Előre is elnézést, ha a következő bejegyzésben néha kissé indulatosabb hangot ütök meg a megszokottnál, de elegem lett abból, ami körülöttem folyik szerencsétlen gyerekekkel.
Megtörtént majdnem velünk, a családban is több esetben, de akár a kedvenc gyerekruha árusunk fiának történetét is idecitálhatom: környezetemben mindenhol beleütközöm a védekező, harcias kiáltásba: Muszáj volt kivenni a gyerek orrmanduláját!

A téma megtalált, személyes érintettség miatt többszörösen is, így nem mehetek el mellette és kötelességemnek érzem figyelmeztetni szülőtársaimat.

Az elmúlt pár hónap sajnos nemcsak a szemről szólt. Azon a napon, mikor először jártunk Vén Péternél, délután Ajsa ugrik egyet örömében fociedzésen, rosszul érkezik, kifordul a bokája. Nem tud rálépni, bedagad, másnap a Heim Pálban fekvőgipszet kap. Törés nincs, de stabilizálni kell, míg helyre nem jön. Kötelező egész napos fekvés egy hétig, maximum wc-zni kelhet fel, akkor is ölben kell kivinni.

Bajcsy-Zsilinszky Kórház

De az ominózus begipszelés előtt egy héttel, április végén a Bajcsy-Zsilinszky Kórház fül-orr-gégészetén ücsörgünk Ajsával. Az előzmények: egyszer csak feltűnik, hogy csak hangosan hallja a tv-t. Ha szólunk hozzá, nem érti. Kezdetben csak kicsit aggasztó, majd elmúlik, náthás is...de nem múlik. Ráadásul hónapok óta makacsul köhög. Köhög egy hete, két hete, kipróbálok mindent egymás után, ami otthon van, nem segít. Elmegyek a gyerekorvoshoz, felír ezt meg azt, szedjük, nem jön be. Már lassan másfél hónapja köhög, hol szárazan, hol hurutosan, az ember csak kapkod, most mit próbáljak még ki...ismét a gyerekorvosnál kötünk ki. Felír ezt meg azt, nem jön be. Nem volt valami szép tavaszunk, keveset süt a Nap, nehezen indul be a nyár, "majd a Nap kisüti belőle, bármi is ez, csak sütne már végre!" Már lassan két és fél hónapja köhög - hol ugatva szárazan, hol felszakadva hurutosan...de makacsul kitart.

És következik a halláscsökkenés...beutalót kapunk a Bajcsyba.

Na ott kérem szépen kapunk mindent...ez itt bizony akut savós középfülgyulladás, az orrmandula megnagyobbodott, hallásvizsgálat görbéje kritikán aluli, tényleg nem hall a gyerek, fülkürtben folyadék, na ez nagyon veszélyes, másfél hónap múlva kontroll, de nagy valószínűséggel ebből orrmandula kivétel lesz. Orrcseppet napi nyolcszor, antibiotikumot 10 napig, majd újabb orrcsepp még egy hétig, végül három hétig Aerius.

Ikerlányaim születésüktől kezdve "fülesek" (Hangával nincs ilyen gond.) Volt olyan őszi-téli időszak, hogy szinte 3-4 hetente kapták a különböző antibiotikumokat. Az orrmandula kivétele pedig rendre napirendre került: "Ebből anyuka előbb-utóbb orrmandula kivétel lesz." Én mindig ódzkodtam, akkor még öntudatlanul, érthető módon nem akaródzott műtőasztalra dobni a gyerekeimet. És most ismét előkerült a téma. Menetközben már járunk egy ideje a szemük miatt akupunktúrára, jelzem az újabb panaszt, erre a területre is szeretnénk kezelést kérni.

Ajsa szedi az antibiotikumot, kapja az orrcseppeket, de a helyzet aggasztó - közeledik a kontroll időpontja és ő továbbra sem hall. Ideges vagyok, tényleg ijesztő állapot, mikor a gyerek csak akkor ért meg, ha a szádat is látja, ráadásul ilyen hosszú ideje. A kezelés időtartama alatt beleásom magam a "fültémába" is. Felugrik dr. Timár Tibor neve: 20 éves fül-orr-gégészeti és gyerek fül-orr-gégészeti tapasztalattal rendelkezik, kifejezetten műtétellenes és honlapján (www.gyermekfulesz.hu) többször kitér arra, mennyire helytelen a hazai fül-orr-gégészek viselkedése, akik rengetegszer indokolatlanul, alaposabb kivizsgálás nélkül azonnal az ormmandula kivétele mellett döntenek.

Eltelik másfél hónap, a gyógyszerek nem segítettek semmit, doktornő elégedetten összecsapja a tenyerét: "Na akkor ez kérem szépen orrmandula műtét, ha az nem segítene, esetleg következő műtéttel be lehet ültetni egy tubust 9 hónapra a gyerek fülébe, itt vannak a leírások, várom vissza mindkét szülőt gyerek nélkül, hogy kitűzhessünk egy időpontot."

Még képes a következő mondatot is megfogalmazni, hogy kétség se lehessen, hogyan döntünk: "Ugye nem akarja, hogy egy ilyen szép kislány hátrányba kerüljön az iskolában amiatt, mert nem hall jól és ezáltal lemaradjon a többiektől?" Amúgy meg ugyebár folyadék van a fülben, abban áznak a hallócsontok, tehát a végleges halláskárosodással játszunk...ijesztő az állapot, ijesztőek a szavai, de a szemtörténet kálváriája után megszólal bennem a vészcsengő: mondta már nekem orvos, hogy mindhárom gyerekemnek szemüveget KELL hordania, különben véglegesen oda az egyik szemének. Az elmúlt hónapok kínkeserves kerülőútjai megedzettek és megtanítottak kételkedni az ezidáig megkérdőjelezhetetlennek vélt diagnózisokban.

Dr. Timár Tibor fül-orr-gégész

Amióta Ajsa nem hall, keresek, kutatok az interneten és nyugtalanító esetekbe futok bele. Kezdjük ugyebár rögtön a szakemberrel, dr. Timár Tiborral, honlapja ezekkel a mondatokkal indít:

"Elöljáróban: nem kell a fület felszúrni, ritkán kell a mandulát, orrmandulát kivenni. Magyarországon a fül-orr-gégészeti ellátás döntően a szakorvosi (sztk) rendelőkben folyik, kisebb részben kórházi osztályok ambulanciáin. A kollégákhoz - több-kevesebb várakozás után - szinte mindenki be tud jutni, bár nem mindig kap megnyugtató magyarázatot betegségéről, arról, hogy miért alakult ez ki, miért úgy kell kezelni, stb. Növeli a zsúfoltságot, hogy Magyarországon a fül-orr-gégészet helyzete más mint a világ sok más részén. Nálunk a családorvos, családi gyermekorvos, belgyógyász, kórházi gyermekgyógyász misztikus szervrendszerként látja a fület, orrot, gégét, mandulákat. Betegségeiket nem is igazán próbálja meg diagnosztizálni, pláne kezelni. Így viszont az a páciens, aki fül vagy pl. az arcüreg betegségében szenved, német, angol, amerikai társánál sokkal többször kényszerül a fül-orr-gégész szakorvost is felkeresni. Így ráadásul automatikusan olyan szakorvoshoz kerül, aki arra büszke, hogy ő egy sebészeti szakmát művel magas fokon. Az ő számára egy műtét bravúros elvégzése a szakmai dicsőség, nem pedig annak elkerülése egy jól megválasztott antibiotikum vagy más ("belgyógyászati") gyógymód alkalmazásával. Vonatkozik ez olyan kis műtétekre is, mint a fül felszúrása, ami gennyes fülgyulladásban tőlünk nyugatra fekvő országokban soha nem történik meg. (Pláne nem a savós fülgyulladásban!)

A nagy betegszám, esetleg a ritka rendelési időpont miatt a rendelői, kórházi fül-orr-gégész szakorvosnak sokszor nincs módja a súlyosabb esetekért is teljesen vállalni a felelősséget, végigvinni a kezelést a páciens gyógyulásáig. A beteget hajlamos kellő indok nélkül is kórházba utalni, hiszen a legegyszerűbb eseteket kivéve amúgy is csak a műtéti megoldást tartja igazán jónak. Ilyenkor készül a rengeteg fölösleges szakorvosi, laboratóriumi és röntgenvizsgálat, ennek sok kellemetlenségével, költségével és mellékhatásával. Nem is beszélve a sok műtétről, melyet talán el lehetett volna kerülni.

Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk. Nem igaz, hogy ez az állapot végleges halláscsökkenéshez vezethet. A kialakuló halláscsökkenés ésszerű határidőn belül (évek) jól gyógyítható, legfeljebb az elhanyagolt esetek gyógyítása hosszabb időt, esetleg több teendőt igényel. Az elsietett műtéteket semmi nem igazolja."

Véleménye a krónikus savós középfülgyulladásról, mely miatt ki akarták műteni Ajsa orrmanduláját:

"Krónikus savós középfülgyulladásról beszélünk, ha a középfülben (dobüregben, a dobhártya mögött) sűrű sárgás színű folyadék gyűlik fel. Kialakulásában döntő jelentőségű a fülkürt működési zavara. Gyermekekben nagy jelentőségű, nagyon gyakori állapot, melynek megítélése nemcsak Magyarországon kaotikus. A rendelőmbe ilyen állapotban hozott gyermekek döntő többsége járt már valamilyen, gyakran több rendelésen, ahol szinte mindegyikük műtéti javaslatot, gyakran az első vizsgálatnál időpontot kapott. Az amerikai tankönyvek szerint első vizsgálat alkalmával semmilyen messzevezető kezelési tervet nem kell felállítani, mivel a dobűri folyadék 6 héten belül spontán felszívódhat. Nagyon helytelen tehát az a gyakorlat, hogy a spontán gyógyulás lehetőségét nem adják meg a gyermeknek. Ráadásul a (gyermek-)fülész kollégák érveik higgadt kifejtése helyett jellemzően a gyermek megsüketülésének víziójával próbálják a szülőt lehengerelni. Nemegyszer a még zajló gennyes középfülgyulladás idején, vagy a gyógyulási fázisban elvégzett tympanometriával keltik az objektivitás látszatát a tanácstalan szülőben. Az utóbbi 6-7 évben hozzám került gyerekek (és felnőttek) gyógyításakor sikerült a műtétek elkerülése. Ennek elvi alapja egyrészt, hogy a fül közvetlen gyógyítása műtét nélkül nem kecsegtet jó eséllyel, (a fülmelegítés jó hatását nem észleltem,) a felszúrás haszontalan és kellemetlen, a műtét pedig elkerülhető, ha a fülkürt működését sikerül helyreállítani. Ez utóbbi téren mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlattól eltértem, és az orrmandula egyedüli szerepét megkérdőjelezvén az orrmelléküregek (köztük gyerekkorban elsősorban a rostasejtek) kóros állapotának megszüntetését állítottam a középpontba. Ebben fontos módszer a melegítés (infravörös, nem bioptron), valamint az orrban hosszútávon (általában 1 hónap) is használható, a duzzanatot erősen csökkentő, de a nyálkahártyát nem károsító típusú gyógyszerek használata."

Milyen ismerős is nekem a cikkben megfogalmazott "pánikkeltés". Ugyanez kísérte végig a különböző szemorvosoknál tett vizsgálatainkat, hiszen minden alkalommal kihangsúlyozták: a gyereknél visszafordíthatatlan károkat okozunk, ha nem követjük szóról-szóra szigorú előírásaikat. És ismét felbukkan a téma, ám ezúttal a gyerek halláskárosodása válik visszafordíthatatlanná. Majd belefutok egy fül-orr-gégészbe, aki mélyen elítéli kollégái viselkedését és erről előadásokat is tart.

Szülőtársak tapasztalatai

Ezután hasonló cipőben járó anyukák beszélgetésébe botlom a neten: "Kivették a gyerek orrmanduláját, mert visszatérő fülproblémáink voltak...sajnos ez az állapot a műtét után is megmaradt", "az egyik orvos már a műtét időpontját akarja megbeszélni velünk, elvittük a gyereket egy másik fül-orr gégészhez, aki azt állította, nincs műtétre szükség"..."négy különböző szakembernél jártam a fiammal és mind a négy egymástól teljesen eltérő kezelési módot állapított meg...az egyik műteni akarja, a másik feleslegesnek tartja...most mégis kire hallgassak?"

Most mégis kire hallgassak? Annyiszor futottam bele a kérdésbe, hogy már szinte ijesztő: vállald fel szülőként a felelősséget és döntsd el, mégis kire hallgatsz? Nincs orvosi végzettségem és egymásnak homlokegyenest eltérő véleményeket fogalmaznak meg! Mégis mi alapján kellene szülőként döntenem?

Nulladik szülői értekezleten körkérdés: melyik leendő elsősnek milyen fontosabb egészségügyi problémája van, amiről tudnia kell a tanító néninek is. Egyik anyuka jelentkezik, már az első félmondatánál felkapom a fejem: "A kisfiam nem hallott jól, ezért elvittük fül-orr-gégészhez, aki megállapította, hogy ki kell venni az orrmanduláját. A műtét megtörtént, de sajnos azóta sem hall jól...így most egy következő műtéttel tubust fognak beültetni a fülébe, hogy kiszellőzzön a fülkürt..."

Na jó, ebből az értelmetlen csonkításból elég - ha nem ez volt a ludas, kikapunk valami mást, beültetünk valami eszközt?! Idegesek vagyunk férjemmel és nem értjük: annyi mindenre van már gyógyszer, gyulladáscsökkentő, nem igaz, hogy nem lehet valamit kezdeni egy megnagyobbodott orrmandulával? Tényleg semmi más megoldás nem létezik, csak a csonkítás? Arról már ne is beszéljünk, hogy mint ahogy a példák is igazolják, sokszor nem is az orrmandula volt a bűnös, mégis kiteszem a gyerekemet egy felesleges altatásban zajló műtétnek. Nekem igenis nem mindegy, milyen kis rutin műtét is ez, ha egyszer altatásban történik, ami veszélyes, másrészről rutin műtétekről én is tudnék mesélni, ami majdnem halállal végződött, vagy végzetes kimenetelű volt. Még vérvétellel sem akarom kínoztatni a gyerekemet, ha nem muszáj, mert sajnálom, altatásos műtétbe pedig végképp nem megyek bele, ha létezik más út.

Képtelen vagyok felfogni a rendszert: valami - esetünkben orrmandula - állandóan begyullad. Megoldás: KI KELL VÁGNI! Eszem megáll! Mi lenne velünk, ha minden szervünk, végtagunk, testrészünk esetében ez lenne az orvosi megoldás? Valami okozza ezt a problémát, könyörgöm, merjünk már mögé nézni! És nem tudom megérteni azokat a szülőket sem, akik egy, vagy akár kettő fül-orr-gégész "szakvéleménye" után széttárják kezüket, nincs mit tenni, muszáj lesz azt az orrmandulát kivenni, nincs mese, a diplomás orvos is megmondta, az ő szava pedig szent...

És nem megy utána, nem ássa bele magát a témába, nem kutat...ott az internet, nem vagy elzárva az információktól, tessék venni a fáradtságot és nézz utána...Rengeteg szakember állítja épp az ellenkezőjét annak, mint ami miatt műtőasztalra dobod a gyereked.

 

Akupunktúra és újabb fül-orr-gégészeti vélemény

Haladjunk tovább:

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján nekem egy orvos véleménye nem vélemény, másik szakember után kutatok. Egyik ismerősünk ajánl is egy kedves, rendes dokit, aki először tényleg mindent megpróbál és csak ha nagyon muszáj, dönt a műtét mellett - időpontot kérek hozzá. Sajnos csak a magánrendelésére van hely legkorábban, nem baj, hadd szóljon, pénzünk az nincs, de a helyzet nyugtalanító, a másik orvos már a műtét időpontját akarja lefixálni, minél hamarabb a végére szeretnénk járni a dolognak.

Közben ugyebár a heti egyszeri akupunktúrán Ajsa fülét is kezelik (vagy épp a bokáját a fekvőgipsz levétele után), ahol is ajánlanak egy speciális melegítési tecnikát, melyet otthon is végezhetek. Az akupunktúra alapgondolata, hogy testünkben energia áramlik, melynek áramlása valahol megakad, fizikai testi tünetet, betegséget vált ki. A testen található meridiánpontok stimulálásával az elakadt energia ismét visszaáll természetes áramlásába, a fizikai tünet megszűnik. Akinek ez túl sok, gondoljon csak arra, hogy egyes lelkiállapotok, tartós érzelmek egy idő után valós betegség formájában jelentkezhetnek. Például az állandó idegeskedés magas vérnyomásként, gyomorfekélyként, mellkasi szorításként ölthet fizikai formát, habár eredetileg csak egy érzés, lelki állapot volt.

Egyszóval a fülhöz is tartozik egy ilyen meridián pont, amit otthon naponta kétszer kellene 5 percet melegíteni, stimulálni. Elkeserítő volt Ajsától hetek, hónapok óta mindig ugyanazt a választ hallani reggelente. "Ajsa hallasz? "Nem." Mikor már két hete alkalmazzuk otthon a melegítés, Ajsa egyik nap azt mondja: "Anya, kicsit kidugult a fülem!" Az első jel a javulás felé, bizakodni persze még nem merünk, hiszen továbbra is rosszul hall, de az akupunktúrát és a melegítést lelkesen folytatjuk.

Megjelenünk a második fül-orr-gégész, Dr. Szabó Balázs magánrendelőjében. Elmondom az előzményeket, kedvesen mosolyog, megnézi Ajsa orrmanduláját, ez még bizony nagy, hangvillás mérés következik, majd előkerül még egy szerkentyű. "Hát anyuka, nem kell aggódnia, bízzon a Bajcsyban dolgozó szakemberek tudásában, ismerem őket...rutin műtét ez, anyukát jobban meg fogja viselni, mint a gyereket, a hallócsontok továbbra is folyadékban áznak, ezzel nem szabad játszani, ki kell venni az orrmandulát. Ha az nem oldaná meg a problémát be kell ültetni egy tubust egy következő műtéttel.

Közbeszólok: "A lányom jelezte, hogy kezd javulni a hallása."

"Hát lehet, hogy itt az egyik oldalon tényleg elindult valami javulás, de ez kevés...jobb a műtéten átesni iskolakezdésig."

"Értem, és mennyi időnk van még, mi az a legkésőbbi pont, amikor feltétlenül végre kell hajtani a beavatkozást?"

Számolgatás, mikor is jelentkezett az első tünet, mikor voltunk a Bajcsyban - "Hát egy olyan másfél hónap, de utána már lépni kell" Mert ugyebár a hallócsontok ott áznak abban a bizonyos folyadékban...

Látja rajtam, hogy nem erre számítottam, nem a "Bajcsy Kórház szakembereinek véleménye megkérdőjelezhetetlen" verzióra. Kényszeredetten megköszönöm a vizsgálatot, az asszisztensnőnek nehéz szívvel kifizetem a magánrendelésért felszámított 12.000 Forintot. Nagycsaládos szülőként azóta is sajnálom azt a pénzt.

Tejsztori

Pár nappal később ismét akupunktúrán vagyunk, elmesélem az egész történetet a minket kezelő orvosnak, hogy Ajsa azt állítja, hogy már jobban hall, de még nem teljesen..."És a második fül-orr-gégésznél volt hallásvizsgálat?" - kérdezi. "Nem." "Hát pedig jó lenne csinálni egyet. És mi anyuka véleménye?" "Az, hogy ellenzem az orrmandula műtétet. Valami oka csak van, amiért megnagyobbodott, ezt az okot kéne kezelni, nem pedig ész nélkül kivágni!"

Ajsa ismét elkezd köhögni a kezelés során. "Tessék, így köhög már négy hónapja éjjel-nappal, nem használ semmi..."

"És mi a helyzet a tejjel?" - néz rám Ajándék "doktor néni".

"Mármint?" - nézek rá értetlenül. "Imádják, nyáron víz helyett is azt isszák."

"Na jó, akkor mi lenne, ha nem kapnának semmilyen tejterméket 1 hétig?"

Továbbra sem értem igazán a dolgot, mi köze a tejnek a köhögéshez, de rendben, kipróbáljuk. Hazamegyek, leülök a gép elé, Google, "tej-orrmandula" kapcsolata.

És ömlenek a cikkek...én meg úgy érzem, forog velem a világ.

"A tej élet, erő, egészség - hirdeti a tejipar az orvostudománnyal karöltve évtizedek óta. Ugyanakkor a tej a gyerekek közel egyharmadánál allergiát okoz. Ennek felismerése és a tejallergia létének elismerése talán azért esik olyan nehezünkre, mert mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a tej nélkülözhetetlen része a csecsemők és kisgyerekek táplálékának. Az anyatej valóban élet, erő és egészség a csecsemő számára. A tehéntej, a kecsketej vagy bármely más faj tejének fogyasztása azonban Földünknek csak viszonylag kis területén szokás. A csecsemők természetes tápláléka az anyatej, a kisgyerekeké pedig - az anyatej mellett és után - a felnőttek tápláléka. A teljes értékű táplálék - gyakorlatilag dédanyáink konyhája - még megfelelően táplált. A gabona ásványianyag-tartalma nagyon magas, zöldségekkel és gyümölcsökkel kiegészítve elegendő úgynevezett vitálanyagot szállít a szervezetnek.
A tehéntej a fajidegen fehérjék miatt a szervezet védekezését válthatja ki. A védekezés többféle formában nyilvánulhat meg: a leggyakoribb a kiütés, azaz ekcéma, de ingerlékenységet vagy hiperaktivitást is kiválthat, továbbá fertőző betegségek iránti fogékonyságot. Ha a bőrtünetek megjelenése után a kisgyerek nem hagyja abba a tejivást, további tünetként jelentkezhet a felsőlégúti megbetegedések iránti fogékonyság nátha, torokgyulladás, mandulagyulladás, bronchitis, köhögés formájában. Más esetekben a tejallergia a bőrön egyáltalán nem okoz tünetet, hanem a gyakori felsőlégúti megbetegedések jelzik, hogy valami nem működik megfelelően. A tejallergiás gyerekek orr- és torokmandulája duzzadt, gyakran csak a szájukon át tudnak levegőt venni, mintha mindig náthásak lennének. A torok- és orrmandulák tulajdonképpen nyirokszervek, a nyirokrendszer részei, elsődleges helyei a szervezet védekező tevékenységének. Mivel a mandulák felfogják a gyermek torkába kerülő baktériumokat, elkerülhetetlen, hogy megfertőződjenek, megduzzadjanak és begyulladjanak. Ha a mandulákat eltávolítják, a gyermek elveszíti a védelem első állomását a fertőzésekkel szemben. - írja dr. Robert Mendelsohn amerikai gyermekorvos Gyermekorvos nélkül című gyermekgyógyászati tanácsadójában. „Régóta úgy gondolom, a Teremtő talán egyetlen hibája az volt, hogy a mandulákat olyan helyre teremtette, ahol könnyen elérheti őket a sebészkés" - írja dr. Mendelsohn.

Ha a gyerekek nem isznak tejet, és nem esznek tejterméket, a mandulák egy év alatt vissza tudnak fejlődni normális méretekre. Azt, hogy a gyermekorvosok és a sebészek gyakran indokolatlan esetekben is késztetést éreznek a mandulák eltávolítására, jól illusztrálja egy kísérlet. Gyermekorvosok egy csoportját felkérték, hogy vizsgáljanak meg 1000 gyermeket - az orvosok 611 esetben mandulaműtétet javasoltak. A maradék 389 gyermeket ezután egy másik gyermekorvosokból álló csoporthoz vitték, akik azt tanácsolták, hogy 174 gyereknek vegyék ki a manduláját. Az eredeti 1000 fős mintából ily módon hátramaradt 215 gyermeket egy harmadik csoport gyermekorvos vizsgálta meg, akik újabb 89 esetben javasoltak mandulaműtétet."

"A tejallergia gyakoribb probléma, mint gondolnánk, sokan az egész életüket leélik úgy, hogy sosem jönnek rá, mi volt bizonyos betegségeiknek eredeti kiváltó oka." Csecsemőkorban, mit első tünet megjelenhet bőrproblémaként...a tejallergia gyakran ekcémát okoz."

Ez nem lehet igaz, ez lenne az oka mindennek? Annak hogy Ajsa csecsemőkora óta ekcémás? Hogy egészen kicsi koruktól kezdve az ikreknek állandóan visszatérő fülproblémáik vannak és állandóan emiatt ülünk a rendelőben? Hogy most megnagyobbodott az orrmandulája és emiatt kialakult a halláscsökkenés? Mind egy dologra vezethető vissza???

Miért nem mondta soha senki a Heim Pál kórházban, ahová évente járunk a bőrgyógyászatra, hogy vajon mitől ekcémás a gyerek? Csak felírták a szteroidos kenőcsöket, amitől most foltos Ajsa karja...Miért nem vetődött fel egyik fül-orr-gégésznél sem, még csak gondolati szinten sem, hogy mi lenne, ha pár hétig nem kapnának tejterméket? Honnan ez a mánia, hogy az orrmandulát ki kell vágni és kész?! Hány gyerekkel játsszák el ezt naponta, akik aztán az orrmandulaműtét után arról panaszkodnak, hogy a gyerek továbbra sem hall, vagy továbbra is köhög, náthás, begyullad a füle? (Nyugodtan el lehet olvasni a fórumokat, rengeteg személyes történet olvasható!) Mert nem az eredeti okot keresték és kezelték, azért!

Eszméletlenül felháborított csak a gyanúja is, hogy ez állhat a tünetek hátterében és erről csak "véletlenül" kell tudomást szereznem.

Ajsa és Csenge imádják a tejet...és persze odavannak a sajtért, rengeteg étel tejföllel készül, na és a másik kedvenc - a Milka csoki. Ajsa szinte reszket érte, ha meglátja...szintén tej van benne.

Megszüntetjük a tejivást és csodák csodája: megszűnik a négy hónapja tartó köhögés! Amire kaptunk ugyebár Spiropentet, Sinecodot, Bioparoxot, Aeriust, Nasonexet...és nem használtak semmit.

Majd az oviban kapnak valamit, ami tejjel, tejföllel készült...és Ajsa másnap reggel azzal a bizonyos, oly ismerős köhögéssel ébred...

Allergia és intolerancia - mi is a különbség?

Már hetek óta nem kapnak itthon semmilyen tejterméket, járunk akupunktúrára, naponta kétszer melegítjük a meridián pontot és mivel Ajsa ismét jelzi, hogy tökéletesen hall, elviszem kíváncsiságból hallásvizsgálatra. Elvégzik. Papírom van róla, hogy tökéletesen hall! Az a gyerek, akinek van egy korábbi papírja is, egymás mellé tudom tenni a kettőt, totál lapos a görbéje, szinte nem hall semmit, mert folyadék van a fülében, amiben áznak azok a bizonyos hallócsontok és azonnal el kell távolítani az orrmandulát, mert csak így és kizárólag így fog eltűnni onnan az a folyadék (de már előre feloldozzák magukat, bocsi, ha nem jön be, akkor jön még egy műtét és tubust rakunk a gyerek fülébe!)...naszóval ugyanez a gyerek most tökéletesen hall! Géppel bemérve. Ezt mégis hogy magyaráznák meg? Spontán gyógyulás? Úgyis vissza fog az térni, nem kell aggódni?

Emellett itt van a vérvizsgálat kérdése. Ódzkodom tőle, nem akarom kínlasztani őket, de megérzésre senki nem fog hinni nekünk. Legyen. Tokajban nyaralnak a lányok, nagyiék elviszik őket egyik reggel vérvételre. És a vérvétel negatív. Na és akkor most mi van?

Láttam, hogy reagálnak a tejtermékre, de nem mutatja ki a vérvizsgálat. Újabb olvasgatás a neten:

Sajnos a tejallergia nem mindig mutatható ki egyértelműen, részlet egy témába vágó cikkből: (tejmentes.com, ujdieta.hu)

"A tejfehérje allergia diagnózisa nem feltétlenül egyszerű vagy egyértelmű sokfajta tünete és a késleltetett reakcióidő miatt...Ezenkívül létezik még az allergén-specifikus IgE vizsgálat (más néven RAST), ami a vérben specifikus ellenanyagokat keres különböző ételekre. Előnye, hogy nemcsak a tejfehérje allergiát képes kimutatni, hanem több mint 30-féle allergénre való érzékenységet. Hátránya, hogy az összes tejfehérje allergiának mindössze kb. 50%-át tudja kimutatni, mivel – a tejfehérje allergia sokrétűsége miatt – van olyan változata az allergiának, ami nem azzal a mechanizmussal működik, amit ez a teszt “lát”. Ettől az allergia ugyanolyan valós, de sajnos sok orvos a negatív vérvizsgálat eredményét látván elkönyveli, hogy nincs allergia."

"Kevesen tudják, mi is az a tejfehérje allergia. Azt még kevesebben, hogy a tejfehérje allergián belül is vannak csoportosítások, attól függően, hogy milyen mennyiségű tejtermék váltja ki a tüneteket, és hogy milyen tüneteket vált ki. Érdekes módon, a 3 altípusnak eltérő a biokémiai mechanizmusa is, ami azt eredményezi, hogy a 3 típus közül nem mindegyiket mutatja ki az IgE specifikus vérvizsgálat, amit rutinszerűen előírnak táplálékallergia gyanújára."

Hát ez fantasztikus. Vérvétel eredménye negatív, de ez a nesze semmi fogd meg jól esete. Hiába tudom, mert kipróbáltam, hogy ha tejet, tejterméket kapnak, 6-7 óra elteltével visszajön az a jól ismert, négy hónapon át hallgatott köhögés...egy átlag orvos szemében ez nem döntő bizonyíték.

A vérvétel mellett a másik eljárás, amit maguk az orvosok, dietetikusos javasolnak, a megvonás, adagolás technikája: kiiktatod a gyerek étrendjéből az allergén anyagot tartalmazó ételt és figyeled, megszűnik-e a tünet. Ha huzamosabb ideig tünetmentes, apránként visszaadagolod és kísérletezgetsz: mehet a vaj, de nem mehet a tejföl...mehet a tejföl, de nem mehet a tej. Ezzel persze nem lehet játszogatni, ha valakinek súlyos tünetekkel jár az allergiája.

Eszembe jut szintén a nulladik szülőiről egy anyuka: gyereke mogyoróra allergiás, szed rá mindent évek óta, teljes diéta, nemrég csináltak vérvételt, na most már anyuka nem allergiás a gyerek, nyugodtan adhat neki bármit. Hazamennek, kipróbálja, gyerek rosszul lesz, rohannak a kórházba...ennyit a vérvizsgálatról.

Rendben, ássunk még mélyebbre. Tudjuk, hogy van valami a háttérben, mely évek óta a szemünk előtt volt, csak nem láttuk, MÁSNAK láttuk, derüljön már ki végre, mi is ez!

Újabb cikkek:

Részlet az informed.hu egyik írásából:

"Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakran észleljük, hogy az asztmás jellegű hörghurut, gégehurut, a visszatérő középfül- és orrmelléküreg-gyulladások hátterében tejfehérje- vagy tojásallergiát lehet kimutatni. Az ilyen betegek egy jelentős részénél bőrpanaszok is jelentkeznek, elsősorban a hajlatoknál figyelhető meg száraz, néha nedvező, viszkető bőrjelenség.

A diagnózis felállítása elsősorban a gyanúba került élelmiszer étrendből történő néhány hetes kiiktatásával, majd óvatos visszaadásával történik. Amennyiben diéta mellett a panaszok szűnnek, provokációra pedig újra jelentkeznek, nagy valószínűséggel ételallergiáról van szó.

Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki."

De ezt még lehet tovább csavarni is: Ha a gyerek placebot kap és egy ideje tejmentes diétán él, akkor is képes a tüneteket produkálni...csak mert azt hitte, tejet kapott. A kettős vakplacebo kontrollált tejterhelést 2003 novemberétől vezették be Magyarországon (ujdieta.hu)...csak azért írom le ezt is, lássuk mennyire összetett a probléma."

Ássunk tovább: kiderül, nemcsak ételallergia létezik, de ételintolerancia is, mely szemben az allergia 5 százalékával a népesség 45 százalékát érinti, szinte minden második embert!

www.webbeteg.hu:

"A friss gyümölcsök és zöldségek, tej, és a búzafélék egészséges ételek- de vajon valójában jót tesznek gyermeke egészségének? Nem, ha gyermekének ételintoleranciája van. Az ételintolerancia számos gyermekkori betegséget okozhat, mint például a hiperaktivitás, figyelemhiány, ekcéma, középfülgyulladás vagy az elhízás, ráadásul ezek egyre gyakrabban fordulnak elő. Bár többnyire vannak gyógyszeres kezelések, azok megkezdése előtt érdemes a betegség lehetséges okait kivizsgálni és ezek közé tartozik az ételintolerancia is...

Ételintolerancia és a figyelemhiány

A gyermekek körében igen elterjedt a figyelem hiánnyal járó hiperaktivitás. Mivel nem létezik laboratóriumi vizsgálat ennek diagnosztizálására, a figyelem hiánnyal küszködő gyermekek élénkítő gyógyszereket kapnak. Ezek a gyógyszerek nem szüntetik meg a betegség okait, csak a tüneteket kezelik. Sajnálatos módon a napi szinten fogyasztott ételekhez egyre több adalékanyagot adnak és ezek kiválthatják a figyelem hiánnyal járó betegségeket.

Dr. Joseph Egger és kutató kollégái a Müncheni Egyetemen kimutatták az összefüggést a gyermekkori figyelemhiány és az ételintolerancia között. Hetvenhat súlyos figyelem hiányban szenvedő gyermeknél tartottak szigorú hipoallergén diétát négy hétig. Az eredmény megdöbbentően hatásos volt: a gyermekek 82%-ánál a diéta javulást, negyedénél pedig teljes gyógyulást eredményezett, továbbá egyéb betegségeikben is javulás következett be.

Összesen negyvenhat különböző étel okozott allergiás tüneteket. A leggyakoribb tüneteket okozó ételek a következők voltak: szója, tehéntej, búza, szőlő, csokoládé, narancs, tojás és mogyoró. A káposzta, saláta, zeller, karfiol nem okoztak tüneteket.

A gyermekek ételintoleranciáját úgynevezett kettős vak kontrollos placebo teszttel bizonyították. Ez a mérföldkőnek számító tanulmány megmutatta, hogy az ételintolerancia drámaian befolyásolhatja a gyermekek viselkedését. Sajnos a legtöbb jelenlegi kutatás a gyógyszeres kezelésekre fókuszál a vegyszer-, és allergén mentes ételek alkalmazása helyett.

Ekcéma (atópiás dermatitis)

Az ekcéma viszkető piros kiütés, mely a test bármely részén megjelenhet. Számos tanulmány bizonyítja, hogy különösen csecsemőknél és gyermekeknél bizonyos élelmiszerek okozhatnak ekcémát vagy ronthatnak azok állapotán. Minél fiatalabb a gyermek és minél erőteljesebb az ekcéma, annál nagyobb az ételintolerancia valószínűsége. A leggyakoribb ételintoleranciát okozó ételek a tojás, tej, mogyoró félék, búza, szója és a hal. Egy klinikai tanulmányban 113 súlyos ekcémával küszködő gyermeknél vizsgálták az élelmiszer túlérzékenységet, étkezés utáni reakcióik megfigyelésével. Hatvanhárom gyermeknél volt megfigyelhető reakció:

- 84 százalékban bőrtünetek,

- 52 százalékban emésztőrendszeri tünetek és

- 32 százalékbanban légzési tünetek jelentkeztek.

A túlérzékeny reakciók 72 százalékáért a tojás, mogyoró és a tej felelősek. Az eliminációs diéta követése után megszűntek a tünetek és mintegy 40 százalékuknál 1-2 év után elmúlt a túlérzékenység.

 

Halkan megjegyzem: Ajsa ekcémás és azon kívül, hogy szteroidos krémeket írnak fel neki csecsemőkora óta a Heim Pálban, semmi nem történt a bőrgyógyász részéről! Ajsának ki akarják venni az orrmanduláját és semmi hasonló felvetés nem történt a fül-orr-gégészek által! Hogy miért nem? Járt már valaki a Heim Pálban? Látta, hányan ülnek a folyosón bőrgyógyászatra, fülészetre várva? Lesz ideje másra az orvosnak, mint felírni évek óta ugyanazt a szteroidos krémet? Százak sorakoznak türelmetlenül a folyosón, a rendelési idő pedig véges! Ahogy már korábban is írtam, mennyi idő, míg egy szemész a tábla alapján felméri, mennyire "rossz" a szemed és felírja a szemüveget? 10 - 15 perc? Ennél több idő nincs egy betegre! És mennyi időbe telne, ha mindenkinek el kellene magyaráznia és megtanítania a gyakorlatokat, amikkel saját maga javíthatja látását? 1 óra! Nem fogja csinálni, mert nincs rá idő. (Sőt hallani sem akar majd a módszerről.) Ha meg akarsz valóban gyógyulni, magadnak kell megkeresned azt a kevés szakembert, aki valóban segíthet megtalálni a betegséged valódi okát.

Rengeteg dolog állhat a háttérben, és a csonkítással ezek nem fognak megoldódni! Lehet, hogy ideig-óráig megoldás tapasztalható, a gyerek már nem horkol és nem beszél orrhangon és újra hall...de ha évek múlva testének egészen más részén jelentkezik egy újabb betegség, azt már anyuka biztos hogy nem fogja öszekapcsolni az évekkel korábbi orrmandula megnagyobbodással, hisz hol van már az azóta. Mert már ugyebár hall a gyerek (mondtam én - ismételgeti önmagát nyugtatva a szülő -, hogy indokolt volt az a műtét), majd a gyereknek székrekedése lesz, vagy épp fejfájástól szenved, netán figyelem és koncentrálóképesség zavar lép fel, esetleg valamilyen bőrprobléma jelentkezik nála. Namerthogy ezeket a tüneteket és sok egyebet még az ételintolerancia okozhat. Persze a közös okot nem fedezi fel, ezúttal nem a fül-orr-gégészt keresi fel, hanem más szakembert, aki Espumisan gyöngyökkel, meg szintetikus gyógyszerekkel, krémekkel fogja tömni a gyereket...a probléma mélyére ő sem fog leásni. Tisztelet a kivételnek. Csak sajnos ők vannak kevesebben.

Ha valaki fáradékony, az életben nem fogja összekapcsolni tünetét a 15-20 évvel ezelőtt kioperált orrmandulájával. A testünk jelez - nekünk pedig értelmezni kéne, mire szeretne figyelmeztetni minket. Hányan állítják magukról, hogy teljesen egészségesek, nincs semmifajta testi problémájuk..és itt elég csak fejfájásra, emésztési gondokra, köhögésre, állandó náthára, menstruációs problémákra, reumás izületi fájdalmakra gondolni...mind lehet ételallergia tünet.

Folyt. köv...

A bejegyzés folytatása a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 2. rész" című írásban olvasható.