Mivel egy rendszerkritikus párt léte a rendszeren belül egyenesen önellentmondás, ezért a felépítésénél olyan működési alapelveket kell kialakítani, amely feloldja a paradoxont. Mert egy rendszerkritikus pártnak rendszerkritikus módon kell működnie! Ennek érdekében be kell építeni az alapszabályba olyan elemeket, amelyek meggátolják a rendszerbe simulás lehetőségét. 

A párt működésének speciális alaptételei:
- „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” A pártnak és tagságának magáénak kell éreznie ezt az életfelfogást, mert nekünk életünkkel példaként kell szolgálnunk az emberek számára. A saját életünkön keresztül kell tudnunk bemutatni, hogy mit és hogyan szeretnénk, nem pedig ideológiai lózungok és ki nem próbált elméletek hangoztatásával győzködni a társadalmat. Senkire sem erőltethetünk semmit, hanem meg kell mutatnunk az általunk helyesnek vélt utat, és jön, akinek tetszik. Nem a szavakkal vagy a törvényekkel kell hatnunk vagy kierőszakolnunk a változást, hanem saját életünkkel és példánkkal. Meg kell mutatni életünkön keresztül, hogy igenis van más választás, ki lehet lépni a rendszer keretei közül, és hogy ez tényleg felszabadít. A saját pozitív példánk a legerősebb fegyverünk – a szavak és pártprogramok helyett.

- „Akinek szeme van a látásra és füle a hallásra”: Ne akarjunk senkit sem meggyőzni. Sokan vagyunk mi, másként gondolkozók, így elég azokat megkeresnünk és megtalálnunk, akik értik miről beszélünk. Elegendő hitelesen elmondani az álláspontunkat, mert aki érti, az úgyis megérti, aki pedig nem, azt úgysem tudjuk (eleinte) meggyőzni. Ha a „mieinket” meg tudjuk szólítani, már elértük a társadalmi változások elindításához elegendő kritikus tömeget. 

- „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”: Nem szabad belemenni napi csatározásokba, mások bírálatába, lejáratásába, azaz a „politizálásba”. Mások támadása helyett kizárólag az általunk fontosnak és követendőnek tartott értékeket kell képviselnünk. Ki kell lépni az országot megmérgező baloldali-jobboldali koordináta-rendszerből, meg kell haladni az ilyen-olyan ideológiákat.

- „Értékek az érdekek helyett, kampány helyett folyamatos építkezés”: A pártnak a választásokra és a szavazatmaximálásra készülés helyett a kitűzött célok közös megvalósítására kell folyamatosan törekednie. A programunk ugyanis nem korlátozható négy éves ciklusokra, azok megvalósítása – a rendszer keretei között – utópisztikus távlatokba nyúlik. A pártot ne az érdekei vezéreljék, hanem az értékek képviselete még abban az esetben is, ha annak nincs politikai haszna. A célunk úgysem a választások megnyerése, hanem gondolatébresztő álláspontunk és a másként gondolkozók képviselete.

- „Szív és lélek”: Az ember az esetek többségében egyszerűen érzi, hogy mi igaz és mi jó – ezt nem kell megmagyaráznia, mert bensőjéből fakad. Ne kell ideológiákat gyártani ahhoz, hogy érezzük a helyénvalót, hiszen például ami bántja az igazságérzetünk, az nem lehet sem jó, sem helyes. A párt vezérfonala legyen az igazságérzet, kövessük azt, amit a szívünk és lelkünk diktál. Fel kell vállalnunk olyan – a jelenlegi politika számára jobbára értelmezhetetlen – érzéseket, mint: szeretet, tisztelet, elfogadás, becsület, megértés és türelem. Építkezzünk pozitív tartalmú érzésekre!

- „Állítsuk tetejére a piramist”: A párt működjön mozgalomszerűen „fejjel lefelé fordítva” azaz ne a párt vezetése határozza meg az irányokat és a tagság feladatait, hanem épp fordítva: a szimpatizánsok legyenek döntéshozó helyzetben. A párt vezetésének pusztán végrehajtói feladatkörrel szabad rendelkezni! Ezzel garantálható leginkább az érdekvédelmi funkció, valamint őrizhető meg a tagság bizalma.

- Struktúra biztosítása: A párt legyen puszta struktúra, amit a közösségek töltenek meg tartalommal. A pártnak szervezeti hátteret kell biztosítani a rendszerkritikus csoportok és közösségek érdekvédelmi és szerveződési törekvésének, oly módon, hogy azok a párttagság felvétele nélkül is képesek legyenek egyedül befolyásolni, együtt pedig meghatározni az irányvonalat és a döntéseket. 

- Önmegszüntető klauzula és „piros gomb” csoport: Véssük kőbe, hogy a párt célja nem a hatalom megszerzése, és a szervezet nem válhat rendszeralkotó elemmé! Ezért be kell építeni a párt alapszabályába egy biztonsági elemet, amely révén céltévesztés esetén elindul egy önmegsemmisítő mechanizmus. Választhatunk például magunk közül három olyan feddhetetlen és a pártban tisztséget be nem töltő személyt, akiket mindenki feltétel nélkül elfogad. Hármójuk belátási képessége és értékítélete jelenti azt a „beépített kapcsolót”, amely garantálja, hogy a párt megmaradjon a kitűzött úton. Ha hármójuk közül legalább ketten arra az álláspontra jutnak, hogy a szervezet eltért az irányvonaltól, akkor jogosultak kezdeményezni a párt megszüntetését. Döntésükkel szemben nem lehet helye sem felülvizsgálatnak sem jogorvoslatnak, sem semmilyen halasztó hatályú eljárási eszköznek. Azt azonnal végre kell hajtani.

- Egyéni érdekek kizárása: Emberi mivoltunkból eredően gyarlóak vagyunk, és a kísértés elbizonytalaníthatja döntéseinket, kompromisszumokra késztethet. De ha már az elején leszögezzük: a cél nem a hatalom vagy egy jól fizető állami állás megszerzése, akkor ez a gondolat a későbbiek során sem kezd majd el motoszkálni agyunk eldugott szegletében. Nem fog, mert nem lehet, hiszen kizárja az alapszabályba épített önmegszüntető klauzula. Mindezzel az emberek számára is hitelesek tudunk maradni, hiszen egyértelműen látszik: nem önmagunkért tesszük a dolgunk, hanem az egyéni érdekek felé helyezett közösségi célok vezérelnek minket.

- Dugovics Titusz vállalás: A pártnak úgy kell törekednie a politikai és gazdasági elit eltávolítására a közéletből, hogy közben nem veheti át annak helyét, hiszen az a „piramis” újraalkotása volna. Ennek érdekében meg kell „ragadnia és magával kell rántani a mélybe” országunk jelenlegi állapotáért felelős hatalomgyakorlókat, hogy az embertelen rendszer helyén végre kialakulhasson egy új, tiszta és emberközpontú társadalmi berendezkedés. A Dugovics-vállalás önmegsemmisítő mechanizmusával megőrizhető a hitelesség, hiszen a párt célja nem a hatalom megszerzése, sem a párttagok pozícióba juttatása. A szervezet – ezen önvédelmi mechanizmusa révén – megóvja magát attól, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe, és még siker esetén sem válik kormányzati tényezővé, azaz a hatalom részesévé és a piramis alkotóelemévé.

Figyelembe kell venni, hogy Magyarországon a pártok – drága jó politikusaink tevékenységének köszönhetően – alapvetően nem népszerű intézmények. A fenti tételek ugyanakkor képesek csökkenteni a táradalom pártokkal szembeni negatív közvélekedését, hiszen azok betartásával elkerülhetőek a bizalmat leginkább gyengítő „ők is csak a hatalmat akarják” és „mindez pusztán a párt vezetőinek személyes ambícióit szolgálja” jogos feltételezések. 

A párt megnyilvánulása a média kereszttüzében – új és más minőséget kell képviselni, el kell szakadni azoktól a jellemzőktől, amelyek a mai magyar közállapotokat jellemzi. 

- Politika – akitilop: A politika szó visszafelé aki ti(teket) lop. A kifejezés szitokszóvá vált Magyarországon, ezért sem szabad „politizálni”, és el kell kerülni azt, hogy „politikussá” silányodjunk. A párt legyen a nem-politikusok pártja, akik nem törekszenek sem a hatalomra, sem arra, hogy meghatározzák az ország politikáját, és irányt szabjanak mások számára. A párt nem politikus tagjai egyszerűen csak olyan példák, akik megmutatnak egy alternatívát, de nem várják el, hogy azt bárki kövesse vagy magára erőltesse (különösen nem teszik kötelezővé a törvény erejénél fogva). A párt tagjai nevezzék magukat egyszerűen csak „közszolgálónak”, és utasítsák vissza a „politikus” kifejezést, a fent leírtak alapján.

- Hitelesség és felkészültség: A pártot olyan személyeknek szabad képviselni, akik felkészültek és valódi tudással és saját tapasztalatokkal rendelkeznek a rendszerkritikus és felébredett témakörökben. Csak ők képesek arra, hogy saját példájukon keresztül megkérdőjelezhetetlen módon legyenek képesek előadni a céljainkat.

- Visszafogott hangvétel, radikális vélemény: Mivel a pártnak – a rendszer által felállított minősítési keretek között – szükségszerűen radikálisnak tartott témákkal kell előállnia, ezért nagyon fontos, hogy azt – a társadalom számára szokatlan módon – visszafogott hangvétellel tegye. Békességet és biztonságot kell tudnunk sugározni akkor is, amikor a világrend lehetséges összeroppanásáról értekezünk – hiszen mi erre az esetre is rendelkezünk megnyugtató válasszal. 

- Elkötelezettség és tudatosság: Naivitás azt hinni, hogy a rendszer hagyni fogja rendszerellenes ténykedésünk, ezért eleinte igyekszik majd nevetségessé tenni a pártot (minden fórumon ömleni fog mindenféle pejoratív megnevezés, mint az összeesküvés-hívő, bolond vagy épp szélsőséges stb.). Ha ezt az időszakot sikerül átvészelni, akkor megkísérlik majd a szervezetet beintegrálni, belevezetni a „piramisba”, azaz annak részévé tenni (ahogy sikeresen megvalósították ezt például a Jobbik esetében). Amennyiben a párt és annak tagsága ellen tud állni a rendszer kínálta pozíciók és anyagi javak kísértésének, akkor… akkor nem tudjuk, hogy mi következik, mert ilyenre még nem volt példa. Sajnálatos módon a lehetőségek tárházából a kreált büntetőügyektől kezdve a párt tagságát érintő tömeges öngyilkossági hullámig semmi sem tűnik kizárhatónak. Mindezek miatt olyan emberekre van szükség, akik: 
      - nem vesztik el a fejüket és akkor is higgadtan tudnak reagálni, ha kigúnyolják őket;
      - képesek ellenállni minden olyan kísértésnek, amely eltántoríthatja őket a céltól;
      - fel tudják mérni a kitűzött célok megvalósításának kockázatát.

- Pótolhatóság: A párt tagságát képviselő tisztségviselőknek pótolhatóaknak kell lenniük, és nekik ezt a tényt el kell fogadniuk. A várható támadások miatt ugyanis sokan lesznek olyanok, akik nem lesznek képesek elviselni a rájuk nehezedő nyomást, vagy épp besározódnak a csatározások során. Az időlegesen vagy hosszabb távon „küzdelem-képtelenné”, illetve „méltatlanná” tett személyeknek ezen esetekben azonnal át kell adniuk a tagság képviseletét egy másik arra alkalmas és képes tagnak. A cél ugyanis a közös siker elérése, amely során a résztvevőknek vállalniuk kell a személyes érdekeik sérelmét: a kockázat ismerete és a személyes áldozatvállalás elkerülhetetlen. 

- Visszahívhatóság: A párt tagsága által választott tisztségviselők bármikor visszahívhatóak, lecserélhetőek. Amely vezetőben megingott a tagság bizalma, az nem kerülheti el a felelősséget, és nem halogathatja a konzekvenciák levonását. Nem lehetnek olyan hatalomtechnikai mechanizmusok, amely révén megkerülhetőek azok, akik a képviseletükkel bíztak meg az adott tisztségviselőt.