Vélemény, álláspont

Részletek: Írta: Gemini; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. november 13.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Ismét itt a hideg és közeledünk a tél felé, így írok egy kis összefoglalót arról, milyen természetes módszerekkel erősíthetjük meg gyermekeink immunrendszerét az őszi-téli időszak idején. A természetes megoldást választva az orvosok által gondolkodás nélkül írkált antibiotikumok, köhögéscsillapítók helyett, családunkban drasztikusan visszaszorult a megbetegedések száma.

C-vitamin csipkebogyó tea formájában: én személy szerint a természetes forrásra esküszöm, nem C-vitamin tablettákat vásárolok, főleg, ha többezer forintot kérnek el értük, mert csak és kizárólag az használ...

A csipkebogyó C-vitamin tartalma tízszer nagyobb a citroménál, cikk a növény jótékony hatásáról ERRE a linkre kattintva olvasható.

D-vitamin: kevesen tudják, mennyire fontos a megfelelő D-vitamin bevitel a nátha és influenza megelőzése szempontjából. Őszi-téli időszakban érdemes nagyobb gyerekeknél is újra elkezdeni adagolni a D-vitamint, mely például megtalálható abban a bizonyos Vigantol-olajban, melyet a kisbabáknak kötelezően előírnak egy éves korukig. Bátran alkalmazható ismét az előttünk álló hidegebb hónapokban. Íme egy legfrissebb cikk a témában EZEN a linken.

Bővebben...

Részletek: Írta: Daniel - Valóság amit tudnod kell; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. október 13.

Olvasóink értékelése: 0 / 5

MINDENKI A SAJÁT SZINTJÉN “NYOMOROG” - Te hol tartasz ?

Senkinek sincs igaza és mégis mindenkinek igaza van. Félrevezető, félreértelmezhető és borzasztóan általánosító kijelentés, amely legalább annyira igaz, mint amennyire hamis. Mégis mire gondolok, konkrétan?

Amióta blogolni kezdtem, egy nagyon érdekes tapasztalatra tettem szert. Ez a tapasztalat a címben olvasható kijelentés, ami rám ugyanúgy vonatkozik, mint mindenki másra: Mindenki a saját szintjén “nyomorog”. Bárhol is tartok, bármilyen szellemi magasságban szárnyalok vagy mélységben kapálózom, és bármilyen tudás birtokában vagyok, az a szint is egy szint. Egy szint a sok-sok közül, amely számomra most éppen tökéletes(nek tűnik), mert bizonyosság, bizonytalanság, változatosság, fontosság, szeretet, növekedés és hozzájárulás van benne. Azok az emberi szükségletek, melyeknek “furcsán visszatükröződő” szemüvegén keresztül pillantok a világra. A valóságot pontosan olyannak látom, amilyen én vagyok. Ha félelemben élek, akkor bizonytalannak, ha tettrekész vagyok, akkor kiszámíthatónak. Ez életem egyik legfontosabb felfedezése.

Az egyik mentorom azt mondta mindig, hogy nem tudatos és a tudatos ember között az a különbség, hogy míg az előbbi azt mondja a világ természetéről, hogy “ÉN ezt értettem meg”, addig a tudatos így fejezi ki magát: “eljutottam a megértésig”. Az egyikben egy ego által megtapasztalt valóság tükröződik vissza, a másikból a szelídség és az alázat. Ha eljutok a megértésig, akkor megjelenik bennem valami, amit igazából nem is tudok megosztani szavakban, mert a lényeg a megélés. Vicces ugyan, hogy mégis van bátorságom írni erről, ami egyértelműen egy ego működés (leírom, hogy én mit értettem meg!

), de ez másképp nem megy. A végtelen vanságom csak figyel ki a fejemből és mosolyog azokon a tökéletes valóságot lemásolni akaró tökéletlen gondolatokon, amiket összehordok bitek formájában…

Eljutottam a megértésig. Megállok. Magam elé nézek, átélem a pillanatot és egyszerűen “csak”vagyok. Ítélet és megosztottság nélkül. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság.

Mit jelent az, hogy olyannak látom a valóságot, amilyen vagyok?

A világ az először is van. Bármennyire is nehéz elfogadni a természeti és emberi kéz okozta katasztrófákat, ezek közös tulajdonsága, hogy vannak, vagyis létezésünk részei. Véleményt alkothatunk róluk, de ez a vélemény leginkább azt fogja kifejezni, amilyenek vagyunk. Talán egy kicsit durva példa, de ha fegyvergyárad van, a háború nem olyan rossz buli, ha pedig bankod van, kifejezetten előnyös eladósítani mindenkit. Nézőpont kérdése az egész.

“Uram! Adj elég türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni.”

Aztán a világ másodszor nem “csak úgy” van. Aktív részvevői vagyunk a folyamatoknak, s bár rendkívül fontos ítélet nélkül elfogadni azt, ami már létrejött, nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőt a jelen pillanathoz való viszonyunk határozza meg. A jövő a jelen szándékainak okozata.

“Adj elég erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtani.”

A harmadik (számomra) lényeges pont, hogy a békés együttélés és ígéretes jövő kialakításának egyik legfontosabb axiómája (=alapigazság), hogy mindenki máshol tart. Amikor megszületünk, ártatlanul nézünk a világra és mindent befogadunk. Mindent. Elhisszük, hogy van Télapó, hogy Húsvétkor a nyuszi hozza a tojásokat és a csokit, és hogy ha nem fogadunk szót, akkor Jézuska nem hoz ajándékot Karácsonykor. Nincs bennünk előítélet. Aztán ez a mesevilág idővel elkezd fájni, mert rájövünk, hogy a világ nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. A helyzet azonban, hogy a felismeréseink nem egyszerre történnek és általában az élet teljesen eltérő területein. Mindenkinek a saját tempója szerint. Az ember halandó, az álmok nem mindig teljesülnek be, és a társadalmi vezetés “tök hülye”, mert ha nem így lenne, biztosan nem létezne szegénység és háború. Az előítéletek először saját csalódásaink tapasztalatából fakadnak, aztán ahogy elkezdünk hinni a tekintélyeknek – akik “tudják”, hogy mi miért van – , “dugig lesz vele a padlás”. Mivel mindenki a saját szintjén “nyomorog”, nyitottság nélkül villámgyorsan belefutunk a kifelé mutogatás utcájába. (Erről írtam már az Én vagyok a hibás? c. cikkben is.) Mások is ezt csinálják, tuti ez a normális.

“És kérlek Uram, adj elég bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni!”

Képzeld csak el a következő történetet:

Találkozol valakivel, beszélgetni kezdtek. Minden simán megy, a másik ember visszatükrözi azt a valóságot, amit Te is igaznak hiszel. Juhééé, jó érzés van, mert igazunk van. Egymás egójának a fényében fürdőzünk mindketten. Aztán a másik mond valamit, ami nem illik bele abba a világképbe, amit Te – bármilyen tanulmányokat vagy kutatásokat is végeztél – el tudsz fogadni. Elég hosszú ideje “dolgozol” a világképeden, nem létezik, hogy tévedsz.

Kialakul egy vita és a másik meggyőzése, hogy neked van igazad. Még az is lehet, hogy tényleg, mert ha a pl. gravitáció létezését kérdőjelezi meg veled szemben a másik, akkor elég gyorsan nyerni fogsz. Az igazság – bár nagyon sok esetben szubjektív – valahol mégis van (=tehát objektív) és minél több a valóságról alkotott képed és a belőlük származó, tapasztalati úton is “ellenőrizhető” logikai láncolat az elméletedben, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a Te valóságod az valós. Lehet, hogy az. Lehet. De nem biztos.

Példa:

Az, hogy valaki távolról képes a gondolataival (meg)gyógyítani – pl. egy általa szeretett embert -, a tudomány által elfogadott módszerekkel nem mérhető és így “nem igaz”. Ha azonban elvégzel egy Agykontroll tanfolyamot, vagy beszélgetsz egyet az egyébként akadémikus orvoslásban nevelkedett Dr. Domján Lászlóval, akkor ő el fogja mondani neked, hogy márpedig ez tényleg lehetséges. Nem lesz rá kézzel fogható bizonyítéka, csak azoknak az embereknek a saját tapasztalatai (+ az ő saját tapasztalata), akik ezt megcsinálták és visszajelezték neki, hogy “Laci! Ez hihetetlen, meggyógyítottam az apám/anyám fekélyét több száz kilométerről!” A saját tapasztalat felülírja a széles körben elfogadott nézeteket.Ugye milyen furcsa? A valóságot olyannak látom, amilyen én magam vagyok.

Vagy ott van pl. az a képesség, hogy a bennünk lévő energia képes arra, hogy tárgyakat mozgasson fizikai kontaktus nélkül. Mintha egy azonos töltésű mágnes lenne a kezedben, odaviszed egy tárgyhoz és arrébb taszajtod. Ez elvileg lehetetlen. De ha rákeresel Nina Kulagina nevére vagy megnézed a YouTube-on a videókat róla, akkor el fogod hinni, hogy van ilyen. A newtoni törvények természetesen itt is érvényesek maradnak, csak belép a képbe az elménk brutális ereje. (Amire ő képes volt, azt úgy hívják egyébként, hogy pszichokinézis.)

Lehet, hogy azért vagyunk elménk börtönébe zárva, mert azt gondoljuk, hogy a tudományosan elfogadott nézeteknek van igaza mindig?

A tenger mélyén úszó halak nem látják a madarak szárnyalását. Nekem ez a véleményem.

Amióta jobban figyelem a gondolataimat, rájöttem, hogy folyamatosan támpontokat keresek. Van bennem egy belső hang, egy megérzés, mely látszólag random módon ide-oda taszigál az úton és azt sugdossa a fülembe, hogy “ez jó”, “ez nem jó”. Aztán vagy a könnyebb utat választom, vagy a nehezebbet, persze előre nem is tudhatom, hogy melyik milyen lesz. Az sem egyértelmű, hogy éppen melyik szolgálja azt, hogy több legyek, de választanom mindenképpen kell. Ahogyan a Mr. Nobody, azaz Senki Úr c. filmben elhangzik: “We cannot go back, that’s why it’s hard to choose. You have to make the right choice. As long as we don’t choose, everything remains possible.” (“Nem tudunk visszamenni, ezért nehéz választani. Helyes döntést kell hoznunk. Amíg nem döntünk, minden lehetséges.“) A filmet nézzétek meg(!), nagyon elgondolkodtató. Mondanám, hogy felhajítom valami szerverre, hogy könnyedén le tudjátok tölteni de az illegális és még a végén dá-dá lenne nekem. Látjátok? Konformista vagyok én is valahol…

Hogy mi alapján választok és mi alapján random (=véletlenszerű) ez a megérzés? Önmagam alapján. Amilyennek érzem magam, annak visszatükröződése alapján döntök. Ha jobban belegondolok, azokat az információkat hallom meg igazán, amelyek a saját világképembe beleillenek. Ha egy adat nem illik bele, átsiklunk felette és meg sem érint. (Sokszor az adatok helytelen kezelése okozza a balszerencsénket is!) Amíg pl. húst hússal ettem, “kitalációnak” és vicces divatnak találtam a növény alapú táplálkozásról írottakat. Az embernek biztos, hogy azért van mindenevő fogsora, mert húst ennie kell. De akkor mi van azokkal az atlétákkal, akik 20 éve vegetáriánusok, tökéletes egészségnek örvendenek? (Igen, tudom, a rendszeres testmozgás is benne van a pakliban, de nem csak az). Woody Harrelsonamerikai színész pl. 23 éves kora óta nyers vegán koszton él, vagyis nem csak, hogy állati eredetű dolgokat nem eszik, hanem még főzött (növényi) ételt sem. Mégis, ha ránézel – idén 50 a pali és nem néz ki annyinak! -, nem az ugrik be, hogy valamit rosszul csinál. Vagy mégis ekkorát tévedne az “öreg” Woody? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az mindenesetre bizonyos, hogy az ő világa azt igazolja vissza, amiben ő hisz. Ha pedig a saját tapasztalata az, hogy így jobban érzi magát, akkor neki igaza van. Ennyi.

A múlt héten megjelent A hosszú élet titka c. bejegyzésemre kaptam néhány nagyon bíráló megjegyzést, hogy szó szerint hülyeség egy csomó minden és valakitől még azt is megkaptam, hogy bevallottan közel 100 kilós emberként hogy van merszem egészség témában tanácsot adni. Az persze kimaradt a személyes vallomásomból, hogy ez a majdnem 1 mázsa 2 méteres magasságra jut, s hogy én még mínusz 15 fokban is biciklizek mindenhová (ha nem esik a hó), mert jól esik a mozgás. Mindezek mellett citrommal indítom a napot és 1 liter vízzel, délelőtt 10-ig csak gyümölcsöt eszem, és annak ellenére, hogy igen-igen ritka esetben eszem húst és max. csak kávéval iszom kevés tehéntejet, teljesen jó energiám van, állat jókat alszom, az emésztésem tökéletes, beállt a testsúlyom és a heti 2-3 alkalommal úgy végigjógázok 1,5 órát, hogy megőrül a testem a tobzódástól. Szóval lehet, hogy hülyeség, amiket írtam, de nekem bejön, mert a személyes tapasztalatom ellentmond annak, amit normálisnak vélnek sokan. Az ember akkor mindenevő, ha úgy dönt. Én pl. úgy döntöttem, hogy nem eszem meg mindent és így nekem jobb. Élek a szabad akarattal, amit a Teremtőtől kaptam.

Mindezeket csak azért írtam le, mert számos olyan terület van az életünkben, ahol van személyes tapasztalatunk és az “felülírja” a hivatalos nézeteket. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a tapasztalatok egyetemes igazságok lennének, de számomra attól még lehet igaz. De még ha nem is lenne igazam, mert pl. önpusztító döntéseket hozok, az is a múltban engem ért hatások és személyes tapasztalatok eredménye, amelyekhez legjobb esetben is csak szeretettel lehet közelíteni, nem elutasítással és lehülyézéssel. (És ebben az is benne van, hogy ha arra nevelt a társadalom – és én nem tettem fel kérdéseket – hogy egy orvos mindig jobban tudja, hogy mi a jó nekem. Pedig ha megtanulom a helyes kérdéseket feltenni önmagamnak és figyelem a testem, lelkem reakcióit, nincsen jobb életviteli tanácsadóm, mint én magam.)

Nekem az a meglátásom, hogy a viták és nézeteltérések egyetlen közös nevezője az elfogadásból táplálkozó jószándékú javaslattétel. Magyarul nem elutasítom a másikat és lehülyézem, hogy (ha szerintem) rosszul csinálja a dolgokat vagy az én meglátásom szerint(!) helytelenül gondolkodik, hanem átölelem és mutatok neki egy másik utat, ami lehet(!), hogy jobb. Mindenki a saját szintjén “nyomorog” és utálja azt hallani, hogy “rossz úton” jár. Az ego már csak így működik, ragaszkodik ahhoz a valósághoz, amit igaznak hisz.

Hmm. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság és ez csodálatos érzés. Az én bizonyosságom az, hogy az igazság bármi lehet (és ezért nyitott vagyok – egy bizonyos szintig – bármilyen infóra). Ez nem jelenti azt, hogy nincs egy mindenkor kiválasztott út, amin járok (anélkül nem hiszem, hogy lehet létezni), hanem csak nyitott vagyok bevenni egy váratlan kanyart és bármikor képes vagyok felülírni korábbi meggyőződésemet, mert az egyetlen állandóság a változás.

A mindenki a saját szintjén “nyomorog” mondást egyébként társadalmi státuszra, anyagi helyzetre is szoktam használni. Attól, hogy valaki sokszoros milliomos pl., nem biztos, hogy nem küzd lelki gondokkal, mint ahogyan az sem vehető biztosra, hogy a csontszegény ember őszinte elengedése számára tényleges boldogságot okoz vagy csak önhazugságban vergődik. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis “nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a “nyomor”. Rá kellett jönnöm (mert az élet úgy alakította “véletlenül”, hogy a felismerés elkerülhetetlen legyen), hogy értelmetlen másokat irigyelnem azért, mert látszólag benne van az életükben az, ami nekem hiányzik. (Soha nem tudhatom ugyanis, hogy milyen, számomra értékes tapasztalat elérhetetlen az általam irigyelt embertársam számára, vagy milyen lelki akadályokat képtelen meglépni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudatossága, amiről úgy gondolom, hogy én azt már “kipipáltam” vagy legalábbis “úton vagyok a megértés felé”.)

Buddha azt mondta, hogy a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság. Én ezt azzal egészíteném még ki, hogy ezen a boldogsághoz vezető úton mindenki máshol tart. Nincs két ember, aki a hosszú tapasztalati útnak pontosan ugyanazon helyzetében lenne. Az egyetlen közös nevező ezért az egyébként egyedül megtett személyes úton az, hogy a másik “helyzetét” szeretettel, elfogadással és megértéssel fogadom még akkor is(!), ha az ő döntése bennem kárt tesz vagy az életemre negatív hatással van. Sokan jóllehet úgy tartják, hogy gyorsabb eredményt lehet elérni azzal, ha szájba verem az ilyen embert (aki nekem kárt okoz), de ezzel csak azt bizonyítanám be, hogy képtelen vagyok önmagamban elfogadni a másik ember vanságának bizonyos szeletét. Ezzel meg nem lehet előre jutni, szerintem.

Szeretném leszögezni, hogy jómagam, I. (blogger) Józsi is a saját szintemen “nyomorgok”. Amiket leírok, az NEM az igazság, hanem a személyes tapasztalásaim és kutatásaim jelenlegikövetkeztetése. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy én bármit jobban tudok, mint ő. Pontosabban ugyanúgy nem tudok semmit, mint régen, csak most egy másik szinten.

Meglátásom szerint a legfőbb dolog azt megérteni és elfogadni, hogy az élet különböző területein nem egyszerre fejlődünk másokkal, így nagyon is elképzelhető, hogy míg a saját szakterületemen én vagyok A tekintély, egy másik területen még igencsak kevés saját tapasztalatot szereztem, így jobban járok, ha észosztás helyett hallgatózom és tanulok. (A blogolás pedig azért jó, mert itt szabadon leírhatom, amit éppen gondolok és ezzel nem kényszerítem rá senkire azt, hogy igazságként kezelje a véleményemet.)

“Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.” Honoré de Balzac

Végezetül engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy idézetet Kurt Tepperwein: A szellemi törvények c. könyvéből.

Kurt Tepperwein: A Te Életutad!

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy, és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
Ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj mielőbb célba érni. Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy „belső mestered” vezessen.

Életed egyedülálló melódiáját eképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett. Az egész teremtés éretted van!

Érted. Érted? Nem vitatkozni, haragudni és neheztelni a másikra, hanem megköszönni, hogy a másik tükröt tart neked azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit nem tudsz önmagadban elfogadni. Csak ezzel tudod kilőni azt a poláris világot, mely a megosztottságot létrehozta. Igaz, ez is csak az én véleményem. Lehet, hogy a kalasnyikov a megoldás és a szöges baseball ütő…

Forrás: Józsi bácsi gondolatai a világról

http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/08/mindenki-sajat-szintjen-nyomorog-te-hol.html

Részletek: Írta: Indián Holokauszt; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. október 08.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Seattle főnök beszéde, amelyet 1855-ben mondott Franklin Pierce-nek, az Egyesült Államok elnökének abból az alkalomból, hogy a fehérek meg akarták vásárolni az őslakók földjét, s rezervátumot jelöltek ki számukra.

A beszéd oly gyönyörű és mély értelmű tanításokat tartalmaz létrendi kérdésekről, ember és természet kapcsolatáról, hogy azt „ötödik evangéliumként” emlegetik:

"A washingtoni nagy törzsfőnök azt üzente, meg kívánja vásárolni a földünket. A nagy törzsfőnök elküldte nekünk barátságának és jóakaratának szavait is. Ez megtisztelő számunkra, mert jól tudjuk, őneki a mi barátságunkra nincs szüksége. S megfontoljuk az ajánlatát, mert tudjuk, ha nem fogadjuk el, talán majd eljön a fehér ember, és puskával veszi el a földünket.

Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?

Majd eldöntjük, mitévők legyünk. Amit Seattle törzsfőnök mond, abban a washingtoni nagy törzsfőnök ugyanúgy biztos lehet, ahogy a fehér testvéreink az évszakok váltakozásában biztosak. Az én szavaim olyanok, akár a csillagok, nem enyésznek el.

Népem gondolkodása és tapasztalata szerint e Föld minden darabja: a fenyők fénylő levelei, a vízpart fövenye, a sötét erdőket megülő köd, minden irtás, minden zümmögő bogár szent. A fákban szétáradó nedvek a rézbőrű emberek emlékét éltetik tovább.

Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a csodás szépségű földet, mert a föld a rézbőrű embernek édesanyja. Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege – mindez összetartozik. Egyetlen család.

Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?

Isten a fehérek népét szereti, és elhagyta rézbőrű gyermekeit. Gépeket ad a fehér embernek, hogy munkájában segítse, és nagy falvakat épít neki. A fehér törzsfőnök népe napról napra hatalmasabb. Nemsokára elárasztja ezt az egész tájat, ahogy a váratlan esők után a vízmosásokban lezúduló folyóink szokták. Az én népem olyan, mint a visszahúzódó dagály – csakhogy nem tér többé vissza.

Nem, mi két különböző faj vagyunk. Gyermekeink nem játszanak egymással, és véneink nem ugyanazokat a történeteket mesélik. Isten a fehér ember népéhez pártolt, mi árván maradtunk.

A nagy törzsfőnök ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Nem lesz könnyű a döntés, mert nekünk szent ez a föld. Szeretjük ezeket az erdőket. Valahogy mi mások vagyunk. Számunkra a patakok és a folyók csillámló vize nem csupán víz, őseink vére az.

Ha eladjuk a fehér embernek ezt a földet, tudnia kell, hogy szent ez a táj, és gyermekeit meg kell tanítania rá, hogy szent, és hogy a tavak áttetsző vizében minden tovaringó kép az én népem életének hagyományait és eseményeit őrzi.

A víz csobogása az én őseim hangja. A folyók testvéreink – megoltják szomjunkat. A folyók hátukra veszik a kenuinkat, és táplálják gyermekeinket. Ha eladjuk ezt a tájat, a fehér embernek meg kell tanulnia, és gyermekeit is meg kell tanítania, hogy a folyók a testvéreink, a mieink és az övéik, és mától fogva jónak kell lennie a folyókhoz, ugyanúgy, ahogy minden más testvéréhez jó.

A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe. De apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld.

Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, aki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van.

Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll. Elhagyja apái sírját – és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek. Úgy bánik édesanyjával, a földdel, és testvérével, az éggel, mint holmi eladásra vagy zsákmányolásra való dologgal, eladja, akár a juhot vagy a csillogó gyöngyöt. Mohósága elnyeli a földet, és nem hagy hátra mást, csak sivatagot.

Nem tudom, a mi természetünk más, mint az övé. Városai látványa fáj a rézbőrű embernek. Talán azért, mert a rézbőrűek vadak, és nehéz a felfogásuk.

A fehérek városaiból eltűnt a csend. Nem akad bennük egyetlen olyan hely sem, ahol tavasszal meghallani a rügyfakadást vagy a rovarzümmögést. De meglehet, csupán azért vélekedem így, mert én is vad vagyok, és mindezt nem értem. Ez a lárma sérti a mi fülünket.

Mi maradhat meg az életből, ha nem hallani a madarak rikoltozását vagy éjszaka a békák civódását a tóban?

Rézbőrű vagyok, és számomra felfoghatatlan mindez. Az indián szereti a tó tükrét simogató szél suttogását, a déli esőben tisztára mosdott szelet s a fenyvesek nehéz illatát. A levegő becses a rézbőrű ember számára, mert minden egyazon levegőn osztozik. Állat, fa, ember – mind ugyanazt a levegőt szívja.

Úgy látszik, a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen a bűz iránt.

Hanem ha eladjuk neki a földünket, nem szabad megfeledkeznie róla, hogy számunkra becses a levegő, mert a föld lelke az, mely megosztja magát minden élővel, melyekben lakozik. A szél volt apáink szájában az első lélegzet, s a szél lesz az utolsó leheletünk. A szélnek kell erősítenie gyermekeinket is.

És ha eladjuk a fehér embernek a földünket, úgy kell azt megbecsülnie, mint különleges, megszentelt földet, mint olyan helyet, ahol ő is megérezheti a szélben a réti virágok édes illatát.

Megfontoljuk az ajánlatát, és ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk, akkor csakis egy feltétellel: a fehér embernek úgy kell bánnia e föld állataival, mint a testvéreivel. Vadember vagyok, s én másként nem foghatom fel ezt.

Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket, melyeket a fehér ember hagyott maga után – a bölényeket az elhaladó vonatból terítette le.

Vadember vagyok, és nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk.

Mit ér az ember állatok nélkül? Ha valamennyi állat kiveszne, az ember belepusztulna lelkének mérhetetlen magányába. Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.

A fehér embernek meg kell tanítania gyermekeit arra, hogy lábuk alatt őseink hamvai porladnak. Hogy tiszteljék ezt a tájat, mondja el nekik, a földben őseink szelleme lakozik. Tanítsa meg gyermekeit arra, amire mi tanítottuk a mieinket: a föld a mi édesanyánk. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.

Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le. Mert tudni való, nem a föld tartozik az emberhez, hanem az ember a földhöz – ezt tudjuk. Minden összetartozik, ahogy a vér tartja össze a családot. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.

Nem az ember teremtette a mozgást és az életet, ő a mozgásnak és életnek csupán parányi része. Amit a fehér ember ez ellen a mozgás és élet ellen tesz, azt önmaga ellen teszi. Nem, nem élhet együtt a nappal és az éjszaka.

Halottaink tovább élnek a föld édes vizeiben, évről évre visszatérnek a tavasz nesztelen lépteivel, és lelkük ott lebeg a tó tükrét fodrozó szélben.

A fehér ember ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Hanem azt kérdi az én népem: mit akar voltaképpen a fehér ember?

Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki – és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért, mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehér embernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?

Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette? Az ajánlatát megfontoljuk.

Tudjuk, ha nem fogadjuk el, majd eljön a fehér ember, és fegyverrel veszi el a földünket. De mi vademberek vagyunk.

A fehér ember – mulandó hatalmától megrészegülve – tán már istennek képzeli magát, aki birtokolja a földet. De vajon birtokolhatja-e bármely ember is a tulajdon édesanyját?

Megfontoljuk a fehér ember földünk megvásárlására tett ajánlatát, a nappal és az éjszaka nem élhet együtt – megfontoljuk az ajánlatát, hogy vonuljunk rezervátumba. Félrehúzódva és békében fogunk élni.

Nem fontos, hol éljük le maradék napjainkat. Gyermekeink látták apáikat megalázva és legyőzve. Harcosainkat megszégyenítették. Vereségeik után napjaikat henyéléssel töltik, testüket édes étkekkel és erős italokkal mérgezik.

Nem fontos, hol töltjük el maradék napjainkat. Már nincs sok hátra. Még néhány óra, néhány tél – és azoknak a nagy törzseknek, amelyek egykor ezen a tájon éltek, vagy most maroknyi csapatokban kóborolnak az erdőkben, egyetlen gyermeke sem marad már, hogy elsirassa azt a sírba hullt népet, amely valaha ugyanolyan erős és bizakodó volt, mint a fehér ember.

De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből.

Az emberek jönnek és mennek, éppúgy, mint a tenger hullámai. Még a fehér ember sem, akivel Istene úgy bánik és úgy beszél, mint barát a barátjával, még ő sem menekülhet el mindnyájunk közös rendeltetése elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk.

Egyvalamit tudunk – azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni –, a mi Istenünk és a fehér ember Istene ugyanaz.

A fehér ember most talán azt hiszi, Istent is uralja, ugyanúgy, ahogy a mi földünk birtoklására tör; de ezt nem teheti. Az Isten minden ember Istene – a rézbőrűeké éppúgy, mint a fehéreké.

Ez a táj becses számára, és megsebezni a földet annyi, mint semmibe venni annak Teremtőjét. A fehérek is elenyésznek, talán hamarabb, mint az összes többi törzs. Folytassák csak hajlékuk szennyezését, és egy éjjel belefúlnak majd tulajdon hulladékaikba.

De fényes lesz a pusztulásuk, ha majd elemészti őket Isten haragja, aki ide vezette őket erre a földre, és elrendelte, hogy uralkodjanak e táj fölött és a rézbőrű ember fölött. Ez az elrendelés számunkra rejtély.

Ha majd minden bölény le lesz terítve, és minden vadló be lesz törve, ha az erdő rejtett zugai emberek sokaságának bűzétől lesznek terhesek, és a termékeny dombok látványát beszélő drótok rútítják el, hol lesz akkor a rengeteg, hol lesz a sas, és mit jelent majd búcsút mondani a gyors lónak és a vadászatnak? Az élet végét és a tengődés kezdetét.

Valamilyen különös oknál fogva Isten hatalmat adott a fehéreknek az állatok, az erdők és a rézbőrű ember fölött, ez az ok számunkra rejtély. Talán megérthetnénk, ha tudnánk, miről álmodik a fehér ember – miféle reménnyel kecsegteti gyermekeit a hosszú téli estéken, és milyen látomásokkal népesíti be képzeletüket, hogy folyvást a holnapra vágynak. De mi vademberek vagyunk – a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd.

Mert mindenekfölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen – tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket.

A nagy törzsfőnök ajánlatát megfontoljuk. És ha beleegyezünk, akkor csupán azért, hogy biztosítsuk magunknak a rezervátumot, amelyet ígért. Ott talán a magunk módján tölthetjük el rövidre szabott napjainkat. Ha majd az utolsó rézbőrű ember is távozik erről a földről, és emléke már csak egy felhő futó árnyéka lesz a préri fölött, ezekben a nyírfákban és ezekben az erdőkben még mindig élni fog apáink szelleme. Mert ők szerették ezt a földet, ahogy az újszülött szereti anyja szívének dobogását.

Ha eladjuk a fehér embernek a földünket, szeresse úgy, ahogy mi szerettük, viselje gondját, ahogy mi viseltük, őrizze meg emlékezetében olyannak, amilyen akkor volt, amikor birtokába vette. És minden erejével, a lelkével, a szívével őrizze meg a gyermekeinek, és szeresse, ahogy Isten szeret valamennyiünket.

Mert egyvalamit tudunk – a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. És az Istennek szent ez a föld.

A fehér ember sem kivétel, nem menekülhet el a közös rendeltetés elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk."

F. Kováts Piroska fordítása, forrás: napkut.hu

Részletek: Írta: Gemini; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. szeptember 23.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

A következő bejegyzésem két éve született, mikor még nyakig benne voltunk abban a betegségről alkotott felfogásban, mellyel egy évvel ezelőtt szakítottunk a minket ért csodálatos élmények hatására. Akkoriban még életünket gyermekeink folyamatos és szinte egybefüggő "betegség korszaka" uralta...most már tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárult akkori zaklatott lelkiállapotunk...
Ma már sok mindent másképp látok, az alábbi bejegyzést viszont azért tartom fontosnak, mert sok szülő sorstársam küzd hasonló problémával, mely főleg most, az ősz kezdetével igen aktuálissá válik. Hogy mennyire nem banális betegséggel állunk szemben, azt a www.gyogysapka.hu oldalon megjelent "Hétfejű sárkány betegség" elnevezésű cikk is jól szemlélteti.

Alábbi írásomból megtudható, hogyan kerültünk kapcsolatba az orrmosással, mely már a nátha első jeleinél sikerrel alkalmazható, így a betegség nem súlyosbodik és nem okoz fülgyulladást, orrmandula gyulladást, vagy hörghurutot. Akkoriban sok kétségbeesett hozzászólást kaptam anyáktól, akik már mindent kipróbáltak, de az állandó nátha és annak szövődményei megkeserítették mindennapjaikat. Szívből remélem, hogy minél több hasonló cipőben járó szülőhöz eljut az alábbi bejegyzés, mellyel segíthetek a probléma megoldásában.

És íme a beszámoló:

"Elmaradtam a betegeskedő időszakunkról szóló beszámolóval: július közepétől szeptember végéig megállás nélkül beteg volt valaki. Azt hittem bedilizek!

A munkával nem haladtunk, állandósult az idegörlő stressz állapota, a lakás ispotályosházzá alakult, minden úszott...az idegeim 1 hónap elteltével felmondták a szolgálatot. Volt itt minden: nyár lévén nátha kizárva, legyen akkor hányásos, hasmenéses vírus, melyet mindenki szépen széttagolva kap el: vasárnap este még semmi előjel, hétfő reggel Csenge hőemelkedéssel ébred. Rendelőben várakozunk másfél órát, diagnózis, a héten nem mehet közösségbe...szuper...

Csenge következő hétfőn mehet oviba, vasárnap este mindenki egészséges, hétfő reggel Ajsa ébred hőemelkedéssel. Rendelőben ücsörgünk másfél órát, egy hétig nem mehet oviba, munkával nem tudok haladni...majd következik Hanga egy teljes hétre...

Nem baj, három hét alatt most már mindenkin átment, most már tényleg az egész csapat megy hétfőn a helyére és ezerrel nekiállunk az elmaradásoknak, van belőlük bőven, felőrölnek az azonnali tennivalók...vasárnap este Csenge füle fáj...majd belázasodik. Egy hét kiesés...mindennel el vagyok maradva. És elkapja Ajsa...idegeim cafatokban.

Bezár az ovi, nyári szünet következik, indulunk nagyiékhoz Tokajba...Ajsa elkezd görcsökben fetrengeni, annyira fáj a hasa. Rendelő, hasnyomogatás, nem néz ki vakbélnek, ne igyon olyan sok tejet, ne egyen gyümölcsöt. 2 nap eltelik, még mindig görcsöl a hasa...újra a rendelőben ücsörgünk, újabb hasnyomogatás. Két nap múlva utazunk Tokajba, jobb lenne, ha még itthon kiderülne, mi a baj, a hasfájást a teljesen ártalmatlan dolgoktól kezdve a vakbélig bármi okozhatja. Tennivalók: Espumisan, ne egyen gyümölcsöt, ne igyon tejet.

Megérkezünk Tokajba, nyári szabadság megkezdődik...be van tervezve férjemmel egy 3 napos kikapcsolódás a szomszédos Hutákban, nagyszülők elengednek minket, vigyáznak az unokákra, két nap múlva indulnánk...ha indulunk egyáltalán, ugyanis Ajsa megérkezés első éjszakáján hányva ébred. Másnap hőemelkedés, egyéb tünet, több hányás nincs. Második éjszaka Csenge hány, másnap hőemelkedés...reggel Hanga ébreszt minket egy ágyba hányással...ilyen nincs!

Nagyszülők küldenek minket, induljunk, kb. 30 km-re leszünk, azon kívül, hogy a hányás után mindenki rendben lett, nem tapasztalható más, legfeljebb diétáznak. Zacskónyi gyógyszert, fülcsöpögtetőt, orrsprayt, orrszívót hagyok hátra és elindulunk. Három nap a Hutákban, nagyon jól érezzük magunkat, megfogadjuk, hogy máskor is visszatérünk, annyira gyönyörű! Utolsó nap felmászunk a regéci várhoz, megbeszéljük, ide holnap elhozzuk túrázni a lányokat is.

Megérkezünk Tokajba, nem volt semmi gond, Csengének volt csak egyszer hőemelkedése távollétünk alatt - utólag kiderül, ez a három nap volt az egyetlen az elmúlt és elkövetkező hetekben, amikor egészségesek voltak mindhárman...

Másnapra betervezzük a regéci kirándulást: reggelre Ajsa lázas, nagymama, nagyapa szintúgy...férjemet egy nap elteltével rázza a hideg és hányingere van, ő is ágynak dől. Pár nap múlva nagyjából mindenki egészséges, felmászunk nagyapa szőlőjébe, jön a hirtelen ötlet: "Holnap másszuk meg az egész Tokaji hegyet!" Reggelre engem ráz a hideg és bedőlök az ágyba...

Véget ér a nyári szabadság, hazajövünk Budapestre, kezdődik szeptemberben az ovi - egy hetet járnak, mikor Csenge elkap bent valamit. Rendelő, másfél órás várakozás, egy hétig otthon marad...egy hét után elkapja Ajsa...na itt borulok ki az orvosunknak..."ezt nem hiszem el, két és fél hónapja egyfolytában beteg valaki és még nem kezdődött el az őszi trutyis időjárás!"

Gyerekorvos osztja a véleményem, tényleg túl sokszor betegek, mit szólnék egy vérvételhez? Ódzkodva, de belemegyek, ha meggyógyulnak, kapunk egy beutalót.

Mindhárom gyerek náthás, ami nálunk egyet jelent a fülgyulladással, magas lázzal, a fülük olyan ronda, hogy orvosunk fül-orr-gégészhez küld rögtön. És most következik a varázsszer: a fül-orr gégész orrmosást ír elő egy héten át!

Namármost esetünkben azt kell tudni, hogy a lányok "fülesek": ahogy náthásak lesznek - hiába fújják, szívjuk - feljut a fülükig, az begyullad, lázasak lesznek és az esetek többségében csak az antibiotikum segít...elmúlt hosszú évek tapasztalata. Kipróbáltunk több dolgot: őszi-téli időszakban csodavitaminok hada, porszerű, aranyárban mért immunerősítő, mely célzottan az orr és fül okozta nyavalyákat hivatott megelőzni...semmi hatás.

Születésük után az alap bevásárlólistán szerepelt az orrszívó is, igaz, annak elektromos változata. El kellett telnie ahhoz 3 évnek és egy fül-orr-gégész által okozott fejmosásnak, hogy az elektromos orrszívót lecseréljük az orrszívó porszívóra. Ég és föld a különbség, akkor váltam az orrszívó porrszívó feltétlen hívévé, amikor saját szememmel láthattam, mennyivel több trutyit képes kiszedni, mint elektromos társa. Akinek annyit szedtek a gyerekei antibiotikumot, mint nekem a fülgyulladás miatt, az leborul a technika ezen vívmánya előtt...

De azt sosem gondoltam volna, hogy ezt még fokozni is lehet: orrmosás naponta, otthon? Ez elég bizarr...

Voltak már egyszer orrmosáson másfél évvel ezelőtt, gyerekorvosunk elégelte meg az állandó fülgyulladást, kétezerakárhányszáz forintért mosták át egy gyereknek valamelyik gyerekklinikán az orrüregét, három porontynál ez azért szép végösszegre rúgott.

Megkapjuk fül-orr-gégésztől a tennivalók listáját: ilyen orrcsepp, olyan orrspray, amolyan gyógyszer és lámpázás és orrszívás...és naponta egy orrmosás, készülék a helyi gyógyszertárban kapható 7.600 forintért.

Reggeltől délig azzal telt az idő, hogy mindhárman megkapták a reggeli gyógyszereket, reggeli orrcsöpögtetéseket, lámpázást, orrszívást, probiotikumokat...és már 12 óra is volt, amikor kezdhettük a déli adaggal elölről az egész műsort...majd kis szünet után kezdődött az esti szakasz...Az őszi betegeskedő időszak három beteg gyerek esetében arra a végeláthatalan monotonitásra emlékeztet, mint amikor pár évvel ezelőtt nem csináltam mást, mint reggeltől estig három gyereket pelenkáztam...miközben körülöttem minden úszott.

Majd következett az első orrmosás: speciális só összekeverése felforralt vízzel, egyik orrlyukon befolyik, másikon ki, ezzel megtisztítja az egész orrüreget. Kihozza azt is, amit az orrszívó porszívó sem tudna, teljesen átmossa az egész rendszert.

Ezen kívül azt a tanácsot adta egy anyuka, kapjanak a lányok kétnaponta egy csepp D-vitamint. Gyerekorvosunk, aki általában nem híve az új módszereknek és ötleteknek, bevallotta, ő is olvasott már erről cikkeket, kíváncsian várja a fejleményeket. D-vitamint általánosan 1 éves korukig kapnak a gyerekek, de a legújabb vélemények szerint sokkal tovább kellene, mert nagyon hatásos a nátha és annak szövődményei megelőzésében.

Én most meg nem mondom mi segített, de 3 hónapja megszakítás nélkül járnak óvodába. Kétnaponta belecseppentek egy csepp D-vitamint a tejükbe, mikor nem felejtem el (elvileg minden nap kéne) kapnak C-vitamint, szükség esetén orrmosás.

Az orrmosás egyébként ajánlott még szénanáthában, allergiában szenvedőknek is, férjem allergiás, így ő is kap egy adagot hetente egyszer. Az átmosás után végre mélyeket tud lélegezni, normálisan kap levegőt...ami nála ritka állapot gyerekkora óta.

Kevés helyen árulják gyógyszertárban, főleg online lehet megrendelni, de az Örs vezér téri patikában eddig mindig kapható volt a készülék és a hozzávaló speciális só is.

Egyébként amióta használjuk a D-vitamint, nem is voltak igazán náthásak...egyszer-egyszer szipogtak, akkor átmostam az orrukat két napon át és szövődmény nélkül elmúlt az egész...se fülgyulladás, se láz, se antibiotikum...ez idáig elképzelhetetlen volt nálunk."

Eddig tartana a két évvel ezelőtti írásom. Annyival egészíteném ki csupán, hogy az orrmosás és a D-vitamin rendszeres használatával abban az évben szinte nem is voltak betegek. A kontraszt hatalmas volt a megelőző évekhez képest! Az orrmosó készüléket a nátha első jeleinél alkalmazni kezdtem, a folyamatot csírájában fojtottam el, így nem volt képes komolyabb betegséggé alakulni. Épp ezért furcsállom, hogy a fül-orr-gégészek nem ajánlják MINDEN egyes szülőnek, aki megfordul rendelésükön. Hét év alatt egy orvostól hallottuk csupán.

Részletek: Írta: Indián Holokauszt; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. szeptember 17.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Egyszer, egy idősebb cherokee bennszülött így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a hamisságokat, és a büszkeséget.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.

Részletek: Írta: Gemini; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. szeptember 11.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

A blogbejegyzés első fele eggyel lejjebb, a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 1.rész" című írásban olvasható.

...Nem nyugodtam, menjünk tovább, csináljunk olyan tesztet, ami szélesebb körben vizsgálja az allergéneket, menjünk gasztroenterológushoz, járjuk végig az utat, ne álljunk meg a közepén. Keresgélés közben beleakadok abba az információba, hogy míg a hagyományos orvostudomány kivágja az orrmandulát, amennyiben visszatérően megnagyobbodott állapotban van (és ez az, amit józan paraszti ésszel nem értettünk férjemmel, hogyhogy nincs valami gyógyszer, amit alkalmazni lehetne, ha annyira fejlettek vagyunk ugyebár?), addig a homeopata orvos használ olyan szereket, mely kifejezetten orrmandula megnagyobbodás visszafordítására alkalmas. Akkor keressünk egy ilyen dokit, Google, hol rendel homeopata orvos a közelünkben, időpontkérés, megérkezünk a zuglói rendelőbe.

Homeopátia

Egy órás beszélgetés, állapotfelmérés gyerekenként, két órát töltünk a rendelőben dr. Gelléri Juliannánál. Megvizsgálja Ajsát és Csengét, elmesélem az előzményeket, a terhességtől kezdve lejegyzetel mindent ami a lányokkal kapcsolatos, hogyan fogadtam a hírt, hogy ikreim lesznek, milyen volt a terhesség, a szülés, meddig tartott a szoptatás, mitől félnek, mikor kezdtek el beszélni, járni, milyen típusú gyerekek, milyen betegségek voltak ezidáig, arra milyen kezelést kaptak...

Aki abban hisz, hogy betegségeinket genetikailag örököljük és a lelki beállítottságnak, stressznek, aggodalomnak semmi köze a fizikai betegségekhez, az ne is olvasson tovább, mert nincs értelme. Nem akarok mélyen belemenni, mert akit érdekel a téma, úgyis beleásta már magát, vagy ezután indul el az úton, aki meg ostobaságnak tartja az egészet, az meg úgyis csak legyint egyet: "Újabb bolond."

Megnyugodva távozunk a doktornőtől, amit mond, csak részben újdonság, hiszen én is így gondolkozom. Még a tompalátás is szóba kerül, kiderül, ő is az volt, felnőttként kezdte el végezni a szemgyakorlatokat és rendbehozta a látását. Azt, amit "hivatalosan" csak a gyerek 7 éves koráig lehet kezelni szemüveggel és szemtapasszal...szemész ismerőse hitetlenkedve vizsgálta meg a doktornő szemét és közölte, hogy lehetetlen, ami történt...

Felírja, mit kellene szedni egyik és másik leányzónak, elmagyarázza, mi is áll egészen pontosan a betegség hátterében, mely lelki konfliktusra vezethető vissza, és az hogyan oldható fel. Az allergia szintén csak tünet, mint az orrmandula megnagyobbodás. És míg az orrmandula megnagyobbodást az allergia váltotta ki, melyet az állandó antibiotikumos kezelés csak rontott az évek folyamán, addig az allergia is pusztán tünet, esetünkben az anyatejhez köthető, melytől idő előtt elszakadtak. Nagyon leegyszerűsítve: lelki konfliktus lép fel, ezt az anyatejen át élem meg, fizikai síkon pedig belép a tejallergia. Lelki probléma megjelenése a fizikai valóságban.

Akinek ez sok, megértem...lelki okok előznek meg egy fizikai betegséget, ez már aztán a hülyeség...csak annyit jegyeznék meg halkan, hogy hivatalos orvosi cikkek is megemlítik például tejallergia lehetséges okai között, hogy "amennyiben a gyermek nem kapott megfelelő mennyiségben és ideig anyatejet, nem fejlődik ki olyan erős immunrendszere, mint a 8-10 hónapon át anyatejhez jutott gyermeké, így nagyobb valószínűséggel fordul elő náluk a későbbiekben tejallergia, tejintolerancia". Igaz, teljesen más irányból közelítik meg a dolgot, de az igazságnak több szintje létezik. Tőlünk függ, melyik szintnél tartunk és mennyit tudunk belőle befogadni.

Kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, mely azt mutatja ki, hány - akármilyen ok miatt - kevesebb anyatejhez jutott gyermeknél alakul ki később tejallergia...nem megyek bele mélyebben, akit most megérint a téma, úgyis utánanéz, és ha jól keres, talál. Pont.

Újabb érdekességek

Újabb cikk, újabb átgondolandó felvetés, érdemes elolvasni (www.holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu):

"A nátha az alapja sok szövődményes megbetegedésnek.

A fülgyulladás, a nagyothallás, az arcüreggyulladás, a homloküreg gyulladás és a köhögés (ugató, száraz vagy hurutos) is mind-mind a lerakódott huruttól vannak.

Azon felül, hogy az oldalon már számba vettünk jó pár természetes antibiotikumot (vöröshagyma, fokhagyma, kakukkfű, aloe...stb) most egy teakeveréket ajánlok ezekre a betegséghalmazokra.

Sajnos az orvosok azon túl, hogy heti szinten leterhelik a szervezetet az antibiotikumokkal, a köptetőkkel, és a hurutoldókkal, még az orr és a garatmandula kivételét tudják ajánlani mint lehetőséget.

Az a Szülő aki beadja a derekát ennek a lehetőségnek - sajnos néha idejekorán - rádöbben, hogy a gyermeke még mielőtt távoztak volna a kórházból folytatja a köhögést, vagy nem szűnik az orrfolyása. Kérdésére, hogy mi van ilyenkor, a dokik széttárják a kezüket, és írnak fel újabb adag gyógyszert amit lehet a gyermekbe tömni.

Netán a tünetek ha el is tűnnek egy időre (1hét-2 hónap), egy következő megfázásnál újra kezdődnek.

Hogy miért is?

Mert nem a probléma okát szüntettük meg, hanem a bajt elfedtük egy gyógyszerrel. Mintha letakarnánk egy koszos zsíros asztalt egy szép terítővel....de aztán a zsírpacák újra átütnek a tiszta terítőn....vagyis az ok még ott van.

Én ennyi asztmás gyermekkel még sosem találkoztam mint amennyi mostanában van. Nagyon sokukra persze csak rá van "kiabálva" hogy asztmás.

Nagyon sok Szülőnél azt látom, mintha erre büszkék lennének, hogy a gyermekük asztmás.

Úgy beszélnek róla, mintha nem is lehetne mit tenni, "mert az orvos azt mondta hogy...".

De ez nem így van.

Fel kell adni a betegséghez való ragaszkodást, és ennek hajtogatását!

Egy Szülőnek szerintem igenis kötelessége a gyermekét meggyógyítani, és nem beletörődni abba, amit az évek alatt kettecskén a Doki és a Szülő sorozatosan elhibázott.

Az a rengeteg feleslegesen felírt gyógyszer és beadott antibiotikum tette beteggé a gyermeket.

Az arcüregben felhalmozódott hurut besűrűsödik, és gócpontokat alakít ki. Innen el tud indulni egy fertőzés a fülre, ami nagyothalláshoz és középfül gyulladáshoz vezethet. Amitől az antibiotikum kúrák után a Doki bekeményít, és a Szülő végignézheti, hogy szúrják fel a gyermeke fülét!!

Rosszabb esetben a Doki egyből műtétet javasol, amit persze az összes másik Doki alátámaszt, mert mit is mondhatnának ????? .... ezzel a Szülőt több oldalról megerősítve, hogy a műtét mennyire szükséges.

Sajnos ezt nagyon sokan "beveszik" és nem gondolkodnak, csak kapkodnak, és azt remélik, hogy ezzel majd megszűnik a bajuk, LETUDNAK GYORSAN MINDENT, és "nem kell ezzel a gyerekkel többet az orvoshoz rohangálniuk" !!!!

Mikor már az antibiotikum nem használ, az orrmandulát is kivették már, de a betegség azóta is folytatódik, ekkor jön az a verzió, hogy a Dokik kikiáltják a gyereket asztmásnak.

A gyermek most nem a fülét fájlalja már, hanem folyamatosan köhög, de mondhatjuk úgy is hogy ugat.

Ekkor már a patika létező összes köptetőjét és hurutoldóját megvették, kipróbálták. Tovább megyek, már immunerősítőkből is minimum 5 félét kipróbáltak, és a dokik már speciális receptre felírható immunerősítőket ajánlanak!!!!

A Szülő ekkor már bárkinek hinne, csak valamit kezdjen a gyermekkel, mert 2-5 éve a dokik hiába "kezelik" a gyereküket.

De mi is történik? Mitől köhög a gyermek?

Az arcüreg még ugyanúgy le van tapadva, mert évek óta oda gyűlik a sok trutyi. Amikor túlcsordul, és már nem fér több az arcüregbe, elkezd lecsorogni a tüdőbe.

A tüdőt úgy kell elképzelni, mint a szőlőszemeket amik teli vannak levegővel. Ha a hurut elkezdi megtölteni, akkor a levegő kiszorul és kialakul az asztma.

Mindezt meg lehet előzni!! Nem fülszúrással, nem műtéttel, vagy a különböző gyógyszerekkel...."

A szülőé a felelősség, nem kenheti az orvosra, hogy "én csak azt csináltam, amit ő mondd"! Nem vagy spirituális beállítottságú ember, értem én, nem gond. Akkor menj el dr. Timár Tiborhoz és hallgasd meg az ő véleményét, aki a rostasejteket okolja az egész problémáért és nem az orrmandulát! Nem hisz homeopátiában, akupunktúrában, két lábbal a földön áll...és ellenzi a műtétet. Pirossal aláhúzva citálnám ide azon mondatát, mely szerint "Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk!"

Vagy menj el gasztroenterológushoz és ott próbálj kutakodni! De hogy egyből elfogadni, hogy ezt ki kell vágni?! Ráültem a kezemre, az zsibbad, fáj, így levágom? Mi a különbség logikailag? Tiszta agyrém! Felvetődik-e benned szülőként, hogy miért ez lenne az egyetlen út, vagy mindent elhiszel, ha sokat ismétlik? Annyira belénk nevelték már, hogy ez csak egy felesleges szerv a torokmandulával együtt, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni! "Jobb attól minél korábban megszabadulni, csak a bajt okozza." Nem kérem szépen, a tested egy tökéletes szerkezet, semmi sem felesleges benne, minden pontosan ott van és azt csinálja, amit kell. Ő csak jelez, de mi vakon éljük az életünket és nem értjük (nem is akarjuk érteni), mire figyelmeztet.

Merj kételkedni!

Nem kérem, hogy akár egy szót is elhiggy az imént leírtakból. Csak annyit, hogy merj kutatni, merj kételkedni! Aki keres és valóban keres, az találni is fog. Ne dugd a fejed a homokba, ne tárd szét a kezed, hogy nem tudsz mit csinálni, mindhárom fül-orr-gégész, akinél voltunk, ezt mondta! Ott az információ a neten, még csak azzal sem védekezhetsz, hogy nem jutsz hozzá. Persze, sok olyan írás olvasható, ami tévútra visz és ki dönti el, kinek higgyen az ember. Személy szerint sok területet bejártunk, mindegyik csak a saját megoldását találja üdvözítőnek (tisztelet a kivételnek). Nem vagyunk még a folyamat végén, mi is keressük az utat, de mindegy, hogy akupunktúráról, gyógyszeres kezelést előnyben részesítő, műtétet ellenző dr. Timár Tiborról beszélünk, vagy homeopata orvosról és a lelki háttérről, egy közös metszet mindenképp létezik: ne vetesd ki az orrmandulát, nem oldasz meg semmit, ne akard letudni, "nekem erre nincs időm", "hány orvosnál voltam már", "legyen már meg az a műtét és legyen végre vége", "a gyerek nem hall, baromi idegesítő", ismerős? Állj a sarkadra, Te vagy a szülő! Járj a végére, ki lehet fontosabb a gyerekednél?

De Timár Tibor mellett ott van még az allergia, intolerancia, mint lehetséges ok, járd körbe a témát! Ne sajnáld rá az időt, kutass!

Ha pedig ébredettebb állapotban vagy, könnyű lesz elfogadni a gondolatot, hogy a betegségeket alapvetően lelki problémáink okozzák, de ha erre nyitott vagy, akkor már úgyis kutatsz egy ideje, mert nem fogadod el az orvosságokkal (és szándékosan nem gyógyszereket használtam, nagy a különbség), műtétekkel való kizárólagos kezelést. De ha már itt tartasz, Neked feleslegesen is írkálok, mert már a dolgok mögé látsz.

És persze, hogy idegesítőek a tünetek. És megoldást akarunk. Legyen vége, vagy így vagy úgy. De amíg egy antibiotikum 24 óra alatt elnyomja a tünetet és volt nincs betegség, mindenki boldog, addig a természetes út kicsivel tovább tart. Na és ez az, amit sokan nem hajlandóak kivárni. Szűnjön meg, de azonnal. Elhiszem, hogy idegesítő, én is tiszta görcs voltam, mert NEM HALL A GYEREK...és mióta...és megint köhög...és megint tiszta takony az egész orrüreg, arcüreg...és már megint és újra ismétlődik évek óta...és már két-három-négy fül-orr-gégész mondja, hogy még iskolakezdés előtt ki kell venni, mert tartós halláskárosodást fog elszenvedni a gyerekem!

Most nyugodt vagyok (és ha a szülő nyugodt, a gyereke is az lesz)...és nem pánikolok...és nem ijedek meg a hisztériakeltéstől.

Több területet bejártunk és mindenhol ugyanazt ismételték:

Dr. Eőry Ajándok - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Timár Tibor - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Gelléri Julianna - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!

Persze a következő gondolat: "Na de hány orvos mondta azt nekem, hogy muszáj kivenni, elkerülhetetlen az operáció...ezek a kiragadott ellenpéldák meg mind hülyék, nem kell velük foglalkozni." Hiszen a többség szava dominál nemdebár? Ha valamit sokan állítanak, az az igazság? Nem, és ezt láthatjuk, ha végigpörgetjük az emberiség történelmét. Hányszor állítottak már be valamit megkérdőjelezhetetlen ténynek, majd eltelt 30-40 év és kiderült, úgy volt ostobaság, hogy csak na.

Itt van férjem esete, nem kell messzire menni: 30 évvel ezelőtt Magyarországon nem is ismerték az allergia fogalmát...minden manduláját kivették gyerekkorában...a mai napig nem oldódott meg a probléma. Ma már ismerik, ennek ellenére mégsem vetik fel még csak a gyanúját sem a fül-orr-gégészeti rendelőkben.

Találtam hivatalos orvosi cikkeket, melyek pontokba szedik, mi is okozhatja az orrmandula megnagyobbodást: 10 cikkből csak egyben szerepelt, hogy allergia is állhat a háttérben. Egyik fül-orr-gégész sem beszélt erről! Nem. Itt az antibiotikum, ha nem hatott, jöjjenek vissza megbeszélni a műtét időpontját.

Férjemnek 30 évvel ezelőtt kivágják az orrmanduláját...nem szűnik meg a probléma...visszanő...kivágják még egyszer...nem szűnik meg a probléma...kivágják a torokban lévő mandulát...nem szűnik a tünet. Orvos széttárja kezét: ez van, nincs mit csinálni. Évekkel később külföldi ismerős megjegyzi a szülőknek (ők már előrébb tartottak az egészségügy területén): "Te, ez a gyerek allergiás." "Ááá, az nem lehet, megvizsgálták az itthoni orvosok..."

Fejlődik az egészségügy, kiderül, hogy férjem tényleg allergiás. Hát akkor bocsi a több felesleges műtétért...
Hivatalosan jelenleg poratkára és macskaszőrre allergiás (emlékezzünk vissza a korábbi cikkrészletre: "Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki.").

Akupunktúrán Dr. Eőry Ajándék azt tanácsolja neki, pár hétig vonja ki étrendjéből a következő fehérje tartalmú ételeket: tejtermékek, tojás, hús (a húsban ugyebár ugyanúgy található fehérje). Mielőtt bárki sikoltozni kezdene, mennyire egészségtelenné válna így az ember táplálkozása, keressen rá, mely zöldségek, gyümölcsök, magvak tartalmaznak ugyanolyan mértékben kalciumot és fehérjét, mint az "élet, erő, egészségnek" nevezett tej, vagy a hús. Ha tudatosan állítod össze az étrendedet, nem lesz semmi bajod. Tudtad-e például, hogy a spenót és a sóska több kalciumot tartalmaz, mint a tej? Hogy a tökmag hatszor(!) annyi kalciumot tartalmaz? Mogyoró, mandula, dió kétszer annyit? Hogy a kalács, bab, kelkáposzta, napraforgómag kalciumtartalma megközelíti a tejét? És ugyanezt a fehérjével is eljátszhatod, olvass utána! Senkinek nem lesz semmi baja, nem kell pánikolni, tudatosan kell étkezni.

Férjem két héttel ezelőtt megkezdi tejmentes, tojásmentes, húsmentes diétáját. És egyszer csak halványulni kezd a gyerekkora óta vállát, felkarját borító bőrprobléma. Idáig nem igazán zavarta, de most meglepődik az elhalványulásán, a bőr kitisztulásán. Hisz ez is csak egy jelzés volt a szervezet részéről. A diétát folytatja és meglátjuk, mit hoz.

De akár itt van édesanyám esete: kisgyerekként kötelező iskolájában minden reggel egy pohár tejjel kezdenie a napot. Mert a tej élet, erő, egészség. Kihányja minden alkalommal (az egyik legerősebb azonnali tünet, melyet tejallergia okozhat). De hol gondolnak ötven évvel ezelőtt ilyenre, ha ma sem jut eszükbe, kényeskedik a gyerek, akkor is megiszod, mondja a tanár néni.
Tejet otthon nem iszik, mert azonnal hányna tőle, na de ugyebár az ételek tömve tejföllel, sajttal, ki tudja melyik fehérje lehet a ludas. Állandóan beteg, egész gyerekkorában gyulladt a mandulája, felsőlégúti betegségek jönnek és mennek, lyukasra injekciózzák a bőrét. 20 évesen kiveszik a manduláját. Szuper. Csak a kiváltó ok nincs a mai napig feltárva. És csak most áll össze a fejemben a mondat, amit egész gyerekkoromban hallottam otthon apámtól, ahogy anyunak mondja: "Mi van veled, többet köhögsz, mint egy dohányos!" És a köhögés Ajsánál is felbukkant, hiszen épp annak megmagyarázhatatlan és megszüntethetetlennek vélt léte indított el a keresgélés útján.

Haladunk az úton, fejlődünk, teljesen másképp látom a világot, mint fél évvel ezelőtt. Fél évvel ezelőtt szótlanul adtam a köptetőket, antibiotikumokat, fel sem merült bennem, hogy kételkednem kellene. Ma már, ha köhög a gyerek és náthás, nem Spiropentet kap és nem fújom ész nélkül a Bioparoxot az orrába. Helyette propoliszos mézet kap (olvass utána, érdemes), feketebodza, vagy hársfa teát főzök és ugyanúgy felszakad, majd elmúlik a köhögés. Átmosom az orrát (nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek használatát) és infralámpázom. Ugyanúgy meggyógyul, hidd el.

Rágd át, amit írtam, természetesen nem kérem, hogy érts vele egyet, nem is az volt a célom. Egyszerűen borzasztónak találom, hogy ennyi kisgyereket kínlasztanak feleslegesen és ezen szeretnék változtatni. Húgom 5 éves gyerekének a héten vennék ki az orrmanduláját. Mondhattam én bármit testvéremnek, teljes ellenállásba ütköztem. Már megvolt minden műtétet megelőző vizsgálat, vérvétel. Utolsó feladat - altatóorvoshoz elmenni a gyerekkel. És ott húgom rosszul lett a sok síró, vért hányó és felköhögő pici gyerek látványától. És ennél a pontnál végre el tudtam érni nála, hogy keresse fel Timár Tibort (akupunktúra, homeopátia tőle távol áll, így azzal nem is próbálkoztam, de már ez is haladás). És nem műtik a gyereket, megmenekült.

Csupán annyit szeretnék, ha legközelebb a fül-orr-gégész a gyereked műtéti időpontját akarja megbeszélni Veled, legalább jusson eszedbe néhány sor ebből az írásból!

Részletek: Írta: Gemini; Kategória: Vélemény, álláspont; Megjelent: 2014. szeptember 11.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Előre is elnézést, ha a következő bejegyzésben néha kissé indulatosabb hangot ütök meg a megszokottnál, de elegem lett abból, ami körülöttem folyik szerencsétlen gyerekekkel.
Megtörtént majdnem velünk, a családban is több esetben, de akár a kedvenc gyerekruha árusunk fiának történetét is idecitálhatom: környezetemben mindenhol beleütközöm a védekező, harcias kiáltásba: Muszáj volt kivenni a gyerek orrmanduláját!

A téma megtalált, személyes érintettség miatt többszörösen is, így nem mehetek el mellette és kötelességemnek érzem figyelmeztetni szülőtársaimat.

Az elmúlt pár hónap sajnos nemcsak a szemről szólt. Azon a napon, mikor először jártunk Vén Péternél, délután Ajsa ugrik egyet örömében fociedzésen, rosszul érkezik, kifordul a bokája. Nem tud rálépni, bedagad, másnap a Heim Pálban fekvőgipszet kap. Törés nincs, de stabilizálni kell, míg helyre nem jön. Kötelező egész napos fekvés egy hétig, maximum wc-zni kelhet fel, akkor is ölben kell kivinni.

Bajcsy-Zsilinszky Kórház

De az ominózus begipszelés előtt egy héttel, április végén a Bajcsy-Zsilinszky Kórház fül-orr-gégészetén ücsörgünk Ajsával. Az előzmények: egyszer csak feltűnik, hogy csak hangosan hallja a tv-t. Ha szólunk hozzá, nem érti. Kezdetben csak kicsit aggasztó, majd elmúlik, náthás is...de nem múlik. Ráadásul hónapok óta makacsul köhög. Köhög egy hete, két hete, kipróbálok mindent egymás után, ami otthon van, nem segít. Elmegyek a gyerekorvoshoz, felír ezt meg azt, szedjük, nem jön be. Már lassan másfél hónapja köhög, hol szárazan, hol hurutosan, az ember csak kapkod, most mit próbáljak még ki...ismét a gyerekorvosnál kötünk ki. Felír ezt meg azt, nem jön be. Nem volt valami szép tavaszunk, keveset süt a Nap, nehezen indul be a nyár, "majd a Nap kisüti belőle, bármi is ez, csak sütne már végre!" Már lassan két és fél hónapja köhög - hol ugatva szárazan, hol felszakadva hurutosan...de makacsul kitart.

És következik a halláscsökkenés...beutalót kapunk a Bajcsyba.

Na ott kérem szépen kapunk mindent...ez itt bizony akut savós középfülgyulladás, az orrmandula megnagyobbodott, hallásvizsgálat görbéje kritikán aluli, tényleg nem hall a gyerek, fülkürtben folyadék, na ez nagyon veszélyes, másfél hónap múlva kontroll, de nagy valószínűséggel ebből orrmandula kivétel lesz. Orrcseppet napi nyolcszor, antibiotikumot 10 napig, majd újabb orrcsepp még egy hétig, végül három hétig Aerius.

Ikerlányaim születésüktől kezdve "fülesek" (Hangával nincs ilyen gond.) Volt olyan őszi-téli időszak, hogy szinte 3-4 hetente kapták a különböző antibiotikumokat. Az orrmandula kivétele pedig rendre napirendre került: "Ebből anyuka előbb-utóbb orrmandula kivétel lesz." Én mindig ódzkodtam, akkor még öntudatlanul, érthető módon nem akaródzott műtőasztalra dobni a gyerekeimet. És most ismét előkerült a téma. Menetközben már járunk egy ideje a szemük miatt akupunktúrára, jelzem az újabb panaszt, erre a területre is szeretnénk kezelést kérni.

Ajsa szedi az antibiotikumot, kapja az orrcseppeket, de a helyzet aggasztó - közeledik a kontroll időpontja és ő továbbra sem hall. Ideges vagyok, tényleg ijesztő állapot, mikor a gyerek csak akkor ért meg, ha a szádat is látja, ráadásul ilyen hosszú ideje. A kezelés időtartama alatt beleásom magam a "fültémába" is. Felugrik dr. Timár Tibor neve: 20 éves fül-orr-gégészeti és gyerek fül-orr-gégészeti tapasztalattal rendelkezik, kifejezetten műtétellenes és honlapján (www.gyermekfulesz.hu) többször kitér arra, mennyire helytelen a hazai fül-orr-gégészek viselkedése, akik rengetegszer indokolatlanul, alaposabb kivizsgálás nélkül azonnal az ormmandula kivétele mellett döntenek.

Eltelik másfél hónap, a gyógyszerek nem segítettek semmit, doktornő elégedetten összecsapja a tenyerét: "Na akkor ez kérem szépen orrmandula műtét, ha az nem segítene, esetleg következő műtéttel be lehet ültetni egy tubust 9 hónapra a gyerek fülébe, itt vannak a leírások, várom vissza mindkét szülőt gyerek nélkül, hogy kitűzhessünk egy időpontot."

Még képes a következő mondatot is megfogalmazni, hogy kétség se lehessen, hogyan döntünk: "Ugye nem akarja, hogy egy ilyen szép kislány hátrányba kerüljön az iskolában amiatt, mert nem hall jól és ezáltal lemaradjon a többiektől?" Amúgy meg ugyebár folyadék van a fülben, abban áznak a hallócsontok, tehát a végleges halláskárosodással játszunk...ijesztő az állapot, ijesztőek a szavai, de a szemtörténet kálváriája után megszólal bennem a vészcsengő: mondta már nekem orvos, hogy mindhárom gyerekemnek szemüveget KELL hordania, különben véglegesen oda az egyik szemének. Az elmúlt hónapok kínkeserves kerülőútjai megedzettek és megtanítottak kételkedni az ezidáig megkérdőjelezhetetlennek vélt diagnózisokban.

Dr. Timár Tibor fül-orr-gégész

Amióta Ajsa nem hall, keresek, kutatok az interneten és nyugtalanító esetekbe futok bele. Kezdjük ugyebár rögtön a szakemberrel, dr. Timár Tiborral, honlapja ezekkel a mondatokkal indít:

"Elöljáróban: nem kell a fület felszúrni, ritkán kell a mandulát, orrmandulát kivenni. Magyarországon a fül-orr-gégészeti ellátás döntően a szakorvosi (sztk) rendelőkben folyik, kisebb részben kórházi osztályok ambulanciáin. A kollégákhoz - több-kevesebb várakozás után - szinte mindenki be tud jutni, bár nem mindig kap megnyugtató magyarázatot betegségéről, arról, hogy miért alakult ez ki, miért úgy kell kezelni, stb. Növeli a zsúfoltságot, hogy Magyarországon a fül-orr-gégészet helyzete más mint a világ sok más részén. Nálunk a családorvos, családi gyermekorvos, belgyógyász, kórházi gyermekgyógyász misztikus szervrendszerként látja a fület, orrot, gégét, mandulákat. Betegségeiket nem is igazán próbálja meg diagnosztizálni, pláne kezelni. Így viszont az a páciens, aki fül vagy pl. az arcüreg betegségében szenved, német, angol, amerikai társánál sokkal többször kényszerül a fül-orr-gégész szakorvost is felkeresni. Így ráadásul automatikusan olyan szakorvoshoz kerül, aki arra büszke, hogy ő egy sebészeti szakmát művel magas fokon. Az ő számára egy műtét bravúros elvégzése a szakmai dicsőség, nem pedig annak elkerülése egy jól megválasztott antibiotikum vagy más ("belgyógyászati") gyógymód alkalmazásával. Vonatkozik ez olyan kis műtétekre is, mint a fül felszúrása, ami gennyes fülgyulladásban tőlünk nyugatra fekvő országokban soha nem történik meg. (Pláne nem a savós fülgyulladásban!)

A nagy betegszám, esetleg a ritka rendelési időpont miatt a rendelői, kórházi fül-orr-gégész szakorvosnak sokszor nincs módja a súlyosabb esetekért is teljesen vállalni a felelősséget, végigvinni a kezelést a páciens gyógyulásáig. A beteget hajlamos kellő indok nélkül is kórházba utalni, hiszen a legegyszerűbb eseteket kivéve amúgy is csak a műtéti megoldást tartja igazán jónak. Ilyenkor készül a rengeteg fölösleges szakorvosi, laboratóriumi és röntgenvizsgálat, ennek sok kellemetlenségével, költségével és mellékhatásával. Nem is beszélve a sok műtétről, melyet talán el lehetett volna kerülni.

Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk. Nem igaz, hogy ez az állapot végleges halláscsökkenéshez vezethet. A kialakuló halláscsökkenés ésszerű határidőn belül (évek) jól gyógyítható, legfeljebb az elhanyagolt esetek gyógyítása hosszabb időt, esetleg több teendőt igényel. Az elsietett műtéteket semmi nem igazolja."

Véleménye a krónikus savós középfülgyulladásról, mely miatt ki akarták műteni Ajsa orrmanduláját:

"Krónikus savós középfülgyulladásról beszélünk, ha a középfülben (dobüregben, a dobhártya mögött) sűrű sárgás színű folyadék gyűlik fel. Kialakulásában döntő jelentőségű a fülkürt működési zavara. Gyermekekben nagy jelentőségű, nagyon gyakori állapot, melynek megítélése nemcsak Magyarországon kaotikus. A rendelőmbe ilyen állapotban hozott gyermekek döntő többsége járt már valamilyen, gyakran több rendelésen, ahol szinte mindegyikük műtéti javaslatot, gyakran az első vizsgálatnál időpontot kapott. Az amerikai tankönyvek szerint első vizsgálat alkalmával semmilyen messzevezető kezelési tervet nem kell felállítani, mivel a dobűri folyadék 6 héten belül spontán felszívódhat. Nagyon helytelen tehát az a gyakorlat, hogy a spontán gyógyulás lehetőségét nem adják meg a gyermeknek. Ráadásul a (gyermek-)fülész kollégák érveik higgadt kifejtése helyett jellemzően a gyermek megsüketülésének víziójával próbálják a szülőt lehengerelni. Nemegyszer a még zajló gennyes középfülgyulladás idején, vagy a gyógyulási fázisban elvégzett tympanometriával keltik az objektivitás látszatát a tanácstalan szülőben. Az utóbbi 6-7 évben hozzám került gyerekek (és felnőttek) gyógyításakor sikerült a műtétek elkerülése. Ennek elvi alapja egyrészt, hogy a fül közvetlen gyógyítása műtét nélkül nem kecsegtet jó eséllyel, (a fülmelegítés jó hatását nem észleltem,) a felszúrás haszontalan és kellemetlen, a műtét pedig elkerülhető, ha a fülkürt működését sikerül helyreállítani. Ez utóbbi téren mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlattól eltértem, és az orrmandula egyedüli szerepét megkérdőjelezvén az orrmelléküregek (köztük gyerekkorban elsősorban a rostasejtek) kóros állapotának megszüntetését állítottam a középpontba. Ebben fontos módszer a melegítés (infravörös, nem bioptron), valamint az orrban hosszútávon (általában 1 hónap) is használható, a duzzanatot erősen csökkentő, de a nyálkahártyát nem károsító típusú gyógyszerek használata."

Milyen ismerős is nekem a cikkben megfogalmazott "pánikkeltés". Ugyanez kísérte végig a különböző szemorvosoknál tett vizsgálatainkat, hiszen minden alkalommal kihangsúlyozták: a gyereknél visszafordíthatatlan károkat okozunk, ha nem követjük szóról-szóra szigorú előírásaikat. És ismét felbukkan a téma, ám ezúttal a gyerek halláskárosodása válik visszafordíthatatlanná. Majd belefutok egy fül-orr-gégészbe, aki mélyen elítéli kollégái viselkedését és erről előadásokat is tart.

Szülőtársak tapasztalatai

Ezután hasonló cipőben járó anyukák beszélgetésébe botlom a neten: "Kivették a gyerek orrmanduláját, mert visszatérő fülproblémáink voltak...sajnos ez az állapot a műtét után is megmaradt", "az egyik orvos már a műtét időpontját akarja megbeszélni velünk, elvittük a gyereket egy másik fül-orr gégészhez, aki azt állította, nincs műtétre szükség"..."négy különböző szakembernél jártam a fiammal és mind a négy egymástól teljesen eltérő kezelési módot állapított meg...az egyik műteni akarja, a másik feleslegesnek tartja...most mégis kire hallgassak?"

Most mégis kire hallgassak? Annyiszor futottam bele a kérdésbe, hogy már szinte ijesztő: vállald fel szülőként a felelősséget és döntsd el, mégis kire hallgatsz? Nincs orvosi végzettségem és egymásnak homlokegyenest eltérő véleményeket fogalmaznak meg! Mégis mi alapján kellene szülőként döntenem?

Nulladik szülői értekezleten körkérdés: melyik leendő elsősnek milyen fontosabb egészségügyi problémája van, amiről tudnia kell a tanító néninek is. Egyik anyuka jelentkezik, már az első félmondatánál felkapom a fejem: "A kisfiam nem hallott jól, ezért elvittük fül-orr-gégészhez, aki megállapította, hogy ki kell venni az orrmanduláját. A műtét megtörtént, de sajnos azóta sem hall jól...így most egy következő műtéttel tubust fognak beültetni a fülébe, hogy kiszellőzzön a fülkürt..."

Na jó, ebből az értelmetlen csonkításból elég - ha nem ez volt a ludas, kikapunk valami mást, beültetünk valami eszközt?! Idegesek vagyunk férjemmel és nem értjük: annyi mindenre van már gyógyszer, gyulladáscsökkentő, nem igaz, hogy nem lehet valamit kezdeni egy megnagyobbodott orrmandulával? Tényleg semmi más megoldás nem létezik, csak a csonkítás? Arról már ne is beszéljünk, hogy mint ahogy a példák is igazolják, sokszor nem is az orrmandula volt a bűnös, mégis kiteszem a gyerekemet egy felesleges altatásban zajló műtétnek. Nekem igenis nem mindegy, milyen kis rutin műtét is ez, ha egyszer altatásban történik, ami veszélyes, másrészről rutin műtétekről én is tudnék mesélni, ami majdnem halállal végződött, vagy végzetes kimenetelű volt. Még vérvétellel sem akarom kínoztatni a gyerekemet, ha nem muszáj, mert sajnálom, altatásos műtétbe pedig végképp nem megyek bele, ha létezik más út.

Képtelen vagyok felfogni a rendszert: valami - esetünkben orrmandula - állandóan begyullad. Megoldás: KI KELL VÁGNI! Eszem megáll! Mi lenne velünk, ha minden szervünk, végtagunk, testrészünk esetében ez lenne az orvosi megoldás? Valami okozza ezt a problémát, könyörgöm, merjünk már mögé nézni! És nem tudom megérteni azokat a szülőket sem, akik egy, vagy akár kettő fül-orr-gégész "szakvéleménye" után széttárják kezüket, nincs mit tenni, muszáj lesz azt az orrmandulát kivenni, nincs mese, a diplomás orvos is megmondta, az ő szava pedig szent...

És nem megy utána, nem ássa bele magát a témába, nem kutat...ott az internet, nem vagy elzárva az információktól, tessék venni a fáradtságot és nézz utána...Rengeteg szakember állítja épp az ellenkezőjét annak, mint ami miatt műtőasztalra dobod a gyereked.

Akupunktúra és újabb fül-orr-gégészeti vélemény

Haladjunk tovább:

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján nekem egy orvos véleménye nem vélemény, másik szakember után kutatok. Egyik ismerősünk ajánl is egy kedves, rendes dokit, aki először tényleg mindent megpróbál és csak ha nagyon muszáj, dönt a műtét mellett - időpontot kérek hozzá. Sajnos csak a magánrendelésére van hely legkorábban, nem baj, hadd szóljon, pénzünk az nincs, de a helyzet nyugtalanító, a másik orvos már a műtét időpontját akarja lefixálni, minél hamarabb a végére szeretnénk járni a dolognak.

Közben ugyebár a heti egyszeri akupunktúrán Ajsa fülét is kezelik (vagy épp a bokáját a fekvőgipsz levétele után), ahol is ajánlanak egy speciális melegítési tecnikát, melyet otthon is végezhetek. Az akupunktúra alapgondolata, hogy testünkben energia áramlik, melynek áramlása valahol megakad, fizikai testi tünetet, betegséget vált ki. A testen található meridiánpontok stimulálásával az elakadt energia ismét visszaáll természetes áramlásába, a fizikai tünet megszűnik. Akinek ez túl sok, gondoljon csak arra, hogy egyes lelkiállapotok, tartós érzelmek egy idő után valós betegség formájában jelentkezhetnek. Például az állandó idegeskedés magas vérnyomásként, gyomorfekélyként, mellkasi szorításként ölthet fizikai formát, habár eredetileg csak egy érzés, lelki állapot volt.

Egyszóval a fülhöz is tartozik egy ilyen meridián pont, amit otthon naponta kétszer kellene 5 percet melegíteni, stimulálni. Elkeserítő volt Ajsától hetek, hónapok óta mindig ugyanazt a választ hallani reggelente. "Ajsa hallasz? "Nem." Mikor már két hete alkalmazzuk otthon a melegítés, Ajsa egyik nap azt mondja: "Anya, kicsit kidugult a fülem!" Az első jel a javulás felé, bizakodni persze még nem merünk, hiszen továbbra is rosszul hall, de az akupunktúrát és a melegítést lelkesen folytatjuk.

Megjelenünk a második fül-orr-gégész, Dr. Szabó Balázs magánrendelőjében. Elmondom az előzményeket, kedvesen mosolyog, megnézi Ajsa orrmanduláját, ez még bizony nagy, hangvillás mérés következik, majd előkerül még egy szerkentyű. "Hát anyuka, nem kell aggódnia, bízzon a Bajcsyban dolgozó szakemberek tudásában, ismerem őket...rutin műtét ez, anyukát jobban meg fogja viselni, mint a gyereket, a hallócsontok továbbra is folyadékban áznak, ezzel nem szabad játszani, ki kell venni az orrmandulát. Ha az nem oldaná meg a problémát be kell ültetni egy tubust egy következő műtéttel.

Közbeszólok: "A lányom jelezte, hogy kezd javulni a hallása."

"Hát lehet, hogy itt az egyik oldalon tényleg elindult valami javulás, de ez kevés...jobb a műtéten átesni iskolakezdésig."

"Értem, és mennyi időnk van még, mi az a legkésőbbi pont, amikor feltétlenül végre kell hajtani a beavatkozást?"

Számolgatás, mikor is jelentkezett az első tünet, mikor voltunk a Bajcsyban - "Hát egy olyan másfél hónap, de utána már lépni kell" Mert ugyebár a hallócsontok ott áznak abban a bizonyos folyadékban...

Látja rajtam, hogy nem erre számítottam, nem a "Bajcsy Kórház szakembereinek véleménye megkérdőjelezhetetlen" verzióra. Kényszeredetten megköszönöm a vizsgálatot, az asszisztensnőnek nehéz szívvel kifizetem a magánrendelésért felszámított 12.000 Forintot. Nagycsaládos szülőként azóta is sajnálom azt a pénzt.

Tejsztori

Pár nappal később ismét akupunktúrán vagyunk, elmesélem az egész történetet a minket kezelő orvosnak, hogy Ajsa azt állítja, hogy már jobban hall, de még nem teljesen..."És a második fül-orr-gégésznél volt hallásvizsgálat?" - kérdezi. "Nem." "Hát pedig jó lenne csinálni egyet. És mi anyuka véleménye?" "Az, hogy ellenzem az orrmandula műtétet. Valami oka csak van, amiért megnagyobbodott, ezt az okot kéne kezelni, nem pedig ész nélkül kivágni!"

Ajsa ismét elkezd köhögni a kezelés során. "Tessék, így köhög már négy hónapja éjjel-nappal, nem használ semmi..."

"És mi a helyzet a tejjel?" - néz rám Ajándék "doktor néni".

"Mármint?" - nézek rá értetlenül. "Imádják, nyáron víz helyett is azt isszák."

"Na jó, akkor mi lenne, ha nem kapnának semmilyen tejterméket 1 hétig?"

Továbbra sem értem igazán a dolgot, mi köze a tejnek a köhögéshez, de rendben, kipróbáljuk. Hazamegyek, leülök a gép elé, Google, "tej-orrmandula" kapcsolata.

És ömlenek a cikkek...én meg úgy érzem, forog velem a világ.

"A tej élet, erő, egészség - hirdeti a tejipar az orvostudománnyal karöltve évtizedek óta. Ugyanakkor a tej a gyerekek közel egyharmadánál allergiát okoz. Ennek felismerése és a tejallergia létének elismerése talán azért esik olyan nehezünkre, mert mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a tej nélkülözhetetlen része a csecsemők és kisgyerekek táplálékának. Az anyatej valóban élet, erő és egészség a csecsemő számára. A tehéntej, a kecsketej vagy bármely más faj tejének fogyasztása azonban Földünknek csak viszonylag kis területén szokás. A csecsemők természetes tápláléka az anyatej, a kisgyerekeké pedig - az anyatej mellett és után - a felnőttek tápláléka. A teljes értékű táplálék - gyakorlatilag dédanyáink konyhája - még megfelelően táplált. A gabona ásványianyag-tartalma nagyon magas, zöldségekkel és gyümölcsökkel kiegészítve elegendő úgynevezett vitálanyagot szállít a szervezetnek.
A tehéntej a fajidegen fehérjék miatt a szervezet védekezését válthatja ki. A védekezés többféle formában nyilvánulhat meg: a leggyakoribb a kiütés, azaz ekcéma, de ingerlékenységet vagy hiperaktivitást is kiválthat, továbbá fertőző betegségek iránti fogékonyságot. Ha a bőrtünetek megjelenése után a kisgyerek nem hagyja abba a tejivást, további tünetként jelentkezhet a felsőlégúti megbetegedések iránti fogékonyság nátha, torokgyulladás, mandulagyulladás, bronchitis, köhögés formájában. Más esetekben a tejallergia a bőrön egyáltalán nem okoz tünetet, hanem a gyakori felsőlégúti megbetegedések jelzik, hogy valami nem működik megfelelően. A tejallergiás gyerekek orr- és torokmandulája duzzadt, gyakran csak a szájukon át tudnak levegőt venni, mintha mindig náthásak lennének. A torok- és orrmandulák tulajdonképpen nyirokszervek, a nyirokrendszer részei, elsődleges helyei a szervezet védekező tevékenységének. Mivel a mandulák felfogják a gyermek torkába kerülő baktériumokat, elkerülhetetlen, hogy megfertőződjenek, megduzzadjanak és begyulladjanak. Ha a mandulákat eltávolítják, a gyermek elveszíti a védelem első állomását a fertőzésekkel szemben. - írja dr. Robert Mendelsohn amerikai gyermekorvos Gyermekorvos nélkül című gyermekgyógyászati tanácsadójában. „Régóta úgy gondolom, a Teremtő talán egyetlen hibája az volt, hogy a mandulákat olyan helyre teremtette, ahol könnyen elérheti őket a sebészkés" - írja dr. Mendelsohn.

Ha a gyerekek nem isznak tejet, és nem esznek tejterméket, a mandulák egy év alatt vissza tudnak fejlődni normális méretekre. Azt, hogy a gyermekorvosok és a sebészek gyakran indokolatlan esetekben is késztetést éreznek a mandulák eltávolítására, jól illusztrálja egy kísérlet. Gyermekorvosok egy csoportját felkérték, hogy vizsgáljanak meg 1000 gyermeket - az orvosok 611 esetben mandulaműtétet javasoltak. A maradék 389 gyermeket ezután egy másik gyermekorvosokból álló csoporthoz vitték, akik azt tanácsolták, hogy 174 gyereknek vegyék ki a manduláját. Az eredeti 1000 fős mintából ily módon hátramaradt 215 gyermeket egy harmadik csoport gyermekorvos vizsgálta meg, akik újabb 89 esetben javasoltak mandulaműtétet."

"A tejallergia gyakoribb probléma, mint gondolnánk, sokan az egész életüket leélik úgy, hogy sosem jönnek rá, mi volt bizonyos betegségeiknek eredeti kiváltó oka." Csecsemőkorban, mit első tünet megjelenhet bőrproblémaként...a tejallergia gyakran ekcémát okoz."

Ez nem lehet igaz, ez lenne az oka mindennek? Annak hogy Ajsa csecsemőkora óta ekcémás? Hogy egészen kicsi koruktól kezdve az ikreknek állandóan visszatérő fülproblémáik vannak és állandóan emiatt ülünk a rendelőben? Hogy most megnagyobbodott az orrmandulája és emiatt kialakult a halláscsökkenés? Mind egy dologra vezethető vissza???

Miért nem mondta soha senki a Heim Pál kórházban, ahová évente járunk a bőrgyógyászatra, hogy vajon mitől ekcémás a gyerek? Csak felírták a szteroidos kenőcsöket, amitől most foltos Ajsa karja...Miért nem vetődött fel egyik fül-orr-gégésznél sem, még csak gondolati szinten sem, hogy mi lenne, ha pár hétig nem kapnának tejterméket? Honnan ez a mánia, hogy az orrmandulát ki kell vágni és kész?! Hány gyerekkel játsszák el ezt naponta, akik aztán az orrmandulaműtét után arról panaszkodnak, hogy a gyerek továbbra sem hall, vagy továbbra is köhög, náthás, begyullad a füle? (Nyugodtan el lehet olvasni a fórumokat, rengeteg személyes történet olvasható!) Mert nem az eredeti okot keresték és kezelték, azért!

Eszméletlenül felháborított csak a gyanúja is, hogy ez állhat a tünetek hátterében és erről csak "véletlenül" kell tudomást szereznem.

Ajsa és Csenge imádják a tejet...és persze odavannak a sajtért, rengeteg étel tejföllel készül, na és a másik kedvenc - a Milka csoki. Ajsa szinte reszket érte, ha meglátja...szintén tej van benne.

Megszüntetjük a tejivást és csodák csodája: megszűnik a négy hónapja tartó köhögés! Amire kaptunk ugyebár Spiropentet, Sinecodot, Bioparoxot, Aeriust, Nasonexet...és nem használtak semmit.

Majd az oviban kapnak valamit, ami tejjel, tejföllel készült...és Ajsa másnap reggel azzal a bizonyos, oly ismerős köhögéssel ébred...

Allergia és intolerancia - mi is a különbség?

Már hetek óta nem kapnak itthon semmilyen tejterméket, járunk akupunktúrára, naponta kétszer melegítjük a meridián pontot és mivel Ajsa ismét jelzi, hogy tökéletesen hall, elviszem kíváncsiságból hallásvizsgálatra. Elvégzik. Papírom van róla, hogy tökéletesen hall! Az a gyerek, akinek van egy korábbi papírja is, egymás mellé tudom tenni a kettőt, totál lapos a görbéje, szinte nem hall semmit, mert folyadék van a fülében, amiben áznak azok a bizonyos hallócsontok és azonnal el kell távolítani az orrmandulát, mert csak így és kizárólag így fog eltűnni onnan az a folyadék (de már előre feloldozzák magukat, bocsi, ha nem jön be, akkor jön még egy műtét és tubust rakunk a gyerek fülébe!)...naszóval ugyanez a gyerek most tökéletesen hall! Géppel bemérve. Ezt mégis hogy magyaráznák meg? Spontán gyógyulás? Úgyis vissza fog az térni, nem kell aggódni?

Emellett itt van a vérvizsgálat kérdése. Ódzkodom tőle, nem akarom kínlasztani őket, de megérzésre senki nem fog hinni nekünk. Legyen. Tokajban nyaralnak a lányok, nagyiék elviszik őket egyik reggel vérvételre. És a vérvétel negatív. Na és akkor most mi van?

Láttam, hogy reagálnak a tejtermékre, de nem mutatja ki a vérvizsgálat. Újabb olvasgatás a neten:

Sajnos a tejallergia nem mindig mutatható ki egyértelműen, részlet egy témába vágó cikkből: (tejmentes.com, ujdieta.hu)

"A tejfehérje allergia diagnózisa nem feltétlenül egyszerű vagy egyértelmű sokfajta tünete és a késleltetett reakcióidő miatt...Ezenkívül létezik még az allergén-specifikus IgE vizsgálat (más néven RAST), ami a vérben specifikus ellenanyagokat keres különböző ételekre. Előnye, hogy nemcsak a tejfehérje allergiát képes kimutatni, hanem több mint 30-féle allergénre való érzékenységet. Hátránya, hogy az összes tejfehérje allergiának mindössze kb. 50%-át tudja kimutatni, mivel – a tejfehérje allergia sokrétűsége miatt – van olyan változata az allergiának, ami nem azzal a mechanizmussal működik, amit ez a teszt “lát”. Ettől az allergia ugyanolyan valós, de sajnos sok orvos a negatív vérvizsgálat eredményét látván elkönyveli, hogy nincs allergia."

"Kevesen tudják, mi is az a tejfehérje allergia. Azt még kevesebben, hogy a tejfehérje allergián belül is vannak csoportosítások, attól függően, hogy milyen mennyiségű tejtermék váltja ki a tüneteket, és hogy milyen tüneteket vált ki. Érdekes módon, a 3 altípusnak eltérő a biokémiai mechanizmusa is, ami azt eredményezi, hogy a 3 típus közül nem mindegyiket mutatja ki az IgE specifikus vérvizsgálat, amit rutinszerűen előírnak táplálékallergia gyanújára."

Hát ez fantasztikus. Vérvétel eredménye negatív, de ez a nesze semmi fogd meg jól esete. Hiába tudom, mert kipróbáltam, hogy ha tejet, tejterméket kapnak, 6-7 óra elteltével visszajön az a jól ismert, négy hónapon át hallgatott köhögés...egy átlag orvos szemében ez nem döntő bizonyíték.

A vérvétel mellett a másik eljárás, amit maguk az orvosok, dietetikusos javasolnak, a megvonás, adagolás technikája: kiiktatod a gyerek étrendjéből az allergén anyagot tartalmazó ételt és figyeled, megszűnik-e a tünet. Ha huzamosabb ideig tünetmentes, apránként visszaadagolod és kísérletezgetsz: mehet a vaj, de nem mehet a tejföl...mehet a tejföl, de nem mehet a tej. Ezzel persze nem lehet játszogatni, ha valakinek súlyos tünetekkel jár az allergiája.

Eszembe jut szintén a nulladik szülőiről egy anyuka: gyereke mogyoróra allergiás, szed rá mindent évek óta, teljes diéta, nemrég csináltak vérvételt, na most már anyuka nem allergiás a gyerek, nyugodtan adhat neki bármit. Hazamennek, kipróbálja, gyerek rosszul lesz, rohannak a kórházba...ennyit a vérvizsgálatról.

Rendben, ássunk még mélyebbre. Tudjuk, hogy van valami a háttérben, mely évek óta a szemünk előtt volt, csak nem láttuk, MÁSNAK láttuk, derüljön már ki végre, mi is ez!

Újabb cikkek:

Részlet az informed.hu egyik írásából:

"Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakran észleljük, hogy az asztmás jellegű hörghurut, gégehurut, a visszatérő középfül- és orrmelléküreg-gyulladások hátterében tejfehérje- vagy tojásallergiát lehet kimutatni. Az ilyen betegek egy jelentős részénél bőrpanaszok is jelentkeznek, elsősorban a hajlatoknál figyelhető meg száraz, néha nedvező, viszkető bőrjelenség.

A diagnózis felállítása elsősorban a gyanúba került élelmiszer étrendből történő néhány hetes kiiktatásával, majd óvatos visszaadásával történik. Amennyiben diéta mellett a panaszok szűnnek, provokációra pedig újra jelentkeznek, nagy valószínűséggel ételallergiáról van szó.

Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki."

De ezt még lehet tovább csavarni is: Ha a gyerek placebot kap és egy ideje tejmentes diétán él, akkor is képes a tüneteket produkálni...csak mert azt hitte, tejet kapott. A kettős vakplacebo kontrollált tejterhelést 2003 novemberétől vezették be Magyarországon (ujdieta.hu)...csak azért írom le ezt is, lássuk mennyire összetett a probléma."

Ássunk tovább: kiderül, nemcsak ételallergia létezik, de ételintolerancia is, mely szemben az allergia 5 százalékával a népesség 45 százalékát érinti, szinte minden második embert!

www.webbeteg.hu:

"A friss gyümölcsök és zöldségek, tej, és a búzafélék egészséges ételek- de vajon valójában jót tesznek gyermeke egészségének? Nem, ha gyermekének ételintoleranciája van. Az ételintolerancia számos gyermekkori betegséget okozhat, mint például a hiperaktivitás, figyelemhiány, ekcéma, középfülgyulladás vagy az elhízás, ráadásul ezek egyre gyakrabban fordulnak elő. Bár többnyire vannak gyógyszeres kezelések, azok megkezdése előtt érdemes a betegség lehetséges okait kivizsgálni és ezek közé tartozik az ételintolerancia is...

Ételintolerancia és a figyelemhiány

A gyermekek körében igen elterjedt a figyelem hiánnyal járó hiperaktivitás. Mivel nem létezik laboratóriumi vizsgálat ennek diagnosztizálására, a figyelem hiánnyal küszködő gyermekek élénkítő gyógyszereket kapnak. Ezek a gyógyszerek nem szüntetik meg a betegség okait, csak a tüneteket kezelik. Sajnálatos módon a napi szinten fogyasztott ételekhez egyre több adalékanyagot adnak és ezek kiválthatják a figyelem hiánnyal járó betegségeket.

Dr. Joseph Egger és kutató kollégái a Müncheni Egyetemen kimutatták az összefüggést a gyermekkori figyelemhiány és az ételintolerancia között. Hetvenhat súlyos figyelem hiányban szenvedő gyermeknél tartottak szigorú hipoallergén diétát négy hétig. Az eredmény megdöbbentően hatásos volt: a gyermekek 82%-ánál a diéta javulást, negyedénél pedig teljes gyógyulást eredményezett, továbbá egyéb betegségeikben is javulás következett be.

Összesen negyvenhat különböző étel okozott allergiás tüneteket. A leggyakoribb tüneteket okozó ételek a következők voltak: szója, tehéntej, búza, szőlő, csokoládé, narancs, tojás és mogyoró. A káposzta, saláta, zeller, karfiol nem okoztak tüneteket.

A gyermekek ételintoleranciáját úgynevezett kettős vak kontrollos placebo teszttel bizonyították. Ez a mérföldkőnek számító tanulmány megmutatta, hogy az ételintolerancia drámaian befolyásolhatja a gyermekek viselkedését. Sajnos a legtöbb jelenlegi kutatás a gyógyszeres kezelésekre fókuszál a vegyszer-, és allergén mentes ételek alkalmazása helyett.

Ekcéma (atópiás dermatitis)

Az ekcéma viszkető piros kiütés, mely a test bármely részén megjelenhet. Számos tanulmány bizonyítja, hogy különösen csecsemőknél és gyermekeknél bizonyos élelmiszerek okozhatnak ekcémát vagy ronthatnak azok állapotán. Minél fiatalabb a gyermek és minél erőteljesebb az ekcéma, annál nagyobb az ételintolerancia valószínűsége. A leggyakoribb ételintoleranciát okozó ételek a tojás, tej, mogyoró félék, búza, szója és a hal. Egy klinikai tanulmányban 113 súlyos ekcémával küszködő gyermeknél vizsgálták az élelmiszer túlérzékenységet, étkezés utáni reakcióik megfigyelésével. Hatvanhárom gyermeknél volt megfigyelhető reakció:

- 84 százalékban bőrtünetek,

- 52 százalékban emésztőrendszeri tünetek és

- 32 százalékbanban légzési tünetek jelentkeztek.

A túlérzékeny reakciók 72 százalékáért a tojás, mogyoró és a tej felelősek. Az eliminációs diéta követése után megszűntek a tünetek és mintegy 40 százalékuknál 1-2 év után elmúlt a túlérzékenység.

Halkan megjegyzem: Ajsa ekcémás és azon kívül, hogy szteroidos krémeket írnak fel neki csecsemőkora óta a Heim Pálban, semmi nem történt a bőrgyógyász részéről! Ajsának ki akarják venni az orrmanduláját és semmi hasonló felvetés nem történt a fül-orr-gégészek által! Hogy miért nem? Járt már valaki a Heim Pálban? Látta, hányan ülnek a folyosón bőrgyógyászatra, fülészetre várva? Lesz ideje másra az orvosnak, mint felírni évek óta ugyanazt a szteroidos krémet? Százak sorakoznak türelmetlenül a folyosón, a rendelési idő pedig véges! Ahogy már korábban is írtam, mennyi idő, míg egy szemész a tábla alapján felméri, mennyire "rossz" a szemed és felírja a szemüveget? 10 - 15 perc? Ennél több idő nincs egy betegre! És mennyi időbe telne, ha mindenkinek el kellene magyaráznia és megtanítania a gyakorlatokat, amikkel saját maga javíthatja látását? 1 óra! Nem fogja csinálni, mert nincs rá idő. (Sőt hallani sem akar majd a módszerről.) Ha meg akarsz valóban gyógyulni, magadnak kell megkeresned azt a kevés szakembert, aki valóban segíthet megtalálni a betegséged valódi okát.

Rengeteg dolog állhat a háttérben, és a csonkítással ezek nem fognak megoldódni! Lehet, hogy ideig-óráig megoldás tapasztalható, a gyerek már nem horkol és nem beszél orrhangon és újra hall...de ha évek múlva testének egészen más részén jelentkezik egy újabb betegség, azt már anyuka biztos hogy nem fogja öszekapcsolni az évekkel korábbi orrmandula megnagyobbodással, hisz hol van már az azóta. Mert már ugyebár hall a gyerek (mondtam én - ismételgeti önmagát nyugtatva a szülő -, hogy indokolt volt az a műtét), majd a gyereknek székrekedése lesz, vagy épp fejfájástól szenved, netán figyelem és koncentrálóképesség zavar lép fel, esetleg valamilyen bőrprobléma jelentkezik nála. Namerthogy ezeket a tüneteket és sok egyebet még az ételintolerancia okozhat. Persze a közös okot nem fedezi fel, ezúttal nem a fül-orr-gégészt keresi fel, hanem más szakembert, aki Espumisan gyöngyökkel, meg szintetikus gyógyszerekkel, krémekkel fogja tömni a gyereket...a probléma mélyére ő sem fog leásni. Tisztelet a kivételnek. Csak sajnos ők vannak kevesebben.

Ha valaki fáradékony, az életben nem fogja összekapcsolni tünetét a 15-20 évvel ezelőtt kioperált orrmandulájával. A testünk jelez - nekünk pedig értelmezni kéne, mire szeretne figyelmeztetni minket. Hányan állítják magukról, hogy teljesen egészségesek, nincs semmifajta testi problémájuk..és itt elég csak fejfájásra, emésztési gondokra, köhögésre, állandó náthára, menstruációs problémákra, reumás izületi fájdalmakra gondolni...mind lehet ételallergia tünet.

Folyt. köv...

A bejegyzés folytatása a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 2. rész" című írásban olvasható.

1. oldal / 3

Hasznos tanácsok szülőknek a betegségek megelőzésére

MINDENKI A SAJÁT SZINTJÉN “NYOMOROG” - Te hol tartasz ?

Seattle főnök beszéde, avagy az ötödik evangélium

Orrmosás - amiről minden szülőnek érdemes tudnia

Cherokee indián tanítás

Hagyjátok békén az orrmandulát! - 2. rész

Hagyjátok békén az orrmandulát! - 1. rész