Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Ismét itt a hideg és közeledünk a tél felé, így írok egy kis összefoglalót arról, milyen természetes módszerekkel erősíthetjük meg gyermekeink immunrendszerét az őszi-téli időszak idején. A természetes megoldást választva az orvosok által gondolkodás nélkül írkált antibiotikumok, köhögéscsillapítók helyett, családunkban drasztikusan visszaszorult a megbetegedések száma. 

 

C-vitamin csipkebogyó tea formájában: én személy szerint a természetes forrásra esküszöm, nem C-vitamin tablettákat vásárolok, főleg, ha többezer forintot kérnek el értük, mert csak  és kizárólag az használ...

A csipkebogyó C-vitamin tartalma tízszer nagyobb a citroménál, cikk a növény jótékony hatásáról ERRE a linkre kattintva olvasható.

D-vitamin: kevesen tudják, mennyire fontos a megfelelő D-vitamin bevitel a nátha és influenza megelőzése szempontjából. Őszi-téli időszakban érdemes nagyobb gyerekeknél is újra elkezdeni adagolni a D-vitamint, mely például megtalálható abban a bizonyos Vigantol-olajban, melyet a kisbabáknak kötelezően előírnak egy éves korukig. Bátran alkalmazható ismét az előttünk álló hidegebb hónapokban. Íme egy legfrissebb cikk a témában EZEN a linken.

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
MINDENKI A SAJÁT SZINTJÉN “NYOMOROG” - Te hol tartasz ?
 
Senkinek sincs igaza és mégis mindenkinek igaza van. Félrevezető, félreértelmezhető és borzasztóan általánosító kijelentés, amely legalább annyira igaz, mint amennyire hamis. Mégis mire gondolok, konkrétan?
Amióta blogolni kezdtem, egy nagyon érdekes tapasztalatra tettem szert. Ez a tapasztalat a címben olvasható kijelentés, ami rám ugyanúgy vonatkozik, mint mindenki másra: Mindenki a saját szintjén “nyomorog”. Bárhol is tartok, bármilyen szellemi magasságban szárnyalok vagy mélységben kapálózom, és bármilyen tudás birtokában vagyok, az a szint is egy szint. Egy szint a sok-sok közül, amely számomra most éppen tökéletes(nek tűnik), mert bizonyosság, bizonytalanság, változatosság, fontosság, szeretet, növekedés és hozzájárulás van benne. Azok az emberi szükségletek, melyeknek “furcsán visszatükröződő” szemüvegén keresztül pillantok a világra. A valóságot pontosan olyannak látom, amilyen én vagyok. Ha félelemben élek, akkor bizonytalannak, ha tettrekész vagyok, akkor kiszámíthatónak. Ez életem egyik legfontosabb felfedezése.
Az egyik mentorom azt mondta mindig, hogy nem tudatos és a tudatos ember között az a különbség, hogy míg az előbbi azt mondja a világ természetéről, hogy “ÉN ezt értettem meg”, addig a tudatos így fejezi ki magát: eljutottam a megértésig”. Az egyikben egy ego által megtapasztalt valóság tükröződik vissza, a másikból a szelídség és az alázat. Ha eljutok a megértésig, akkor megjelenik bennem valami, amit igazából nem is tudok megosztani szavakban, mert a lényeg a megélés. Vicces ugyan, hogy mégis van bátorságom írni erről, ami egyértelműen egy ego működés (leírom, hogy én mit értettem meg! :) ), de ez másképp nem megy. A végtelen vanságom csak figyel ki a fejemből és mosolyog azokon a tökéletes valóságot lemásolni akaró tökéletlen gondolatokon, amiket összehordok bitek formájában…
Eljutottam a megértésig. Megállok. Magam elé nézek, átélem a pillanatot és egyszerűen “csak”vagyok. Ítélet és megosztottság nélkül. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság.
Mit jelent az, hogy olyannak látom a valóságot, amilyen vagyok?
 
A világ az először is van. Bármennyire is nehéz elfogadni a természeti és emberi kéz okozta katasztrófákat, ezek közös tulajdonsága, hogy vannak, vagyis létezésünk részei. Véleményt alkothatunk róluk, de ez a vélemény leginkább azt fogja kifejezni, amilyenek vagyunk. Talán egy kicsit durva példa, de ha fegyvergyárad van, a háború nem olyan rossz buli, ha pedig bankod van, kifejezetten előnyös eladósítani mindenkit. Nézőpont kérdése az egész.
“Uram! Adj elég türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni.”
Aztán a világ másodszor nem “csak úgy” van. Aktív részvevői vagyunk a folyamatoknak, s bár rendkívül fontos ítélet nélkül elfogadni azt, ami már létrejött, nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőt a jelen pillanathoz való viszonyunk határozza meg. A jövő a jelen szándékainak okozata.
“Adj elég erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtani.”
A harmadik (számomra) lényeges pont, hogy a békés együttélés és ígéretes jövő kialakításának egyik legfontosabb axiómája (=alapigazság), hogy mindenki máshol tart. Amikor megszületünk, ártatlanul nézünk a világra és mindent befogadunk. Mindent. Elhisszük, hogy van Télapó, hogy Húsvétkor a nyuszi hozza a tojásokat és a csokit, és hogy ha nem fogadunk szót, akkor Jézuska nem hoz ajándékot Karácsonykor. Nincs bennünk előítélet. Aztán ez a mesevilág idővel elkezd fájni, mert rájövünk, hogy a világ nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. A helyzet azonban, hogy a felismeréseink nem egyszerre történnek és általában az élet teljesen eltérő területein. Mindenkinek a saját tempója szerint. Az ember halandó, az álmok nem mindig teljesülnek be, és a társadalmi vezetés “tök hülye”, mert ha nem így lenne, biztosan nem létezne szegénység és háború. Az előítéletek először saját csalódásaink tapasztalatából fakadnak, aztán ahogy elkezdünk hinni a tekintélyeknek – akik “tudják”, hogy mi miért van – , “dugig lesz vele a padlás”. Mivel mindenki a saját szintjén “nyomorog”, nyitottság nélkül villámgyorsan belefutunk a kifelé mutogatás utcájába. (Erről írtam már az Én vagyok a hibás? c. cikkben is.) Mások is ezt csinálják, tuti ez a normális. :)
“És kérlek Uram, adj elég bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni!”

Képzeld csak el a következő történetet:
Találkozol valakivel, beszélgetni kezdtek. Minden simán megy, a másik ember visszatükrözi azt a valóságot, amit Te is igaznak hiszel. Juhééé, jó érzés van, mert igazunk van. Egymás egójának a fényében fürdőzünk mindketten. Aztán a másik mond valamit, ami nem illik bele abba a világképbe, amit Te – bármilyen tanulmányokat vagy kutatásokat is végeztél – el tudsz fogadni. Elég hosszú ideje “dolgozol” a világképeden, nem létezik, hogy tévedsz. :) Kialakul egy vita és a másik meggyőzése, hogy neked van igazad. Még az is lehet, hogy tényleg, mert ha a pl. gravitáció létezését kérdőjelezi meg veled szemben a másik, akkor elég gyorsan nyerni fogsz. Az igazság – bár nagyon sok esetben szubjektív – valahol mégis van (=tehát objektív) és minél több a valóságról alkotott képed és a belőlük származó, tapasztalati úton is “ellenőrizhető” logikai láncolat az elméletedben, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a Te valóságod az valós. Lehet, hogy az. Lehet. De nem biztos.
Példa:
Az, hogy valaki távolról képes a gondolataival (meg)gyógyítani – pl. egy általa szeretett embert -, a tudomány által elfogadott módszerekkel nem mérhető és így “nem igaz”. Ha azonban elvégzel egy Agykontroll tanfolyamot, vagy beszélgetsz egyet az egyébként akadémikus orvoslásban nevelkedett Dr. Domján Lászlóval, akkor ő el fogja mondani neked, hogy márpedig ez tényleg lehetséges. Nem lesz rá kézzel fogható bizonyítéka, csak azoknak az embereknek a saját tapasztalatai (+ az ő saját tapasztalata), akik ezt megcsinálták és visszajelezték neki, hogy “Laci! Ez hihetetlen, meggyógyítottam az apám/anyám fekélyét több száz kilométerről!” A saját tapasztalat felülírja a széles körben elfogadott nézeteket.Ugye milyen furcsa? A valóságot olyannak látom, amilyen én magam vagyok.
Vagy ott van pl. az a képesség, hogy a bennünk lévő energia képes arra, hogy tárgyakat mozgasson fizikai kontaktus nélkül. Mintha egy azonos töltésű mágnes lenne a kezedben, odaviszed egy tárgyhoz és arrébb taszajtod. Ez elvileg lehetetlen. De ha rákeresel Nina Kulagina nevére vagy megnézed a YouTube-on a videókat róla, akkor el fogod hinni, hogy van ilyen. A newtoni törvények természetesen itt is érvényesek maradnak, csak belép a képbe az elménk brutális ereje. (Amire ő képes volt, azt úgy hívják egyébként, hogy pszichokinézis.)
Lehet, hogy azért vagyunk elménk börtönébe zárva, mert azt gondoljuk, hogy a tudományosan elfogadott nézeteknek van igaza mindig?
A tenger mélyén úszó halak nem látják a madarak szárnyalását. Nekem ez a véleményem.
Amióta jobban figyelem a gondolataimat, rájöttem, hogy folyamatosan támpontokat keresek. Van bennem egy belső hang, egy megérzés, mely látszólag random módon ide-oda taszigál az úton és azt sugdossa a fülembe, hogy “ez jó”“ez nem jó”. Aztán vagy a könnyebb utat választom, vagy a nehezebbet, persze előre nem is tudhatom, hogy melyik milyen lesz. Az sem egyértelmű, hogy éppen melyik szolgálja azt, hogy több legyek, de választanom mindenképpen kell. Ahogyan a Mr. Nobody, azaz Senki Úr c. filmben elhangzik: “We cannot go back, that’s why it’s hard to choose. You have to make the right choice. As long as we don’t choose, everything remains possible.” (“Nem tudunk visszamenni, ezért nehéz választani. Helyes döntést kell hoznunk. Amíg nem döntünk, minden lehetséges.“) A filmet nézzétek meg(!), nagyon elgondolkodtató. Mondanám, hogy felhajítom valami szerverre, hogy könnyedén le tudjátok tölteni de az illegális és még a végén dá-dá lenne nekem. Látjátok? Konformista vagyok én is valahol… :)
Hogy mi alapján választok és mi alapján random (=véletlenszerű) ez a megérzés? Önmagam alapján. Amilyennek érzem magam, annak visszatükröződése alapján döntök. Ha jobban belegondolok, azokat az információkat hallom meg igazán, amelyek a saját világképembe beleillenek. Ha egy adat nem illik bele, átsiklunk felette és meg sem érint. (Sokszor az adatok helytelen kezelése okozza a balszerencsénket is!) Amíg pl. húst hússal ettem, “kitalációnak” és vicces divatnak találtam a növény alapú táplálkozásról írottakat. Az embernek biztos, hogy azért van mindenevő fogsora, mert húst ennie kell. De akkor mi van azokkal az atlétákkal, akik 20 éve vegetáriánusok, tökéletes egészségnek örvendenek? (Igen, tudom, a rendszeres testmozgás is benne van a pakliban, de nem csak az). Woody Harrelsonamerikai színész pl. 23 éves kora óta nyers vegán koszton él, vagyis nem csak, hogy állati eredetű dolgokat nem eszik, hanem még főzött (növényi) ételt sem. Mégis, ha ránézel – idén 50 a pali és nem néz ki annyinak! -, nem az ugrik be, hogy valamit rosszul csinál. Vagy mégis ekkorát tévedne az “öreg” Woody? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az mindenesetre bizonyos, hogy az ő világa azt igazolja vissza, amiben ő hisz. Ha pedig a saját tapasztalata az, hogy így jobban érzi magát, akkor neki igaza van. Ennyi.
A múlt héten megjelent A hosszú élet titka c. bejegyzésemre kaptam néhány nagyon bíráló megjegyzést, hogy szó szerint hülyeség egy csomó minden és valakitől még azt is megkaptam, hogy bevallottan közel 100 kilós emberként hogy van merszem egészség témában tanácsot adni. Az persze kimaradt a személyes vallomásomból, hogy ez a majdnem 1 mázsa 2 méteres magasságra jut, s hogy én még mínusz 15 fokban is biciklizek mindenhová (ha nem esik a hó), mert jól esik a mozgás. Mindezek mellett citrommal indítom a napot és 1 liter vízzel, délelőtt 10-ig csak gyümölcsöt eszem, és annak ellenére, hogy igen-igen ritka esetben eszem húst és max. csak kávéval iszom kevés tehéntejet, teljesen jó energiám van, állat jókat alszom, az emésztésem tökéletes, beállt a testsúlyom és a heti 2-3 alkalommal úgy végigjógázok 1,5 órát, hogy megőrül a testem a tobzódástól. Szóval lehet, hogy hülyeség, amiket írtam, de nekem bejön, mert a személyes tapasztalatom ellentmond annak, amit normálisnak vélnek sokan. Az ember akkor mindenevő, ha úgy dönt. Én pl. úgy döntöttem, hogy nem eszem meg mindent és így nekem jobb. Élek a szabad akarattal, amit a Teremtőtől kaptam. :)
Mindezeket csak azért írtam le, mert számos olyan terület van az életünkben, ahol van személyes tapasztalatunk és az “felülírja” a hivatalos nézeteket. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a tapasztalatok egyetemes igazságok lennének, de számomra attól még lehet igaz. De még ha nem is lenne igazam, mert pl. önpusztító döntéseket hozok, az is a múltban engem ért hatások és személyes tapasztalatok eredménye, amelyekhez legjobb esetben is csak szeretettel lehet közelíteni, nem elutasítással és lehülyézéssel. (És ebben az is benne van, hogy ha arra nevelt a társadalom – és én nem tettem fel kérdéseket – hogy egy orvos mindig jobban tudja, hogy mi a jó nekem. Pedig ha megtanulom a helyes kérdéseket feltenni önmagamnak és figyelem a testem, lelkem reakcióit, nincsen jobb életviteli tanácsadóm, mint én magam.)
Nekem az a meglátásom, hogy a viták és nézeteltérések egyetlen közös nevezője az elfogadásból táplálkozó jószándékú javaslattétel. Magyarul nem elutasítom a másikat és lehülyézem, hogy (ha szerintem) rosszul csinálja a dolgokat vagy az én meglátásom szerint(!) helytelenül gondolkodik, hanem átölelem és mutatok neki egy másik utat, ami lehet(!), hogy jobb. Mindenki a saját szintjén “nyomorog” és utálja azt hallani, hogy “rossz úton” jár. Az ego már csak így működik, ragaszkodik ahhoz a valósághoz, amit igaznak hisz.
Hmm. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság és ez csodálatos érzés. Az én bizonyosságom az, hogy az igazság bármi lehet (és ezért nyitott vagyok – egy bizonyos szintig – bármilyen infóra). Ez nem jelenti azt, hogy nincs egy mindenkor kiválasztott út, amin járok (anélkül nem hiszem, hogy lehet létezni), hanem csak nyitott vagyok bevenni egy váratlan kanyart és bármikor képes vagyok felülírni korábbi meggyőződésemet, mert az egyetlen állandóság a változás.
A mindenki a saját szintjén “nyomorog” mondást egyébként társadalmi státuszra, anyagi helyzetre is szoktam használni. Attól, hogy valaki sokszoros milliomos pl., nem biztos, hogy nem küzd lelki gondokkal, mint ahogyan az sem vehető biztosra, hogy a csontszegény ember őszinte elengedése számára tényleges boldogságot okoz vagy csak önhazugságban vergődik. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis “nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a “nyomor”. Rá kellett jönnöm (mert az élet úgy alakította “véletlenül”, hogy a felismerés elkerülhetetlen legyen), hogy értelmetlen másokat irigyelnem azért, mert látszólag benne van az életükben az, ami nekem hiányzik. (Soha nem tudhatom ugyanis, hogy milyen, számomra értékes tapasztalat elérhetetlen az általam irigyelt embertársam számára, vagy milyen lelki akadályokat képtelen meglépni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudatossága, amiről úgy gondolom, hogy én azt már “kipipáltam” vagy legalábbis “úton vagyok a megértés felé”.)
Buddha azt mondta, hogy a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság. Én ezt azzal egészíteném még ki, hogy ezen a boldogsághoz vezető úton mindenki máshol tart. Nincs két ember, aki a hosszú tapasztalati útnak pontosan ugyanazon helyzetében lenne. Az egyetlen közös nevező ezért az egyébként egyedül megtett személyes úton az, hogy a másik “helyzetét” szeretettel, elfogadással és megértéssel fogadom még akkor is(!), ha az ő döntése bennem kárt tesz vagy az életemre negatív hatással van. Sokan jóllehet úgy tartják, hogy gyorsabb eredményt lehet elérni azzal, ha szájba verem az ilyen embert (aki nekem kárt okoz), de ezzel csak azt bizonyítanám be, hogy képtelen vagyok önmagamban elfogadni a másik ember vanságának bizonyos szeletét. Ezzel meg nem lehet előre jutni, szerintem.
Szeretném leszögezni, hogy jómagam, I. (blogger) Józsi is a saját szintemen “nyomorgok”. Amiket leírok, az NEM az igazság, hanem a személyes tapasztalásaim és kutatásaim jelenlegikövetkeztetése. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy én bármit jobban tudok, mint ő. Pontosabban ugyanúgy nem tudok semmit, mint régen, csak most egy másik szinten. :) Meglátásom szerint a legfőbb dolog azt megérteni és elfogadni, hogy az élet különböző területein nem egyszerre fejlődünk másokkal, így nagyon is elképzelhető, hogy míg a saját szakterületemen én vagyok A tekintély, egy másik területen még igencsak kevés saját tapasztalatot szereztem, így jobban járok, ha észosztás helyett hallgatózom és tanulok. (A blogolás pedig azért jó, mert itt szabadon leírhatom, amit éppen gondolok és ezzel nem kényszerítem rá senkire azt, hogy igazságként kezelje a véleményemet.)
“Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.” Honoré de Balzac
 Végezetül engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy idézetet Kurt Tepperwein: A szellemi törvények c. könyvéből.
Kurt Tepperwein: A Te Életutad!

 

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.
Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy, és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
Ez a te igazi rendeltetésed.
Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj mielőbb célba érni. Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete.
Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy „belső mestered” vezessen.

 

Életed egyedülálló melódiáját eképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett. Az egész teremtés éretted van!

 

Érted. Érted? Nem vitatkozni, haragudni és neheztelni a másikra, hanem megköszönni, hogy a másik tükröt tart neked azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit nem tudsz önmagadban elfogadni. Csak ezzel tudod kilőni azt a poláris világot, mely a megosztottságot létrehozta. Igaz, ez is csak az én véleményem. Lehet, hogy a kalasnyikov a megoldás és a szöges baseball ütő… :)




Forrás: Józsi bácsi gondolatai a világról
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/08/mindenki-sajat-szintjen-nyomorog-te-hol.html

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Seattle főnök beszéde, amelyet 1855-ben mondott Franklin Pierce-nek, az Egyesült Államok elnökének abból az alkalomból, hogy a fehérek meg akarták vásárolni az őslakók földjét, s rezervátumot jelöltek ki számukra.

A beszéd oly gyönyörű és mély értelmű tanításokat tartalmaz létrendi kérdésekről, ember és természet kapcsolatáról, hogy azt „ötödik evangéliumként” emlegetik:

"A washingtoni nagy törzsfőnök azt üzente, meg kívánja vásárolni a földünket. A nagy törzsfőnök elküldte nekünk barátságának és jóakaratának szavait is. Ez megtisztelő számunkra, mert jól tudjuk, őneki a mi barátságunkra nincs szüksége. S megfontoljuk az ajánlatát, mert tudjuk, ha nem fogadjuk el, talán majd eljön a fehér ember, és puskával veszi el a földünket.

Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg? 

Majd eldöntjük, mitévők legyünk. Amit Seattle törzsfőnök mond, abban a washingtoni nagy törzsfőnök ugyanúgy biztos lehet, ahogy a fehér testvéreink az évszakok váltakozásában biztosak. Az én szavaim olyanok, akár a csillagok, nem enyésznek el.

Népem gondolkodása és tapasztalata szerint e Föld minden darabja: a fenyők fénylő levelei, a vízpart fövenye, a sötét erdőket megülő köd, minden irtás, minden zümmögő bogár szent. A fákban szétáradó nedvek a rézbőrű emberek emlékét éltetik tovább.

Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a csodás szépségű földet, mert a föld a rézbőrű embernek édesanyja. Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege – mindez összetartozik. Egyetlen család.

Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?

Isten a fehérek népét szereti, és elhagyta rézbőrű gyermekeit. Gépeket ad a fehér embernek, hogy munkájában segítse, és nagy falvakat épít neki. A fehér törzsfőnök népe napról napra hatalmasabb. Nemsokára elárasztja ezt az egész tájat, ahogy a váratlan esők után a vízmosásokban lezúduló folyóink szokták. Az én népem olyan, mint a visszahúzódó dagály – csakhogy nem tér többé vissza.

Nem, mi két különböző faj vagyunk. Gyermekeink nem játszanak egymással, és véneink nem ugyanazokat a történeteket mesélik. Isten a fehér ember népéhez pártolt, mi árván maradtunk. 

A nagy törzsfőnök ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Nem lesz könnyű a döntés, mert nekünk szent ez a föld. Szeretjük ezeket az erdőket. Valahogy mi mások vagyunk. Számunkra a patakok és a folyók csillámló vize nem csupán víz, őseink vére az. 

Ha eladjuk a fehér embernek ezt a földet, tudnia kell, hogy szent ez a táj, és gyermekeit meg kell tanítania rá, hogy szent, és hogy a tavak áttetsző vizében minden tovaringó kép az én népem életének hagyományait és eseményeit őrzi. 

A víz csobogása az én őseim hangja. A folyók testvéreink – megoltják szomjunkat. A folyók hátukra veszik a kenuinkat, és táplálják gyermekeinket. Ha eladjuk ezt a tájat, a fehér embernek meg kell tanulnia, és gyermekeit is meg kell tanítania, hogy a folyók a testvéreink, a mieink és az övéik, és mától fogva jónak kell lennie a folyókhoz, ugyanúgy, ahogy minden más testvéréhez jó. 

A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe. De apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld. 

Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, aki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van. 

Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll. Elhagyja apái sírját – és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek. Úgy bánik édesanyjával, a földdel, és testvérével, az éggel, mint holmi eladásra vagy zsákmányolásra való dologgal, eladja, akár a juhot vagy a csillogó gyöngyöt. Mohósága elnyeli a földet, és nem hagy hátra mást, csak sivatagot. 

Nem tudom, a mi természetünk más, mint az övé. Városai látványa fáj a rézbőrű embernek. Talán azért, mert a rézbőrűek vadak, és nehéz a felfogásuk.

A fehérek városaiból eltűnt a csend. Nem akad bennük egyetlen olyan hely sem, ahol tavasszal meghallani a rügyfakadást vagy a rovarzümmögést. De meglehet, csupán azért vélekedem így, mert én is vad vagyok, és mindezt nem értem. Ez a lárma sérti a mi fülünket.

Mi maradhat meg az életből, ha nem hallani a madarak rikoltozását vagy éjszaka a békák civódását a tóban? 

Rézbőrű vagyok, és számomra felfoghatatlan mindez. Az indián szereti a tó tükrét simogató szél suttogását, a déli esőben tisztára mosdott szelet s a fenyvesek nehéz illatát. A levegő becses a rézbőrű ember számára, mert minden egyazon levegőn osztozik. Állat, fa, ember – mind ugyanazt a levegőt szívja. 

Úgy látszik, a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen a bűz iránt. 

Hanem ha eladjuk neki a földünket, nem szabad megfeledkeznie róla, hogy számunkra becses a levegő, mert a föld lelke az, mely megosztja magát minden élővel, melyekben lakozik. A szél volt apáink szájában az első lélegzet, s a szél lesz az utolsó leheletünk. A szélnek kell erősítenie gyermekeinket is. 

És ha eladjuk a fehér embernek a földünket, úgy kell azt megbecsülnie, mint különleges, megszentelt földet, mint olyan helyet, ahol ő is megérezheti a szélben a réti virágok édes illatát.

Megfontoljuk az ajánlatát, és ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk, akkor csakis egy feltétellel: a fehér embernek úgy kell bánnia e föld állataival, mint a testvéreivel. Vadember vagyok, s én másként nem foghatom fel ezt. 

Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket, melyeket a fehér ember hagyott maga után – a bölényeket az elhaladó vonatból terítette le.

Vadember vagyok, és nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk. 

Mit ér az ember állatok nélkül? Ha valamennyi állat kiveszne, az ember belepusztulna lelkének mérhetetlen magányába. Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

A fehér embernek meg kell tanítania gyermekeit arra, hogy lábuk alatt őseink hamvai porladnak. Hogy tiszteljék ezt a tájat, mondja el nekik, a földben őseink szelleme lakozik. Tanítsa meg gyermekeit arra, amire mi tanítottuk a mieinket: a föld a mi édesanyánk. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le. Mert tudni való, nem a föld tartozik az emberhez, hanem az ember a földhöz – ezt tudjuk. Minden összetartozik, ahogy a vér tartja össze a családot. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

Nem az ember teremtette a mozgást és az életet, ő a mozgásnak és életnek csupán parányi része. Amit a fehér ember ez ellen a mozgás és élet ellen tesz, azt önmaga ellen teszi. Nem, nem élhet együtt a nappal és az éjszaka. 

Halottaink tovább élnek a föld édes vizeiben, évről évre visszatérnek a tavasz nesztelen lépteivel, és lelkük ott lebeg a tó tükrét fodrozó szélben. 

A fehér ember ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Hanem azt kérdi az én népem: mit akar voltaképpen a fehér ember? 

Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki – és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért, mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehér embernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?

Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette? Az ajánlatát megfontoljuk.

Tudjuk, ha nem fogadjuk el, majd eljön a fehér ember, és fegyverrel veszi el a földünket. De mi vademberek vagyunk. 

A fehér ember – mulandó hatalmától megrészegülve – tán már istennek képzeli magát, aki birtokolja a földet. De vajon birtokolhatja-e bármely ember is a tulajdon édesanyját? 

Megfontoljuk a fehér ember földünk megvásárlására tett ajánlatát, a nappal és az éjszaka nem élhet együtt – megfontoljuk az ajánlatát, hogy vonuljunk rezervátumba. Félrehúzódva és békében fogunk élni. 

Nem fontos, hol éljük le maradék napjainkat. Gyermekeink látták apáikat megalázva és legyőzve. Harcosainkat megszégyenítették. Vereségeik után napjaikat henyéléssel töltik, testüket édes étkekkel és erős italokkal mérgezik. 

Nem fontos, hol töltjük el maradék napjainkat. Már nincs sok hátra. Még néhány óra, néhány tél – és azoknak a nagy törzseknek, amelyek egykor ezen a tájon éltek, vagy most maroknyi csapatokban kóborolnak az erdőkben, egyetlen gyermeke sem marad már, hogy elsirassa azt a sírba hullt népet, amely valaha ugyanolyan erős és bizakodó volt, mint a fehér ember. 

De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből. 

Az emberek jönnek és mennek, éppúgy, mint a tenger hullámai. Még a fehér ember sem, akivel Istene úgy bánik és úgy beszél, mint barát a barátjával, még ő sem menekülhet el mindnyájunk közös rendeltetése elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk. 

Egyvalamit tudunk – azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni –, a mi Istenünk és a fehér ember Istene ugyanaz. 

A fehér ember most talán azt hiszi, Istent is uralja, ugyanúgy, ahogy a mi földünk birtoklására tör; de ezt nem teheti. Az Isten minden ember Istene – a rézbőrűeké éppúgy, mint a fehéreké. 

Ez a táj becses számára, és megsebezni a földet annyi, mint semmibe venni annak Teremtőjét. A fehérek is elenyésznek, talán hamarabb, mint az összes többi törzs. Folytassák csak hajlékuk szennyezését, és egy éjjel belefúlnak majd tulajdon hulladékaikba. 

De fényes lesz a pusztulásuk, ha majd elemészti őket Isten haragja, aki ide vezette őket erre a földre, és elrendelte, hogy uralkodjanak e táj fölött és a rézbőrű ember fölött. Ez az elrendelés számunkra rejtély. 

Ha majd minden bölény le lesz terítve, és minden vadló be lesz törve, ha az erdő rejtett zugai emberek sokaságának bűzétől lesznek terhesek, és a termékeny dombok látványát beszélő drótok rútítják el, hol lesz akkor a rengeteg, hol lesz a sas, és mit jelent majd búcsút mondani a gyors lónak és a vadászatnak? Az élet végét és a tengődés kezdetét. 

Valamilyen különös oknál fogva Isten hatalmat adott a fehéreknek az állatok, az erdők és a rézbőrű ember fölött, ez az ok számunkra rejtély. Talán megérthetnénk, ha tudnánk, miről álmodik a fehér ember – miféle reménnyel kecsegteti gyermekeit a hosszú téli estéken, és milyen látomásokkal népesíti be képzeletüket, hogy folyvást a holnapra vágynak. De mi vademberek vagyunk – a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd. 

Mert mindenekfölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen – tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket. 

A nagy törzsfőnök ajánlatát megfontoljuk. És ha beleegyezünk, akkor csupán azért, hogy biztosítsuk magunknak a rezervátumot, amelyet ígért. Ott talán a magunk módján tölthetjük el rövidre szabott napjainkat. Ha majd az utolsó rézbőrű ember is távozik erről a földről, és emléke már csak egy felhő futó árnyéka lesz a préri fölött, ezekben a nyírfákban és ezekben az erdőkben még mindig élni fog apáink szelleme. Mert ők szerették ezt a földet, ahogy az újszülött szereti anyja szívének dobogását. 

Ha eladjuk a fehér embernek a földünket, szeresse úgy, ahogy mi szerettük, viselje gondját, ahogy mi viseltük, őrizze meg emlékezetében olyannak, amilyen akkor volt, amikor birtokába vette. És minden erejével, a lelkével, a szívével őrizze meg a gyermekeinek, és szeresse, ahogy Isten szeret valamennyiünket. 

Mert egyvalamit tudunk – a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. És az Istennek szent ez a föld. 

A fehér ember sem kivétel, nem menekülhet el a közös rendeltetés elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk."

F. Kováts Piroska fordítása, forrás: napkut.hu

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

A következő bejegyzésem két éve született, mikor még nyakig benne voltunk abban a betegségről alkotott felfogásban, mellyel egy évvel ezelőtt szakítottunk a minket ért csodálatos élmények hatására. Akkoriban még életünket gyermekeink folyamatos és szinte egybefüggő "betegség korszaka" uralta...most már tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárult akkori zaklatott lelkiállapotunk...
Ma már sok mindent másképp látok, az alábbi bejegyzést viszont azért tartom fontosnak, mert sok szülő sorstársam küzd hasonló problémával, mely főleg most, az ősz kezdetével igen aktuálissá válik. Hogy mennyire nem banális betegséggel állunk szemben, azt a www.gyogysapka.hu oldalon megjelent "Hétfejű sárkány betegség" elnevezésű cikk is jól szemlélteti.


Alábbi írásomból megtudható, hogyan kerültünk kapcsolatba az orrmosással, mely már a nátha első jeleinél sikerrel alkalmazható, így a betegség nem súlyosbodik és nem okoz fülgyulladást, orrmandula gyulladást, vagy hörghurutot. Akkoriban sok kétségbeesett hozzászólást kaptam anyáktól, akik már mindent kipróbáltak, de az állandó nátha és annak szövődményei megkeserítették mindennapjaikat. Szívből remélem, hogy minél több hasonló cipőben járó szülőhöz eljut az alábbi bejegyzés, mellyel segíthetek a probléma megoldásában.

És íme a beszámoló:

"Elmaradtam a betegeskedő időszakunkról szóló beszámolóval: július közepétől szeptember végéig megállás nélkül beteg volt valaki. Azt hittem bedilizek!

A munkával nem haladtunk, állandósult az idegörlő stressz állapota, a lakás ispotályosházzá alakult, minden úszott...az idegeim 1 hónap elteltével felmondták a szolgálatot. Volt itt minden: nyár lévén nátha kizárva, legyen akkor hányásos, hasmenéses vírus, melyet mindenki szépen széttagolva kap el: vasárnap este még semmi előjel, hétfő reggel Csenge hőemelkedéssel ébred. Rendelőben várakozunk másfél órát, diagnózis, a héten nem mehet közösségbe...szuper...

Csenge következő hétfőn mehet oviba, vasárnap este mindenki egészséges, hétfő reggel Ajsa ébred hőemelkedéssel. Rendelőben ücsörgünk másfél órát, egy hétig nem mehet oviba, munkával nem tudok haladni...majd következik Hanga egy teljes hétre...

Nem baj, három hét alatt most már mindenkin átment, most már tényleg az egész csapat megy hétfőn a helyére és ezerrel nekiállunk az elmaradásoknak, van belőlük bőven, felőrölnek az azonnali tennivalók...vasárnap este Csenge füle fáj...majd belázasodik. Egy hét kiesés...mindennel el vagyok maradva. És elkapja Ajsa...idegeim cafatokban.

Bezár az ovi, nyári szünet következik, indulunk nagyiékhoz Tokajba...Ajsa elkezd görcsökben fetrengeni, annyira fáj a hasa. Rendelő, hasnyomogatás, nem néz ki vakbélnek, ne igyon olyan sok tejet, ne egyen gyümölcsöt. 2 nap eltelik, még mindig görcsöl a hasa...újra a rendelőben ücsörgünk, újabb hasnyomogatás. Két nap múlva utazunk Tokajba, jobb lenne, ha még itthon kiderülne, mi a baj, a hasfájást a teljesen ártalmatlan dolgoktól kezdve a vakbélig bármi okozhatja. Tennivalók: Espumisan, ne egyen gyümölcsöt, ne igyon tejet.

Megérkezünk Tokajba, nyári szabadság megkezdődik...be van tervezve férjemmel egy 3 napos kikapcsolódás a szomszédos Hutákban, nagyszülők elengednek minket, vigyáznak az unokákra, két nap múlva indulnánk...ha indulunk egyáltalán, ugyanis Ajsa megérkezés első éjszakáján hányva ébred. Másnap hőemelkedés, egyéb tünet, több hányás nincs. Második éjszaka Csenge hány, másnap hőemelkedés...reggel Hanga ébreszt minket egy ágyba hányással...ilyen nincs!

Nagyszülők küldenek minket, induljunk, kb. 30 km-re leszünk, azon kívül, hogy a hányás után mindenki rendben lett, nem tapasztalható más, legfeljebb diétáznak. Zacskónyi gyógyszert, fülcsöpögtetőt, orrsprayt, orrszívót hagyok hátra és elindulunk. Három nap a Hutákban, nagyon jól érezzük magunkat, megfogadjuk, hogy máskor is visszatérünk, annyira gyönyörű! Utolsó nap felmászunk a regéci várhoz, megbeszéljük, ide holnap elhozzuk túrázni a lányokat is.

Megérkezünk Tokajba, nem volt semmi gond, Csengének volt csak egyszer hőemelkedése távollétünk alatt - utólag kiderül, ez a három nap volt az egyetlen az elmúlt és elkövetkező hetekben, amikor egészségesek voltak mindhárman...

Másnapra betervezzük a regéci kirándulást: reggelre Ajsa lázas, nagymama, nagyapa szintúgy...férjemet egy nap elteltével rázza a hideg és hányingere van, ő is ágynak dől. Pár nap múlva nagyjából mindenki egészséges, felmászunk nagyapa szőlőjébe, jön a hirtelen ötlet: "Holnap másszuk meg az egész Tokaji hegyet!" Reggelre engem ráz a hideg és bedőlök az ágyba...

Véget ér a nyári szabadság, hazajövünk Budapestre, kezdődik szeptemberben az ovi - egy hetet járnak, mikor Csenge elkap bent valamit. Rendelő, másfél órás várakozás, egy hétig otthon marad...egy hét után elkapja Ajsa...na itt borulok ki az orvosunknak..."ezt nem hiszem el, két és fél hónapja egyfolytában beteg valaki és még nem kezdődött el az őszi trutyis időjárás!"

Gyerekorvos osztja a véleményem, tényleg túl sokszor betegek, mit szólnék egy vérvételhez? Ódzkodva, de belemegyek, ha meggyógyulnak, kapunk egy beutalót.

Mindhárom gyerek náthás, ami nálunk egyet jelent a fülgyulladással, magas lázzal, a fülük olyan ronda, hogy orvosunk fül-orr-gégészhez küld rögtön. És most következik a varázsszer: a fül-orr gégész orrmosást ír elő egy héten át!

Namármost esetünkben azt kell tudni, hogy a lányok "fülesek": ahogy náthásak lesznek - hiába fújják, szívjuk - feljut a fülükig, az begyullad, lázasak lesznek és az esetek többségében csak az antibiotikum segít...elmúlt hosszú évek tapasztalata. Kipróbáltunk több dolgot: őszi-téli időszakban csodavitaminok hada, porszerű, aranyárban mért immunerősítő, mely célzottan az orr és fül okozta nyavalyákat hivatott megelőzni...semmi hatás.

Születésük után az alap bevásárlólistán szerepelt az orrszívó is, igaz, annak elektromos változata. El kellett telnie ahhoz 3 évnek és egy fül-orr-gégész által okozott fejmosásnak, hogy az elektromos orrszívót lecseréljük az orrszívó porszívóra. Ég és föld a különbség, akkor váltam az orrszívó porrszívó feltétlen hívévé, amikor saját szememmel láthattam, mennyivel több trutyit képes kiszedni, mint elektromos társa. Akinek annyit szedtek a gyerekei antibiotikumot, mint nekem a fülgyulladás miatt, az leborul a technika ezen vívmánya előtt...

De azt sosem gondoltam volna, hogy ezt még fokozni is lehet: orrmosás naponta, otthon? Ez elég bizarr...

Voltak már egyszer orrmosáson másfél évvel ezelőtt, gyerekorvosunk elégelte meg az állandó fülgyulladást, kétezerakárhányszáz forintért mosták át egy gyereknek valamelyik gyerekklinikán az orrüregét, három porontynál ez azért szép végösszegre rúgott.

Megkapjuk fül-orr-gégésztől a tennivalók listáját: ilyen orrcsepp, olyan orrspray, amolyan gyógyszer és lámpázás és orrszívás...és naponta egy orrmosás, készülék a helyi gyógyszertárban kapható 7.600 forintért.

Reggeltől délig azzal telt az idő, hogy mindhárman megkapták a reggeli gyógyszereket, reggeli orrcsöpögtetéseket, lámpázást, orrszívást, probiotikumokat...és már 12 óra is volt, amikor kezdhettük a déli adaggal elölről az egész műsort...majd kis szünet után kezdődött az esti szakasz...Az őszi betegeskedő időszak három beteg gyerek esetében arra a végeláthatalan monotonitásra emlékeztet, mint amikor pár évvel ezelőtt nem csináltam mást, mint reggeltől estig három gyereket pelenkáztam...miközben körülöttem minden úszott.

Majd következett az első orrmosás: speciális só összekeverése felforralt vízzel, egyik orrlyukon befolyik, másikon ki, ezzel megtisztítja az egész orrüreget. Kihozza azt is, amit az orrszívó porszívó sem tudna, teljesen átmossa az egész rendszert.

Ezen kívül azt a tanácsot adta egy anyuka, kapjanak a lányok kétnaponta egy csepp D-vitamint. Gyerekorvosunk, aki általában nem híve az új módszereknek és ötleteknek, bevallotta, ő is olvasott már erről cikkeket, kíváncsian várja a fejleményeket. D-vitamint általánosan 1 éves korukig kapnak a gyerekek, de a legújabb vélemények szerint sokkal tovább kellene, mert nagyon hatásos a nátha és annak szövődményei megelőzésében.

Én most meg nem mondom mi segített, de 3 hónapja megszakítás nélkül járnak óvodába. Kétnaponta belecseppentek egy csepp D-vitamint a tejükbe, mikor nem felejtem el (elvileg minden nap kéne) kapnak C-vitamint, szükség esetén orrmosás.

Az orrmosás egyébként ajánlott még szénanáthában, allergiában szenvedőknek is, férjem allergiás, így ő is kap egy adagot hetente egyszer. Az átmosás után végre mélyeket tud lélegezni, normálisan kap levegőt...ami nála ritka állapot gyerekkora óta.

Kevés helyen árulják gyógyszertárban, főleg online lehet megrendelni, de az Örs vezér téri patikában eddig mindig kapható volt a készülék és a hozzávaló speciális só is.

Egyébként amióta használjuk a D-vitamint, nem is voltak igazán náthásak...egyszer-egyszer szipogtak, akkor átmostam az orrukat két napon át és szövődmény nélkül elmúlt az egész...se fülgyulladás, se láz, se antibiotikum...ez idáig elképzelhetetlen volt nálunk."

Eddig tartana a két évvel ezelőtti írásom. Annyival egészíteném ki csupán, hogy az orrmosás és a D-vitamin rendszeres használatával abban az évben szinte nem is voltak betegek. A kontraszt hatalmas volt a megelőző évekhez képest! Az orrmosó készüléket a nátha első jeleinél alkalmazni kezdtem, a folyamatot csírájában fojtottam el, így nem volt képes komolyabb betegséggé alakulni. Épp ezért furcsállom, hogy a fül-orr-gégészek nem ajánlják MINDEN egyes szülőnek, aki megfordul rendelésükön. Hét év alatt egy orvostól hallottuk csupán.

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Egyre sokkolóbb hírek jelennek meg a médiában az ebola-járványról. Hétről hétre növekszik az áldozatok száma, a vezető politikusok és járványügyi szakértők nem győzik egymást túllicitálni a helyzet súlyosságát illetően. A "sztori" azonban ismerősnek tűnik, hiszen minden apokalipszisről szóló film hasonlóképpen kezdődik: a cselekmény előtti rövid bevezetőben a rendező beszélő politikusokat, lángoló épületeket és zavargó embereket mutat a nézőnek, majd megjelenik a földgömb, amelyen először csak egy, majd még néhány piros pont bukkan fel, aztán pedig az egész Földet elborítja a végítélet.

Terjedő világvége

Olvasom a híreket, nézem a híradásokat és úgy érzem, hogy egy világvégés/zombis/tudományos fantasztikus filmben vagyok leírható mellékszerelő. Zajlanak az események, terjednek az ebola-járványt jelző piros pontok a globális térképen. Valami készül, valamit valakik előkészítenek. A kitűzött cél megvalósításának kommunikációs része mindenesetre jó ütemben halad: a közvélemény folyamatosan kapja napi sokkoló híradagját, egyre többen rettegnek. Sikerült továbbá elég ügyesen a világ számos országába eljuttatni több vírusgazdát: jutott fertőzöttből az Egyesült Államokon át Európába is. Szóval most már bármi megtörténhet, és azon senki sem lepődne meg.

Ebola-vírus

Persze az is lehet, hogy mindez csak a már megszokott, és menetrendszerűen elővett H1N1, H1N5 stb. világjárvány továbbfejlesztett változata, és nem szól másról, mint hogy a rettegő emberek jól beoltassák magukat azzal az ebola elleni vakcinával, amivel a gyógyszeripar rukkol majd elő. Majd, amikor bárki hajlandó bármennyit fizetni az "életmentőnek" nevezett szérumért. 

Mégis mit tehetünk ebben a helyzetben? A legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni! Ha saját lelkünkben gátat vetünk a félelemkeltésnek és nem ijedünk meg a média szenzációsan sokkoló híreitől, akkor képesek leszünk higgadt döntéseket hozni. Ha nem dőlünk be a félelem-iparnak, akkor elkerülhetjük mindazt, amiért az ebolát ránk szabadítják. 

A kép forrása: AFP/Dominique Faget

Íme, egy kis kronologikus borzongató olvasnivaló:

Szeptember 22.: Más földrészre is átterjedhet az ebola! A vírus egyik felfedezője, Peter Piot attól tart, hogy a Nyugat-Afrikában élő indiaiak közül valaki hazahurcolja a kórt a szubkontinensre. A belga járványügyi szakember, volt ENSZ-főtitkárhelyettes a Der Spiegelnek elmondta, hogy Indiában gyakran nem viselnek kesztyűt az orvosok és az ápolók, és Nyugat-Afrikában is a kesztyű használatának mellőzése vezetett a kór rohamos terjedéséhez. A belga szakembert aggodalommal tölti el a járvány mértéke. "Ez már nem járvány, hanem humanitárius katasztrófa. Nem hittem volna, hogy valaha idáig fajulhat a helyzet" - mondta Piot a mostani járványról, amelyet a betegek kevesebb mint fele él túl." - mondta. Forrás: APA, AFP, MTI. A cikk itt olvasható el!

Szeptember 21.: Félmillió ebolás lehet január végére! Közel 500 ezer ember fertőződhet meg a Nyugat-Afrikában tomboló ebolával, írja a Washington Post. A Centers for Disease Control and Prevention felmérése ugyan csak jövő héten lesz publikus, de az újság értesülései szerint drámai a helyzet Afrikában. A World Health Organization korábban 20 ezer potenciális fertőzöttről beszélt, de a vírustól leginkább sújtott országok – Libéria, Guinea és Sierra Leone – azonnali, drasztikus beavatkozást igényelnek. A WHO legfrissebb statisztikája szerint az ebola kitörése óta 5357 ember fertőződött meg és 2630-an haltak bele a vírusba. Az utóbbi három hétben megduplázódott az ebolagyanús esetek száma a térségben. A cikk itt olvasható el! 

Szeptember 19.: A nemzetközi békét és stabilitást is fenyegeti a nyugat-afrikai ebola-járvány! A nemzetközi békét és stabilitást is fenyegeti a nyugat-afrikai Ebola-járvány, az ellene való fellépés érdekében a következő fél évben egymilliárd dollárnyi támogatásra lenne szükség az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerint. A testület rendkívüli ülést tartott a témáról, és határozatot fogadott el, amelyben arra szólította a világszervezet tagországait, hogy a lehető leghamarabb nyújtsanak helyszíni és anyagi segítséget a válság kezeléséhez. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár az ülésen azt mondta, hogy a megbetegedések száma háromhetente megduplázódik, és a hatékony fellépés érdekében a következő fél évben egymilliárd dollárnyi támogatásra lenne szükség. A cikk itt olvasható!

Szeptember 16.: Obama szerint az ebola globális fenyegetés! Az elnök, aki a helyi járványügyi megelőzési központban (CDC) tett látogatást, az előzetes tájékoztatásnak megfelelően bejelentette, hogy 3000 katonát vezényel Nyugat-Afrikába, akik egészségügyi létesítményeket fognak építeni és járványügyi szakembereket fognak kiképezni. Mint mondta, ez a legnagyobb nemzetközi segítségnyújtás a CDC történetében. Barack Obama szerint az egész világ azt várja az Egyesült Államoktól, hogy felvegye a küzdelmet a halálos kór terjedésével szemben. A cikk itt olvasható el!

Szeptember 12.: Az ebola képessé válna a levegőben való terjedésre! Az ebolavírus éppen olyan mutációkon megy át, amelyek még halálosabbá tehetik. A vírus genetikai állománya már több mint háromszázszor változott a korábbi vírustörzsekhez képest. „Azonnali beavatkozásra van szükség, mielőtt az ebolavírus egy újabb mutációval könnyebben átadhatóvá válna, és fenyegetést jelentene az Egyesült Államokra” – mondta Barack Obama az NBC tévécsatornának adott interjújában. Minél tovább tart a járvány, annál több lehetősége lesz a vírusnak mutálódni. „A genetikai állományban bekövetkező legapróbb változásnak is komoly következménye lehet” – mondta Jonas Schmidt-Chanasit virológus, a Bernhard Nocht Institute for Tropical Medicine munkatársa. A kutató szerint a vírus fertőzőképesebbé válhat a közeljövőben. A legrosszabb forgatókönyv azonban az lenne, ha az ebola képessé válna a levegőben való terjedésre. A cikk itt olvasható!

Szeptember 11.: 70 millió embert is elérhet az ebola! Az Oxfordi Egyetem tudósai szerint Nyugat- és Közép-Afrika 15 államában ütheti fel a fejét az ebolavírus, további 70 millió embert veszélyeztet a fertőzés. A kutatók tanulmányukban összehasonlították a korábbi ebolajárványok kitörését a vírus lehetséges terjedésével a denevérek és csimpánzok körében, hogy előrevetítsék, miként terjedhet el a járvány az óriási állatállományon keresztül. Ez az első olyan tanulmány, amelyben a szakemberek megpróbálnak magyarázatot adni arra, hogyan terjedt el a testnedveken és véren keresztül fertőző ebolavírus Nyugat-Afrikában. A cikk itt olvasható!

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Egyszer, egy idősebb cherokee bennszülött így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a hamisságokat, és a büszkeséget.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A blogbejegyzés első fele eggyel lejjebb, a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 1.rész" című írásban olvasható.

...Nem nyugodtam, menjünk tovább, csináljunk olyan tesztet, ami szélesebb körben vizsgálja az allergéneket, menjünk gasztroenterológushoz, járjuk végig az utat, ne álljunk meg a közepén. Keresgélés közben beleakadok abba az információba, hogy míg a hagyományos orvostudomány kivágja az orrmandulát, amennyiben visszatérően megnagyobbodott állapotban van (és ez az, amit józan paraszti ésszel nem értettünk férjemmel, hogyhogy nincs valami gyógyszer, amit alkalmazni lehetne, ha annyira fejlettek vagyunk ugyebár?), addig a homeopata orvos használ olyan szereket, mely kifejezetten orrmandula megnagyobbodás visszafordítására alkalmas. Akkor keressünk egy ilyen dokit, Google, hol rendel homeopata orvos a közelünkben, időpontkérés, megérkezünk a zuglói rendelőbe.

Homeopátia

Egy órás beszélgetés, állapotfelmérés gyerekenként, két órát töltünk a rendelőben dr. Gelléri Juliannánál. Megvizsgálja Ajsát és Csengét, elmesélem az előzményeket, a terhességtől kezdve lejegyzetel mindent ami a lányokkal kapcsolatos, hogyan fogadtam a hírt, hogy ikreim lesznek, milyen volt a terhesség, a szülés, meddig tartott a szoptatás, mitől félnek, mikor kezdtek el beszélni, járni, milyen típusú gyerekek, milyen betegségek voltak ezidáig, arra milyen kezelést kaptak...

Aki abban hisz, hogy betegségeinket genetikailag örököljük és a lelki beállítottságnak, stressznek, aggodalomnak semmi köze a fizikai betegségekhez, az ne is olvasson tovább, mert nincs értelme. Nem akarok mélyen belemenni, mert akit érdekel a téma, úgyis beleásta már magát, vagy ezután indul el az úton, aki meg ostobaságnak tartja az egészet, az meg úgyis csak legyint egyet: "Újabb bolond."

Megnyugodva távozunk a doktornőtől, amit mond, csak részben újdonság, hiszen én is így gondolkozom. Még a tompalátás is szóba kerül, kiderül, ő is az volt, felnőttként kezdte el végezni a szemgyakorlatokat és rendbehozta a látását. Azt, amit "hivatalosan" csak a gyerek 7 éves koráig lehet kezelni szemüveggel és szemtapasszal...szemész ismerőse hitetlenkedve vizsgálta meg a doktornő szemét és közölte, hogy lehetetlen, ami történt...

Felírja, mit kellene szedni egyik és másik leányzónak, elmagyarázza, mi is áll egészen pontosan a betegség hátterében, mely lelki konfliktusra vezethető vissza, és az hogyan oldható fel. Az allergia szintén csak tünet, mint az orrmandula megnagyobbodás. És míg az orrmandula megnagyobbodást az allergia váltotta ki, melyet az állandó antibiotikumos kezelés csak rontott az évek folyamán, addig az allergia is pusztán tünet, esetünkben az anyatejhez köthető, melytől idő előtt elszakadtak. Nagyon leegyszerűsítve: lelki konfliktus lép fel, ezt az anyatejen át élem meg, fizikai síkon pedig belép a tejallergia. Lelki probléma megjelenése a fizikai valóságban.

Akinek ez sok, megértem...lelki okok előznek meg egy fizikai betegséget, ez már aztán a hülyeség...csak annyit jegyeznék meg halkan, hogy hivatalos orvosi cikkek is megemlítik például tejallergia lehetséges okai között, hogy "amennyiben a gyermek nem kapott megfelelő mennyiségben és ideig anyatejet, nem fejlődik ki olyan erős immunrendszere, mint a 8-10 hónapon át anyatejhez jutott gyermeké, így nagyobb valószínűséggel fordul elő náluk a későbbiekben tejallergia, tejintolerancia". Igaz, teljesen más irányból közelítik meg a dolgot, de az igazságnak több szintje létezik. Tőlünk függ, melyik szintnél tartunk és mennyit tudunk belőle befogadni.

Kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, mely azt mutatja ki, hány - akármilyen ok miatt - kevesebb anyatejhez jutott gyermeknél alakul ki később tejallergia...nem megyek bele mélyebben, akit most megérint a téma, úgyis utánanéz, és ha jól keres, talál. Pont.

 

Újabb érdekességek

Újabb cikk, újabb átgondolandó felvetés, érdemes elolvasni (www.holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu):

"A nátha az alapja sok szövődményes megbetegedésnek.

A fülgyulladás, a nagyothallás, az arcüreggyulladás, a homloküreg gyulladás és a köhögés (ugató, száraz vagy hurutos) is mind-mind a lerakódott huruttól vannak.

Azon felül, hogy az oldalon már számba vettünk jó pár természetes antibiotikumot (vöröshagyma, fokhagyma, kakukkfű, aloe...stb) most egy teakeveréket ajánlok ezekre a betegséghalmazokra.

Sajnos az orvosok azon túl, hogy heti szinten leterhelik a szervezetet az antibiotikumokkal, a köptetőkkel, és a hurutoldókkal, még az orr és a garatmandula kivételét tudják ajánlani mint lehetőséget.

Az a Szülő aki beadja a derekát ennek a lehetőségnek - sajnos néha idejekorán - rádöbben, hogy a gyermeke még mielőtt távoztak volna a kórházból folytatja a köhögést, vagy nem szűnik az orrfolyása. Kérdésére, hogy mi van ilyenkor, a dokik széttárják a kezüket, és írnak fel újabb adag gyógyszert amit lehet a gyermekbe tömni.

Netán a tünetek ha el is tűnnek egy időre (1hét-2 hónap), egy következő megfázásnál újra kezdődnek.

Hogy miért is?

Mert nem a probléma okát szüntettük meg, hanem a bajt elfedtük egy gyógyszerrel. Mintha letakarnánk egy koszos zsíros asztalt egy szép terítővel....de aztán a zsírpacák újra átütnek a tiszta terítőn....vagyis az ok még ott van.

Én ennyi asztmás gyermekkel még sosem találkoztam mint amennyi mostanában van. Nagyon sokukra persze csak rá van "kiabálva" hogy asztmás.

Nagyon sok Szülőnél azt látom, mintha erre büszkék lennének, hogy a gyermekük asztmás.

Úgy beszélnek róla, mintha nem is lehetne mit tenni, "mert az orvos azt mondta hogy...".

De ez nem így van.

Fel kell adni a betegséghez való ragaszkodást, és ennek hajtogatását!

Egy Szülőnek szerintem igenis kötelessége a gyermekét meggyógyítani, és nem beletörődni abba, amit az évek alatt kettecskén a Doki és a Szülő sorozatosan elhibázott.

Az a rengeteg feleslegesen felírt gyógyszer és beadott antibiotikum tette beteggé a gyermeket.

Az arcüregben felhalmozódott hurut besűrűsödik, és gócpontokat alakít ki. Innen el tud indulni egy fertőzés a fülre, ami nagyothalláshoz és középfül gyulladáshoz vezethet. Amitől az antibiotikum kúrák után a Doki bekeményít, és a Szülő végignézheti, hogy szúrják fel a gyermeke fülét!!

Rosszabb esetben a Doki egyből műtétet javasol, amit persze az összes másik Doki alátámaszt, mert mit is mondhatnának ????? .... ezzel a Szülőt több oldalról megerősítve, hogy a műtét mennyire szükséges.

Sajnos ezt nagyon sokan "beveszik" és nem gondolkodnak, csak kapkodnak, és azt remélik, hogy ezzel majd megszűnik a bajuk, LETUDNAK GYORSAN MINDENT, és "nem kell ezzel a gyerekkel többet az orvoshoz rohangálniuk" !!!!

Mikor már az antibiotikum nem használ, az orrmandulát is kivették már, de a betegség azóta is folytatódik, ekkor jön az a verzió, hogy a Dokik kikiáltják a gyereket asztmásnak.

A gyermek most nem a fülét fájlalja már, hanem folyamatosan köhög, de mondhatjuk úgy is hogy ugat.

Ekkor már a patika létező összes köptetőjét és hurutoldóját megvették, kipróbálták. Tovább megyek, már immunerősítőkből is minimum 5 félét kipróbáltak, és a dokik már speciális receptre felírható immunerősítőket ajánlanak!!!!

A Szülő ekkor már bárkinek hinne, csak valamit kezdjen a gyermekkel, mert 2-5 éve a dokik hiába "kezelik" a gyereküket.

De mi is történik? Mitől köhög a gyermek?

Az arcüreg még ugyanúgy le van tapadva, mert évek óta oda gyűlik a sok trutyi. Amikor túlcsordul, és már nem fér több az arcüregbe, elkezd lecsorogni a tüdőbe.

A tüdőt úgy kell elképzelni, mint a szőlőszemeket amik teli vannak levegővel. Ha a hurut elkezdi megtölteni, akkor a levegő kiszorul és kialakul az asztma.

Mindezt meg lehet előzni!! Nem fülszúrással, nem műtéttel, vagy a különböző gyógyszerekkel...."

A szülőé a felelősség, nem kenheti az orvosra, hogy "én csak azt csináltam, amit ő mondd"! Nem vagy spirituális beállítottságú ember, értem én, nem gond. Akkor menj el dr. Timár Tiborhoz és hallgasd meg az ő véleményét, aki a rostasejteket okolja az egész problémáért és nem az orrmandulát! Nem hisz homeopátiában, akupunktúrában, két lábbal a földön áll...és ellenzi a műtétet. Pirossal aláhúzva citálnám ide azon mondatát, mely szerint "Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk!"

Vagy menj el gasztroenterológushoz és ott próbálj kutakodni! De hogy egyből elfogadni, hogy ezt ki kell vágni?! Ráültem a kezemre, az zsibbad, fáj, így levágom? Mi a különbség logikailag? Tiszta agyrém! Felvetődik-e benned szülőként, hogy miért ez lenne az egyetlen út, vagy mindent elhiszel, ha sokat ismétlik? Annyira belénk nevelték már, hogy ez csak egy felesleges szerv a torokmandulával együtt, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni! "Jobb attól minél korábban megszabadulni, csak a bajt okozza." Nem kérem szépen, a tested egy tökéletes szerkezet, semmi sem felesleges benne, minden pontosan ott van és azt csinálja, amit kell. Ő csak jelez, de mi vakon éljük az életünket és nem értjük (nem is akarjuk érteni), mire figyelmeztet.

 

Merj kételkedni!

Nem kérem, hogy akár egy szót is elhiggy az imént leírtakból. Csak annyit, hogy merj kutatni, merj kételkedni! Aki keres és valóban keres, az találni is fog. Ne dugd a fejed a homokba, ne tárd szét a kezed, hogy nem tudsz mit csinálni, mindhárom fül-orr-gégész, akinél voltunk, ezt mondta! Ott az információ a neten, még csak azzal sem védekezhetsz, hogy nem jutsz hozzá. Persze, sok olyan írás olvasható, ami tévútra visz és ki dönti el, kinek higgyen az ember. Személy szerint sok területet bejártunk, mindegyik csak a saját megoldását találja üdvözítőnek (tisztelet a kivételnek). Nem vagyunk még a folyamat végén, mi is keressük az utat, de mindegy, hogy akupunktúráról, gyógyszeres kezelést előnyben részesítő, műtétet ellenző dr. Timár Tiborról beszélünk, vagy homeopata orvosról és a lelki háttérről, egy közös metszet mindenképp létezik: ne vetesd ki az orrmandulát, nem oldasz meg semmit, ne akard letudni, "nekem erre nincs időm", "hány orvosnál voltam már", "legyen már meg az a műtét és legyen végre vége", "a gyerek nem hall, baromi idegesítő", ismerős? Állj a sarkadra, Te vagy a szülő! Járj a végére, ki lehet fontosabb a gyerekednél?

De Timár Tibor mellett ott van még az allergia, intolerancia, mint lehetséges ok, járd körbe a témát! Ne sajnáld rá az időt, kutass!

Ha pedig ébredettebb állapotban vagy, könnyű lesz elfogadni a gondolatot, hogy a betegségeket alapvetően lelki problémáink okozzák, de ha erre nyitott vagy, akkor már úgyis kutatsz egy ideje, mert nem fogadod el az orvosságokkal (és szándékosan nem gyógyszereket használtam, nagy a különbség), műtétekkel való kizárólagos kezelést. De ha már itt tartasz, Neked feleslegesen is írkálok, mert már a dolgok mögé látsz.

És persze, hogy idegesítőek a tünetek. És megoldást akarunk. Legyen vége, vagy így vagy úgy. De amíg egy antibiotikum 24 óra alatt elnyomja a tünetet és volt nincs betegség, mindenki boldog, addig a természetes út kicsivel tovább tart. Na és ez az, amit sokan nem hajlandóak kivárni. Szűnjön meg, de azonnal. Elhiszem, hogy idegesítő, én is tiszta görcs voltam, mert NEM HALL A GYEREK...és mióta...és megint köhög...és megint tiszta takony az egész orrüreg, arcüreg...és már megint és újra ismétlődik évek óta...és már két-három-négy fül-orr-gégész mondja, hogy még iskolakezdés előtt ki kell venni, mert tartós halláskárosodást fog elszenvedni a gyerekem!

Most nyugodt vagyok (és ha a szülő nyugodt, a gyereke is az lesz)...és nem pánikolok...és nem ijedek meg a hisztériakeltéstől.

Több területet bejártunk és mindenhol ugyanazt ismételték:

Dr. Eőry Ajándok - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Timár Tibor - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Gelléri Julianna - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!

Persze a következő gondolat: "Na de hány orvos mondta azt nekem, hogy muszáj kivenni, elkerülhetetlen az operáció...ezek a kiragadott ellenpéldák meg mind hülyék, nem kell velük foglalkozni." Hiszen a többség szava dominál nemdebár? Ha valamit sokan állítanak, az az igazság? Nem, és ezt láthatjuk, ha végigpörgetjük az emberiség történelmét. Hányszor állítottak már be valamit megkérdőjelezhetetlen ténynek, majd eltelt 30-40 év és kiderült, úgy volt ostobaság, hogy csak na.

Itt van férjem esete, nem kell messzire menni: 30 évvel ezelőtt Magyarországon nem is ismerték az allergia fogalmát...minden manduláját kivették gyerekkorában...a mai napig nem oldódott meg a probléma. Ma már ismerik, ennek ellenére mégsem vetik fel még csak a gyanúját sem a fül-orr-gégészeti rendelőkben.

Találtam hivatalos orvosi cikkeket, melyek pontokba szedik, mi is okozhatja az orrmandula megnagyobbodást: 10 cikkből csak egyben szerepelt, hogy allergia is állhat a háttérben. Egyik fül-orr-gégész sem beszélt erről! Nem. Itt az antibiotikum, ha nem hatott, jöjjenek vissza megbeszélni a műtét időpontját.

Férjemnek 30 évvel ezelőtt kivágják az orrmanduláját...nem szűnik meg a probléma...visszanő...kivágják még egyszer...nem szűnik meg a probléma...kivágják a torokban lévő mandulát...nem szűnik a tünet. Orvos széttárja kezét: ez van, nincs mit csinálni. Évekkel később külföldi ismerős megjegyzi a szülőknek (ők már előrébb tartottak az egészségügy területén): "Te, ez a gyerek allergiás." "Ááá, az nem lehet, megvizsgálták az itthoni orvosok..."

Fejlődik az egészségügy, kiderül, hogy férjem tényleg allergiás. Hát akkor bocsi a több felesleges műtétért...
Hivatalosan jelenleg poratkára és macskaszőrre allergiás (emlékezzünk vissza a korábbi cikkrészletre: "
Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki.").

Akupunktúrán Dr. Eőry Ajándék azt tanácsolja neki, pár hétig vonja ki étrendjéből a következő fehérje tartalmú ételeket: tejtermékek, tojás, hús (a húsban ugyebár ugyanúgy található fehérje). Mielőtt bárki sikoltozni kezdene, mennyire egészségtelenné válna így az ember táplálkozása, keressen rá, mely zöldségek, gyümölcsök, magvak tartalmaznak ugyanolyan mértékben kalciumot és fehérjét, mint az "élet, erő, egészségnek" nevezett tej, vagy a hús. Ha tudatosan állítod össze az étrendedet, nem lesz semmi bajod. Tudtad-e például, hogy a spenót és a sóska több kalciumot tartalmaz, mint a tej? Hogy a tökmag hatszor(!) annyi kalciumot tartalmaz? Mogyoró, mandula, dió kétszer annyit? Hogy a kalács, bab, kelkáposzta, napraforgómag kalciumtartalma megközelíti a tejét? És ugyanezt a fehérjével is eljátszhatod, olvass utána! Senkinek nem lesz semmi baja, nem kell pánikolni, tudatosan kell étkezni.

Férjem két héttel ezelőtt megkezdi tejmentes, tojásmentes, húsmentes diétáját. És egyszer csak halványulni kezd a gyerekkora óta vállát, felkarját borító bőrprobléma. Idáig nem igazán zavarta, de most meglepődik az elhalványulásán, a bőr kitisztulásán. Hisz ez is csak egy jelzés volt a szervezet részéről. A diétát folytatja és meglátjuk, mit hoz.

De akár itt van édesanyám esete: kisgyerekként kötelező iskolájában minden reggel egy pohár tejjel kezdenie a napot. Mert a tej élet, erő, egészség. Kihányja minden alkalommal (az egyik legerősebb azonnali tünet, melyet tejallergia okozhat). De hol gondolnak ötven évvel ezelőtt ilyenre, ha ma sem jut eszükbe, kényeskedik a gyerek, akkor is megiszod, mondja a tanár néni.
Tejet otthon nem iszik, mert azonnal hányna tőle, na de ugyebár az ételek tömve tejföllel, sajttal, ki tudja melyik fehérje lehet a ludas. Állandóan beteg, egész gyerekkorában gyulladt a mandulája, felsőlégúti betegségek jönnek és mennek, lyukasra injekciózzák a bőrét. 20 évesen kiveszik a manduláját. Szuper. Csak a kiváltó ok nincs a mai napig feltárva. És csak most áll össze a fejemben a mondat, amit egész gyerekkoromban hallottam otthon apámtól, ahogy anyunak mondja: "Mi van veled, többet köhögsz, mint egy dohányos!" És a köhögés Ajsánál is felbukkant, hiszen épp annak megmagyarázhatatlan és megszüntethetetlennek vélt léte indított el a keresgélés útján.

Haladunk az úton, fejlődünk, teljesen másképp látom a világot, mint fél évvel ezelőtt. Fél évvel ezelőtt szótlanul adtam a köptetőket, antibiotikumokat, fel sem merült bennem, hogy kételkednem kellene. Ma már, ha köhög a gyerek és náthás, nem Spiropentet kap és nem fújom ész nélkül a Bioparoxot az orrába. Helyette propoliszos mézet kap (olvass utána, érdemes), feketebodza, vagy hársfa teát főzök és ugyanúgy felszakad, majd elmúlik a köhögés. Átmosom az orrát (nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek használatát) és infralámpázom. Ugyanúgy meggyógyul, hidd el.

Rágd át, amit írtam, természetesen nem kérem, hogy érts vele egyet, nem is az volt a célom. Egyszerűen borzasztónak találom, hogy ennyi kisgyereket kínlasztanak feleslegesen és ezen szeretnék változtatni. Húgom 5 éves gyerekének a héten vennék ki az orrmanduláját. Mondhattam én bármit testvéremnek, teljes ellenállásba ütköztem. Már megvolt minden műtétet megelőző vizsgálat, vérvétel. Utolsó feladat - altatóorvoshoz elmenni a gyerekkel. És ott húgom rosszul lett a sok síró, vért hányó és felköhögő pici gyerek látványától. És ennél a pontnál végre el tudtam érni nála, hogy keresse fel Timár Tibort (akupunktúra, homeopátia tőle távol áll, így azzal nem is próbálkoztam, de már ez is haladás). És nem műtik a gyereket, megmenekült.

Csupán annyit szeretnék, ha legközelebb a fül-orr-gégész a gyereked műtéti időpontját akarja megbeszélni Veled, legalább jusson eszedbe néhány sor ebből az írásból!