogramot kell indítani az ország kiürülésének megállítására, és a nemzet lélekszámának növekedési pályára állítására, a képzett hivatásos anya státusz bevezetése mellett.

- Az oktatási rendszer teljes átalakításra szorul, mivel működése a gyerekeket megnyomorítja, ám nem ad használható tudást. Meg kell teremteni a gyermek-központúságot, a gyerekek GDP-termelő biorobottá alakítása helyett. A cél legyen egészséges lelkületű emberré nevelés! A tankövetelmények hozzá kell igazítani az élethez, be kell építeni a mindennapi élet során hasznosítható ismereteket a tananyagba. Az oktatás feladatául kell tenni, hogy mindenkit eljuttasson oda, amiben a jó, amihez tehetsége van. Meg kell teremteni az otthonoktatás lehetőségét.

- A munkahely ne a terror és szenvedés, hanem örömet nyújtó alkotó munka színtere legyen. A munkáltatók erőfölénye miatt a munkahelyek elviselhetetlenné, lélekrombolóvá váltak, megkeserítik a dolgozó emberek életét. Mindezt ráadásul nyomott bérért kénytelenek elviselni az egzisztenciális függésben lévő munkavállalók. Meg kell szünteti a kiszolgáltatottságot, élhető és szerethető munkahelyekre van szükség. Legyen vége a túlhajszoltságnak, a lelkileg, szellemileg és testileg kizsigerelő munkavégzésnek. Ennek érdekében meg kell teremteni a feltétel nélküli alapjövedelem feltételeit annak érdekében, hogy még az állásunk elvesztése miatt sem kerülhessünk olyan helyzetbe, ami bármilyen embertelen feltétel elfogadására kényszerít. A feltétel nélküli alapjövedelem révén nemet mondhatunk vállalhatatlan munkafeltételekre, és megengedhetjük magunknak azt, hogy olyan munkát vállaljunk el, ami valóban megfelel elvárásainknak. Ez a munkaadókat is szemléletváltás kényszeríti.

- Az igazságságszolgáltatás csak az igazat, a színtiszta az igazságot szolgálja! Nem lehet törvényes vagy jogszerű az, ami igazságtalan! Ezért az igazságszolgáltatás teljes reformra szorul, hogy az valóban az igazságról szóljon. Küzdeni kell azért, hogy az igazság kiderítése legyen az igazságszolgáltatás célja, és hogy a törvény előtti egyenlőség ne üres frázis legyen (például az anyagi különbségek ne okozhassanak jogi erőfölényt az eljárások során).

- Közösségek szerepének megerősítése: az ember alapvetően társas lény, mégis egyre inkább visszaszorul otthonának négy fala közé, ahol magányosság és kiszolgáltatottá válik. Az egymást segítő-támogató, és a társaság iránti igényt kielégítő közösségek szerepnek megerősítéséhez újra erősíteni kell a „tartozom valahová” és az abból eredő biztonság érzést.

- Szolgáló állam: Változtatni kell az állam szemléletmódján és működésén. A jelenlegi öncélú, a polgárokat sarcoló, azokkal packázó államigazgatás helyett olyan berendezkedést kell kiépíteni, amely célja az emberek boldogulásának támogatása. A köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak a közt és az embereket kell SZOLGÁLNIUK – a szó szoros értelmében. Nincs helye az államigazgatásban annak, akit a hatalomvágy vagy a karrier vezérel az emberek tisztelete helyett.

- A fogyasztóvédelem megerősítése, valódi tartalommal feltöltése, a polgárok érdekeinek védelme az erőfölényben lévő nagyvállalatokkal szemben.

- Közbiztonság: A köz biztonságához legyen köze a köznek! Közösségi rendőrség kell felállítani, hogy a rend őrei a polgárokat szolgálják, ne a hatalmi érdekeket. Meg kell erősíteni a polgárőrséget, és felkarolni a Szomszédok Egymásért Mozgalmat (SZEM).

- Lelki tartás: Vissza kell adnunk nemzetünknek az önbecsülését. Fel kell fedeznünk „magságunkat”, hogy a múltunkat megismerve talpra tudjunk állni a jelenben és szárnyalhassunk a jövőben.

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

A társadalom túlnyomó részét egészségi problémák sújtják, a rendszer mégsem teszi lehetővé a gyógyulást. Feladatok:

- Támogató egészségügy: Nem szabad magukra hagyni a betegeket és családjaikat! Nem szabad hagyni, hogy a betegek vagy családok magukra hagyva bolyongjanak az egészségügyi intézmények útvesztőiben, és pusztán azért ne kapjanak meg egy életmentő kezelést, mert nem volt megfelelő a tájékoztatás, nem volt, aki törődjön vagy odafigyeljen az érintettre. Nem szabad hagyni, hogy egész családok menjenek tönkre pusztán azért, mert az egyik családtagnak tartósan vagy élethosszig megrokkan az egészsége. 

- Induljon nemzeti rák-program: elfogadhatatlan, hogy miközben már minden családban történt tragédia a rák miatt, mégsem vagyunk képesek előrelépni a kór gyógyításában. Nemzeti programot kell indítani a rák gyógymódjának megtalálására. Emellett nem szabad magukra hagyni a betegség által érintett személyeket és családokat, hanem közösségi részvétel mellett kell támogatni őket a betegség elleni küzdelmükben. Embertelen, hogy a magukra hagyott családoknak a túlélés reményében a közösségi oldalakon kell könyörögniük ismerőseik és idegenek támogatásáért.

- Gyógyszeripar közösségi ellenőrzés alá vonása, hogy a profitérdekek helyett a betegek gyógyulása legyen a cél. A gyógyszer-gyártókat el kell választani a gyógyítással foglalkozóktól, hogy ne a kettejük közötti – mások által nem ismert – megállapodások és szerződések alapján kerüljön kiválasztásra az egyes betegségekre alkalmazott szer vagy eszköz, és bővüljön a gyógyszerfogyasztók köre. Független és komplex vizsgálatokat kell lefolytatni a gyógyszerek gyógyítási képességeit és mellékhatásait illetően. Törekedni kell a szintetikus szerek természetben előforduló hatóanyagokkal történő kiváltására.

- Egészségtudatos életmód megismertetése, oktatása és általánossá tétele. A gyógyulás és egészségmegőrzés legalapvetőbb feltétele az egészségtudatos szemlélet- és életmód, ennek ellenére az embereknek nincs tudomása arról, hogy ők maguk mivel járulhatnak hozzá saját egészségük megőrzéséhez, gyógyításához. 

- Homeopátia és alternatív gyógyászat figyelem kívül hagyásának megszüntetése, valamint az általuk kínált lehetőségek felhasználása a gyógyításban. A „hivatalos” gyógyászat „tűzzel-vassal” küzd az alternatív eljárások ellen, próbálja azt hitelteleníteni annak ellenére is, hogy nem lehet büszke saját eredményességi mutatóira. Törekedni kell – a gyógyszer-gyártók profitigényeit kielégítő – egészségügyi rendszer átalakítására, hogy a gyógyításban szerepet kaphassanak azon módszerek is, amelyek nem szintetikusan előállított szerek alkalmazásával fedik el a tüneteket, hanem valódi gyógyulást kínálnak.

- Oltáskritika: ne legyen kötelező, hanem választható a „védőoltás”. Lehetővé kell tenni, hogy – megfelelő tájékoztatás után – mindenki maga dönthesse el, hogy él-e a gyógyszeripar által kínált lehetőséggel. A hatóságok ne üldözzék az oltáskritikusokat. Készüljön felmérés arról, hogy az oltott „populáció” kevésbé érintett, mint a nem oltott emberek. Legyen objektív és közérthető tájékoztatás az oltások előnyéről, illetőleg a lehetséges kockázatairól és mellékhatásairól. Ne a félelemkeltés eszközével vegyék rá a társadalmat az oltások felvételére!

- Az élelmiszeripar ellenőrzés alá vonása, az egészségre káros élelmiszerek és ételadalékok kivonása a forgalomól. A génmanipulált termékek előállításának és külföldről történő behozásának tiltása. 

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Magyarország gazdag, mindent megadna a területén élőknek, mégis milliók tengődnek kilátástalan körülmények között. Ennek a legfőbb oka, hogy a rendszer igazságtalanul szervezi meg a közösen megtermelt javak elosztását, és hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik munkájukkal járulnak hozzá mindannyiunk boldogulásunkhoz. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy fizetésből nem lehet eltartani egy családot (de még kettőből sem)!

A gazdaság korrekciója nem kerülhető el! Igazságtalan volta mellett azért sem kerülhető el a „korrekció”, mivel a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi rendszer fenntarthatatlan, összeomlása csak idő kérdése. Fel kell készülni a dolláralapú gazdaság kifulladására annak érdekében, hogy a bekövetkező válság (vagy még súlyosabb történelmi vihar) ne tegye teljesen kiszolgáltatottá az embereket és az országot. Teljes szemléletváltás a gazdaságban! Az ország gazdaságát az extraprofit termelése helyett az emberek szolgálatába kell állítani, hogy közös munkánk gyümölcse a boldogulásunkat és boldogságunkat szolgálja a személytelen vállalatok ismeretlen tulajdonosai helyett. Legyen az ember a gazdaságunk célja! 

A bőség forrása:

- Megújuló energiaforrások kiaknázása és geotermikus átállás: Rendelkezésünkre állnak megújuló energiaforrások, mégsem élünk velük, pedig süt a nap és fúj a szél, míg a lábunk alatt geotermikus energia „hever parlagon”. Az átállás hosszabb távon egyébként is elkerülhetetlen, mivel a gáz és olaj korlátozott mennyiségben van jelen a Földön, és ennek okán egyszer csak elfogy. Teljesen értelmetlen kényelmesen várakozni ennek bekövetkezésére, inkább készüljünk fel az elkerülhetetlenre. Indítsuk el a Magyar Geotermikus Köztársaság projektet, mivel hazánk geotermikus nagyhatalom. A föld kincsét hasznosíthatnánk fűtésre, villamosenergiatermelésre és a gyógyturizmusban. A településeinket ráköthetnénk a hőenergiát hasznosító fűtés- és melegvíz előállító rendszerekre, míg a 100 Celsius-fok feletti víz energiáját elektromos árammá alakíthatnánk. És ott van még a sok felszínre törő termálforrás is, melyek vizére építve fellendíthetnénk a gyógyturizmusunkat is. Fogjunk össze és hajtsuk végre Magyarország geotermikus átállását!

- Mezőgazdaság újraalkotása: a Föld nevű bolygón van egy árucikk, amelyre kivétel nélkül minden embernek szüksége van, mégis azok, akik ezt a nélkülözhetetlen terméket állítják elő, nem tudnak megélni munkájuk gyümölcséből. Az élelmiszer ez az árucikk, és a gazdák azok, akinek nem nyújt megélhetést a föld. Mindez jól mutatja, hogy mennyire hibás a rendszerünk, mert egy normálisan működő gazdaságban ilyen nem fordulhat elő. Ezért újra kell alkotnunk a mezőgazdaságunkat, hogy tisztes megélhetést nyújtson azoknak, akik nélkül nem volna mit ennünk.

- Élőfalu-program indítása, a kihaló falvak megmentése, és a városokból vidéki kisközösségekbe települni szándékozók állami támogatása. A rendszerről leválás és önellátásra berendezkedés, valamint az öko-gazdálkodásra átállás modelljének lehetővé tétele, és támogatása. Családi gazdaságok megerősítse, a Kert-Magyarország projekt újragondolása.

- Pénzügyi és gazdasági rendszer közösségi szemléletű átalakítása, a bankvilág tevékenységének és a visszaéléséknek feltárása. A társadalmat megnyomorító adósrabszolgaság felszámolása, az Izland-projekt megvalósítása.

- A „helyben vedd meg” elvet követve helyi termékek és termények vásárlásának, illetve helyi piacok létrehozásának támogatása. A helyi és regionális gazdaságok újraélesztése, megerősítése.

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Magyarország legyen szabad, nem pedig idegen érdekek és hatalmak játékszere. Ezért újra kell fogalmaznunk a magyar nemzeti érdekeket ennek keretében:
- Fel kell készülni az újabb gazdasági világválság, és az azt követő III. világháború várható kirobbanására annak érdekében, hogy annak pusztító hatását a lehető legnagyobb mértékben elkerülhessük, kivédhessük.

- Felül kell vizsgálni az ország EU és NATO tagságát, abban betöltött szerepét.

- Küzdeni kell az USA és az Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) elfogadása ellen, mert az nem szolgálja Magyarország (sem az egyes EU tagállamok) érdekeit. Nem szabad hagyni annak érvényesülését, fel kell hívni a figyelmet a kockázatokra. STOP TTIP!

- Távol kell maradni minden fegyveres konfliktustól. Az erőszak nem vezet sehová, csak újabb erőszakot szül, mivel „aki kardot ránt, kard által vész el”. 

- Fel kell dolgoznunk a trianoni tragédiát, az nem lehet a jövőnk építésének és a szomszédos, velünk együtt élő népekkel fennálló kapcsolataink gátja. Ezen úton vezessen minket József Attila a Dunánál című verse: „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”  A nemzetet ugyanakkor nem az állami erőszakszervezetek fegyveres erőivel biztosított nemzetközi határok közötti keretekben kell képzelnünk, hanem közösségi alapon. A határon túli magyarságot és annak közösségeit be kell kapcsolnunk és integrálnunk a nemzet testébe. A fegyveres határrevízió nem képezheti célunkat.

Részletek

Írta: Közösségépítő Mozgalom

Mi történik akkor, ha közéleti tevékenységünk sikertelenül zárul? Akkor sem veszünk el, mert marad egy hosszabb távon megvalósítható eszköz, a kivonulás. 

Időszámításunk előtt 494-ben Róma még csak egy város volt Itáliában. Ekkor történt, hogy az akkori patriciusok, azaz a vezető gazdasági és politikai elit próbálta elnyomni a plebeiusokat, azaz a népet. Amikor a plebeiusok ezt megunták, beszüntették a munkát és kivonultak a Róma melletti Szent Hegyre. A nép nélkül azonnal megbénult Róma városának gazdasága, valamint katonák nélkül védtelen maradt a település. a plebeiusok azzal fenyegetőztek, hogy új várost alapítanak, a patriciusok pedig éljenek magukban Rómában.Sikerrel jártak: létrehozhatták a törvényhozás túlkapásai ellen szolgáló néptribunusi tisztséget. Ezt követően még legalább három alkalommal vonult ki a nép Rómából megvédve jogait, és hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy kialakítsák egy jól működő hatalmas világbirodalomhoz szükséges társadalmi alapokat. 

Képzeljük csak el mi lenne, ha mi, a nép egyszer csak megunnánk mindazt, ami jelenleg folyik, és a római plebeiusokhoz hasonlóan magukra hagynánk a mai kor patriciusait! Ott ülnének temérdek pénzükön, de nem tudnák hol elkölteni, mert nélkülünk semmi sem működne. Nem tudnának kin hatalmaskodni, nem volna kinek mutogatni legújabb autóikat sem. Hát nem kellene sokat várni arra, hogy könyörögve kérjék: térjünk vissza és újra dolgozzunk nekik éhbérért látástól vakulásig. Na persze.

Na de hogyan és hova vonulhatnánk ki mi ma? Az ókorban alkalmazott módszer jelenleg nem kivitelezhető abban a nemesen egyszerű formában, ahogy akkoriban megtették. 

Nem szabad ellene küzdeni, hanem el kell kezdeni felépíteni egy vele párhuzamos, működő, szervesen fejlődő közösséget. Az ókori római radikális szakítás helyett a lassú építkezést kell választanunk, haladni fokról fokra. Elkülönülés helyett használni és élni kell a rendszer által kínált eszközökkel és lehetőségekkel, ki kell használnunk és nyernünk erőforrásait. 

Sokan vagyunk, nagyon sokan. Ezért létre kell hozni egy olyan felületet, ahová minden felébredett csatlakozni tud, és ahol a kivonulók megtalálhatják egymást, ahol értekezni tudnak. Ahol mindenki megtudhatja, hogy a környezetében ki tartozik még az ébren lévő közé, kivel foghat össze helyben, kivel szervezheti tovább a kivonulást. Minden felébredett ért valamihez, készít vagy termel valamit. A közös felületnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy mindenki megtalálhassa a számára szükséges – a többi felébredett által kínált – szolgáltatást és terméket, és ahol ő maga is meghirdetheti amije van, vagy amihez ért. Ha elkezdünk egymástól vásárolni, egymástól szolgáltatásokat rendelni, akkor a pénzünk a „mieinkhez” kerül, őket gazdagítja, és ha ők is a „mieinknél” költik el majd a többletet, akkor létrejön, majd pedig idővel megerősödik a belső piac. Ha megteremtjük a saját gazdaságunkat, akkor – lépésről lépésre – életképessé válhat a rendszerről való leválás, azaz a kivonulás. Elég sokan vagyunk ahhoz, hogy beinduljon az a folyamat, amely révén a közösségünk túlnőheti a rendszert, és alapul szolgálhat egy új társadalom felépítéséhez.

A kivonulás nem csak virtuális eszközök felhasználásával megvalósított összekapcsolódás révén történhet, hanem valódi fizikai módon is. Az országban egyre többen törekednek az önellátásra, számos példa van már olyan közösségekre, amelyek célja ennek megvalósítása.

Támogassuk és csatlakozzunk már meglévő kísérletekhez, vagy kezdjünk bele újakba! Alapítsunk élő és működő helyi közösségeket, amely révén egész települések válhatnak le a rendszerről! Kezdjünk szerveződni, mert a rendszer káros és embertelen! Építsük fel magunkat, közösségeinket!