Túlélési módszerek és kellékek...
 
Ez az anyag, pontról pontra végigvisz egy szükséghelyzeten.
 

 

Megtudhatod, hogyan készítsd fel az otthonodat, a családodat, saját magadat egy extrém helyzetre, mely akár természeti katasztrófa, akár emberi támadások miatt kialakul. Abban is segít, hogy mit tegyél, ha el kell hagynod az otthonodat. Amikor menni kell és csomagolni, fontos, hogy tudd, mi legyen a hátizsákodban. Én megcsináltam helyetted a listát, te csak bővítsd ki az igényeid szerint. Ha kell, szívesen segítek összeállítani a tiedet... Írd le a véleményed, igényed...

 

Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tart meg egy ember, és gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik, mígnem a végén azonosul velük, és a kritikákra már csak a vállát rángatja, hogy persze, “de én ilyen vagyok”. Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.

Miért kellene ennek a világnak megszűnnie - Ez a srác képünkbe mondja az igazságot !


Minden szava igaz és óriási ébresztővideó lenne, mert ereje a mondanivalón kívül abban rejlik, hogy tömegekhez is eljut a közösségi médián keresztül ! Persze csak abban az esetben számít ez, ha tényleg képes átszivárogni az elme köré épített falon .... De nem is annyira az emberek agyáig, hanem a szívéig kell eljutnia. Ha nem hiszed, hallgasd meg, hiszen mi itt mindannyian érezzük ugyanazt, amit Prince Ea mondani akar.

 

Rekordösszegű, 554 millió dolláros jóvátételt fizet az amerikai kormány Észak-Amerika legnagyobb indián törzsének, a navahóknak, azzal az indoklással, hogy évtizedeken keresztül rosszul bánt a törzs anyagi eszközeivel és természeti forrásaival. Az ötvenéves pereskedésre pontot tevő megállapodást pénteken írják alá az Arizona állambeli Window Rockban, amely az indiánrezervátum fővárosa. A jogi egyezség keretében kifizetendő kártérítés a legnagyobb összeg, amelyet valaha egyetlen törzsnek kifizettek. A navahók cserében elállnak a további kárigénytől.  

Újabb régóta állított "megdönthetetlen" tényről derült ki, hogy nem fedi az igazságot:

Annál nagyobb közhely, mint hogy az alkohol módszeresen elpusztítja az agysejteket, aligha létezik - és aki volt már részeg, vagy legalább látott részeg embert, nyilván egyetért abban, hogy az alkohol tényleg csinál valami olyasmit, ami nincs túl jó hatással az ember agyára. A valóság azonban az, hogy az alkohol egyáltalán nem öli meg az ember agysejtjeit.

Várady Zsoltnak baja van az összes, 1990 óta létező párttal, amiért Magyarországon romlott az adófizetési morál, és amiért az ember adócsalásra „kényszerül”. Ezért aztán beperelte az összes, a rendszerváltás óta a napjainkig létező pártot.

Mint ahogy az egykori iWiW-alapító közleményében írja, megelégelte, hogy Magyarországon vállalkozást csak adókerüléssel vagy adócsalással lehet működtetni. Ezért magánemberként feljelentést tett 15 párt ellen, „mert olyan adózási rendszert alakítottak ki és tartanak fenn, amely miatt az alkotmányban rögzített” jogai sérülnek.

Több mint 35 millió ember él rabszolgaként világszerte – állítja a 167 ország adatait összesítő ausztrál Walk Free Foundation (WFF). A rabszolgaságba az emberkereskedelem, adósrabszolgaság, kényszermunka és -házasság áldozatait is beleszámítják, így például a külföldön dolgoztatott szexmunkásokat vagy a csicskáztatás áldozatait is.

Európai összesítésben Bulgária és Csehország mögött harmadik, globálisan 167 országból 75. lett Magyarország. A Global Slavery Index becslése szerint 36 ezer magyar él modern kori rabszolgaként ma Magyarországon.

A világ rabszolgáinak több mint 60 százalékát öt ország adja: Indiában 14 millió, Kínában 3,2 millió, Pakisztánban 2 millió, Üzbegisztánban 1,2 millió, Oroszországban 1 millió rabszolga él az összesítés szerint. Abszolút számokban a legsúlyosabban érintett terület Délkelet-Ázsia, Európában az összes áldozat 1,6 százaléka él:

Az index szerint Mauritániában él rabszolgasorban a lakosság legnagyobb hányada, négy százalék (Üzbegisztánban az arány 3,9, Haitin 2,3, Katarban 1,3 százalék, Magyarországon körülbelül 0,36 százalék).

„A közhiedelem szerint a rabszolgaság a régmúlt problémája, vagy csak a szegény, háború sújtotta országokban létezik. A rabszolgaság modern formái minden országban jelen vannak. Mindannyian felelősek vagyunk ezért, és a szenvedésért, amit embertársainknak okoz” – mondta Andrew Forrest, a WFF alapítója a Guardiannek.

Forrest hozzátette: az első lépés a rabszolgaság elleni harcban a helyzet felmérése. Az adatok birtokában „a kormányoknak, vállalatoknak és a civil szervezeteknek együtt kell fellépniük, hogy végleg megszüntessék az emberek kizsákmányolását”.

A rabszolgaság elleni harc élharcosai a tanulmány szerint Ausztrália, Ausztria, az Egyesült Királyság, Grúzia, Hollandia, Írország, Norvégia, Svédország, Svájc és az USA. David Cameron brit miniszterelnök nemrég egy beszédében külön kiemelte, hogy „a fél világon át hurcolják bűnözők az áldozatokat, hogy a legborzasztóbb körülmények között éljenek és dolgozzanak, mint az állatok.”

Az Egyesült Királyság parlamentje éppen törvényt készít elő a modernkori rabszolgaságról, mely a WFF szerint jó, de a javaslatot több ponton szeretnék megerősíteni. Kiemelték: nagyon fontos, hogy a vállalati szféra is fellépjen a rabszolgaság minden formája ellen.

Forrás és szerző: Halmos Máté, Index.hu

Pár éven belül drámai korrekciókat vizionál a pénz- és tőkepiacokon Carl Icahn tőzsdeguru, a 78 éves milliárdos az októberihez hasonló összeomlásra számít, ahonnan azonban már nem lesz visszafordulás.

A Reuters Global Investment Outlook konferenciáján az üzletember arra nem tudott pontos választ adni, hogy mikor következik be a krach: lehet, hogy három hét, három hónap, vagy három év múlva, de öt éven belül biztos – fogalmazott.

Icahn borús jövőképe homlokegyest ellentmond a piaci hangulatnak, a befektetők többsége ugyanis úgy gondolja, hogy a dinamikusan bővülő vállalati fúziós és felvásárlási láz, valamint az alacsony kamatkörnyezet hosszabb távon is fenntartja a bika piacot. A befektetők hamar elfelejtették az alig pár héttel ezelőtti vérengzést látva, hogy az S&P-500 mutató 2041 pont fölött jár. Icahn azonban már javában készül a medvepiacra, elmondása szerint jelentős portfólióval shortolják az indexet.

A Reuters ugyanakkor kiemeli, hogy a guru jól láthatóan enyhébb hangnemben fogalmaz a jövőt illetően, és azért használ oly tág időintervallumot prognózisában, hogy ne okozzon felbolydulást a piacokon. Egy évvel korábban még nem volt ilyen óvatos az üzletember, a hírügynökségnek adott interjúja látványos esést okozott a piacokon.

Az alacsony olajár a fogyasztás bővülése révén rövidtávon jót tesz az amerikai gazdaságnak, az energetikai cégek árfolyamának csökkenése pedig jó beszállási lehetőséget kínál a részvénypiacokon. Icahn ugyanakkor kiemeli, hogy miután 10 nagyvállalat igazgatósági tagja, pontosan tisztában van a helyzettel, és valami nagyon nincs rendben ezekkel a cégekkel. A rendkívüli eredmények ugyanis a guru szerint mindössze annak köszönhetőek, hogy a vállalatok alacsony kamat mellett jutnak forráshoz a piacokon. Icah elismeri, hogy tévedhet, és megtörténhet, hogy a piac akár újabb ezer ponttal is emelkedhet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a több évtizede van jelen befektetőként a piacokon, ez idő alatt pedig többször lett igazai mint ahányszor tévedett. Icahn már júliusban arra figyelmeztetett, hogy aggódik az amerikai tőzsdék szűrnyalása miatt, de az elmúlt időszakban több sztárbefektető – köztük Soros György vagy Stan Druckenmiller - is esésre rendezte át a portfólióját.

Forrás és szerző: Túrós-Bense Levente, Napi Gazdaság Online

A kép illusztráció, forrása: economiccollapsenews.com

A Nyugat és Oroszország közötti küzdelem következő frontvonalát vizionálva kommentálja a hét végi tüntetéseket az International Business Times. Orbán Viktor a lap szerint olyan szerepet játszhat, mint amilyet Viktor Janukovics volt oroszbarát elnök alakított Ukrajnában.

Magyarország a következő Ukrajna? Ez az ország megérett arra, hogy az Oroszország és Európa közti konfliktus új frontvonalává váljon – írja a Napi.hu az International Business Times (IBT) cikkére hivatkozva. A cikk a hét végi tüntetéseket kommentálja.

A lap szerint a korrupció és az egyre inkább oroszbarát kormányzat elleni mozgalom bontakozott ki Magyarországon. Magyarország stabilabb, mint Ukrajna, amelyben politikai szekták harca dúl hónapok óta, és kevésbé látszik valószínűnek, hogy a belpolitikai küzdelem erőszakossá válik, ám az erősödő kormányellenes demonstrációk a Nyugat és Kelet harcának újabb csataterévé tehetik az országot. A hét végi tüntetés jelszavai ugyanis kísértetiesen hasonlítanak arra, amit Viktor Janukovics megbuktatott ukrán elnök ellen az ottani demonstrációkon hangoztattak.

A cikk ezek után több hasonlóságot is felhoz Ukrajna és Oroszország, illetve Magyarország és Oroszország kapcsolata között. Például akárcsak Janukovics, korábban Orbán sem mélyítette országa kapcsolatait Moszkvával. A Janukovics-adminisztráció pedig tavaly decemberben 15 milliárd dolláros hitelszerződést kötött az orosz kormánnyal, nem sokkal azt követően, hogy elállt az EU-ukrán társulási szerződés aláírásától (ez mobilizálta a Janukovics elleni tüntetőket). Az Orbán-kormány pedig 10 milliárd eurós hitelszerződést venne fel a paksi bővítésre, az IBT ezt is párhuzamba állítja az ukránok hitelszerződésével. 

A témáról bővebben EZEN a linken lehet olvasni.

Forrás: hvg.hu, Napi.hu

A megváltás ingyenes, be kell fejezni azt a gyakorlatot, hogy az egyház pénzt kér keresztelőkért, az áldásért és a misékért - mondta Ferenc pápa a pénteki reggeli misén. Rosszul viseli az egyház anyagiasságát Ferenc pápa, a péntek reggeli misén a római Santa Maria templomban ugyanis arról beszélt, hogy botrányosan eluralkodott az egyházon belül a kereskedelmi szemlélet. Azt mondta Ferenc pápa, hogy az egyház időnként botrányosan viselkedik az emberekkel, egy templomba belépve gyakran árlistákat látunk, amelyen felsorolják a keresztelő, az áldás és a mise ellenértékét. A nép ezen felháborodik - mondta a pápa a Corriere.it beszámolója szerint.

Fotó: AFP / Gabriel Bouys

Ferenc pápa a reggeli misén abból az újszövetségi szövegrészből indult ki, amelyben Jézus korbáccsal űzi ki a kufárokat a templomból. Jajj azoknak az egyházaknak, amelyek üzletelnek, a megváltás igyenes! - kiáltott fel Ferenc pápa a cikk szerint.

Szeptember eleji hír, hogy a dzsungel jövőéjéért folytatott harc során a brazíliai bennszülött ka’apor törzs harcosai Amazóniában illegális favágókat értek tetten, akiket megkötöztek, levetkőztettek és botokkal megvertek. Lunae Parracho fotós követte a ka’apor harcosokat a dzsungelben, amikor az Amazonas medencéjében, az Alto Turiacu indián területen igyekeztek megtalálni és elűzni az illegális favágókat.

Ferenc pápa 2014. június elején fogadta a La Vanguardia újságíróját, Henrique Cymermant, aki interjút készített vele. A beszélgetés során a pápának több olyan megnyilatkozása volt, amely a rendszer keretein belül merésznek nevezhető. Kijelentette például, hogy "kidobunk egy egész nemzedéket, csak hogy fenntartsunk egy már nem működő gazdasági rendszert, egy olyan rendszert, amelynek háborúznia kell, hogy továbbélhessen, ahogyan mindig is csinálták a nagy birodalmak. De mivel nem lehet kirobbantani a harmadik világháborút, térségi háborúkba kezdenek." Ez a pápa kezd annyira szimpatikussá válni, hogy az már gyanús.

 

A világgazdaság gyengébb állapotban van most, mint a 2008 szeptemberi pénzügyi megrendülést követő hónapokban. A politikai feszültség emelkedése Európában és Ázsiában figyelmeztető jel mindannyiunk számára. Az adóssághegyekre épült jóléti korszaknak vége, még ha ezt a főáramlatú média és politika eddig nem is közölte az utazóközönséggel.

Amit a G20 ígért, az puszta szemfényvesztés

Az utóbbi órákban és napokban olyan hírek jöttek ki Japánból, Kínából, Németországból és az USA-ból, amelyek világos üzenetet hordoznak számunkra.  A világgazdaság nem mutatja a fellendülés jeleit, hanem éppen ellenkezőleg, erősödik a recessziós spirál. Ez egyben azt is jelenti, hogy a G20 csúcs azon ígérete, miszerint az elkövetkező öt évben 2%-kal megnövelik a globális növekedést, szimplán szemfényvesztés.

 

A rendszerkritikussággal nem vádolható mainstream Hvg.hu portálon jelent meg figyelemreméltó írás arról, hogy olyan problémákkal néz szembe az emberiség, amely megoldására a politikai és gazdasági elit nem tud valódi megoldásokkal szolgálni. Íme:   

Több mint 600 millió plusz álláshely megteremtésére van szükség 2030-ig a világon, csak hogy a növekvő népességgel lépést tudjunk tartani. A Világbank szerint foglalkoztatási válság van, hiány van munkahelyekből, különösen a minőségiekből.

Többségbe kerültek a skót függetlenség támogatói a legfrissebb közvélemény-kutatás adatai szerint. A fejlemény vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint komoly aggodalommal tölti el a brit uralkodót is.

A YouGov közvélemény-kutató cég, amely a The Sunday Times című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap megbízásából végezte el a legújabb felmérést, kimutatta, hogy – a bizonytalan, illetve a szavazni nem kívánó választók kiszűrésével számolva – jelenleg 51 százaléknyian voksolnának Skócia függetlenné válására, és 49 százalékos a brit unió fennmaradását támogatók aránya. Ez az első olyan közvélemény-kutatási adat, amely azt jelzi, hogy a függetlenséget pártolók többségben vannak. A skót kormány szeptember 18-ára írta ki a népszavazást arról, hogy Skócia elszakadjon-e Nagy-Britanniától.

A geotermikus energia a legolcsóbb, leginkább gazdaságos megújuló energiaforrások egyike. Magyarország a Föld mélyéből felfelé áradó hőenergia tekintetében kiváló adottságokkal rendelkezik: nálunk az átlagos geotermikus grádiens 5-7 Celsius-fok között mozog, ami a világ átlagos értékének 1,5-2-szerese. E termikus adottságunk miatt 1000 méter mélységben a réteghőmérséklet eléri, sőt meg is haladja a 60 Celsius-fokot, 2000 méter mélységben pedig már 100 fok feletti hőmérsékletű, jelentős mezők terülnek el. Magyarország tehát geotermikus nagyhatalom, ugyanakkor geotermikus energiafogyasztásunk a teljes energiafelhasználás egy százalékát sem teszi ki.

Pedig csak a gádorosi “NSZ.3″ elnevezésű elhíresült termálkútból 5000 milliárd euró (!) értékben, 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehetne kinyerni 25 év alatt. Becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja Kuvait Állam teljes olajkészletét! A kitermelhető energiakincs nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Közép-Európa energiaellátásában jelentős szerepet foglalna el. (A gádorosi kút ügyében – annak jelentősége miatt – sajnos “jogi háború” tört ki és zajlik hosszú évek óta. Egyes vélemények szerint vannak olyan érdekcsoportok, akik gátolni próbálják a kút üzembe állítását.)

Köszöntelek Titeket, Ébresztők!

Az országban több százezerre tehetjük azok létszámát, akik "felébredettnek" tartják magukat. Rengeteg szervezet, csoport, mozgalom, honlap és Facebook oldal küzd már az információk terjesztéséért, a felébredettek táborának bővítéséért. Nagyon sokan vagyunk, mégsem hallatszik hangunk elég erősen, nem tudjuk a folyamatokat a helyes irányba téríteni.

 

Mindannyian tudjuk, hogy a közös célunk egy új, élhető és igazságos világ megteremtése, ami hatalmas, emberfeletti feladat. A munkát el kell kezdenünk. De mint minden hosszú út, ez is egy kis lépéssel kezdődik.

Javaslom, hogy legyen az első lépés egy olyan alternatív médium létrehozása, amely képes felvenni a versenyt a "rendszerbéli" médiumok hatásával. Hozzunk létre egy szövetséget, amely célja az alternatív tájékoztatás rendszer kiépítése. Nyissuk fel minél több ember szemét, és építsük fel a valóság és igazság felületét.

El kell érnünk, hogy a valóság médiuma ne egyirányú, csupán információkat közlő csatorna legyen, hanem visszacsatolásra képes felület, amely összekapcsolja egymással a felébredetteket. Ha megteremtjük a feltételeket, akkor megszervezhetjük az ébredettek társadalmát, megépülhet a közösségek közössége, amely majd kinövi a sorvadó embertelen "rendszert".

Szövetségbe hívlak Titeket, Ébresztők! Titeket, akik naponta küzdötök az igazság terjesztéséért! Titeket, akik az információkat sok ezer emberhez tudjátok eljuttatni! Titeket, akik oldalaitok népszerűsége okán felelősséggel tartoztok a világ sorsáért!

Ha egy egyszerű Facebook oldal képes hetente tízezrekhez eljuttatni fontos híreket, akkor képzeljétek el mire képes tíz vagy épp száz oldal, honlap, mozgalom és szervezet, ha azok közös stratégia mentén, egymással együttműködve cselekszenek! Ha összefogunk, sikeresek lehetünk.

Találkozzunk és ismerjük meg egymást, keressük meg azt, ami összeköt minket. Dolgozzuk ki az együttműködésünk kereteit és kezdjünk el közösen cselekedni!

Nincs mire várni, nincs kire várni, hiszen ha nem mi, akkor ki?! Ha nem most, akkor mikor?! Javaslom, hogy gyűjtsük össze mindazokat, akik már rendelkeznek a nyilvánosságot elérő és megszólítani képes oldallal, csoporttal, mozgalommal, honlappal vagy szervezettel stb. vagy részt venne a munkában. Találkozzunk rendszeresen és szervezzük meg magunkat!

Csatlakozzatok a médiaszövetséghez!

A szövetséghez csatlakozott oldalak, honlapok, felületek, közösségek, csoportok:
- Közösségépítő Mozgalom - www.kozossegepito.netfacebook.com/kozep
- Láss, ne csak nézz - facebook.com/lassisnecsaknezz
- Jelenések - www.jelenesek.hufacebook.com/jelenesek
- Magyar Geotermikus Köztársaság - facebook.com/GeotermikusKoztarsasag
- Indián holokauszt - facebook.com/IndianHolokauszt
-
 Magyarok mentsük meg az emberiséget - facebook.com/Magyarok-mentsuk-meg-az-emberiseget


Közösségépítő újság

Ez egy újság-tervezet, amely célja egyelőre annyi, hogy elinduljon általa egy közös gondolkozás, együttműködés vagy esetleg munka. Első lépésként szeretnénk kikérni mindenki véleményét. A jelenlegi szöveg előkészítésébe azért nem került senki bevonásra, mert - a tapasztalatok szerint - soha nem jutunk el sehova, ha pusztán egy újság-alapítás ötletével rendelkezünk. Most viszont már van egy nyomdakész újság-tervezet, amiről lehet beszélni, alakítani, jobbá tenni (esetleg szétszedni). Az első körös véleményezés után vélhetően kialakul egy olyan verzió, amelyet elfogadhatónak tart minden együttműködő csoport.

A kiadványban szereplő csoportok/mozgalmak kiválasztása szubjektív volt: elsősorban azok kerültek bele, akik nagy érdeklődő/támogató háttérrel rendelkeznek, vagy rendkívül aktívak/szervezettek, vagy kiforrott elméleti tudásbázisra alapozva tudnak alternatívát felmutatni a jelenlegi világrenddel szemben, vagy mert az általuk képviselt ügy aktuális és fontos.

Jó lenne elérni, hogy képesek legyünk a közös munkára, mert - bár eltérő a kiindulási pont és más az út - a cél ugyanaz: a Föld bolygót jobbá, az emberek életét emberivé tenni. Azt kell megtalálni, hogy mi a közös bennünk, és nem azt, ami elválaszt (pont ezen megosztás révén uralkodhatnak rajtunk nagyjaink évezredek óta).

A kiadvány-tervezet pdf. formátumban történő megnyitásához kattintson a képre!


 

Indián felvonuláshoz és indián tematikájú találkozóhoz keresünk szervezőket, közreműködőket és kiállítókat. Az együttműködni szándékozók a következő email címen jelentkezzenek: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A.) Felvonulás és megemlékezés: Idén, azaz 2014-ben november 27-én lesz a Hálaadás ünnepe. Az arcátlan hálátlanság ünnepének napján szeretnénk méltó módon megemlékezi az amerikai gyarmatosítás 100 millió indián áldozatáról. Az elképzeléseink szerint szerveznénk egy "indián" felvonulást Budapesten, amely érintené a Szabadság teret is. A téren, az Egyesült Államok nagykövetsége előtt gyertyákat gyújtanánk, majd elvonulnánk egy helyszínre, ahol a résztvevők megismerhetnék egymást.

B.) Találkozó: A felvonuláshoz kapcsolódóan, vagy önálló rendezvényként egy másik alkalommal tartanánk egy indián tematikájú találkozót. A találkozó tematikus hátterének és hangulatának megteremtését a következő - ötletszerűen felsorolt - elemekkel lehetne megvalósítani:

Programok:
- indián-rajzverseny,
- farakás-építés és esti tábortűz,
- indiánkörtánc
- jelmezes felvonulás és verseny gyerekeknek,
- indiánlány-szépségverseny,
- sámán,
- rajzverseny kiállítás és eredményhirdetés,
- totemoszlop-állítás,
- megemlékezés a gyarmatosítás 100 millió indián áldozatára,
- íjászverseny,
- előadások.

Megkeresni:
- Bakonyi indiánok
- Íjászegyesületek
- Magyar és indián népek közötti kapcsolatokat kutató csoportok,
- Boldog Napot magazin - indián téma
- Indián táncot bemutató táncosok,
- Hagyományőrzők,

Lovak:
- lovaglás, simogatás
- lovaglással kapcsolatos eszközök,
- előadások a lovakról,

Kézművesek:
- íj- és nyílvesszőkészítő,
- kerámia,
- ruhakészítők,
- fafaragás,
- bőrdíszmű,
- Vasmegmunkálás,
- bizsu,

Egészséges életmód és táplálkozás:
- füvek és gyógynövények,
- füstölők, dohány,
- amerikai zöldségek: csicsóka, krumpli, paradicsom, paprika,

Kiállítók:
- indiánsátor,
- indiános téma és kultúra szakértői,
- lovakkal kapcsolatos kiállítók
- íjászattal kapcsolatos kiállítók,
- hagyományőrző és hadtörténeti kiállítók,
- vadvízi evezés: kenu- és kajak,
- Indiános bölcsességek és misztérium,

Zene:
- indián zenekar,
- sámán dobosok,
- a Cseh Tamás hagyaték indiános része

Szolgáltatás:
- arcfestés, 
- tollak, fejdíszek,
- hajfonók,
- állatsimogató,
- indiános ugrálóvár

Kereskedők és játékárusok a következő témakörökben:
- indiános könyvek, kiadványok, filmek,
- indián jellegű ruhák,
- Western,
- ló,
- íjászkodás,
- ponyva- és sátorkészítők,
- kések és fegyverek,
- kempingezés,
- horgászat,
- testfestés, 
- "tüzes víz" forgalmazók
- pattogtatott kukorica árus
- kenyérlángos készítők, kötelezően mexikói ízekkel,
- szandál-kereskedők.

A felhíváshoz EBBEN a fórumban tud hozzászólni!

 

 

Amíg az Izland-projekt megvalósításához összegyűlik a szükséges tömeg és a bátorság, addig a „közösségi adósságelengedés” eszközével vehetnénk fel a harcot a hitelekkel szemben. Ehhez nem kell feltalálnunk a spanyol viaszt, hanem csak le kell másolnunk egy már működő modellt.

A Valódi demokráciát, most! mozgalom számolt be arról, hogy az Egyesült Államokban létrejött egy akciócsoport, amely több, mint ezer ember adósságát vásárolta föl és törölte el. „Az emberek mentőcsomagja” névre hallgató amerikai kezdeményezés lényege, hogy az aktivisták “rossz”, bedőlt hitelköveteléseket vásárolnak föl “fillérekért”, melyekkel a hitelezők kereskednek és amiket általában behajtó cégeknek adnak el. Az akciócsoport a behajtás helyett egyszerűen elengedi az adósságot. (Forrás: valodidemokraciatmost.blog.hu)

Ha segítségül hívjuk a közösségben rejlő erőt, akkor a “sok kicsi sokra megy” elve alapján családról családra haladva menthetjük meg a bajba jutottakat. A példának okáért, ha a KözösségÉpítő mozgalom által több sok ezer ember fejenként csupán 1000 Forintot adna össze havonta, akkor az több millió Forintot jelentene. Ezzel már kifizethető egy átlagos méretű hitel! Szerencsés esetben az akció híre nem csak a KözÉp mozgalomhoz kötődő, hanem sok százezer segíteni szándékozó személyhez is eljut, ami révén viszonylag gyorsan és több család is megmenthető folyamatos gyűjtés mellett.

Partnereket keresünk!

Ismét nincs más dolgunk, mint összefogni és együtt cselekedni. A KözösségÉpítő mozgalom a kezdeményezés megvalósításához olyan partnereket keres, amelyek rendelkeznek megfelelő infrastrukturális háttérrel (bankszámlával rendelkező működő szervezet) és hitelességgel a pénzgyűjtési akcióhoz. A gyűjtéshez szükséges jogi háttér biztosításához is várjuk hozzáértők jelentkezését, mint ahogy keressük azokat a partnereket is, akik részt vesznek a közösségi adósságmentés reklámozásában! Jelentkezni lehet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ne várjunk a politikusokra, rakjunk össze egy adós-mentőakciót!

Az Újhegyi Termelői Piac várja további kistermelők, őstermelők jelentkezését, akik ellenőrzött forrásból származó, saját termesztésű portékát kínálnak. Várják továbbá kézművesek jelentkezését, akik saját készítésű, egyedi kézműves tárgyakat kínálnak az érdeklődőknek.

A vásárra jelentkezni az alábbi email címen és telefonszámon lehet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy 0620/312-1890

Az Újhegyi Termelői Piac megszervezésének célja a magyar termékek és tudatos vásárlás népszerűsítése, helyi termelők piacra jutásának segítése, a magyar kézműves hagyományok ápolása, népszerűsítése. A termelői piac várja mindazokat, akik szeretnének hazai gazdálkodásból származó, egészséges termékeket közvetlenül a termelőtől vásárolni.

A felhíváshoz EBBEN a fórumban tud hozzászólni!

A Holokauszt és Társadalmi Konfliktusok Program honlapján (htkp.org) olvasható egy összefoglaló írás az észak-amerikai indiánok tragédiájáról. Íme:

Az észak-amerikai indiánok nem hoztak létre hatalmas birodalmakat, gigantikus épületekkel telezsúfolt óriási városokat, mint a közép- és dél-amerikaiak. A mai Kanada és USA területén több száz indián törzs élt. Míg az USA dél-nyugati (például Kalifornia) és dél-keleti (például Florida) területein és Kanadában elsősorban letelepedett, földművelő törzsek éltek, addig a kontinens közepén a síksági indiánok nomadizáló prérikultúrája volt jellemző. Sem kulturális, sem földrajzi, sem történeti értelemben nem beszélhetünk tehát egységes észak-amerikai indián sorsról, még akkor sem, ha valamennyi törzs élete drámaian megváltozott a fehér ember érkezésével. 

Az amerikai francia gyarmatok

Az első angol (John Cabot) 1497-ben, az első francia (Jacques Cartier) 1534-ben lépett a mai Kanada területére. A korai kincsvadász expedíciók kudarcát követően évtizedekre megszűnt az európai jelenlét. 1608-ban a francia felfedező, Samuel de Champlain megalapította Québec városát. A következő években a franciák az algonkin nyelvcsaládhoz tartozó baráti indiánok oldalán többször megütköztek a térség legharciasabb, öt nemzetből álló törzsszövetségével, az irokézekkel. Ők a mai USA keleti partján létrejött angol gyarmatok, illetve Kanada közötti szőrmekereskedelmi útvonalakat akarták ellenőrzésük alá vonni. A New Yorkot alapító hollandoktól és az angoloktól vásárolt lőfegyverekkel felszerelve a rivális törzsek egész sorát irtották ki, vagy űzték el lakóhelyükről. A mészárlásokban bővelkedő indián belháború során az irokézek gyakran támadtak francia településekre. Megtorlásul a franciák az irokéz törzsterületén elpusztították a termőföldeket, és ezzel éhhalálra ítélték az indiánokat. A konfliktussorozat kisebb szünetekkel az 1701-ben megkötött ún. Nagy Békéig tartott. Az évszázados háborúban legtöbbet a franciákkal jó viszonyt ápoló törzsek szenvedtek: ők tömegesen pusztultak a baráti európaiaktól elkapott járványokban (himlő, tífusz, kanyaró), miközben az ellenséges irokéz irtóhadjáratok is ritkították soraikat. Az egyik ilyen törzs a huron volt: 1600-ban (tehát Champlain érkezése előtt) 35 ezren voltak, 40 év alatt számuk 10 ezerre olvadt.

A franciák nem csupán Kanadában voltak jelen a kontinensen, hanem dél-keleten is fontos pozíciókkal rendelkeztek. A mai Mississippi és Alabama területén élt a nacsez indiánok népe. A betelepülő franciákkal először 1716-ban, majd 1722-ben keveredtek harcba. A nacsezek száma a franciáktól elkapott betegségek következtében 15 év alatt a felére csökkent. 1729 végén az indiánok meglepetésszerűen lerohantak egy francia települést és 230 francia férfit, nőt és gyermeket lemészároltak, a többieket pedig elhurcolták rabszolgának. A tömegmészárlás általános döbbenetet okozott, és véres bosszút eredményezett. 1733-ban a francia csapatok és a velük szövetséges csoktó indiánok megtorló háborút indítottak a nacsezek ellen. Mintegy 1000 indiánt megöltek, 400-at pedig elfogtak. Őket hamarosan eladták rabszolgának a karibi szigetvilág spanyol ültetvényeire. A kevés túlélő baráti törzsekhez menekült és ezzel a nacsez nép lényegileg megszűnt létezni.

A 18. században a franciák és a britek elkeseredett háborúkat folytattak egymással Kanadáért. A váltakozó sikerrel zajló küzdelem az 1754-ben kitört ún. hétéves háborúval ért a csúcspontjára. A harcok során mindkét fél oldalán szövetséges indiánok harcoltak, akik egy-egy győztes csata után gyakran megskalpolták és lemészárolták a foglyokat. 1757-ben a körülzárt brit csapatok szabad távozás fejében átadták a William Henry erődöt az ostromló franciáknak. A franciákkal szövetséges indiánok azonban rátámadtak az elvonuló angolokra és mintegy 300 embert, köztük nőket és gyermekeket mészároltak le.

A sors sötét iróniája, hogy a fosztogató indián harcosok a brit halottaktól himlőfertőzést kaptak, és a zsákmány mellett a halálos kórt is hazavitték falvaikba. A kanadai indián települések egy része hamarosan elnéptelenedett a tömeges járványok miatt. A brit erőfölény hosszú távon győzedelmeskedett: 1760-ra elesett francia Kanada, és a háborút később lezáró békében Franciaország elveszítette észak-amerikai hódításait.

Az amerikai angol gyarmatok

Az első angol telepesek a 16. század végén jelentek meg a mai Virginia partjainál. Az idegen kontinensen töltött első nyomorúságos évek során a környező indián törzsek mentették meg őket az éhhaláltól. 1616-ban angol tengerészek járványt hurcoltak be, amely néhány év alatt a térségben élő, az algonkin-nyelvcsaládhoz tartozó mintegy 100 ezer indián 50-75%-át elpusztította. A visszaemlékezések szerint az elnéptelenedett indián településeken hegyekben álló,, temetetlen holttestekről egy angol szemtanúnak a jeruzsálemi Gologota-hegy jutott eszébe.

Az első virginiai angol telepesek és a pauhetán törzsszövetség 1609 és 1644 között három háborút vívtak egymással. Az indiánok többször megtámadták a kolónia központját, Jamestownt, és több száz embert megöltek. Az angolok nem egyszer mocskos eszközöket vetettek be: 1622-ben egy béketárgyaláson mérgezett viszkivel kínálták az indiánokat. 200 pauhetán meghalt, az 50 túlélőt karddal ölték meg. Az évtizedes konfliktussorozat az indiánok teljes vereségével zárult: földjeiket néhány rezervátumtól eltekintve elvették, az egykor népes pauhetán szövetség maradványai a kontinens belsejébe húzódtak.

A 17. század elején az Angliában üldözött protestáns puritánok tömegesen menekültek az amerikai gyarmatokra. Mivel a környék elnéptelenedett, az első években nem robbant ki konfliktus a földre éhes bevándorlók és az őslakosok között. A mélyen vallásos puritánok azonban lenézték a „pogány” indiánokat. Úgy vélték, hogy az őslakosok elvesztették természetes tulajdonjogukat, mivel az Istentől kapott földjeiken nem végeztek érdemi termelőmunkát. Egyik puritán így fogalmazott: „ha tehát, hagyunk számukra elegendő [földet], akkor a többit jogosan elvehetjük, mivel több mint elég van belőle számukra és számunkra is”. Mivel az indiánok nemigen akartak megkeresztelkedni a puritánok tudatosan elzárkóztak „a vadaktól”. Megtiltották, hogy belépjenek városaikba, és deportálással fenyegették azokat az angolokat, akik lőfegyvert adtak el nekik. A kereskedelmi üzletek során leitatták őket, egyszerű indiánokból főnököt kreáltak, majd szerződést kötöttek, amelyben a „főnök” más törzs földjét adta el. Ha a valódi tulajdonos tiltakozott, az angol bíróság előtt esélye sem volt a számára kedvező ítéletre.

Amikor 1633-34-ben egy himlőjárvány indiánok ezreit ölte meg, a puritánok úgy vélték, ez újabb bizonyíték arra, hogy Isten őket támogatja a pogányokkal szemben. 1637-ben egy telepes halálának ürügyén rátámadtak kereskedelmi riválisaikra, a pekot törzsre. A pekotoknak semmi közük sem volt a gyilkossághoz, mégis váltságdíjat, gyermektúszokat és a tettesek kiadatását követelték tőlük. A kirobbanó háborúban a puritán telepesekből és indiánokból álló haderő megtámadta a Mystic Fortnál lévő pekot tábort. Az épületeket felgyújtották, a menekülőket – zömében nőket és gyermekeket – legyilkolták. A mészárlás utáni istentiszteleten a puritán szónok felszólította az áhítatos gyülekezetet, mondjanak köszönetet Istennek, „hogy azon a napon 600 pogány lelket küldtünk a pokolba”.

Az angolokkal ekkor még szövetséges narraganszettek elborzadva figyelték a pekotok legyilkolását, és kerülni kezdték a fehéreket. 1675-ben valaki megölt egy keresztény indiánt. A gyilkossággal a wampanoag törzset, a narraganszettek szövetségeseit vádolták. Az angolok találomra elfogtak és felakasztottak 3 wampanoagot és ezzel kirobbant a háború. A két törzs gerillataktikát alkalmazva hónapokig sikeresen harcolt a sűrű erdőkben. Sok települést megtámadtak és elpusztítottak. A vesztésre álló angolok végül a megosztás taktikájához folyamodtak: az 1637-ben üldözött pekotok bosszút álltak egykori ellenségeiken, a narraganszetteken és a mocsarakban rejtőző táborukhoz vezették a fehéreket, akik indián nők és gyermekek százait mészárolták le. A túlélőket eladták rabszolgának a karibi spanyol gyarmatokra.

1728. március 9-én a Yamassee nép megmaradt tagjait megtámadta 250 carolina-i önkéntes a floridai St. Augustine mellett. A Yamasee-ket menekülés közben érte a támadás, akik az ellenük folytatott brit agresszió miatt kényszerültek őseik földjének elhagyására.

Egy évszázaddal később, 1765-ben, a mai Michigan területén a hétéves háborúban vereséget szenvedő franciák indián szövetségesei fellázadtak és Pontiac főnök vezetésével ostrom alá vették az angol erődöket. A szorult helyzetben lévő britek tudatosan primitív biológiai fegyvert vetettek be: Fort Pittnél az angol tisztek a hímlőkórházból származó zsebkendőt és két takarót adtak a delavár harcosoknak ajándékba. A kitörő járványban több törzs is megtizedelődött. 

Az Egyesült Államok korai indiánpolitikája

A brit uralom ellen fellázadt amerikai gyarmatok területén a sikeres függetlenségi háborút követően alakult meg az Amerikai Egyesült Államok. A demográfusok becslései szerint 1800-ban 600 ezer indián élt a mai USA területén. 50 évvel alatt számuk 400 ezerre csökkent, majd az indiánháborúk végén, 1890-ben tartott népszavazás szerint mindössze 248.253 fő volt.

Az indiánügyek kezdetben a hadügyminiszter hatáskörébe tartoztak. Henry Knox, aki George Washington elnök kormányában töltötte be ezt a posztot, úgy vélte, hogy hosszú távon az indiánok kultúrájának megsemmisítése vezethet halászó-vadászó-gyűjtögető életmódjuk feladásához, a letelepedett farmer-életmód elsajátításához és az indián nép megmentéséhez. Szerinte a telepesek folyamatos előrenyomulásával lehetőség nyílik az őslakosok beolvadására a többségi társadalomba, és így az indiánok is helyet kaphatnak az új amerikai nemzetben. Ez az ideológia kétségtelenül tartalmazott civilizatorikus, a fehér ember felsőbbrendűségéből kiinduló elemeket, de semmiképpen sem tekintette céljának az indiánok kiirtását. A gyakorlat azonban máshogy alakult.

1796-ban felfedeztek egy viszonylag hatékony himlőellenes vakcinát. A fekete rabszolgák beoltását meg is kezdték, de az indiánoknak tudatosan nem adtak az életmentő gyógyszerből, mert úgy vélték, hogy számuk csökkenése a közérdekre nézve áldásos. 1799-ben a hadseregnek kiadott parancs szerint a katonáknak a telepesek számára minden, a körülmények által megengedett segítséget meg kellett adni. Ez a gyakorlatban az indiánokkal szembeni, bármilyen önkényes fellépés engedélyezésével volt egyenlő. Bár a törvény szerint az indiánok földjét csak a szövetségi kormányzat hozzájárulásával lehetett értékesíteni, az 1790-es években a georgiai helyi kormány hatalmas indián területeket adott el illegálisan a saját hasznára.

A 19. század módszerei

Az indián földek elrablása új lendületet kapott, amikor az 1830-as években dél-nyugaton aranyat találtak, és kellett a föld a gombamód szaporodó (és fekete rabszolgák által művelt) gyapotültetvények számára is. Andrew Jackson elnök parancsára ekkor egész népeket (krík, csoktók, csikaszók stb.) deportáltak a Mississippin túlra. A jórészt letelepedett, saját írott abc-t megalkotó, baráti csiroki törzsnek 1832-ben kellett útra kelnie. A kormány lépése jogellenes volt, a Legfelsőbb Bíróság egy határozata értelmében ugyanis a csirokik megtarthatták volna Alabamában, Tennesseeben, Georgiában és Észak-Karolinában elterülő földjeiket. A 15 ezer csiroki mintegy negyede elpusztult a katonák által kísért menetben, amelyet az indiánok a "Könnyek Útjának" neveztek. A földjeik átengedéséért megítélt 9 millió dolláros összegből a kormány 6 milliót levont a kényszer-áttelepítés költségeinek fedezésére.

1848-ra az USA megnyerte a Mexikó ellen vívott háborút. A békeszerződés értelmében 1,3 millió négyzetkilométernyi területet (a későbbi Kalifornia, Utah, Nevada államokat, illetve Arizona, Új-Mexikó, Colorado és Wyoming egyes részeit) csatoltak el a vesztestől. A Kaliforniában élő juki törzsnek ekkor 5000 tagja volt. Kezdetben a telepesek egyszerűen elfoglalták a jukik vadászterületeit. Amikor a kormány zárt területeket jelölt ki az indiánok számára, a telepesek lerombolták a rezervátum kerítését, hogy marháik nyugodtan legelhessenek. Az éhhalál szélére kerülő jukik kényszerből megdézsmálták a csordákat. Válaszul 1856-1861 között a telepesek irtóhadjáratokat szerveztek ellenük: egy ló elvesztése miatt például bosszúból 240 jukit lőttek agyon. Amikor a hadsereg jelentette, hogy a telepesek ki akarják irtani az indiánokat, a kormányzó, John B. Weller önkéntes indiánvadász egységeket szervezett, amelyek még több őslakost mészároltak le. A szövetségi Pénzügyminisztérium megbízottja hiába jelentette, hogy a korrupt rezervátumi hatóságok ellopják a telepesek által gyilkolt indiánoknak szánt élelmet, a kormány csökkentette az adminisztrációt és a jukik élelmezésére szánt összeget. Amint értesült a jukik állítólagos teljes kiirtásáról, a kormányzó gratulált az önkénteseknek „a hadjárat során alkalmazott módszerekért”. A „módszerek” alatt a tömegmészárlásokat, a nők megerőszakolását és azt a gyakorlatot értette, hogy az elrabolt juki gyermekeket rabszolgának adták el. A pénzügyi ellenőr jelentése szerint az egész indián történelemben a jukikkal bántak a legkegyetlenebbül: elűzték, halálra éheztették és néhány kivétellel megölték őket. 1880-ra a jukik több mint 90%-át kiirtották, mindössze 400-an maradtak életben. 

A 19. században a bölényeket azért kezdték lemészárolni az "amerikaiak", hogy kiéheztessék az őshonosokat, valamint területet szerezzenek a szarvasmarháik számára. A képen lemészárolt bölények koponyái láthatóak.

A nagy indiánháborúk korszaka (1860-1890)

1861 és 1865 között került sor a kapitalista északi és a rabszolgatartó déli államok között a fekete rabszolgák felszabadításáért (is) folyó polgárháborúra. A Minnesotában élő szanti  dakoták (más néven szanti sziúk) ekkor már évek óta rezervátumban éltek és vadászmezőik többségét békésen átengedték az amerikaiaknak. A szerződés értelmében az indiánok ellátását a kormány vállalta. 1862 nyarán azonban a polgárháború viszonyok miatt a segély késett. Amikor az éhező dakoták a kormányhivatal elé vonultak nem kaptak semmit. Sőt, az egyik kereskedő gúnyosan azt mondta nekik, hogy ha éhesek, egyenek füvet vagy a saját ürüléküket. A megalázó bánásmód hatására általános felháborodás tört ki a harcosok között. Bár a segély másnapra megérkezett, már késő volt: az indiánok megtámadták a farmokat és több telepest megöltek. A hathetes háború során a dakoták mintegy 5-800 telepest (köztük nőket) és katonát öltek meg. A (korábban Washingtonba is ellátogató) Kis Varjú törzsfőnök vezette harcosokat csak új katonai egységekkel sikerült legyőzni.

A felkelést véres megtorlás követte. 303 dakota harcost ítélt halálra a fehérekből álló bíróság, kizárólag fehér tanúk vallomása alapján. A vádlottak nem kaptak ügyvédet, tolmács nem volt, sok tárgyalás 5 percig tartott. Abraham Lincoln elnök az ügy iratait átnézve végül csak a 39 „legbűnösebb” dakota kivégzését engedélyezte. Egy kivétellel valamennyiüket egyszerre akasztották fel Mankatóban. Mind a mai napig ez volt az USA történetének legnagyobb tömegkivégzése. A holtesteket meggyalázták: a kiásott hullákon orvosi boncolásokat végezték, Kis Varjú főnök csontvázát pénzért mutogatták, a testekről lenyúzott bőrből ajándéktárgyakat készítettek. A többi elítéltet 5 évig börtönben tartották. Harmaduk a börtönben szerzett betegségbe halt bele, a többieket szabadon engedték. A hatóságok mintegy 1500 indiánt (köztük nőket, gyermekeket) fél évig fogságban tartottak, ahol legalább 130-an meghaltak. A túlélőket 1863-ban kitoloncolták, a dakotákkal kötött szerződéseket felmondták, a rezervátumot feloszlatták, az indiánokat kitiltották Minnesotából, fejükre vérdíjat tűztek ki.

Ugyanebben az évben Colorado állam kormányzója közölte Washingtonnal, hogy az indiánok felkelést terveznek. A hírnek mindössze annyi alapja volt, hogy a környéken élő csejenn és arapaho törzsek főnökei nem voltak hajlandók rezervátumba vonulni. A kormányzó azonban a fogságba esett déli (azaz a rabszolgaságért küzdő) katonákból felállított egy lovasezredet, amelynek parancsnoka az indiángyűlölő és politikai karriert tervező John Chivington ezredes lett. Az 1864-es indián felkelés elmaradt, de Chivington ürügyet kerestek a háborúra. Azt állítva, hogy a csejennek lovakat loptak, kiadta a parancsot, hogy minden csejennt habozás nélkül le kell lőni. Az egyik déli csejenn főnök, Kormos Üst - demonstrálva békés szándékát - 700 fős törzsével az erődökhöz közel, Sand Creeknél ütött tábort. A főnök sátra elé büszkén kitűzte a korábbi washingtoni tárgyalásain ajándékba kapott amerikai zászlót. Bár a katonák hamis ürügyekkel több csejennt lelőttek, Kormos Üst visszafogta harcosait. 1864. november 29-én hajnalban Chivington meglepetésszerűen a táborra rontott. A részeg katonák egymásra is lövöldöztek, a halottakat megskalpolták, a nőket megerőszakolták, majd nemi szervüket kivágták, és a kalapjukra tűzték. A mészárlás során 150-180 csejennt, főleg nőt és gyermeket gyilkoltak le. Image

Az amerikai kormány egy évvel később szerződésben ismerte el a bűntettet és kárpótlást ígért a csejenn árváknak és özvegyeknek. A hadseregből kilépő Chivington ellen nem azonban indult eljárás. A mészárlás miatt sok déli és északi csejenn harcos hadiösvényre lépett, Kormos Üst azonban továbbra sem kért a háborúból. 1868 végén a dakota és csejenn harcosok akcióinak megtorlására érkező George Custer 7. lovasezrede mégis rátámadt táborára a Washita folyó partján. Custerék megölték Kormos Üstöt és feleségét, valamint mintegy 200 békés indiánt, majd 800 lovat is halomra lőttek. A déli csejennek maradványai hamarosan megadták magukat és rezervátumba vonultak.

Északi testvéreik a dakota törzsekkel szövetségben végigharcolták az 1866-1868-as, illetve az 1876-1877-es háborúkat. Ott voltak, amikor az Ülő Bika (Tatanka Jotanka, Sitting Bull) vezette indián sereg 1876-ban Little Bighornnál legyőzte és az utolsó szálig megölte a washitai mészáros, Custer tábornok csapatait.  Az ütközetben elesett a tábornok is. Az ezt követő hajtóvadászat során a túlerőben lévő amerikai lovasság 1877-ben a dakoták mellett az északi csejenneket is megadásra kényszerítette.

Bár azt ígérték nekik, hogy hazájukban, Montanában kapnak rezervátumot, több ezer kilométerrel délebbre, az oklahomai pusztságban telepítették le őket. Az ide érkező 1000 északi csejenn közül egy év alatt százak haltak meg a szokatlan időjárás és a malária miatt. A túlélők egy 300-350 fős csoportja Tompa Kés és Kis Farkas főnökök vezetésével engedély nélkül hazaindult. Hónapokon keresztül 13 ezer katona üldözte őket, sokáig hiába. Végül a kimerítő gyalogmenet után ellenségeiket megtévesztendő, az indiánok kettéváltak. A Tompa Kés vezette csoportot hazájuktól nem messze elfogták, és Fort Robinsonba szállították. Mivel a főnök kijelentette, hogy nem hajlandó délre visszatérni, a csejennektől megvonták a vizet, az élelmet és a tűzifát. A harcosok azonban néhány elrejtett puskával először a börtönből, később az erődből is kitörtek. A csoport nagy része – főleg a nők és a gyermekek – elestek a csatában. A néhány tucat túlélő a hóban rátalált Kis Farkas táborára. A csejenn exodus során tanúsított bátorságuk és állhatatosságuk tiszteletet ébresztett az amerikai hatóságokban, így végül teljesült óhajuk: az újra egyesült törzs maradványa eredeti hazájában kapott rezervátumot.

Mindez a lényegen nem változtatott: a préri indiánokat legyőzték és rezervátumokba kényszerítették, amelyekből az Európából özönlő telepesek növekvő igényeinek megfelelően újabb és újabb területeket hasítottak ki. 1886-ban véget ért az USA déli területein és Mexikóban három évtizede kisebb megszakításokkal zajló apacs háború is. Az utolsó szabad apacs főnök, Geronimo (ejtsd Dzseronimo) 38 harcossal, asszonnyal és gyermekkel megadta magát, miután hónapokon keresztül – immár sokadik alkalommal - bolondot csinált az őt üldöző mintegy 5000 amerikai katonából.

Geronimo és harcostársai

Az amerikaiak ismét megszegték ígéretüket: Geronimót harcosaival, és az amerikaiakat a nyomára vezető apacs felderítőkkel együtt egy floridai börtönbe deportálták. A sivatagi éghajlathoz szokott apacsok közül sokan halálos tüdőgyulladást kaptak a nedves trópusi éghajlaton. Az apacs gyerekeket internátusokba hurcolták. Néhány hónap alatt 50-en meghaltak.

Az indiánháborúk utolsó csatájára 1890-ben került sor. A rezervátumokban az ezt megelőző években elterjedt egy, az indián hitvilág és a kereszténység elemeit ötvöző spirituális mozgalom, az ún. Szellemtánc. Az ehhez csatlakozók abban hittek, hogy ha sokáig táncolnak, csoda történik, és egy hatalmas isteni vihar egyszerűen felkapja és elviszi a gyűlölt fehéreket.  Az általános lázadástól rettegő rezervátumi hatóságok betiltották, és minden eszközzel üldözték a mozgalmat. 1890 karácsonyán a Little Bighornnál 1876-ban megsemmisült, majd újjászervezett 7. lovasezred a Wounded Knee pataknál letartóztatott egy 300 fős sziú táncos csoportot. Másnap az indiánok lefegyverzése közben véletlenül eldördült az egyik harcos puskája. A katonák válaszul belelőttek a tömegbe. A mészárlás során mintegy 150 indiánt – zömmel, gyerekeket és nőket – öltek meg. A megfagyott, groteszk pózba merevedett holttesteket később tömegsírba temették. Ezzel a tömeggyilkossággal lezárult az indiánháborúk korszaka.

A különböző törzsek híres főnökei (Ülő Bika, Őrült Ló, Tompa Kés stb.) ekkor már szinte mind halottak voltak. Több éves huzavona után végül a bebörtönzött apacs túlélők visszatérhettek a szülőföldjükön felállított rezervátumokba.

Geronimónak biztonsági okokból ezt sem engedték meg. Az időközben hírességgé vált főnök 1909-ben egy oklahomai kajova rezervátumban halt meg. Formálisan még ekkor is hadifogoly volt. A következő évben hivatalos adatok szerint 10 bölény volt az USA-ban. Az egykor 60 milliós csordákat az amerikaiak szisztematikusan irtották. Tudták, hogy eltűnésükkel együtt végleg leáldozik a síksági bölényvadász törzsek napja. A jelenség lényegét ragadta meg 1867-ben Richard Dodge ezredes: „Ölj meg annyi bölényt amennyit tudsz. Minden lelőtt bölény egy halott indián.” Image

A 19. század az USA-ban élő indiánok számára tragikus volt: létszámuk kevesebb, mint a felére csökkent, több millió négyzetkilométernyi földről elűzték és elszigetelt, kis rezervátumokba kényszerítették őket, kultúrájuk örökre eltűnni látszott. Bár az egyes államok szintjén, egyes törzsekkel szemben többször is előfordultak népirtó célzatú politikai és/vagy katonai intézkedések, a szövetségi kormányzatnak soha nem volt célja az indián lakosság teljes kiirtása.  Tehát bár megfogalmazódtak és sokszor gyakorlati lépésekké formálódtak genocídiumra  vagy akár totális genocídiumra  is vonatkozó szándékok, az észak-amerikai indiánok tragédiájának egésze mégsem írható le ezekkel a fogalmakkal.

A feketéket felszabadító polgárháború hőse, az indiánháborúkat évekig irányító Phil Sheridan tábornok 1869-ben jelen volt, amikor egy magát megadó komancs főnök (Tosaui, azaz Ezüst Kés) magára mutatva azt mondta: „Én Tosaui, én jó indián.” Sheridan erre ezt válaszolta: „Az egyedüli jó indiánok akiket valaha láttam, halottak voltak.” A sheridani mondat parafrazált változatával („Csak a halott indián a jó indián!”) leírható politika még akkor sem jellemezte az általános gyakorlatot, ha egyes kormányzók, katonatisztek és telepesek hasonló nézeteket is vallottak. Ehelyett Washington a beözönlő telepesek földigényének kielégítése érdekében, rasszista, civilizációs-gyarmatosító ideológia alapján, a gazdasági szükségszerűségre hivatkozva lépett fel az őslakosok ellen. Az elsődleges politikai és gazdasági célok közé tartozott tehát az USA területének növelése, a telepesek földhöz juttatása, a nyersanyagok és ásványi kincsek megszerzése. Az eszközök között szerepelt az őslakosok elűzése, deportálása, katonai legyőzése, lokális szinten részleges vagy éppen teljes kiirtása. Az indiánok elkergetése, kirablása és elpusztítása leginkább e tényezők következményeként értelmezhető.  A majdnem háromszáz éves folyamat eseményei számos kategóriába illeszkednek. Az indiánok elűzése és deportálása etnikai tisztogatásnak , a telepesek gyilkosságai elsősorban etnikai atrocitásnak , a hadsereg által elkövetett mészárlások etnikai tömeggyilkosságnak definiálhatók. 

Könyv- és linkajánló

Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel.  Budapest, 1976, Kossuth.
Dee Brown: Bury My Heart at Wounded Knee. An Indian History of the American West. New York, 1991, Henry Holt and Co.
Walter Pedrotti: Az indián háborúk. Budapest, 2001, Alexandra.
http://www2005.lang.osaka-u.ac.jp/~krkvls/history.html

Forráshtkp.org

Gondolom mindenki megtapasztalta már azt az élményt, amikor néhány órán keresztül nincs áramszolgáltatás. Kényelmetlen, kellemetlen, de "kibírható", hiszen az eszközeink egy része akkumulátorral rendelkezik, és a hűtőnek is órák kellenek, mire teljesen leolvad. 

Na de mit tennél, ha súlyosabb lenne a probléma, az áram napokra, hetekre, vagy akár hónapokra is?

Ne gondoljuk, hogy ez elképzelhetetlen! Olvassuk el az Időkép.hu portál alapos elemzését a témában, amely egy 1859-es napkitörés hatását és következményeit vezette le a mai társadalmi és technikai körülmények között: idokep.hu/hirek/x190-napkitores

Fel vagy készülve?

Fel vagy készülve arra az eshetőségre, amikor egy, az 1859-eshez hasonló erősségű napkitörés miatt néhány órán belül megszakad a kapcsolatod mindenkivel, aki nincs a közvetlen közeledben? Mit tennél, ha az eseményt követően megszűnnek a közműszolgáltatások (leolvad a hűtő, nem működik a WC, nincs se víz, se áram)? Meddig tartanának ki a készleteid? Mikor kényszerülnél arra, hogy elhagyd otthonod biztonságát? Hogyan lépnél ki az utcára, ha a kommunikációs eszközök (tévé, számítógép, telefon stb.) nélkül még csak azt sem tudod, hogy mi zajlik a világban? Hogy a probléma nem csak az utcádat vagy a városod, hanem az egész kontinenst érinti!? Hogyan indulnál neki és mit vinnél magaddal (fegyver vagy bevásárlószatyor)? Egyáltalán hová indulnál? Ismersz olyan helyet, ahol átvészelhetsz néhány hónapot? Ahol legalább van élelem és víz, és védve vagy a káoszt kihasználó összeverődött bandák kénytől kedvétől?
(Aki végképp képtelen elhinni, hogy egy napkitörés bármiféle problémát okozhat, az élje bele magát a manapság oly népszerű zombi-apokalipszises filmek hangulatába. A körülmények nem sokban lesznek különbözőek.)

Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Egy ilyen helyzetben legfeljebb a saját termőfölddel és állatállománnyal, illetve jelentős készletekkel rendelkezők vannak viszonylag kedvező helyzetben, feltéve, ha birtokában vannak annak az erőnek, amellyel meg tudják védeni tulajdonukat mindazokkal szemben, akik úgy döntenek, hogy elvennél tőlük javaikat.

A városlakók és lakásban élők számára alapvetően két lehetőség adott:
- egyrészt behúzódhatnak a rendőrség és a katonaság által védett stadionokba (ha már felépítették őket), és várhatnak néhány hónapot, amíg az állam lassacskán helyreállítja a szolgáltatásokat, valamint visszafoglalja az utcákat a bandáktól;
- másrészt előre felkészülnek a napkitörés eshetőségére, amelynek ugye nem lehet kizárni a lehetőségét - hiszen már volt rá példa.

Hogyan lehet előre felkészülni a káoszra, amelynek lényege, hogy nem lehet modellezni? Az egyén szintjén nem nagyon lehet felkészülni rá, azonban több ember összefogása révén ki lehet alakítani azt a potenciált, amely már képes a megfelelő válaszadásra egy rendkívüli helyzet körülményei között is.

A legfontosabb tényező: kommunikációs eszközök nélkül nem tudjuk, hogy ki kivel, és egyáltalán merre van: hol vannak a rokonaink, barátaink és ismerőseink, akikre számíthatunk. Minderre egyetlen módon, és csak előzetesen lehet felkészülni! Mégpedig úgy, ha egy társaság vagy lakóhelyi közösség előre megállapít egy mindenki számára elérhető találkozási pontot, ahol a katasztrófa bekövetkezése esetén gyülekezhetnek (valamint ahonnan kiindulva felkutathatják azokat, akik előre jelezték csatlakozásukat, de nincsenek a megbeszélt helyen). A találkozási ponton összegyűlt emberek ekkor már együtt léphetnek fel testi épségük és tulajdonuk védelme érdekében, közösen állapíthatják meg a cselekvései tervet vagy választhatják ki a menekülési irányt. 

Javaslat: riadólánc felállítása

Mivel egy esetleges katasztrófa lehetősége folyamatosan fennáll, ezért javaslom, hogy hozzuk létre a gyülekezési pontok - országhatároktól független - hálózatát. Ha minden a "mieink" lakta településen vagy városrészben akadna valaki, aki elvállalja, hogy elérhetősége megadásával találkozási pont szervező legyen, akkor nála jelentkezhetnének azok, akik úgy látják, soha nem árthat, ha ismer egy helyet, ahol olyanok gyülekeznek, akikre számíthat nehéz időkben.

A gyülekezési pont szervező feladata lenne a legmegfelelőbb találkozási hely kiválasztása, a csatlakozott személyek nyilvántartása (nem telefonszám alapján!), valamint a csapat tájékoztatása a gyülekezési hely elérhetőségéről, megközelíthetőségéről.

A gyülekezési pontok kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az azt biztosító személynek legyen a helyszín felett rendelkezési joga (tulajdon- vagy bérleti jog). Fontos az ingatan befogadó- és tárolókapacitása, valamint hogy rendelkezik-e közműfüggetlen fűtési és ételkészítési képességgel, illetve csatornafüggetlen illemhelyiséggel. Elengedhetetlen az ivóvíz (fúrt kút, patak stb.) megléte, valamint tisztában kell lennie az élelmezési lehetőségekkel is (kert eltartókapacitása). Végül, de nem utolsó sorban a védelmi képességeket is érdemes figyelembe venni (kerítés, falak), mint ahogy tisztában kell lenni, hogy a csatlakozott tagok milyen önvédelmi eszközökkel rendelkeznek (az íjász- és sportlövő egyesületek előnyben vannak).

Mi történik akkor, ha nem lesz áramszünet?

Ha nem következik be soha katasztrófa, akkor sem hiábavaló ez a jellegű felkészülés. Ha másért nem is, egy gyülekezési pont arra mindenféleképpen jó, hogy a tagjai esetleg találkozzanak egymással egy tábortűz vagy sör mellett, hogy jobban megismerjék egymást, és megtalálhassák az élet azon területét, amelyben nekik közös céljaik és érdekeik vannak.

Várom véleményeteket, esetleg azok jelentkezését, akik vállalnák a gyülekezési pont szervezéssel járó feladatokat: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A GYEMSZI OGYI kéri a lakosságot, hogy a korábban megvásárolt, agyhártyagyulladás elleni Meningitec vakcinát vigyék vissza abba a gyógyszertárba, ahol a receptet kiváltották. Több gyártási tételben vas-oxidot találtak.

A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Országos Gyógyszerészeti Intézet (röviden GYEMSZI OGYI) elővigyázatosságból elrendelte a Meningitec injekció előretöltött fecskendőben elnevezésű vakcina több gyártási tételének visszahívását.

Az érintett tételek száma G87420, G08527, G76679, H20491, H84074, H95178, J34742, H57306, H52274.

A Nuron Biotech mint a forgalomba hozatali engedély jogosultja azért kezdeményezte a védőoltás jelzett tételeinek kivonását, mert a készítmény egyes egységeiben sárgásvörös idegen szemcséket észleltek, amelyekről bebizonyosodott, hogy vas-oxid-szennyezés.

A GYEMSZI OGYI kéri a lakosságot, hogy a korábban megvásárolt Meningitec vakcinát vigyék vissza abba a gyógyszertárba, ahol a receptet kiváltották. Az oltás folytatása érdekében vegyék fel a kapcsolatot a gyógyszert felíró orvossal.

A már beadott készítmények egészségkárosodást nem okozhattak, az esetleges szennyezés jól látható, és azt a beadó orvos mindenképpen észrevette volna. Az intézkedésre kizárólag elővigyázatosságból kerül sor - olvasható a közleményben.

A Meningitec meningococcus C szerotípusú védőoltás, amely az úgynevezett C szerocsoportú Neisseria meningitidis baktériumok által okozott fertőzések (agyhártyagyulladás, vérmérgezés) megelőzését segíti elő kéthónaposnál idősebb csecsemőkben, kisgyermekekben, serdülőkben és felnőttekben.

 

Forrás : http://hvg.hu/itthon

Seattle főnök beszéde, amelyet 1855-ben mondott Franklin Pierce-nek, az Egyesült Államok elnökének abból az alkalomból, hogy a fehérek meg akarták vásárolni az őslakók földjét, s rezervátumot jelöltek ki számukra.

A beszéd oly gyönyörű és mély értelmű tanításokat tartalmaz létrendi kérdésekről, ember és természet kapcsolatáról, hogy azt „ötödik evangéliumként” emlegetik:

"A washingtoni nagy törzsfőnök azt üzente, meg kívánja vásárolni a földünket. A nagy törzsfőnök elküldte nekünk barátságának és jóakaratának szavait is. Ez megtisztelő számunkra, mert jól tudjuk, őneki a mi barátságunkra nincs szüksége. S megfontoljuk az ajánlatát, mert tudjuk, ha nem fogadjuk el, talán majd eljön a fehér ember, és puskával veszi el a földünket.

Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg? 

Majd eldöntjük, mitévők legyünk. Amit Seattle törzsfőnök mond, abban a washingtoni nagy törzsfőnök ugyanúgy biztos lehet, ahogy a fehér testvéreink az évszakok váltakozásában biztosak. Az én szavaim olyanok, akár a csillagok, nem enyésznek el.

Népem gondolkodása és tapasztalata szerint e Föld minden darabja: a fenyők fénylő levelei, a vízpart fövenye, a sötét erdőket megülő köd, minden irtás, minden zümmögő bogár szent. A fákban szétáradó nedvek a rézbőrű emberek emlékét éltetik tovább.

Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a csodás szépségű földet, mert a föld a rézbőrű embernek édesanyja. Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege – mindez összetartozik. Egyetlen család.

Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk egy olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?

Isten a fehérek népét szereti, és elhagyta rézbőrű gyermekeit. Gépeket ad a fehér embernek, hogy munkájában segítse, és nagy falvakat épít neki. A fehér törzsfőnök népe napról napra hatalmasabb. Nemsokára elárasztja ezt az egész tájat, ahogy a váratlan esők után a vízmosásokban lezúduló folyóink szokták. Az én népem olyan, mint a visszahúzódó dagály – csakhogy nem tér többé vissza.

Nem, mi két különböző faj vagyunk. Gyermekeink nem játszanak egymással, és véneink nem ugyanazokat a történeteket mesélik. Isten a fehér ember népéhez pártolt, mi árván maradtunk. 

A nagy törzsfőnök ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Nem lesz könnyű a döntés, mert nekünk szent ez a föld. Szeretjük ezeket az erdőket. Valahogy mi mások vagyunk. Számunkra a patakok és a folyók csillámló vize nem csupán víz, őseink vére az. 

Ha eladjuk a fehér embernek ezt a földet, tudnia kell, hogy szent ez a táj, és gyermekeit meg kell tanítania rá, hogy szent, és hogy a tavak áttetsző vizében minden tovaringó kép az én népem életének hagyományait és eseményeit őrzi. 

A víz csobogása az én őseim hangja. A folyók testvéreink – megoltják szomjunkat. A folyók hátukra veszik a kenuinkat, és táplálják gyermekeinket. Ha eladjuk ezt a tájat, a fehér embernek meg kell tanulnia, és gyermekeit is meg kell tanítania, hogy a folyók a testvéreink, a mieink és az övéik, és mától fogva jónak kell lennie a folyókhoz, ugyanúgy, ahogy minden más testvéréhez jó. 

A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe. De apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld. 

Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, aki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van. 

Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll. Elhagyja apái sírját – és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek. Úgy bánik édesanyjával, a földdel, és testvérével, az éggel, mint holmi eladásra vagy zsákmányolásra való dologgal, eladja, akár a juhot vagy a csillogó gyöngyöt. Mohósága elnyeli a földet, és nem hagy hátra mást, csak sivatagot. 

Nem tudom, a mi természetünk más, mint az övé. Városai látványa fáj a rézbőrű embernek. Talán azért, mert a rézbőrűek vadak, és nehéz a felfogásuk.

A fehérek városaiból eltűnt a csend. Nem akad bennük egyetlen olyan hely sem, ahol tavasszal meghallani a rügyfakadást vagy a rovarzümmögést. De meglehet, csupán azért vélekedem így, mert én is vad vagyok, és mindezt nem értem. Ez a lárma sérti a mi fülünket.

Mi maradhat meg az életből, ha nem hallani a madarak rikoltozását vagy éjszaka a békák civódását a tóban? 

Rézbőrű vagyok, és számomra felfoghatatlan mindez. Az indián szereti a tó tükrét simogató szél suttogását, a déli esőben tisztára mosdott szelet s a fenyvesek nehéz illatát. A levegő becses a rézbőrű ember számára, mert minden egyazon levegőn osztozik. Állat, fa, ember – mind ugyanazt a levegőt szívja. 

Úgy látszik, a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen a bűz iránt. 

Hanem ha eladjuk neki a földünket, nem szabad megfeledkeznie róla, hogy számunkra becses a levegő, mert a föld lelke az, mely megosztja magát minden élővel, melyekben lakozik. A szél volt apáink szájában az első lélegzet, s a szél lesz az utolsó leheletünk. A szélnek kell erősítenie gyermekeinket is. 

És ha eladjuk a fehér embernek a földünket, úgy kell azt megbecsülnie, mint különleges, megszentelt földet, mint olyan helyet, ahol ő is megérezheti a szélben a réti virágok édes illatát.

Megfontoljuk az ajánlatát, és ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk, akkor csakis egy feltétellel: a fehér embernek úgy kell bánnia e föld állataival, mint a testvéreivel. Vadember vagyok, s én másként nem foghatom fel ezt. 

Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket, melyeket a fehér ember hagyott maga után – a bölényeket az elhaladó vonatból terítette le.

Vadember vagyok, és nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk. 

Mit ér az ember állatok nélkül? Ha valamennyi állat kiveszne, az ember belepusztulna lelkének mérhetetlen magányába. Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

A fehér embernek meg kell tanítania gyermekeit arra, hogy lábuk alatt őseink hamvai porladnak. Hogy tiszteljék ezt a tájat, mondja el nekik, a földben őseink szelleme lakozik. Tanítsa meg gyermekeit arra, amire mi tanítottuk a mieinket: a föld a mi édesanyánk. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le. Mert tudni való, nem a föld tartozik az emberhez, hanem az ember a földhöz – ezt tudjuk. Minden összetartozik, ahogy a vér tartja össze a családot. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is. 

Nem az ember teremtette a mozgást és az életet, ő a mozgásnak és életnek csupán parányi része. Amit a fehér ember ez ellen a mozgás és élet ellen tesz, azt önmaga ellen teszi. Nem, nem élhet együtt a nappal és az éjszaka. 

Halottaink tovább élnek a föld édes vizeiben, évről évre visszatérnek a tavasz nesztelen lépteivel, és lelkük ott lebeg a tó tükrét fodrozó szélben. 

A fehér ember ajánlatát földünk megvásárlására megfontoljuk. Hanem azt kérdi az én népem: mit akar voltaképpen a fehér ember? 

Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki – és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért, mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehér embernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?

Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette? Az ajánlatát megfontoljuk.

Tudjuk, ha nem fogadjuk el, majd eljön a fehér ember, és fegyverrel veszi el a földünket. De mi vademberek vagyunk. 

A fehér ember – mulandó hatalmától megrészegülve – tán már istennek képzeli magát, aki birtokolja a földet. De vajon birtokolhatja-e bármely ember is a tulajdon édesanyját? 

Megfontoljuk a fehér ember földünk megvásárlására tett ajánlatát, a nappal és az éjszaka nem élhet együtt – megfontoljuk az ajánlatát, hogy vonuljunk rezervátumba. Félrehúzódva és békében fogunk élni. 

Nem fontos, hol éljük le maradék napjainkat. Gyermekeink látták apáikat megalázva és legyőzve. Harcosainkat megszégyenítették. Vereségeik után napjaikat henyéléssel töltik, testüket édes étkekkel és erős italokkal mérgezik. 

Nem fontos, hol töltjük el maradék napjainkat. Már nincs sok hátra. Még néhány óra, néhány tél – és azoknak a nagy törzseknek, amelyek egykor ezen a tájon éltek, vagy most maroknyi csapatokban kóborolnak az erdőkben, egyetlen gyermeke sem marad már, hogy elsirassa azt a sírba hullt népet, amely valaha ugyanolyan erős és bizakodó volt, mint a fehér ember. 

De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből. 

Az emberek jönnek és mennek, éppúgy, mint a tenger hullámai. Még a fehér ember sem, akivel Istene úgy bánik és úgy beszél, mint barát a barátjával, még ő sem menekülhet el mindnyájunk közös rendeltetése elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk. 

Egyvalamit tudunk – azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni –, a mi Istenünk és a fehér ember Istene ugyanaz. 

A fehér ember most talán azt hiszi, Istent is uralja, ugyanúgy, ahogy a mi földünk birtoklására tör; de ezt nem teheti. Az Isten minden ember Istene – a rézbőrűeké éppúgy, mint a fehéreké. 

Ez a táj becses számára, és megsebezni a földet annyi, mint semmibe venni annak Teremtőjét. A fehérek is elenyésznek, talán hamarabb, mint az összes többi törzs. Folytassák csak hajlékuk szennyezését, és egy éjjel belefúlnak majd tulajdon hulladékaikba. 

De fényes lesz a pusztulásuk, ha majd elemészti őket Isten haragja, aki ide vezette őket erre a földre, és elrendelte, hogy uralkodjanak e táj fölött és a rézbőrű ember fölött. Ez az elrendelés számunkra rejtély. 

Ha majd minden bölény le lesz terítve, és minden vadló be lesz törve, ha az erdő rejtett zugai emberek sokaságának bűzétől lesznek terhesek, és a termékeny dombok látványát beszélő drótok rútítják el, hol lesz akkor a rengeteg, hol lesz a sas, és mit jelent majd búcsút mondani a gyors lónak és a vadászatnak? Az élet végét és a tengődés kezdetét. 

Valamilyen különös oknál fogva Isten hatalmat adott a fehéreknek az állatok, az erdők és a rézbőrű ember fölött, ez az ok számunkra rejtély. Talán megérthetnénk, ha tudnánk, miről álmodik a fehér ember – miféle reménnyel kecsegteti gyermekeit a hosszú téli estéken, és milyen látomásokkal népesíti be képzeletüket, hogy folyvást a holnapra vágynak. De mi vademberek vagyunk – a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd. 

Mert mindenekfölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen – tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket. 

A nagy törzsfőnök ajánlatát megfontoljuk. És ha beleegyezünk, akkor csupán azért, hogy biztosítsuk magunknak a rezervátumot, amelyet ígért. Ott talán a magunk módján tölthetjük el rövidre szabott napjainkat. Ha majd az utolsó rézbőrű ember is távozik erről a földről, és emléke már csak egy felhő futó árnyéka lesz a préri fölött, ezekben a nyírfákban és ezekben az erdőkben még mindig élni fog apáink szelleme. Mert ők szerették ezt a földet, ahogy az újszülött szereti anyja szívének dobogását. 

Ha eladjuk a fehér embernek a földünket, szeresse úgy, ahogy mi szerettük, viselje gondját, ahogy mi viseltük, őrizze meg emlékezetében olyannak, amilyen akkor volt, amikor birtokába vette. És minden erejével, a lelkével, a szívével őrizze meg a gyermekeinek, és szeresse, ahogy Isten szeret valamennyiünket. 

Mert egyvalamit tudunk – a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. És az Istennek szent ez a föld. 

A fehér ember sem kivétel, nem menekülhet el a közös rendeltetés elől. Talán mégis testvérek vagyunk. Majd meglátjuk."

F. Kováts Piroska fordítása, forrás: napkut.hu

Időszámításunk előtt 494-ben Róma még csak egy város volt Itáliában. Ekkor történt, hogy az akkori patriciusok, azaz a vezető gazdasági és politikai elit próbálta elnyomni a plebeiusokat, azaz a népet. Amikor a plebeiusok ezt megunták, beszüntették a munkát és kivonultak a Róma melletti Szent Hegyre. A nép nélkül azonnal megbénult Róma városának gazdasága, valamint katonák nélkül védtelen maradt a település. Plebeiusok azzal fenyegetőztek, hogy új várost alapítanak, a patriciusok pedig éljenek magukban Rómában.

Sikerrel jártak: létrehozhatták a törvényhozás túlkapásai ellen szolgáló néptribunusi tisztséget. Ezt követően még legalább három alkalommal vonult ki a nép Rómából megvédve jogait, és hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy kialakítsák egy jól működő hatalmas világbirodalomhoz szükséges társadalmi alapokat. (A Wikipédia szószedete EZEN a linken olvasható el a témáról.) 

Képzeljük csak el mi lenne, ha mi, a nép egyszer csak megunnánk mindazt, ami jelenleg folyik, és a római plebeiusokhoz hasonlóan magukra hagynánk a mai kor patriciusait! Ott ülnének temérdek pénzükön, de nem tudnák hol elkölteni, mert nélkülünk semmi sem működne. Nem tudnának kin hatalmaskodni, nem volna kinek mutogatni legújabb autóikat sem. Hát nem kellene sokat várni arra, hogy könyörögve kérjék: térjünk vissza és újra dolgozzunk nekik éhbérért látástól vakulásig. Na persze.

Na de hogyan és hova vonulhatnánk ki mi ma? Az ókorban alkalmazott módszer jelenleg nem kivitelezhető abban a nemesen egyszerű formában, ahogy akkoriban megtették. 

A jelenlegi rendszer ugyanis totális, megkerülhetetlen, belülről legyőzhetetlen, megreformálhatatlan. Rendszerbéli eszközök hatástalanok vele szemben, hiszen azok is részei annak. Hiábavalóak a tüntetések, a választások, de hiábavaló a - hatékonynak tűnő - forradalom is! Sajnos pusztán illúzió az, hogy a nép felkelése eredményes lehet, hiszen hiába bukik meg egy rendszer, azzal sem lépünk ki annak keretei közül, hiszen az végül mégis felülkerekedik, visszaáll a korábbi társadalmi struktúra. Persze már mások lesznek az élén, másképp nevezik, a módszerek változnak, a hangsúlyok eltolódnak, de mégis alapvetően minden ugyanaz marad: embertelen, igazságtalan, lélekre és egészségére káros. A társadalmi "piramis" stabilan őrzi állapotát évezredek óta: a hatalmasok hatalmaskodnak, a tömegek pedig tűrnek és dolgoznak, a dolgok menetébe nincs, vagy alig van beleszólásuk (senki ne higgye azt, hogy ha négyévente egyszer lead egy rendszerbéli pártra egy szavazatot, akkor beleszólt bármibe is). 

Amíg a rendszer elemei vagyunk, azt szolgáljuk. Azzal is azt szolgáljuk, ha küzdünk ellene, hiszen azzal arra kényszerítjük, hogy ellenlépéseket tegyen, megerősítse magát. Még annyi szabadságunk sincs, hogy úgy döntsünk: megmentjük magunkat és kiszállunk. Nem tudunk kilépni belőle. Nem tudunk, mert nem tudunk önellátóak lenni, függünk tőle ezer szállal, és ott vannak még azok a kötelezettségek is, amelyek utolérnek bárhol az országban (pl. tankötelezettség stb.). 

Akkor hát mégis mit tehetünk? Hogyan győzhetjük le a rendszert? Úgy, hogy nem akarjuk legyőzni. Nem szabad ellene küzdeni, hanem el kell kezdeni felépíteni egy vele párhuzamos, működő, szervesen fejlődő közösséget. Az ókori római radikális szakítás helyett a lassú építkezést kell választanunk, haladni fokról fokra. Elkülönülés helyett használni és élni kell a rendszer által kínált eszközökkel és lehetőségekkel, ki kell használnunk és nyernünk erőforrásait. 

Sokan vagyunk, nagyon sokan. Több százezerre tehetők Magyarországon azok száma, akik magukat "felébredettnek" tartják. Létre kell hozni egy olyan felületet, ahová minden felébredett csatlakozni tud, és ahol a kivonulók megtalálhatják egymást, ahol értekezni tudnak. Ahol mindenki megtudhatja, hogy a környezetében ki tartozik még az ébren lévő közé, kivel foghat össze helyben, kivel szervezheti tovább a kivonulást. 

Minden felébredett ért valamihez, készít vagy termel valamit. A közös felületnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy mindenki megtalálhatja a számára szükséges - a többi felébredett által kínált - szolgáltatást és terméket, és ahol ő maga is meghirdetheti amije van vagy amihez ért. Ha elkezdünk egymástól vásárolni, egymástól szolgáltatásokat rendelni, akkor a pénzünk a "mieinkhez" kerül, őket gazdagítja, és ha ők is a "mieinknél" költik el majd a többletet, akkor létrejön, majd pedig idővel megerősödik a belső piac. Ha megteremtjük a saját gazdaságunkat, akkor - lépésről lépésre - életképessé válhat a rendszerről való leválás, azaz a kivonulás. Elég sokan vagyunk ahhoz, hogy beinduljon az a folyamat, amely révén a közösségünk túlnőheti a rendszert, és alapul szolgálhat egy új társadalom felépítéséhez.

Mivel minden hosszú út egy apró lépéssel kezdődik, ezért - apró lépésként - már belekezdtünk egy olyan honlap szerkesztésébe, amely alkalmas lehet a közösségépítő funkció ellátására. Ha esetleg lenne valaki, aki már rendelkezik a fent leírtak megvalósítására alkalmas kész szoftverrel, azt megkérem arra, hogy jelezze nekünk.

A kivonulás nem csak virtuális eszközök felhasználásával megvalósított összekapcsolódás révén történhet, hanem valódi fizikai módon is. Az országban egyre többen törekednek az önellátásra, számos példa van már olyan közösségekre, amelyek célja ennek megvalósítása (a közösségekről EZEN a linken olvashat bővebben).

Támogassuk és csatlakozzunk már meglévő kísérletekhez, vagy kezdjünk bele újakba! Alapítsunk élő és működő helyi közösségeket, amely révén egész települések válhatnak le a rendszerről! 

Kinek lenne kedve részt venni közösség-alapításban? Akad-e olyan polgármester és falu, amely befogadna ilyen kezdeményezést? 

Kezdjünk szerveződni, mert a rendszer káros és embertelen! Építsük fel magunkat, közösségeinket! 

Kérlek Titeket, hogy egymás megtalálása érdekében regisztráljatok be a honlapra, töltsétek fel az általatok kínált árut vagy szolgáltatást a Bazárba, hogy egymástól vásárolhassunk! Küldjétek el nekünk ötleteiteket, javaslataitokat, számoljatok be az általatok szervezett eseményekről, mutassátok be a közösségeiteket!

A következő bejegyzésem két éve született, mikor még nyakig benne voltunk abban a betegségről alkotott felfogásban, mellyel egy évvel ezelőtt szakítottunk a minket ért csodálatos élmények hatására. Akkoriban még életünket gyermekeink folyamatos és szinte egybefüggő "betegség korszaka" uralta...most már tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárult akkori zaklatott lelkiállapotunk...
Ma már sok mindent másképp látok, az alábbi bejegyzést viszont azért tartom fontosnak, mert sok szülő sorstársam küzd hasonló problémával, mely főleg most, az ősz kezdetével igen aktuálissá válik. Hogy mennyire nem banális betegséggel állunk szemben, azt a www.gyogysapka.hu oldalon megjelent "Hétfejű sárkány betegség" elnevezésű cikk is jól szemlélteti.


Alábbi írásomból megtudható, hogyan kerültünk kapcsolatba az orrmosással, mely már a nátha első jeleinél sikerrel alkalmazható, így a betegség nem súlyosbodik és nem okoz fülgyulladást, orrmandula gyulladást, vagy hörghurutot. Akkoriban sok kétségbeesett hozzászólást kaptam anyáktól, akik már mindent kipróbáltak, de az állandó nátha és annak szövődményei megkeserítették mindennapjaikat. Szívből remélem, hogy minél több hasonló cipőben járó szülőhöz eljut az alábbi bejegyzés, mellyel segíthetek a probléma megoldásában.

És íme a beszámoló:

"Elmaradtam a betegeskedő időszakunkról szóló beszámolóval: július közepétől szeptember végéig megállás nélkül beteg volt valaki. Azt hittem bedilizek!

A munkával nem haladtunk, állandósult az idegörlő stressz állapota, a lakás ispotályosházzá alakult, minden úszott...az idegeim 1 hónap elteltével felmondták a szolgálatot. Volt itt minden: nyár lévén nátha kizárva, legyen akkor hányásos, hasmenéses vírus, melyet mindenki szépen széttagolva kap el: vasárnap este még semmi előjel, hétfő reggel Csenge hőemelkedéssel ébred. Rendelőben várakozunk másfél órát, diagnózis, a héten nem mehet közösségbe...szuper...

Csenge következő hétfőn mehet oviba, vasárnap este mindenki egészséges, hétfő reggel Ajsa ébred hőemelkedéssel. Rendelőben ücsörgünk másfél órát, egy hétig nem mehet oviba, munkával nem tudok haladni...majd következik Hanga egy teljes hétre...

Nem baj, három hét alatt most már mindenkin átment, most már tényleg az egész csapat megy hétfőn a helyére és ezerrel nekiállunk az elmaradásoknak, van belőlük bőven, felőrölnek az azonnali tennivalók...vasárnap este Csenge füle fáj...majd belázasodik. Egy hét kiesés...mindennel el vagyok maradva. És elkapja Ajsa...idegeim cafatokban.

Bezár az ovi, nyári szünet következik, indulunk nagyiékhoz Tokajba...Ajsa elkezd görcsökben fetrengeni, annyira fáj a hasa. Rendelő, hasnyomogatás, nem néz ki vakbélnek, ne igyon olyan sok tejet, ne egyen gyümölcsöt. 2 nap eltelik, még mindig görcsöl a hasa...újra a rendelőben ücsörgünk, újabb hasnyomogatás. Két nap múlva utazunk Tokajba, jobb lenne, ha még itthon kiderülne, mi a baj, a hasfájást a teljesen ártalmatlan dolgoktól kezdve a vakbélig bármi okozhatja. Tennivalók: Espumisan, ne egyen gyümölcsöt, ne igyon tejet.

Megérkezünk Tokajba, nyári szabadság megkezdődik...be van tervezve férjemmel egy 3 napos kikapcsolódás a szomszédos Hutákban, nagyszülők elengednek minket, vigyáznak az unokákra, két nap múlva indulnánk...ha indulunk egyáltalán, ugyanis Ajsa megérkezés első éjszakáján hányva ébred. Másnap hőemelkedés, egyéb tünet, több hányás nincs. Második éjszaka Csenge hány, másnap hőemelkedés...reggel Hanga ébreszt minket egy ágyba hányással...ilyen nincs!

Nagyszülők küldenek minket, induljunk, kb. 30 km-re leszünk, azon kívül, hogy a hányás után mindenki rendben lett, nem tapasztalható más, legfeljebb diétáznak. Zacskónyi gyógyszert, fülcsöpögtetőt, orrsprayt, orrszívót hagyok hátra és elindulunk. Három nap a Hutákban, nagyon jól érezzük magunkat, megfogadjuk, hogy máskor is visszatérünk, annyira gyönyörű! Utolsó nap felmászunk a regéci várhoz, megbeszéljük, ide holnap elhozzuk túrázni a lányokat is.

Megérkezünk Tokajba, nem volt semmi gond, Csengének volt csak egyszer hőemelkedése távollétünk alatt - utólag kiderül, ez a három nap volt az egyetlen az elmúlt és elkövetkező hetekben, amikor egészségesek voltak mindhárman...

Másnapra betervezzük a regéci kirándulást: reggelre Ajsa lázas, nagymama, nagyapa szintúgy...férjemet egy nap elteltével rázza a hideg és hányingere van, ő is ágynak dől. Pár nap múlva nagyjából mindenki egészséges, felmászunk nagyapa szőlőjébe, jön a hirtelen ötlet: "Holnap másszuk meg az egész Tokaji hegyet!" Reggelre engem ráz a hideg és bedőlök az ágyba...

Véget ér a nyári szabadság, hazajövünk Budapestre, kezdődik szeptemberben az ovi - egy hetet járnak, mikor Csenge elkap bent valamit. Rendelő, másfél órás várakozás, egy hétig otthon marad...egy hét után elkapja Ajsa...na itt borulok ki az orvosunknak..."ezt nem hiszem el, két és fél hónapja egyfolytában beteg valaki és még nem kezdődött el az őszi trutyis időjárás!"

Gyerekorvos osztja a véleményem, tényleg túl sokszor betegek, mit szólnék egy vérvételhez? Ódzkodva, de belemegyek, ha meggyógyulnak, kapunk egy beutalót.

Mindhárom gyerek náthás, ami nálunk egyet jelent a fülgyulladással, magas lázzal, a fülük olyan ronda, hogy orvosunk fül-orr-gégészhez küld rögtön. És most következik a varázsszer: a fül-orr gégész orrmosást ír elő egy héten át!

Namármost esetünkben azt kell tudni, hogy a lányok "fülesek": ahogy náthásak lesznek - hiába fújják, szívjuk - feljut a fülükig, az begyullad, lázasak lesznek és az esetek többségében csak az antibiotikum segít...elmúlt hosszú évek tapasztalata. Kipróbáltunk több dolgot: őszi-téli időszakban csodavitaminok hada, porszerű, aranyárban mért immunerősítő, mely célzottan az orr és fül okozta nyavalyákat hivatott megelőzni...semmi hatás.

Születésük után az alap bevásárlólistán szerepelt az orrszívó is, igaz, annak elektromos változata. El kellett telnie ahhoz 3 évnek és egy fül-orr-gégész által okozott fejmosásnak, hogy az elektromos orrszívót lecseréljük az orrszívó porszívóra. Ég és föld a különbség, akkor váltam az orrszívó porrszívó feltétlen hívévé, amikor saját szememmel láthattam, mennyivel több trutyit képes kiszedni, mint elektromos társa. Akinek annyit szedtek a gyerekei antibiotikumot, mint nekem a fülgyulladás miatt, az leborul a technika ezen vívmánya előtt...

De azt sosem gondoltam volna, hogy ezt még fokozni is lehet: orrmosás naponta, otthon? Ez elég bizarr...

Voltak már egyszer orrmosáson másfél évvel ezelőtt, gyerekorvosunk elégelte meg az állandó fülgyulladást, kétezerakárhányszáz forintért mosták át egy gyereknek valamelyik gyerekklinikán az orrüregét, három porontynál ez azért szép végösszegre rúgott.

Megkapjuk fül-orr-gégésztől a tennivalók listáját: ilyen orrcsepp, olyan orrspray, amolyan gyógyszer és lámpázás és orrszívás...és naponta egy orrmosás, készülék a helyi gyógyszertárban kapható 7.600 forintért.

Reggeltől délig azzal telt az idő, hogy mindhárman megkapták a reggeli gyógyszereket, reggeli orrcsöpögtetéseket, lámpázást, orrszívást, probiotikumokat...és már 12 óra is volt, amikor kezdhettük a déli adaggal elölről az egész műsort...majd kis szünet után kezdődött az esti szakasz...Az őszi betegeskedő időszak három beteg gyerek esetében arra a végeláthatalan monotonitásra emlékeztet, mint amikor pár évvel ezelőtt nem csináltam mást, mint reggeltől estig három gyereket pelenkáztam...miközben körülöttem minden úszott.

Majd következett az első orrmosás: speciális só összekeverése felforralt vízzel, egyik orrlyukon befolyik, másikon ki, ezzel megtisztítja az egész orrüreget. Kihozza azt is, amit az orrszívó porszívó sem tudna, teljesen átmossa az egész rendszert.

Ezen kívül azt a tanácsot adta egy anyuka, kapjanak a lányok kétnaponta egy csepp D-vitamint. Gyerekorvosunk, aki általában nem híve az új módszereknek és ötleteknek, bevallotta, ő is olvasott már erről cikkeket, kíváncsian várja a fejleményeket. D-vitamint általánosan 1 éves korukig kapnak a gyerekek, de a legújabb vélemények szerint sokkal tovább kellene, mert nagyon hatásos a nátha és annak szövődményei megelőzésében.

Én most meg nem mondom mi segített, de 3 hónapja megszakítás nélkül járnak óvodába. Kétnaponta belecseppentek egy csepp D-vitamint a tejükbe, mikor nem felejtem el (elvileg minden nap kéne) kapnak C-vitamint, szükség esetén orrmosás.

Az orrmosás egyébként ajánlott még szénanáthában, allergiában szenvedőknek is, férjem allergiás, így ő is kap egy adagot hetente egyszer. Az átmosás után végre mélyeket tud lélegezni, normálisan kap levegőt...ami nála ritka állapot gyerekkora óta.

Kevés helyen árulják gyógyszertárban, főleg online lehet megrendelni, de az Örs vezér téri patikában eddig mindig kapható volt a készülék és a hozzávaló speciális só is.

Egyébként amióta használjuk a D-vitamint, nem is voltak igazán náthásak...egyszer-egyszer szipogtak, akkor átmostam az orrukat két napon át és szövődmény nélkül elmúlt az egész...se fülgyulladás, se láz, se antibiotikum...ez idáig elképzelhetetlen volt nálunk."

Eddig tartana a két évvel ezelőtti írásom. Annyival egészíteném ki csupán, hogy az orrmosás és a D-vitamin rendszeres használatával abban az évben szinte nem is voltak betegek. A kontraszt hatalmas volt a megelőző évekhez képest! Az orrmosó készüléket a nátha első jeleinél alkalmazni kezdtem, a folyamatot csírájában fojtottam el, így nem volt képes komolyabb betegséggé alakulni. Épp ezért furcsállom, hogy a fül-orr-gégészek nem ajánlják MINDEN egyes szülőnek, aki megfordul rendelésükön. Hét év alatt egy orvostól hallottuk csupán.

Előre is elnézést, ha a következő bejegyzésben néha kissé indulatosabb hangot ütök meg a megszokottnál, de elegem lett abból, ami körülöttem folyik szerencsétlen gyerekekkel.
Megtörtént majdnem velünk, a családban is több esetben, de akár a kedvenc gyerekruha árusunk fiának történetét is idecitálhatom: környezetemben mindenhol beleütközöm a védekező, harcias kiáltásba: Muszáj volt kivenni a gyerek orrmanduláját!

A téma megtalált, személyes érintettség miatt többszörösen is, így nem mehetek el mellette és kötelességemnek érzem figyelmeztetni szülőtársaimat.

Az elmúlt pár hónap sajnos nemcsak a szemről szólt. Azon a napon, mikor először jártunk Vén Péternél, délután Ajsa ugrik egyet örömében fociedzésen, rosszul érkezik, kifordul a bokája. Nem tud rálépni, bedagad, másnap a Heim Pálban fekvőgipszet kap. Törés nincs, de stabilizálni kell, míg helyre nem jön. Kötelező egész napos fekvés egy hétig, maximum wc-zni kelhet fel, akkor is ölben kell kivinni.

Bajcsy-Zsilinszky Kórház

De az ominózus begipszelés előtt egy héttel, április végén a Bajcsy-Zsilinszky Kórház fül-orr-gégészetén ücsörgünk Ajsával. Az előzmények: egyszer csak feltűnik, hogy csak hangosan hallja a tv-t. Ha szólunk hozzá, nem érti. Kezdetben csak kicsit aggasztó, majd elmúlik, náthás is...de nem múlik. Ráadásul hónapok óta makacsul köhög. Köhög egy hete, két hete, kipróbálok mindent egymás után, ami otthon van, nem segít. Elmegyek a gyerekorvoshoz, felír ezt meg azt, szedjük, nem jön be. Már lassan másfél hónapja köhög, hol szárazan, hol hurutosan, az ember csak kapkod, most mit próbáljak még ki...ismét a gyerekorvosnál kötünk ki. Felír ezt meg azt, nem jön be. Nem volt valami szép tavaszunk, keveset süt a Nap, nehezen indul be a nyár, "majd a Nap kisüti belőle, bármi is ez, csak sütne már végre!" Már lassan két és fél hónapja köhög - hol ugatva szárazan, hol felszakadva hurutosan...de makacsul kitart.

És következik a halláscsökkenés...beutalót kapunk a Bajcsyba.

Na ott kérem szépen kapunk mindent...ez itt bizony akut savós középfülgyulladás, az orrmandula megnagyobbodott, hallásvizsgálat görbéje kritikán aluli, tényleg nem hall a gyerek, fülkürtben folyadék, na ez nagyon veszélyes, másfél hónap múlva kontroll, de nagy valószínűséggel ebből orrmandula kivétel lesz. Orrcseppet napi nyolcszor, antibiotikumot 10 napig, majd újabb orrcsepp még egy hétig, végül három hétig Aerius.

Ikerlányaim születésüktől kezdve "fülesek" (Hangával nincs ilyen gond.) Volt olyan őszi-téli időszak, hogy szinte 3-4 hetente kapták a különböző antibiotikumokat. Az orrmandula kivétele pedig rendre napirendre került: "Ebből anyuka előbb-utóbb orrmandula kivétel lesz." Én mindig ódzkodtam, akkor még öntudatlanul, érthető módon nem akaródzott műtőasztalra dobni a gyerekeimet. És most ismét előkerült a téma. Menetközben már járunk egy ideje a szemük miatt akupunktúrára, jelzem az újabb panaszt, erre a területre is szeretnénk kezelést kérni.

Ajsa szedi az antibiotikumot, kapja az orrcseppeket, de a helyzet aggasztó - közeledik a kontroll időpontja és ő továbbra sem hall. Ideges vagyok, tényleg ijesztő állapot, mikor a gyerek csak akkor ért meg, ha a szádat is látja, ráadásul ilyen hosszú ideje. A kezelés időtartama alatt beleásom magam a "fültémába" is. Felugrik dr. Timár Tibor neve: 20 éves fül-orr-gégészeti és gyerek fül-orr-gégészeti tapasztalattal rendelkezik, kifejezetten műtétellenes és honlapján (www.gyermekfulesz.hu) többször kitér arra, mennyire helytelen a hazai fül-orr-gégészek viselkedése, akik rengetegszer indokolatlanul, alaposabb kivizsgálás nélkül azonnal az ormmandula kivétele mellett döntenek.

Eltelik másfél hónap, a gyógyszerek nem segítettek semmit, doktornő elégedetten összecsapja a tenyerét: "Na akkor ez kérem szépen orrmandula műtét, ha az nem segítene, esetleg következő műtéttel be lehet ültetni egy tubust 9 hónapra a gyerek fülébe, itt vannak a leírások, várom vissza mindkét szülőt gyerek nélkül, hogy kitűzhessünk egy időpontot."

Még képes a következő mondatot is megfogalmazni, hogy kétség se lehessen, hogyan döntünk: "Ugye nem akarja, hogy egy ilyen szép kislány hátrányba kerüljön az iskolában amiatt, mert nem hall jól és ezáltal lemaradjon a többiektől?" Amúgy meg ugyebár folyadék van a fülben, abban áznak a hallócsontok, tehát a végleges halláskárosodással játszunk...ijesztő az állapot, ijesztőek a szavai, de a szemtörténet kálváriája után megszólal bennem a vészcsengő: mondta már nekem orvos, hogy mindhárom gyerekemnek szemüveget KELL hordania, különben véglegesen oda az egyik szemének. Az elmúlt hónapok kínkeserves kerülőútjai megedzettek és megtanítottak kételkedni az ezidáig megkérdőjelezhetetlennek vélt diagnózisokban.

Dr. Timár Tibor fül-orr-gégész

Amióta Ajsa nem hall, keresek, kutatok az interneten és nyugtalanító esetekbe futok bele. Kezdjük ugyebár rögtön a szakemberrel, dr. Timár Tiborral, honlapja ezekkel a mondatokkal indít:

"Elöljáróban: nem kell a fület felszúrni, ritkán kell a mandulát, orrmandulát kivenni. Magyarországon a fül-orr-gégészeti ellátás döntően a szakorvosi (sztk) rendelőkben folyik, kisebb részben kórházi osztályok ambulanciáin. A kollégákhoz - több-kevesebb várakozás után - szinte mindenki be tud jutni, bár nem mindig kap megnyugtató magyarázatot betegségéről, arról, hogy miért alakult ez ki, miért úgy kell kezelni, stb. Növeli a zsúfoltságot, hogy Magyarországon a fül-orr-gégészet helyzete más mint a világ sok más részén. Nálunk a családorvos, családi gyermekorvos, belgyógyász, kórházi gyermekgyógyász misztikus szervrendszerként látja a fület, orrot, gégét, mandulákat. Betegségeiket nem is igazán próbálja meg diagnosztizálni, pláne kezelni. Így viszont az a páciens, aki fül vagy pl. az arcüreg betegségében szenved, német, angol, amerikai társánál sokkal többször kényszerül a fül-orr-gégész szakorvost is felkeresni. Így ráadásul automatikusan olyan szakorvoshoz kerül, aki arra büszke, hogy ő egy sebészeti szakmát művel magas fokon. Az ő számára egy műtét bravúros elvégzése a szakmai dicsőség, nem pedig annak elkerülése egy jól megválasztott antibiotikum vagy más ("belgyógyászati") gyógymód alkalmazásával. Vonatkozik ez olyan kis műtétekre is, mint a fül felszúrása, ami gennyes fülgyulladásban tőlünk nyugatra fekvő országokban soha nem történik meg. (Pláne nem a savós fülgyulladásban!)

A nagy betegszám, esetleg a ritka rendelési időpont miatt a rendelői, kórházi fül-orr-gégész szakorvosnak sokszor nincs módja a súlyosabb esetekért is teljesen vállalni a felelősséget, végigvinni a kezelést a páciens gyógyulásáig. A beteget hajlamos kellő indok nélkül is kórházba utalni, hiszen a legegyszerűbb eseteket kivéve amúgy is csak a műtéti megoldást tartja igazán jónak. Ilyenkor készül a rengeteg fölösleges szakorvosi, laboratóriumi és röntgenvizsgálat, ennek sok kellemetlenségével, költségével és mellékhatásával. Nem is beszélve a sok műtétről, melyet talán el lehetett volna kerülni.

Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk. Nem igaz, hogy ez az állapot végleges halláscsökkenéshez vezethet. A kialakuló halláscsökkenés ésszerű határidőn belül (évek) jól gyógyítható, legfeljebb az elhanyagolt esetek gyógyítása hosszabb időt, esetleg több teendőt igényel. Az elsietett műtéteket semmi nem igazolja."

Véleménye a krónikus savós középfülgyulladásról, mely miatt ki akarták műteni Ajsa orrmanduláját:

"Krónikus savós középfülgyulladásról beszélünk, ha a középfülben (dobüregben, a dobhártya mögött) sűrű sárgás színű folyadék gyűlik fel. Kialakulásában döntő jelentőségű a fülkürt működési zavara. Gyermekekben nagy jelentőségű, nagyon gyakori állapot, melynek megítélése nemcsak Magyarországon kaotikus. A rendelőmbe ilyen állapotban hozott gyermekek döntő többsége járt már valamilyen, gyakran több rendelésen, ahol szinte mindegyikük műtéti javaslatot, gyakran az első vizsgálatnál időpontot kapott. Az amerikai tankönyvek szerint első vizsgálat alkalmával semmilyen messzevezető kezelési tervet nem kell felállítani, mivel a dobűri folyadék 6 héten belül spontán felszívódhat. Nagyon helytelen tehát az a gyakorlat, hogy a spontán gyógyulás lehetőségét nem adják meg a gyermeknek. Ráadásul a (gyermek-)fülész kollégák érveik higgadt kifejtése helyett jellemzően a gyermek megsüketülésének víziójával próbálják a szülőt lehengerelni. Nemegyszer a még zajló gennyes középfülgyulladás idején, vagy a gyógyulási fázisban elvégzett tympanometriával keltik az objektivitás látszatát a tanácstalan szülőben. Az utóbbi 6-7 évben hozzám került gyerekek (és felnőttek) gyógyításakor sikerült a műtétek elkerülése. Ennek elvi alapja egyrészt, hogy a fül közvetlen gyógyítása műtét nélkül nem kecsegtet jó eséllyel, (a fülmelegítés jó hatását nem észleltem,) a felszúrás haszontalan és kellemetlen, a műtét pedig elkerülhető, ha a fülkürt működését sikerül helyreállítani. Ez utóbbi téren mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlattól eltértem, és az orrmandula egyedüli szerepét megkérdőjelezvén az orrmelléküregek (köztük gyerekkorban elsősorban a rostasejtek) kóros állapotának megszüntetését állítottam a középpontba. Ebben fontos módszer a melegítés (infravörös, nem bioptron), valamint az orrban hosszútávon (általában 1 hónap) is használható, a duzzanatot erősen csökkentő, de a nyálkahártyát nem károsító típusú gyógyszerek használata."

Milyen ismerős is nekem a cikkben megfogalmazott "pánikkeltés". Ugyanez kísérte végig a különböző szemorvosoknál tett vizsgálatainkat, hiszen minden alkalommal kihangsúlyozták: a gyereknél visszafordíthatatlan károkat okozunk, ha nem követjük szóról-szóra szigorú előírásaikat. És ismét felbukkan a téma, ám ezúttal a gyerek halláskárosodása válik visszafordíthatatlanná. Majd belefutok egy fül-orr-gégészbe, aki mélyen elítéli kollégái viselkedését és erről előadásokat is tart.

Szülőtársak tapasztalatai

Ezután hasonló cipőben járó anyukák beszélgetésébe botlom a neten: "Kivették a gyerek orrmanduláját, mert visszatérő fülproblémáink voltak...sajnos ez az állapot a műtét után is megmaradt", "az egyik orvos már a műtét időpontját akarja megbeszélni velünk, elvittük a gyereket egy másik fül-orr gégészhez, aki azt állította, nincs műtétre szükség"..."négy különböző szakembernél jártam a fiammal és mind a négy egymástól teljesen eltérő kezelési módot állapított meg...az egyik műteni akarja, a másik feleslegesnek tartja...most mégis kire hallgassak?"

Most mégis kire hallgassak? Annyiszor futottam bele a kérdésbe, hogy már szinte ijesztő: vállald fel szülőként a felelősséget és döntsd el, mégis kire hallgatsz? Nincs orvosi végzettségem és egymásnak homlokegyenest eltérő véleményeket fogalmaznak meg! Mégis mi alapján kellene szülőként döntenem?

Nulladik szülői értekezleten körkérdés: melyik leendő elsősnek milyen fontosabb egészségügyi problémája van, amiről tudnia kell a tanító néninek is. Egyik anyuka jelentkezik, már az első félmondatánál felkapom a fejem: "A kisfiam nem hallott jól, ezért elvittük fül-orr-gégészhez, aki megállapította, hogy ki kell venni az orrmanduláját. A műtét megtörtént, de sajnos azóta sem hall jól...így most egy következő műtéttel tubust fognak beültetni a fülébe, hogy kiszellőzzön a fülkürt..."

Na jó, ebből az értelmetlen csonkításból elég - ha nem ez volt a ludas, kikapunk valami mást, beültetünk valami eszközt?! Idegesek vagyunk férjemmel és nem értjük: annyi mindenre van már gyógyszer, gyulladáscsökkentő, nem igaz, hogy nem lehet valamit kezdeni egy megnagyobbodott orrmandulával? Tényleg semmi más megoldás nem létezik, csak a csonkítás? Arról már ne is beszéljünk, hogy mint ahogy a példák is igazolják, sokszor nem is az orrmandula volt a bűnös, mégis kiteszem a gyerekemet egy felesleges altatásban zajló műtétnek. Nekem igenis nem mindegy, milyen kis rutin műtét is ez, ha egyszer altatásban történik, ami veszélyes, másrészről rutin műtétekről én is tudnék mesélni, ami majdnem halállal végződött, vagy végzetes kimenetelű volt. Még vérvétellel sem akarom kínoztatni a gyerekemet, ha nem muszáj, mert sajnálom, altatásos műtétbe pedig végképp nem megyek bele, ha létezik más út.

Képtelen vagyok felfogni a rendszert: valami - esetünkben orrmandula - állandóan begyullad. Megoldás: KI KELL VÁGNI! Eszem megáll! Mi lenne velünk, ha minden szervünk, végtagunk, testrészünk esetében ez lenne az orvosi megoldás? Valami okozza ezt a problémát, könyörgöm, merjünk már mögé nézni! És nem tudom megérteni azokat a szülőket sem, akik egy, vagy akár kettő fül-orr-gégész "szakvéleménye" után széttárják kezüket, nincs mit tenni, muszáj lesz azt az orrmandulát kivenni, nincs mese, a diplomás orvos is megmondta, az ő szava pedig szent...

És nem megy utána, nem ássa bele magát a témába, nem kutat...ott az internet, nem vagy elzárva az információktól, tessék venni a fáradtságot és nézz utána...Rengeteg szakember állítja épp az ellenkezőjét annak, mint ami miatt műtőasztalra dobod a gyereked.

 

Akupunktúra és újabb fül-orr-gégészeti vélemény

Haladjunk tovább:

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján nekem egy orvos véleménye nem vélemény, másik szakember után kutatok. Egyik ismerősünk ajánl is egy kedves, rendes dokit, aki először tényleg mindent megpróbál és csak ha nagyon muszáj, dönt a műtét mellett - időpontot kérek hozzá. Sajnos csak a magánrendelésére van hely legkorábban, nem baj, hadd szóljon, pénzünk az nincs, de a helyzet nyugtalanító, a másik orvos már a műtét időpontját akarja lefixálni, minél hamarabb a végére szeretnénk járni a dolognak.

Közben ugyebár a heti egyszeri akupunktúrán Ajsa fülét is kezelik (vagy épp a bokáját a fekvőgipsz levétele után), ahol is ajánlanak egy speciális melegítési tecnikát, melyet otthon is végezhetek. Az akupunktúra alapgondolata, hogy testünkben energia áramlik, melynek áramlása valahol megakad, fizikai testi tünetet, betegséget vált ki. A testen található meridiánpontok stimulálásával az elakadt energia ismét visszaáll természetes áramlásába, a fizikai tünet megszűnik. Akinek ez túl sok, gondoljon csak arra, hogy egyes lelkiállapotok, tartós érzelmek egy idő után valós betegség formájában jelentkezhetnek. Például az állandó idegeskedés magas vérnyomásként, gyomorfekélyként, mellkasi szorításként ölthet fizikai formát, habár eredetileg csak egy érzés, lelki állapot volt.

Egyszóval a fülhöz is tartozik egy ilyen meridián pont, amit otthon naponta kétszer kellene 5 percet melegíteni, stimulálni. Elkeserítő volt Ajsától hetek, hónapok óta mindig ugyanazt a választ hallani reggelente. "Ajsa hallasz? "Nem." Mikor már két hete alkalmazzuk otthon a melegítés, Ajsa egyik nap azt mondja: "Anya, kicsit kidugult a fülem!" Az első jel a javulás felé, bizakodni persze még nem merünk, hiszen továbbra is rosszul hall, de az akupunktúrát és a melegítést lelkesen folytatjuk.

Megjelenünk a második fül-orr-gégész, Dr. Szabó Balázs magánrendelőjében. Elmondom az előzményeket, kedvesen mosolyog, megnézi Ajsa orrmanduláját, ez még bizony nagy, hangvillás mérés következik, majd előkerül még egy szerkentyű. "Hát anyuka, nem kell aggódnia, bízzon a Bajcsyban dolgozó szakemberek tudásában, ismerem őket...rutin műtét ez, anyukát jobban meg fogja viselni, mint a gyereket, a hallócsontok továbbra is folyadékban áznak, ezzel nem szabad játszani, ki kell venni az orrmandulát. Ha az nem oldaná meg a problémát be kell ültetni egy tubust egy következő műtéttel.

Közbeszólok: "A lányom jelezte, hogy kezd javulni a hallása."

"Hát lehet, hogy itt az egyik oldalon tényleg elindult valami javulás, de ez kevés...jobb a műtéten átesni iskolakezdésig."

"Értem, és mennyi időnk van még, mi az a legkésőbbi pont, amikor feltétlenül végre kell hajtani a beavatkozást?"

Számolgatás, mikor is jelentkezett az első tünet, mikor voltunk a Bajcsyban - "Hát egy olyan másfél hónap, de utána már lépni kell" Mert ugyebár a hallócsontok ott áznak abban a bizonyos folyadékban...

Látja rajtam, hogy nem erre számítottam, nem a "Bajcsy Kórház szakembereinek véleménye megkérdőjelezhetetlen" verzióra. Kényszeredetten megköszönöm a vizsgálatot, az asszisztensnőnek nehéz szívvel kifizetem a magánrendelésért felszámított 12.000 Forintot. Nagycsaládos szülőként azóta is sajnálom azt a pénzt.

Tejsztori

Pár nappal később ismét akupunktúrán vagyunk, elmesélem az egész történetet a minket kezelő orvosnak, hogy Ajsa azt állítja, hogy már jobban hall, de még nem teljesen..."És a második fül-orr-gégésznél volt hallásvizsgálat?" - kérdezi. "Nem." "Hát pedig jó lenne csinálni egyet. És mi anyuka véleménye?" "Az, hogy ellenzem az orrmandula műtétet. Valami oka csak van, amiért megnagyobbodott, ezt az okot kéne kezelni, nem pedig ész nélkül kivágni!"

Ajsa ismét elkezd köhögni a kezelés során. "Tessék, így köhög már négy hónapja éjjel-nappal, nem használ semmi..."

"És mi a helyzet a tejjel?" - néz rám Ajándék "doktor néni".

"Mármint?" - nézek rá értetlenül. "Imádják, nyáron víz helyett is azt isszák."

"Na jó, akkor mi lenne, ha nem kapnának semmilyen tejterméket 1 hétig?"

Továbbra sem értem igazán a dolgot, mi köze a tejnek a köhögéshez, de rendben, kipróbáljuk. Hazamegyek, leülök a gép elé, Google, "tej-orrmandula" kapcsolata.

És ömlenek a cikkek...én meg úgy érzem, forog velem a világ.

"A tej élet, erő, egészség - hirdeti a tejipar az orvostudománnyal karöltve évtizedek óta. Ugyanakkor a tej a gyerekek közel egyharmadánál allergiát okoz. Ennek felismerése és a tejallergia létének elismerése talán azért esik olyan nehezünkre, mert mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a tej nélkülözhetetlen része a csecsemők és kisgyerekek táplálékának. Az anyatej valóban élet, erő és egészség a csecsemő számára. A tehéntej, a kecsketej vagy bármely más faj tejének fogyasztása azonban Földünknek csak viszonylag kis területén szokás. A csecsemők természetes tápláléka az anyatej, a kisgyerekeké pedig - az anyatej mellett és után - a felnőttek tápláléka. A teljes értékű táplálék - gyakorlatilag dédanyáink konyhája - még megfelelően táplált. A gabona ásványianyag-tartalma nagyon magas, zöldségekkel és gyümölcsökkel kiegészítve elegendő úgynevezett vitálanyagot szállít a szervezetnek.
A tehéntej a fajidegen fehérjék miatt a szervezet védekezését válthatja ki. A védekezés többféle 
formában nyilvánulhat meg: a leggyakoribb a kiütés, azaz ekcéma, de ingerlékenységet vagy hiperaktivitást is kiválthat, továbbá fertőző betegségek iránti fogékonyságot. Ha a bőrtünetek megjelenése után a kisgyerek nem hagyja abba a tejivást, további tünetként jelentkezhet a felsőlégúti megbetegedések iránti fogékonyság nátha, torokgyulladás, mandulagyulladás, bronchitis, köhögés formájában. Más esetekben a tejallergia a bőrön egyáltalán nem okoz tünetet, hanem a gyakori felsőlégúti megbetegedések jelzik, hogy valami nem működik megfelelően. A tejallergiás gyerekek orr- és torokmandulája duzzadt, gyakran csak a szájukon át tudnak levegőt venni, mintha mindig náthásak lennének. A torok- és orrmandulák tulajdonképpen nyirokszervek, a nyirokrendszer részei, elsődleges helyei a szervezet védekező tevékenységének. Mivel a mandulák felfogják a gyermek torkába kerülő baktériumokat, elkerülhetetlen, hogy megfertőződjenek, megduzzadjanak és begyulladjanak. Ha a mandulákat eltávolítják, a gyermek elveszíti a védelem első állomását a fertőzésekkel szemben. - írja dr. Robert Mendelsohn amerikai gyermekorvos Gyermekorvos nélkül című gyermekgyógyászati tanácsadójában. „Régóta úgy gondolom, a Teremtő talán egyetlen hibája az volt, hogy a mandulákat olyan helyre teremtette, ahol könnyen elérheti őket a sebészkés" - írja dr. Mendelsohn.

Ha a gyerekek nem isznak tejet, és nem esznek tejterméket, a mandulák egy év alatt vissza tudnak fejlődni normális méretekre. Azt, hogy a gyermekorvosok és a sebészek gyakran indokolatlan esetekben is késztetést éreznek a mandulák eltávolítására, jól illusztrálja egy kísérlet. Gyermekorvosok egy csoportját felkérték, hogy vizsgáljanak meg 1000 gyermeket - az orvosok 611 esetben mandulaműtétet javasoltak. A maradék 389 gyermeket ezután egy másik gyermekorvosokból álló csoporthoz vitték, akik azt tanácsolták, hogy 174 gyereknek vegyék ki a manduláját. Az eredeti 1000 fős mintából ily módon hátramaradt 215 gyermeket egy harmadik csoport gyermekorvos vizsgálta meg, akik újabb 89 esetben javasoltak mandulaműtétet."

"A tejallergia gyakoribb probléma, mint gondolnánk, sokan az egész életüket leélik úgy, hogy sosem jönnek rá, mi volt bizonyos betegségeiknek eredeti kiváltó oka." Csecsemőkorban, mit első tünet megjelenhet bőrproblémaként...a tejallergia gyakran ekcémát okoz."

Ez nem lehet igaz, ez lenne az oka mindennek? Annak hogy Ajsa csecsemőkora óta ekcémás? Hogy egészen kicsi koruktól kezdve az ikreknek állandóan visszatérő fülproblémáik vannak és állandóan emiatt ülünk a rendelőben? Hogy most megnagyobbodott az orrmandulája és emiatt kialakult a halláscsökkenés? Mind egy dologra vezethető vissza???

Miért nem mondta soha senki a Heim Pál kórházban, ahová évente járunk a bőrgyógyászatra, hogy vajon mitől ekcémás a gyerek? Csak felírták a szteroidos kenőcsöket, amitől most foltos Ajsa karja...Miért nem vetődött fel egyik fül-orr-gégésznél sem, még csak gondolati szinten sem, hogy mi lenne, ha pár hétig nem kapnának tejterméket? Honnan ez a mánia, hogy az orrmandulát ki kell vágni és kész?! Hány gyerekkel játsszák el ezt naponta, akik aztán az orrmandulaműtét után arról panaszkodnak, hogy a gyerek továbbra sem hall, vagy továbbra is köhög, náthás, begyullad a füle? (Nyugodtan el lehet olvasni a fórumokat, rengeteg személyes történet olvasható!) Mert nem az eredeti okot keresték és kezelték, azért!

Eszméletlenül felháborított csak a gyanúja is, hogy ez állhat a tünetek hátterében és erről csak "véletlenül" kell tudomást szereznem.

Ajsa és Csenge imádják a tejet...és persze odavannak a sajtért, rengeteg étel tejföllel készül, na és a másik kedvenc - a Milka csoki. Ajsa szinte reszket érte, ha meglátja...szintén tej van benne.

Megszüntetjük a tejivást és csodák csodája: megszűnik a négy hónapja tartó köhögés! Amire kaptunk ugyebár Spiropentet, Sinecodot, Bioparoxot, Aeriust, Nasonexet...és nem használtak semmit.

Majd az oviban kapnak valamit, ami tejjel, tejföllel készült...és Ajsa másnap reggel azzal a bizonyos, oly ismerős köhögéssel ébred...

Allergia és intolerancia - mi is a különbség?

Már hetek óta nem kapnak itthon semmilyen tejterméket, járunk akupunktúrára, naponta kétszer melegítjük a meridián pontot és mivel Ajsa ismét jelzi, hogy tökéletesen hall, elviszem kíváncsiságból hallásvizsgálatra. Elvégzik. Papírom van róla, hogy tökéletesen hall! Az a gyerek, akinek van egy korábbi papírja is, egymás mellé tudom tenni a kettőt, totál lapos a görbéje, szinte nem hall semmit, mert folyadék van a fülében, amiben áznak azok a bizonyos hallócsontok és azonnal el kell távolítani az orrmandulát, mert csak így és kizárólag így fog eltűnni onnan az a folyadék (de már előre feloldozzák magukat, bocsi, ha nem jön be, akkor jön még egy műtét és tubust rakunk a gyerek fülébe!)...naszóval ugyanez a gyerek most tökéletesen hall! Géppel bemérve. Ezt mégis hogy magyaráznák meg? Spontán gyógyulás? Úgyis vissza fog az térni, nem kell aggódni?

Emellett itt van a vérvizsgálat kérdése. Ódzkodom tőle, nem akarom kínlasztani őket, de megérzésre senki nem fog hinni nekünk. Legyen. Tokajban nyaralnak a lányok, nagyiék elviszik őket egyik reggel vérvételre. És a vérvétel negatív. Na és akkor most mi van?

Láttam, hogy reagálnak a tejtermékre, de nem mutatja ki a vérvizsgálat. Újabb olvasgatás a neten:

Sajnos a tejallergia nem mindig mutatható ki egyértelműen, részlet egy témába vágó cikkből: (tejmentes.com, ujdieta.hu)

"A tejfehérje allergia diagnózisa nem feltétlenül egyszerű vagy egyértelmű sokfajta tünete és a késleltetett reakcióidő miatt...Ezenkívül létezik még az allergén-specifikus IgE vizsgálat (más néven RAST), ami a vérben specifikus ellenanyagokat keres különböző ételekre. Előnye, hogy nemcsak a tejfehérje allergiát képes kimutatni, hanem több mint 30-féle allergénre való érzékenységet. Hátránya, hogy az összes tejfehérje allergiának mindössze kb. 50%-át tudja kimutatni, mivel – a tejfehérje allergia sokrétűsége miatt – van olyan változata az allergiának, ami nem azzal a mechanizmussal működik, amit ez a teszt “lát”. Ettől az allergia ugyanolyan valós, de sajnos sok orvos a negatív vérvizsgálat eredményét látván elkönyveli, hogy nincs allergia."

"Kevesen tudják, mi is az a tejfehérje allergia. Azt még kevesebben, hogy a tejfehérje allergián belül is vannak csoportosítások, attól függően, hogy milyen mennyiségű tejtermék váltja ki a tüneteket, és hogy milyen tüneteket vált ki. Érdekes módon, a 3 altípusnak eltérő a biokémiai mechanizmusa is, ami azt eredményezi, hogy a 3 típus közül nem mindegyiket mutatja ki az IgE specifikus vérvizsgálat, amit rutinszerűen előírnak táplálékallergia gyanújára."

Hát ez fantasztikus. Vérvétel eredménye negatív, de ez a nesze semmi fogd meg jól esete. Hiába tudom, mert kipróbáltam, hogy ha tejet, tejterméket kapnak, 6-7 óra elteltével visszajön az a jól ismert, négy hónapon át hallgatott köhögés...egy átlag orvos szemében ez nem döntő bizonyíték.

A vérvétel mellett a másik eljárás, amit maguk az orvosok, dietetikusos javasolnak, a megvonás, adagolás technikája: kiiktatod a gyerek étrendjéből az allergén anyagot tartalmazó ételt és figyeled, megszűnik-e a tünet. Ha huzamosabb ideig tünetmentes, apránként visszaadagolod és kísérletezgetsz: mehet a vaj, de nem mehet a tejföl...mehet a tejföl, de nem mehet a tej. Ezzel persze nem lehet játszogatni, ha valakinek súlyos tünetekkel jár az allergiája.

Eszembe jut szintén a nulladik szülőiről egy anyuka: gyereke mogyoróra allergiás, szed rá mindent évek óta, teljes diéta, nemrég csináltak vérvételt, na most már anyuka nem allergiás a gyerek, nyugodtan adhat neki bármit. Hazamennek, kipróbálja, gyerek rosszul lesz, rohannak a kórházba...ennyit a vérvizsgálatról.

Rendben, ássunk még mélyebbre. Tudjuk, hogy van valami a háttérben, mely évek óta a szemünk előtt volt, csak nem láttuk, MÁSNAK láttuk, derüljön már ki végre, mi is ez!

Újabb cikkek:

Részlet az informed.hu egyik írásából:

"Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakran észleljük, hogy az asztmás jellegű hörghurut, gégehurut, a visszatérő középfül- és orrmelléküreg-gyulladások hátterében tejfehérje- vagy tojásallergiát lehet kimutatni. Az ilyen betegek egy jelentős részénél bőrpanaszok is jelentkeznek, elsősorban a hajlatoknál figyelhető meg száraz, néha nedvező, viszkető bőrjelenség.

A diagnózis felállítása elsősorban a gyanúba került élelmiszer étrendből történő néhány hetes kiiktatásával, majd óvatos visszaadásával történik. Amennyiben diéta mellett a panaszok szűnnek, provokációra pedig újra jelentkeznek, nagy valószínűséggel ételallergiáról van szó.

Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki."

De ezt még lehet tovább csavarni is: Ha a gyerek placebot kap és egy ideje tejmentes diétán él, akkor is képes a tüneteket produkálni...csak mert azt hitte, tejet kapott. A kettős vakplacebo kontrollált tejterhelést 2003 novemberétől vezették be Magyarországon (ujdieta.hu)...csak azért írom le ezt is, lássuk mennyire összetett a probléma."

Ássunk tovább: kiderül, nemcsak ételallergia létezik, de ételintolerancia is, mely szemben az allergia százalékával a népesség 45 százalékát érinti, szinte minden második embert!

www.webbeteg.hu:

"A friss gyümölcsök és zöldségek, tej, és a búzafélék egészséges ételek- de vajon valójában jót tesznek gyermeke egészségének? Nem, ha gyermekének ételintoleranciája van. Az ételintolerancia számos gyermekkori betegséget okozhat, mint például a hiperaktivitás, figyelemhiány, ekcéma, középfülgyulladás vagy az elhízás, ráadásul ezek egyre gyakrabban fordulnak elő. Bár többnyire vannak gyógyszeres kezelések, azok megkezdése előtt érdemes a betegség lehetséges okait kivizsgálni és ezek közé tartozik az ételintolerancia is...

Ételintolerancia és a figyelemhiány

A gyermekek körében igen elterjedt a figyelem hiánnyal járó hiperaktivitás. Mivel nem létezik laboratóriumi vizsgálat ennek diagnosztizálására, a figyelem hiánnyal küszködő gyermekek élénkítő gyógyszereket kapnak. Ezek a gyógyszerek nem szüntetik meg a betegség okait, csak a tüneteket kezelik. Sajnálatos módon a napi szinten fogyasztott ételekhez egyre több adalékanyagot adnak és ezek kiválthatják a figyelem hiánnyal járó betegségeket.

Dr. Joseph Egger és kutató kollégái a Müncheni Egyetemen kimutatták az összefüggést a gyermekkori figyelemhiány és az ételintolerancia között. Hetvenhat súlyos figyelem hiányban szenvedő gyermeknél tartottak szigorú hipoallergén diétát négy hétig. Az eredmény megdöbbentően hatásos volt: a gyermekek 82%-ánál a diéta javulást, negyedénél pedig teljes gyógyulást eredményezett, továbbá egyéb betegségeikben is javulás következett be.

Összesen negyvenhat különböző étel okozott allergiás tüneteket. A leggyakoribb tüneteket okozó ételek a következők voltak: szója, tehéntej, búza, szőlő, csokoládé, narancs, tojás és mogyoró. A káposzta, saláta, zeller, karfiol nem okoztak tüneteket.

A gyermekek ételintoleranciáját úgynevezett kettős vak kontrollos placebo teszttel bizonyították. Ez a mérföldkőnek számító tanulmány megmutatta, hogy az ételintolerancia drámaian befolyásolhatja a gyermekek viselkedését. Sajnos a legtöbb jelenlegi kutatás a gyógyszeres kezelésekre fókuszál a vegyszer-, és allergén mentes ételek alkalmazása helyett.

Ekcéma (atópiás dermatitis)

Az ekcéma viszkető piros kiütés, mely a test bármely részén megjelenhet. Számos tanulmány bizonyítja, hogy különösen csecsemőknél és gyermekeknél bizonyos élelmiszerek okozhatnak ekcémát vagy ronthatnak azok állapotán. Minél fiatalabb a gyermek és minél erőteljesebb az ekcéma, annál nagyobb az ételintolerancia valószínűsége. A leggyakoribb ételintoleranciát okozó ételek a tojás, tej, mogyoró félék, búza, szója és a hal. Egy klinikai tanulmányban 113 súlyos ekcémával küszködő gyermeknél vizsgálták az élelmiszer túlérzékenységet, étkezés utáni reakcióik megfigyelésével. Hatvanhárom gyermeknél volt megfigyelhető reakció:

- 84 százalékban bőrtünetek,

- 52 százalékban emésztőrendszeri tünetek és

- 32 százalékbanban légzési tünetek jelentkeztek.

A túlérzékeny reakciók 72 százalékáért a tojás, mogyoró és a tej felelősek. Az eliminációs diéta követése után megszűntek a tünetek és mintegy 40 százalékuknál 1-2 év után elmúlt a túlérzékenység.

 

Halkan megjegyzem: Ajsa ekcémás és azon kívül, hogy szteroidos krémeket írnak fel neki csecsemőkora óta a Heim Pálban, semmi nem történt a bőrgyógyász részéről! Ajsának ki akarják venni az orrmanduláját és semmi hasonló felvetés nem történt a fül-orr-gégészek által! Hogy miért nem? Járt már valaki a Heim Pálban? Látta, hányan ülnek a folyosón bőrgyógyászatra, fülészetre várva? Lesz ideje másra az orvosnak, mint felírni évek óta ugyanazt a szteroidos krémet? Százak sorakoznak türelmetlenül a folyosón, a rendelési idő pedig véges! Ahogy már korábban is írtam, mennyi idő, míg egy szemész a tábla alapján felméri, mennyire "rossz" a szemed és felírja a szemüveget? 10 - 15 perc? Ennél több idő nincs egy betegre! És mennyi időbe telne, ha mindenkinek el kellene magyaráznia és megtanítania a gyakorlatokat, amikkel saját maga javíthatja látását? 1 óra! Nem fogja csinálni, mert nincs rá idő. (Sőt hallani sem akar majd a módszerről.) Ha meg akarsz valóban gyógyulni, magadnak kell megkeresned azt a kevés szakembert, aki valóban segíthet megtalálni a betegséged valódi okát.

Rengeteg dolog állhat a háttérben, és a csonkítással ezek nem fognak megoldódni! Lehet, hogy ideig-óráig megoldás tapasztalható, a gyerek már nem horkol és nem beszél orrhangon és újra hall...de ha évek múlva testének egészen más részén jelentkezik egy újabb betegség, azt már anyuka biztos hogy nem fogja öszekapcsolni az évekkel korábbi orrmandula megnagyobbodással, hisz hol van már az azóta. Mert már ugyebár hall a gyerek (mondtam én - ismételgeti önmagát nyugtatva a szülő -, hogy indokolt volt az a műtét), majd a gyereknek székrekedése lesz, vagy épp fejfájástól szenved, netán figyelem és koncentrálóképesség zavar lép fel, esetleg valamilyen bőrprobléma jelentkezik nála. Namerthogy ezeket a tüneteket és sok egyebet még az ételintolerancia okozhat. Persze a közös okot nem fedezi fel, ezúttal nem a fül-orr-gégészt keresi fel, hanem más szakembert, aki Espumisan gyöngyökkel, meg szintetikus gyógyszerekkel, krémekkel fogja tömni a gyereket...a probléma mélyére ő sem fog leásni. Tisztelet a kivételnek. Csak sajnos ők vannak kevesebben.

Ha valaki fáradékony, az életben nem fogja összekapcsolni tünetét a 15-20 évvel ezelőtt kioperált orrmandulájával. A testünk jelez - nekünk pedig értelmezni kéne, mire szeretne figyelmeztetni minket. Hányan állítják magukról, hogy teljesen egészségesek, nincs semmifajta testi problémájuk..és itt elég csak fejfájásra, emésztési gondokra, köhögésre, állandó náthára, menstruációs problémákra, reumás izületi fájdalmakra gondolni...mind lehet ételallergia tünet.

Folyt. köv...

A bejegyzés folytatása a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 2. rész" című írásban olvasható.

 

A blogbejegyzés első fele eggyel lejjebb, a "Hagyjátok békén az orrmandulát - 1.rész" című írásban olvasható.

...Nem nyugodtam, menjünk tovább, csináljunk olyan tesztet, ami szélesebb körben vizsgálja az allergéneket, menjünk gasztroenterológushoz, járjuk végig az utat, ne álljunk meg a közepén. Keresgélés közben beleakadok abba az információba, hogy míg a hagyományos orvostudomány kivágja az orrmandulát, amennyiben visszatérően megnagyobbodott állapotban van (és ez az, amit józan paraszti ésszel nem értettünk férjemmel, hogyhogy nincs valami gyógyszer, amit alkalmazni lehetne, ha annyira fejlettek vagyunk ugyebár?), addig a homeopata orvos használ olyan szereket, mely kifejezetten orrmandula megnagyobbodás visszafordítására alkalmas. Akkor keressünk egy ilyen dokit, Google, hol rendel homeopata orvos a közelünkben, időpontkérés, megérkezünk a zuglói rendelőbe.

Homeopátia

Egy órás beszélgetés, állapotfelmérés gyerekenként, két órát töltünk a rendelőben dr. Gelléri Juliannánál. Megvizsgálja Ajsát és Csengét, elmesélem az előzményeket, a terhességtől kezdve lejegyzetel mindent ami a lányokkal kapcsolatos, hogyan fogadtam a hírt, hogy ikreim lesznek, milyen volt a terhesség, a szülés, meddig tartott a szoptatás, mitől félnek, mikor kezdtek el beszélni, járni, milyen típusú gyerekek, milyen betegségek voltak ezidáig, arra milyen kezelést kaptak...

Aki abban hisz, hogy betegségeinket genetikailag örököljük és a lelki beállítottságnak, stressznek, aggodalomnak semmi köze a fizikai betegségekhez, az ne is olvasson tovább, mert nincs értelme. Nem akarok mélyen belemenni, mert akit érdekel a téma, úgyis beleásta már magát, vagy ezután indul el az úton, aki meg ostobaságnak tartja az egészet, az meg úgyis csak legyint egyet: "Újabb bolond."

Megnyugodva távozunk a doktornőtől, amit mond, csak részben újdonság, hiszen én is így gondolkozom. Még a tompalátás is szóba kerül, kiderül, ő is az volt, felnőttként kezdte el végezni a szemgyakorlatokat és rendbehozta a látását. Azt, amit "hivatalosan" csak a gyerek 7 éves koráig lehet kezelni szemüveggel és szemtapasszal...szemész ismerőse hitetlenkedve vizsgálta meg a doktornő szemét és közölte, hogy lehetetlen, ami történt...

Felírja, mit kellene szedni egyik és másik leányzónak, elmagyarázza, mi is áll egészen pontosan a betegség hátterében, mely lelki konfliktusra vezethető vissza, és az hogyan oldható fel. Az allergia szintén csak tünet, mint az orrmandula megnagyobbodás. És míg az orrmandula megnagyobbodást az allergia váltotta ki, melyet az állandó antibiotikumos kezelés csak rontott az évek folyamán, addig az allergia is pusztán tünet, esetünkben az anyatejhez köthető, melytől idő előtt elszakadtak. Nagyon leegyszerűsítve: lelki konfliktus lép fel, ezt az anyatejen át élem meg, fizikai síkon pedig belép a tejallergia. Lelki probléma megjelenése a fizikai valóságban.

Akinek ez sok, megértem...lelki okok előznek meg egy fizikai betegséget, ez már aztán a hülyeség...csak annyit jegyeznék meg halkan, hogy hivatalos orvosi cikkek is megemlítik például tejallergia lehetséges okai között, hogy "amennyiben a gyermek nem kapott megfelelő mennyiségben és ideig anyatejet, nem fejlődik ki olyan erős immunrendszere, mint a 8-10 hónapon át anyatejhez jutott gyermeké, így nagyobb valószínűséggel fordul elő náluk a későbbiekben tejallergia, tejintolerancia". Igaz, teljesen más irányból közelítik meg a dolgot, de az igazságnak több szintje létezik. Tőlünk függ, melyik szintnél tartunk és mennyit tudunk belőle befogadni.

Kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, mely azt mutatja ki, hány - akármilyen ok miatt - kevesebb anyatejhez jutott gyermeknél alakul ki később tejallergia...nem megyek bele mélyebben, akit most megérint a téma, úgyis utánanéz, és ha jól keres, talál. Pont.

 

Újabb érdekességek

Újabb cikk, újabb átgondolandó felvetés, érdemes elolvasni (www.holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu):

"A nátha az alapja sok szövődményes megbetegedésnek.

A fülgyulladás, a nagyothallás, az arcüreggyulladás, a homloküreg gyulladás és a köhögés (ugató, száraz vagy hurutos) is mind-mind a lerakódott huruttól vannak.

Azon felül, hogy az oldalon már számba vettünk jó pár természetes antibiotikumot (vöröshagyma, fokhagyma, kakukkfű, aloe...stb) most egy teakeveréket ajánlok ezekre a betegséghalmazokra.

Sajnos az orvosok azon túl, hogy heti szinten leterhelik a szervezetet az antibiotikumokkal, a köptetőkkel, és a hurutoldókkal, még az orr és a garatmandula kivételét tudják ajánlani mint lehetőséget.

Az a Szülő aki beadja a derekát ennek a lehetőségnek - sajnos néha idejekorán - rádöbben, hogy a gyermeke még mielőtt távoztak volna a kórházból folytatja a köhögést, vagy nem szűnik az orrfolyása. Kérdésére, hogy mi van ilyenkor, a dokik széttárják a kezüket, és írnak fel újabb adag gyógyszert amit lehet a gyermekbe tömni.

Netán a tünetek ha el is tűnnek egy időre (1hét-2 hónap), egy következő megfázásnál újra kezdődnek.

Hogy miért is?

Mert nem a probléma okát szüntettük meg, hanem a bajt elfedtük egy gyógyszerrel. Mintha letakarnánk egy koszos zsíros asztalt egy szép terítővel....de aztán a zsírpacák újra átütnek a tiszta terítőn....vagyis az ok még ott van.

Én ennyi asztmás gyermekkel még sosem találkoztam mint amennyi mostanában van. Nagyon sokukra persze csak rá van "kiabálva" hogy asztmás.

Nagyon sok Szülőnél azt látom, mintha erre büszkék lennének, hogy a gyermekük asztmás.

Úgy beszélnek róla, mintha nem is lehetne mit tenni, "mert az orvos azt mondta hogy...".

De ez nem így van.

Fel kell adni a betegséghez való ragaszkodást, és ennek hajtogatását!

Egy Szülőnek szerintem igenis kötelessége a gyermekét meggyógyítani, és nem beletörődni abba, amit az évek alatt kettecskén a Doki és a Szülő sorozatosan elhibázott.

Az a rengeteg feleslegesen felírt gyógyszer és beadott antibiotikum tette beteggé a gyermeket.

Az arcüregben felhalmozódott hurut besűrűsödik, és gócpontokat alakít ki. Innen el tud indulni egy fertőzés a fülre, ami nagyothalláshoz és középfül gyulladáshoz vezethet. Amitől az antibiotikum kúrák után a Doki bekeményít, és a Szülő végignézheti, hogy szúrják fel a gyermeke fülét!!

Rosszabb esetben a Doki egyből műtétet javasol, amit persze az összes másik Doki alátámaszt, mert mit is mondhatnának ????? .... ezzel a Szülőt több oldalról megerősítve, hogy a műtét mennyire szükséges.

Sajnos ezt nagyon sokan "beveszik" és nem gondolkodnak, csak kapkodnak, és azt remélik, hogy ezzel majd megszűnik a bajuk, LETUDNAK GYORSAN MINDENT, és "nem kell ezzel a gyerekkel többet az orvoshoz rohangálniuk" !!!!

Mikor már az antibiotikum nem használ, az orrmandulát is kivették már, de a betegség azóta is folytatódik, ekkor jön az a verzió, hogy a Dokik kikiáltják a gyereket asztmásnak.

A gyermek most nem a fülét fájlalja már, hanem folyamatosan köhög, de mondhatjuk úgy is hogy ugat.

Ekkor már a patika létező összes köptetőjét és hurutoldóját megvették, kipróbálták. Tovább megyek, már immunerősítőkből is minimum 5 félét kipróbáltak, és a dokik már speciális receptre felírható immunerősítőket ajánlanak!!!!

A Szülő ekkor már bárkinek hinne, csak valamit kezdjen a gyermekkel, mert 2-5 éve a dokik hiába "kezelik" a gyereküket.

De mi is történik? Mitől köhög a gyermek?

Az arcüreg még ugyanúgy le van tapadva, mert évek óta oda gyűlik a sok trutyi. Amikor túlcsordul, és már nem fér több az arcüregbe, elkezd lecsorogni a tüdőbe.

A tüdőt úgy kell elképzelni, mint a szőlőszemeket amik teli vannak levegővel. Ha a hurut elkezdi megtölteni, akkor a levegő kiszorul és kialakul az asztma.

Mindezt meg lehet előzni!! Nem fülszúrással, nem műtéttel, vagy a különböző gyógyszerekkel...."

A szülőé a felelősség, nem kenheti az orvosra, hogy "én csak azt csináltam, amit ő mondd"! Nem vagy spirituális beállítottságú ember, értem én, nem gond. Akkor menj el dr. Timár Tiborhoz és hallgasd meg az ő véleményét, aki a rostasejteket okolja az egész problémáért és nem az orrmandulát! Nem hisz homeopátiában, akupunktúrában, két lábbal a földön áll...és ellenzi a műtétet. Pirossal aláhúzva citálnám ide azon mondatát, mely szerint "Véleményem szerint fontos lenne, hogy a hisztériát, amely ezt a kórképet övezi, visszaszorítsuk!"

Vagy menj el gasztroenterológushoz és ott próbálj kutakodni! De hogy egyből elfogadni, hogy ezt ki kell vágni?! Ráültem a kezemre, az zsibbad, fáj, így levágom? Mi a különbség logikailag? Tiszta agyrém! Felvetődik-e benned szülőként, hogy miért ez lenne az egyetlen út, vagy mindent elhiszel, ha sokat ismétlik? Annyira belénk nevelték már, hogy ez csak egy felesleges szerv a torokmandulával együtt, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni! "Jobb attól minél korábban megszabadulni, csak a bajt okozza." Nem kérem szépen, a tested egy tökéletes szerkezet, semmi sem felesleges benne, minden pontosan ott van és azt csinálja, amit kell. Ő csak jelez, de mi vakon éljük az életünket és nem értjük (nem is akarjuk érteni), mire figyelmeztet.

 

Merj kételkedni!

Nem kérem, hogy akár egy szót is elhiggy az imént leírtakból. Csak annyit, hogy merj kutatni, merj kételkedni! Aki keres és valóban keres, az találni is fog. Ne dugd a fejed a homokba, ne tárd szét a kezed, hogy nem tudsz mit csinálni, mindhárom fül-orr-gégész, akinél voltunk, ezt mondta! Ott az információ a neten, még csak azzal sem védekezhetsz, hogy nem jutsz hozzá. Persze, sok olyan írás olvasható, ami tévútra visz és ki dönti el, kinek higgyen az ember. Személy szerint sok területet bejártunk, mindegyik csak a saját megoldását találja üdvözítőnek (tisztelet a kivételnek). Nem vagyunk még a folyamat végén, mi is keressük az utat, de mindegy, hogy akupunktúráról, gyógyszeres kezelést előnyben részesítő, műtétet ellenző dr. Timár Tiborról beszélünk, vagy homeopata orvosról és a lelki háttérről, egy közös metszet mindenképp létezik: ne vetesd ki az orrmandulát, nem oldasz meg semmit, ne akard letudni, "nekem erre nincs időm", "hány orvosnál voltam már", "legyen már meg az a műtét és legyen végre vége", "a gyerek nem hall, baromi idegesítő", ismerős? Állj a sarkadra, Te vagy a szülő! Járj a végére, ki lehet fontosabb a gyerekednél?

De Timár Tibor mellett ott van még az allergia, intolerancia, mint lehetséges ok, járd körbe a témát! Ne sajnáld rá az időt, kutass!

Ha pedig ébredettebb állapotban vagy, könnyű lesz elfogadni a gondolatot, hogy a betegségeket alapvetően lelki problémáink okozzák, de ha erre nyitott vagy, akkor már úgyis kutatsz egy ideje, mert nem fogadod el az orvosságokkal (és szándékosan nem gyógyszereket használtam, nagy a különbség), műtétekkel való kizárólagos kezelést. De ha már itt tartasz, Neked feleslegesen is írkálok, mert már a dolgok mögé látsz.

És persze, hogy idegesítőek a tünetek. És megoldást akarunk. Legyen vége, vagy így vagy úgy. De amíg egy antibiotikum 24 óra alatt elnyomja a tünetet és volt nincs betegség, mindenki boldog, addig a természetes út kicsivel tovább tart. Na és ez az, amit sokan nem hajlandóak kivárni. Szűnjön meg, de azonnal. Elhiszem, hogy idegesítő, én is tiszta görcs voltam, mert NEM HALL A GYEREK...és mióta...és megint köhög...és megint tiszta takony az egész orrüreg, arcüreg...és már megint és újra ismétlődik évek óta...és már két-három-négy fül-orr-gégész mondja, hogy még iskolakezdés előtt ki kell venni, mert tartós halláskárosodást fog elszenvedni a gyerekem!

Most nyugodt vagyok (és ha a szülő nyugodt, a gyereke is az lesz)...és nem pánikolok...és nem ijedek meg a hisztériakeltéstől.

Több területet bejártunk és mindenhol ugyanazt ismételték:

Dr. Eőry Ajándok - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Timár Tibor - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!
Dr. Gelléri Julianna - Nem, az orrmandulát nem szabad hagyni kivenni!

Persze a következő gondolat: "Na de hány orvos mondta azt nekem, hogy muszáj kivenni, elkerülhetetlen az operáció...ezek a kiragadott ellenpéldák meg mind hülyék, nem kell velük foglalkozni." Hiszen a többség szava dominál nemdebár? Ha valamit sokan állítanak, az az igazság? Nem, és ezt láthatjuk, ha végigpörgetjük az emberiség történelmét. Hányszor állítottak már be valamit megkérdőjelezhetetlen ténynek, majd eltelt 30-40 év és kiderült, úgy volt ostobaság, hogy csak na.

Itt van férjem esete, nem kell messzire menni: 30 évvel ezelőtt Magyarországon nem is ismerték az allergia fogalmát...minden manduláját kivették gyerekkorában...a mai napig nem oldódott meg a probléma. Ma már ismerik, ennek ellenére mégsem vetik fel még csak a gyanúját sem a fül-orr-gégészeti rendelőkben.

Találtam hivatalos orvosi cikkeket, melyek pontokba szedik, mi is okozhatja az orrmandula megnagyobbodást: 10 cikkből csak egyben szerepelt, hogy allergia is állhat a háttérben. Egyik fül-orr-gégész sem beszélt erről! Nem. Itt az antibiotikum, ha nem hatott, jöjjenek vissza megbeszélni a műtét időpontját.

Férjemnek 30 évvel ezelőtt kivágják az orrmanduláját...nem szűnik meg a probléma...visszanő...kivágják még egyszer...nem szűnik meg a probléma...kivágják a torokban lévő mandulát...nem szűnik a tünet. Orvos széttárja kezét: ez van, nincs mit csinálni. Évekkel később külföldi ismerős megjegyzi a szülőknek (ők már előrébb tartottak az egészségügy területén): "Te, ez a gyerek allergiás." "Ááá, az nem lehet, megvizsgálták az itthoni orvosok..."

Fejlődik az egészségügy, kiderül, hogy férjem tényleg allergiás. Hát akkor bocsi a több felesleges műtétért...
Hivatalosan jelenleg poratkára és macskaszőrre allergiás (emlékezzünk vissza a korábbi cikkrészletre: "
Érdekes megfigyelés, hogy a betegek egy részénél az életkor előrehaladtával a táplálékallergének helyett inkább a légúti, úgynevezett inhalatív allergének jutnak főszerephez, így iskolás korra más sokkal többet találkozunk háziporatka-, állatiszőr- és pollenérzékeny betegekkel. Nagyon gyakori a tünetváltás is, többször megfigyeltük, hogy a kezdetben visszatérő gégehurutban szenvedő gyermekek egy része később asztmássá válik, illetve a csak bőrjelenségeket mutató ételallergiás betegeknek légúti tüneteik alakulnak ki.").

Akupunktúrán Dr. Eőry Ajándék azt tanácsolja neki, pár hétig vonja ki étrendjéből a következő fehérje tartalmú ételeket: tejtermékek, tojás, hús (a húsban ugyebár ugyanúgy található fehérje). Mielőtt bárki sikoltozni kezdene, mennyire egészségtelenné válna így az ember táplálkozása, keressen rá, mely zöldségek, gyümölcsök, magvak tartalmaznak ugyanolyan mértékben kalciumot és fehérjét, mint az "élet, erő, egészségnek" nevezett tej, vagy a hús. Ha tudatosan állítod össze az étrendedet, nem lesz semmi bajod. Tudtad-e például, hogy a spenót és a sóska több kalciumot tartalmaz, mint a tej? Hogy a tökmag hatszor(!) annyi kalciumot tartalmaz? Mogyoró, mandula, dió kétszer annyit? Hogy a kalács, bab, kelkáposzta, napraforgómag kalciumtartalma megközelíti a tejét? És ugyanezt a fehérjével is eljátszhatod, olvass utána! Senkinek nem lesz semmi baja, nem kell pánikolni, tudatosan kell étkezni.

Férjem két héttel ezelőtt megkezdi tejmentes, tojásmentes, húsmentes diétáját. És egyszer csak halványulni kezd a gyerekkora óta vállát, felkarját borító bőrprobléma. Idáig nem igazán zavarta, de most meglepődik az elhalványulásán, a bőr kitisztulásán. Hisz ez is csak egy jelzés volt a szervezet részéről. A diétát folytatja és meglátjuk, mit hoz.

De akár itt van édesanyám esete: kisgyerekként kötelező iskolájában minden reggel egy pohár tejjel kezdenie a napot. Mert a tej élet, erő, egészség. Kihányja minden alkalommal (az egyik legerősebb azonnali tünet, melyet tejallergia okozhat). De hol gondolnak ötven évvel ezelőtt ilyenre, ha ma sem jut eszükbe, kényeskedik a gyerek, akkor is megiszod, mondja a tanár néni.
Tejet otthon nem iszik, mert azonnal hányna tőle, na de ugyebár az ételek tömve tejföllel, sajttal, ki tudja melyik fehérje lehet a ludas. Állandóan beteg, egész gyerekkorában gyulladt a mandulája, felsőlégúti betegségek jönnek és mennek, lyukasra injekciózzák a bőrét. 20 évesen kiveszik a manduláját. Szuper. Csak a kiváltó ok nincs a mai napig feltárva. És csak most áll össze a fejemben a mondat, amit egész gyerekkoromban hallottam otthon apámtól, ahogy anyunak mondja: "Mi van veled, többet köhögsz, mint egy dohányos!" És a köhögés Ajsánál is felbukkant, hiszen épp annak megmagyarázhatatlan és megszüntethetetlennek vélt léte indított el a keresgélés útján.

Haladunk az úton, fejlődünk, teljesen másképp látom a világot, mint fél évvel ezelőtt. Fél évvel ezelőtt szótlanul adtam a köptetőket, antibiotikumokat, fel sem merült bennem, hogy kételkednem kellene. Ma már, ha köhög a gyerek és náthás, nem Spiropentet kap és nem fújom ész nélkül a Bioparoxot az orrába. Helyette propoliszos mézet kap (olvass utána, érdemes), feketebodza, vagy hársfa teát főzök és ugyanúgy felszakad, majd elmúlik a köhögés. Átmosom az orrát (nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek használatát) és infralámpázom. Ugyanúgy meggyógyul, hidd el.

Rágd át, amit írtam, természetesen nem kérem, hogy érts vele egyet, nem is az volt a célom. Egyszerűen borzasztónak találom, hogy ennyi kisgyereket kínlasztanak feleslegesen és ezen szeretnék változtatni. Húgom 5 éves gyerekének a héten vennék ki az orrmanduláját. Mondhattam én bármit testvéremnek, teljes ellenállásba ütköztem. Már megvolt minden műtétet megelőző vizsgálat, vérvétel. Utolsó feladat - altatóorvoshoz elmenni a gyerekkel. És ott húgom rosszul lett a sok síró, vért hányó és felköhögő pici gyerek látványától. És ennél a pontnál végre el tudtam érni nála, hogy keresse fel Timár Tibort (akupunktúra, homeopátia tőle távol áll, így azzal nem is próbálkoztam, de már ez is haladás). És nem műtik a gyereket, megmenekült.

Csupán annyit szeretnék, ha legközelebb a fül-orr-gégész a gyereked műtéti időpontját akarja megbeszélni Veled, legalább jusson eszedbe néhány sor ebből az írásból!

Lányaim váratlanul érkező szemproblémája volt az első élmény, mely kibillentette szentül hitt álláspontomat betegségről, egészségről. Az alábbiakban e meghatározó első élményt osztom meg veletek.

Elég nagy témát kell összefoglalnom, ez a bizonyos négy hónap egyszerre volt stresszes, izgalmas és felemelő. Igyekszem több részre tagolni a mondanivalómat, mert döbbenetes, ami velünk történt, csak elég hosszú kifejteni. :-)

Egy rutinvizsgálat alkalmával az Örs vezér téri szemészeten megállapították: mindhárom gyerekemnek szemüvegre van szüksége nem átlagos szemproblémák miatt, ezen kívül kettőnek a szemét is le kell ragasztani. A hír hideg zuhanyként ért minket, figyelmeztető előjel nem volt, ezen kívül szemleragasztásra az esetek túlnyomó részében 2-3 évesen kerül sor...nem is láttam még 7 éves szemtapaszos gyereket....

Búcsúzóul megkapjuk, sajnos anyuka nem biztos, hogy ennyi idősen tudunk még valamit kezdeni a tompalátással, 7 éves kor után már visszafordíthatatlan, de azért kezdjük el őket hozzászoktatni a gondolathoz, milyen szuper, vicces és jópofa dolog, ha innentől kezdve letakart szemmel élik az életüket egy ideig, járnak óvodába, közösségbe...

Környezetünk sajnálkozik, mi ledöbbenünk, majd a kezdeti lefagyás után időpontot kérünk egy másik szemorvoshoz. A Rókus kórház szakemberének véleménye: csak egyik lányomnak, Csengének kell szemüveg, kancsalság és tompalátás miatt, többieknek indokolatlan, ilyen korban egy gyerek még képes akár 5 dioptria korrigálásra is!

Lelkiállapotunk zavaros, nyugtalanító, hogyan állapíthat meg két szemorvos másfél hét leforgása alatt ennyire eltérő diagnózist...persze örülünk a hírnek, de értetlenkedünk...

A kezdeti szakasz

Csenge az első időszakban együttműködő, viseli egész nap a szemüveget és a szemtapaszt, amely ugyebár neuralgikus pontja a kezelésnek és mindkét szemorvos felkészít rá, hogy a gyerek büntetésként fogja felfogni a tapaszt, igyekezzek hát megszerettetni azt. Mi aztán tényleg mindent elkövetünk: matricás szemtapaszokért kutatom a várost, éjjel-nappal hordom a szemüveget szolidaritásképp, pedig hiúságból kamaszkoromban még a szemetet sem vittem le szemüvegben, csak kontaktlencsében :-)

Aztán beüt a csapás: Csenge délután sírva jön ki az óvodából. Nem tudom kiszedni belőle mi történt...persze tudom...nagy nehezen csak kinyögi: azt mondták rá, hogy már nem szép...Fülemben hallom a szemorvosok intelmeit, igyekszem megnyugtatni, majd ismételten elmagyarázni, miért is fontos, hogy folyamatosan viselje a szemüveget és a tapaszt, annál hamarabb gyógyul meg a szeme és teheti le végre.

Egy hét múlva ismét sírva jön ki a csoportszobából. Nem mondja el, mi történt. Baromira nehéz lelkesnek és pozitívnak maradnom, az én gyerekkoromon és személyiségemen is mély nyomot hagyott az az 5-6 év, amíg szemüveget kellett viselnem és felzaklat, ha a saját gyerekem vergődését kell végignéznem, akinek mesterségesen tágítjuk a pupilláját hogy el tudja viselni a hirtelen rákerült + 4,75-ös(!) dioptriát, miközben leragasztott szemmel belökjük egy közösségbe, ahol ő egy idő után azt kezdi érezni: kitagadják. A legújabb sírás oka: Ajsa ikertestvére leülhetett egy bizonyos asztalhoz, mikor pedig ő közeledett újdonsült kiegészítő elemeivel az arcán, az egyik ovis gyerek megtiltotta neki, hogy leüljön hozzájuk.

Majd napról napra nyomon követhettük a Csenge személyiségében bekövetkezett változást: elkezdett befelé fordulni, reggel, amikor közeledtem felé a szemüveggel és a "gyere, válasszunk egy szép matricát a szemtapaszodra" kezdetű mondattal, a gyereken szemmel látható összeomlás volt látható: teste összecsuklott, tekintete megváltozott, kezdődött az "anya, ne vegyük fel ma a tapaszt" könyörgés.

De ugyebár a gyerek látása fontos, és bármennyire nehéz is, "betartjuk, amit a doktornéni mondott, hiszen így fogjuk Csenge meggyógyítani a szemed". Biztos nem könnyű egy kisfiúnak sem elfogadni a szemüveget, de kislány esetében - aki eddig boldogan fürdött a dicsérő szavakban, most pedig szégyenkezve, szemlesütve hordja a gyógyulása érdekében ráaggatott kellékeket - szerintem még nehezebb.

Még most is szomorúsággal tölt el, ha visszanézem a pár hónappal ezelőtt készült képeket, melyen a három testvér látható: Ajsa és Hanga kicsattan a boldogságtól, Csenge megtört tekintettel néz a kamerába...

Az első kontroll

Elérkezik az első kontroll időpontja a Rókusban, "jól van anyuka csinálják tovább, csepegtessen még tovább pupillatágítót a szemébe, mert még úgy tűnik nem egészen fogadta el a szeme az erős dioptriát is kinéz a lencse felett...de nyugodjon meg anyuka, mikor már iskolába jár és olvas, addigra megszokja..."

Nem értem, mi idáig bíztunk abban és azért nyüstöltük a gyereket, mert reménykedtünk, ha nem is iskolakezdésig, de mondjuk másodikos korára helyrehozzuk a szemét. Az orvos mondataiból, hozzáállásából viszont azt érezzük, erről szó sincs. És meddig kell hordani a szemüveget, kérdezzük nyugtalanul. Hááát, ezt így nem lehet megmondani előre...Zavartan távozunk a rendelőből, szerettünk volna valamiféle konkrét információt kapni arra vonatkozóan, mégis mi a szemész célja az egésszel? Hogy most már örökké viselni kell? Várható-e javulás? Vagy csak annyi a cél, hogy a dioptriáknak köszönhetően végiglássa a táblán a jeleket? Mi a cél??? Pusztán korrigálás, vagy gyógyítás?

Kavarogtak bennünk a kérdések, közben újabb negatív élmény következett: Csenge és Ajsa fociedzője kötelező sportorvosi vizsgálatra küldött minket a Sportkórházba. Vizelet, EKG, szemorvos...már a szemorvosnál elbuktunk. A szemész közölte, hogy ilyen gyenge szemre nem adhat ki engedélyt, mert ha az egészséges szem megsérül, szinte nem fog látni a gyerek a megmaradt tompánlátóval. Ezen kívül ledorongolt, mert Csengén aznap délelőtt nem volt szemüveg (volt munkahelyemre vittem a kórház után megmutatni mindhárom lányomat - egyszer voltak ott életükben, 8 hónapos korukban - és érthető módon kivételesen engedtem Csenge rimánkodásának erre az egy alkalomra, hogy szemtapasz és szemüveg nélkül mutatkozhasson be a sok néninek).

"Anyuka, ilyet nem szabad csinálni" - kezdődött a pánikkeltés - "egy délelőtt erejéig sem vehet le semmit! Kockáztatja a gyerek látását! Következetesen ki kell tartani, még ha a gyerek ezt büntetésként is éli meg! Máris romlott a szeme, mert nem viselte a szemüveget a mai délelőtt folyamán!"

Megjegyzem, ez az ijesztő mondat mindhárom szemorvosnál elhangzott, ott is rezgett tudatunkban, lelkünkben az elmúlt hónapok alatt: a gyerek látását veszélyezteted, ha nem tartod magad az általuk előírt kezelési módhoz...nincs kivétel, nincs "most egy órára lerakom, mert táncórán, vagy fociedzésen vagyok".

Feldúlt lélekkel jövök ki a kórházból, kint elmondom nekik, nem járhatnak focizni. Az első három évet leszámítva egy hiszti, ellenkezés nem volt részükről, érett fejjel elfogadják, amit mondok nekik, Csenge szerencsétlen a szemtapasz-szemüveg párost is tűrte, nem vágta a földhöz, mint más gyerek, nem tépte le magáról, nem bújt ki alóla...csak némán szenvedett. De most mindkettő bevágja a durcást, ők akkor is fognak járni focizni, nem érdekli őket, mit mondott az orvos! Mindannyiunk lelke háborog, újabb negatív fejezet a hónapok óta tartó szemüvegtörténetben.

A folyamat következő állomása: felfedezik, hogy a kalózoknak is le van ragasztva a szemük. Hurrá! Azonosulunk a kalózokkal. Mindegy nekem, akkor kalózmánia van - kapnak kalózfelszerelést, kalózkendőt, halálfejes gyűrűt, kitűzőt és persze a lényeget: kalózszemkendőt. Kalózként felszabadultabban játszanak a játszótéren és a gyerekek nem azt kérdezik furcsán méregetve az ikerpárost: "miért van leragasztva a szemetek?", hanem valamiféle menő dologként tekintenek a két kalóznak öltözött lánykára. Ha így könnyebben elviselik a dolgot, ám legyen. Egyszer kritizálta egy nénike az utcán őket: "Jaj gyerekek, mire ez a csúnya kalózfelszerelés, kislányokhoz inkább a hercegnő való." Egy másodperc alatt feltolultak bennem az elmúlt kínkeserves hónapok és elhajtottam a hölgyet. Hasznos tanács mindenkinek: "Ne szólj bele más életébe és ne adj kéretlen tanácsokat, mert nem tudod, épp min megy át!"

Új útra lépünk

És kezdődtek a "véletlenek": a nagycsaládos levelezési körben valaki azt kérdezi, melyik szemészt ajánlanák az ismerős anyukák a kerületben? Érkezik is a válasz: a legelső szemorvosunk neve merül fel az Örsön, aki mindhárom gyerekemnek ellentmondást nem tűrő módon szemüveget írt fel. Nem kapcsolódom be a beszélgetésbe. Következő anyuka szintén őt ajánlja, mert milyen kedves és rendes. Még mindig megtartom magamnak negatív véleményemet. Harmadik anyuka szintén őt favorizálja...na itt már én is bekapcsolódtam...
De nem is ez a lényeg - egyszercsak valaki megemlíti a csoportban, hogy gyerekkorában akupunktúra kezeléstől tette le végleg a - 3,5 dioptriás szemüvegét. Most a három éves lányánál fedeztek fel szemproblémát, akit szintén akupunktúrára visz minden héten. Érdekel a téma, elkérem a címet, a híres dr. Eőry Ajándok rendelőjében kötünk ki. Hat gyermekes apa, aki a két korábbi diplomája mellé (biológus, matematikus) megszerezte a harmadikat is: 42 évesen iratkozott be az orvosi egyetemre. A magyar akupunktúra atyjának, a szegények orvosának, a hajléktalanok dokijának is nevezik, munkáját a nemzeti ünnepen a a Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozatának kitüntetésével ismerték el. A rendelőben dolgozik egyik lánya, Eőry Ajándék, szintén orvos, hozzá kértem időpontot.

Nem készítettem fel Ajsát és Csengét igazából semmire, mert a honlapon azt olvastam, a gyerekeket nem tűvel kezelik, hanem valamiféle speciális technikával, azt meg én sem ismerem, így csak annyit mondtam: "Megyünk egy doktornénihez, aki a szemeteket fogja kezelni." Megérkezünk, várakozunk, előzetes felmérés, vérnyomásmérés, felfekszenek egy ágyra...és érkeznek a tűk. "Öööö, én azt hittem, nekik nem"...hát de.

Csenge az első...és kap nyolc tűt: szem környéke, halánték, kézfej, lábak. Eddig semmi gond, Csenge szerint nem fájt, nem érzett semmit, sőt, még kér tűt, ha van! :-) Ajsa te jössz...Ajsa ijedten pislog, le akar mászni az ágyról...már a látványtól is besokkolt, hogy a testvéréből tűk állnak ki...

"Ne félj Ajsa, nézd, anyába is szúrunk néhányat!" Anya megdermed és pislog, mint Ajsa (volt kitől örökölni) és már állnak is ki a tűk a fejemből. Ajsát ennyi azért nem nyugtatja meg, úgyhogy az ő első kezelése csordogáló könnyek között zajlik, de neki is sikerül elhelyezni a nyolc tűt. A legelső kezelésnél férjem és Hanga is elkísért minket, kint várakoztak a folyosón, de nem számítottak a látványra, ami fogadta őket, mikor beléptek a szobába. Fekszünk mozdulatlanul és tűk állnak ki belőlünk...Hanga majdnem elesett a saját lábában mély megdöbbenésében és szó szerint leesett az álla. :-)

A szúrás egyébként tényleg nem fáj, azóta hetente egyszer odajárunk (közben előjöttek egyéb testi problémák, amiket később írok meg, így azt is kezeljük), én is befekszem közéjük - ha már kísérgetem őket, miért ne, rövidlátástól kezdve magas pulzusszámig nekem is van mindenem...

Ajsa a második kezeléstől kezdve teljesen nyugodtan tűri a procedúrát, vidáman, csacsogva játszanak, míg sorra nem kerülünk, Csenge már az első alkalmat is végigrötyögte, a doktornénik, asszisztensek imádják őket, mindenki kedves, rendes. Csenge rendre elalszik a kezelés alatt: még meg sem kapta az utolsó tűt és már el is nehezül a légzése, nemsokára pedig a horkolását hallom. Fél órán keresztül vannak bennünk a tűk, alig bírom felkelteni a végén, olyan mély álomba zuhan. Mostanában már Ajsa is belealszik - fekszem középen és két oldalról hallgatom a szuszogással vegyes horkolást. :-)

Én a harmadik alkalommal jártam hasonlóképpen: más pontokba kaptam a tűket és alig bírtam hazaérni. Sosem alszom napközben, de délután 6-kor kidőltem és megszakítás nélkül aludtam 12 órát. Olyan szintű ólmos fáradtság fogott el, amihez hasonló korábban nem éreztem. Másnapra már semmi bajom nem volt, de előző nap, mint egy darab fa, kidőltem.

Akupunktúrával párhuzamosan továbbra is hordtuk a szemüveget, szemtapaszt, amivel minden reggel megvívtuk a harcunkat Csengével, de folyamatosan erősítettük benne, hogy ez az ő érdekében történik és ha rendes és egész nap viseli, hamarabb fog meggyógyulni a szeme. Folyt a kalózkodás, még egy olyan könyvet is felkutattam, amit szemüveges gyerekeknek írtak és hurráoptimizmussal hirdeti, miért is jó, ha a szemüvegesek táborába tartozol...

Igyekeztünk, de azért zaklatottak voltunk. Majd egyszercsak ülök a gép előtt...valaki megoszt egy videót: "Dobjuk el a szemüveget!" Megnézem az egy órás youtube videót...és elbizonytalanodom. Az Oroszországban tartott előadás a szem felépítésének, működésének részletezésével kezdődik, miért lát homályosan a rövidlátó, miért a távollátó, a retinához képest hová vetül a látott kép. És következik a lényeg: a lencsékkel és dioptriákkal a szemorvosok a retinára fókuszálják a látott képet, azaz a látás ismét élessé válik. A probléma csupán annyi, hogy a valós okot nem kezelték. Csak korrigáltak.
Mint amikor egy fájó, vagy sebes lábnak mankót adnak...de nem kezelték a lábat magát. Ha az ember orrára szemüveg kerül, többé már nem a szemének kell erőlködnie, a lencse átveszi ezt a feladatot helyette, míg a szem maga folyamatosan egyre kevesebbet dolgozik és egyre erősebb dioptriákra van szükség. A szemizmok helyett a lencse dolgozik, a szemizmok elsorvadnak. Az előadás közepén pedig következnek azok a gyakorlatok, amiknek rendszeres gyakorlásával maga az ok kezelhető...de ehhez le kell tenni a szemüveget végleg, bármilyen ijesztő gondolat is ez. Izgatottan feküdtem le aludni, az új információk kavarogtak a fejemben. Másnap levettem a szemüvegemet napközben. 21 év szemüveg és kontaktlencseviselés után elég szokatlan volt és kényelmetlen, mennyi minden lett hirtelen homályos a -2,5-es szememmel.

Délutánra persze visszatettem, hisz hogy nézne az ki, hogy a gyerekben tartom a lelket én meg nem hordom. Nem mertem Csengéről levenni a szemüveget. Hogy is tehetném, hiszen három különböző szemorvos állította egybehangzóan, hogy a látását teszem kockára!? Persze, hogy megijedtünk. Magamon még elkísérletezgethetek, de a gyerekemmel nem merem megtenni. Annyi változott a videó hatására, hogy óvoda után mindannyian beálltunk a szoba közepére (én és a három gyerek) és elvégeztük közösen a feladatokat. Ilyenkor Csengével levetettem a szemüveget, hisz abban nem ér semmit a gyakorlat.

Az egy órás előadás, ami elindított az új úton, alapvetően a Bates-módszeren alapszik. Nagyon tömören és röviden: Bates egy 100 évvel ezelőtt élt szemorvos volt, aki arra tette fel az életét, hogy az emberek szemét meggyógyítsa. Kudarcként élte meg, hogy a páciensek, mikor visszatértek hozzá kontrollra, egyre rosszabbul láttak, egyre erősebb szemüveget kellett nekik felírnia. Az egyik beteg egyszer elutazott valahová 1,5-2 hónapra, ám a szemüvegét véletlenül otthon hagyta. Nyaralás után elment Bateshez kontrollra, aki meglepődve tapasztalta, hogy a páciens szeme, látása javult. Beleásta magát a témába, rengeteg kísérletet, megfigyelést hajtott végre, mely során rájött, hogy a szem különböző szituációkban eltérően viselkedik, így például stresszes helyzetben kifejezetten rosszabbul teljesít.

Az általa kidolgozott feladatok nagy része ennek a stresszes állapotnak a feloldásáról szól: ha a mentális stressz - ami a kiváltó oka a szemproblémának - megszűnt, a helyes látás visszaáll (mindegy, hogy rövidlátásról, távollátásról, kancsalságról, tomaplátásról, vagy akár színtévesztésről beszélünk).

Őszintén szólva Bates módszerébe és az őt Magyarországon képviselő Vén Péterbe már egyszer belefutottam, mégpedig a "mind a három gyerekre rakjunk szemüveget" bejelentés utáni napokban, amikor épp a Rókus Kórházat igyekeztem elérni, hogy még egy orvos véleményét hallhassuk. Egészen pontosan anyósom vetette fel óvatosan, hogy létezik Vén Péter, egy ismerősük a gyerekével hozzájár, akinek a látása olyan mértékben javult a gyakorlatok hatására, amit korábban remélni sem mert. Persze ennek előfeltétele a szemüveg letétele, és azokban a napokban ez nagyon ijesztő gondolatnak tűnt...a szemészek tényleg ránk hozták a frászt...Na jó, nézzük, ki is az a Vén Péter! Rákeresek az oldalára (www.szemtorna.hu), beleolvasok a cikkekbe (akkor még nem láttam az egy órás orosz előadást)..."a látás illúzió", írja a bevezető. Te jó ég, ez nekem magas...mi az hogy illúzió, mi az, hogy a látás 90 százaléka az agyban dől el és csak 10 százalékért felelős a szem? Elolvasom a gyakorlatokat...ez nekem túl sok...és lehet, hogy én felnőttként még csak kezdek ezzel valamit, de 5 és 7 éves gyerekeknek ezt mégis hogy magyarázom el? (Utólag kiderült, a gyerekek sokkal hamarabb ráéreznek a lényegre és értik meg a gyakorlatok lényegét, mint az ezerszer korlátoltabb felnőtt).

A "sors" elém dobta a lehetőséget...beleolvastam és hiába vagyok nyitott a hagyományostól eltérő gondolatok iránt, a módszer leírása számomra túl elvontnak tűnt, így elvetettem. Aztán később ismételten belefutottam az internetes előadás által és valami elkezdett bennem mocorogni...Az orosz előadás hatására ismét rákeresek Vén Péterre, rengeteg cikk jelenik meg, interjúk, videók...és lassan, de biztosan elönt a bizonyosság: Csenge a mai naptól leteszi a szemüveget!!! És már hívom is Vén Pétert, hogy időpontot kérjek. Másfél hónapra be van táblázva, annyian kezdtek el hirtelen érdeklődni a módszerrel kapcsolatban, de ááá épp itt egy lyuk...lecsapok rá, két nap múlva nála ülünk a három gyerekkel.

Vén Péter és a Bates-módszer

Én akkor már hetek óta nem hordtam a szemüveget, utcán sem, óvodába menet sem - néha nem találtam a gyerekeimet az udvaron, de mindegy :-))) -, ide azonban kivételesen kontaktlencsében érkezem, szeretném látni, mit látnak a lányok a táblán és mit nem.

Rögtön a legelején rámnéz és megjegyzi: "De anyukának sem jó a szeme, ugye?" Hebegek, hogy "neeem, kontaktlencsét hordok, 11 éves koromban kaptam szemüveget." "Hát akkor nem sikerült ezt jól kikezelni" válaszolja, a bal szememmel kifelé nézek és a fejemet is a szemprobléma miatt ferdén tartom...sőt, mint a következő 2 órában kiderül, ha mosolygok, a szám bal szeglete is arra torzul amerre elnéz a bal szem...sose tűnt fel, családomnak sem, férjemnek sem, de a szakember rögtön kiszúrta. (Megjegyszem szemorvos sosem, hiszen nem globálisan vizsgálják az embert, csak a szemébe kukucskálnak szigorúan...)

A következő két óra, amit a lányokra fordít, véglegesen megszilárdítja bennünk az érzést, hogy végre megtaláltuk a helyes utat az elmúlt hónapok gyötrődései után. Csenge az első, a feladata az lenne, hogy gondoljon egy fekete dologra - a lényeg, hogy a gyerek valamiféle kapcsolatban legyen a tárggyal, így könnyebben el tudja képzelni. Hát, nálunk nincs sok fekete otthon, de csak eszébe jut valami: egy fekete plüss párduc. Nagyon jó, akkor csukd be a szemed Csenge, el tudod képzelni ezt a párducot, látod magad előtt? Igen. Nyisd ki a szemed, el tudod képzelni, ide a falra is? Igen. A plafonra is? Igen. És a táblára, ahol a jelek vannak? Igen.

Szuper, ezzel megvolnánk, ezután jött az első döbbenet. Ismét el kellett képzelnie a fekete párducot, nyitott szemmel, de az egyik szemét takarja le. Letakarta az egyik szemét, ment a dolog. Letakarta a jó szemét és a tompánlátó szemmel nem ment. Na most akkor hogy is van ez? Miért nem tudja a tompánlátó szemmel ELKÉPZELNI az adott dolgott? Csak a "jó" szemével? Hiszen nem konkrét látásról beszélünk, csupán képzeletről...És itt jön az alapgondolat, ami Bateshez kötődik: mert az agyban dől el a látás 90 százaléka...és ezt a blokkot az agynál kell kezelni, nem a szemnél...és a szemorvosok 99 százaléka csak ezzel a maradék 10 százalékkal, kizárólag a szemmel foglalkozik és lencséket pakol az ember orrára.

Ami ezután következett, tényleg döbbenetes volt. "Csenge mit látsz a táblán?" A tábla feléig jutott el tompán látó szemmel, utána semmi. És jött a "fekete párducos módszer": nem baj, ha nem látod, csukd be a szemed és képzelj erre a jelre egy fekete párducot. Minek látod? És Csenge CSUKOTT SZEMMEL megmondja a helyes választ. Férjemmel egymásra nézünk. Menjünk egy sorral lejjebb: nézz rá, nem baj, ha nem látod, csukd be a szemed és képzeld rá a fekete párducot, akkor ez szerinted mi? És Csenge csukott szemmel megmondja a helyes választ. És ötször egymás után megmondja a helyes választ, míg eljutunk a legutolsó, legapróbb sorig. Csukott szemmel. Mi minden egyes sornál egymásra nézünk férjemmel hitetlenkedve és nem értjük, egyszerűen NEM ÉRTJÜK, mi történik.

Majd Ajsa következik. Neki másik módszer jön be inkább, így azt sajátítja el, könnyebben is reagál a szituációra természetéből fakadóan. Ő is csak a közepéig látja a tompán látó szemmel, vagy egy sorral lejjebb. A frissen tanult módszerrel végigolvassa a táblát a legapróbb betűig. Zavartan kacarászva hitetlenkedünk férjemmel. Hanga már kacifántosabb eset, neki elvileg cilinderes korrekcióra lenne szüksége, ráadásul korából adódóan még nem elég megbízhatóak a válaszai. :-)

Két órát töltünk Vén Péternél, több gyakorlatot megtanít, amiket naponta kellene végeznünk, másfél hónap múlva vár minket vissza. Na és ugyebár a lényeg: hajlandóak vagyunk-e belemenni abba, hogy levegyük a szemüveget Csengéről, mert igazából javulás csak így érhető el. Igen, 2 nappal ezelőtt le is vettük, szemtapasszal mi legyen? Az sem kell, csupán az egyik típusú feladat gyakorlása közben takarja le magának a gyerek a jó szemét és a tompán látót trenírozza.

Ott, ahol a "modern orvostudomány" széttárja a kezét és hét éves kor után már szinte semmit sem tud tenni a tompalátás ellen, egy 100 éves módszer épp az ellenkezőjét állítja. Bárki, bármilyen korban elsajátíthatja a technikát és ha képes alkalmazni a mindennapok során, csodákra lehet képes.

Újabb kontroll

Mondanom sem kell, Csenge eszméletlenül felszabadult, ismét "régi arcával" érkezik az óvodába, újra vidám, jókedvű. A gyakorlatokat minden nap szigorúan elvégezzük, érthető módon probléma csak Csenge hozzáállásával volt, mikor hívtam őket a közös edzésre: a legtöbb negatív élmény neki adatott a szemmel kapcsolatban, így nehezebben fogadta el a rendszeres foglalkozásokat, mint testvérei. Elmagyaráztam, hogy olyan nincs, hogy szemüveg, szemtapasz nincs és a feladatokat sem hajlandó csinálni. Ha nem működik együtt, felveheti ismét a a szemüveget, válasszon, melyiket szeretné.

Óvoda után heti egyszer akupunktúra, szemmasszázs, melyet Eőry Ajándok rendelőjében tanultunk (hőkamerával kimutatható módon növeli a szem vérellátottságát), naponta Bates-Vén Péter gyakorlatok.

Közeledett a kontroll időpontja a Rókus Kórházban. Hezitáltunk férjemmel, mi lenne a jó megoldás: mi is kíváncsiak vagyunk, mit mutat ki egy "hagyományos" szemorvos vizsgálata, javult-e a látás, de mégsem szeretnék rögtön azzal nyitni: "Jó napot kívánok, ijesztő intelmei ellenére nem hallgattunk Önre, levettük a szemüveget és a szemtapaszt...na és akkor most kérem nézze meg, mennyit lát a gyerek." Ez így azért nem tűnt kellemes belépőnek...na jó, akkor megbeszéljük Csengével, bemegy szemüvegben, mintha hordaná, aztán lát, amit lát azon a táblán, hazajövünk és folytatjuk a szemgyakorlatokat.

Csenge szemének javulása nagyon jól haladt a másfél hónap során: mikor elkezdtük, rosszabb szemmel már a harmadik sornál bizonytalankodni kezdett, nem látta...másfél hónap elteltével ugyanez a bizonytalanság a HATODIK sornál kezdődött el (a tábla összesen nyolc sorból áll és a maradék kettőt csukott szemmel mondta meg). Férjem, aki hitetlenkedve nézte végig az egyik látástábla-olvasó gyakorlatunkat, kíváncsi lett valamire. Kiültette Csengét 10 méterre a táblától (a gyakorlatot 5 méterről kell végezni). A távolság irreális, egy jó szemű ember is csak fekete pontként látja az utolsó sort, kizárt, hogy bárki meg tudja mondani, milyen jelek szerepelnek ott. "Nem baj Csenge, ha nem látod, senki sem látná" - kezdtem - "csukd be a szemed és képzeld oda a fekete párducot" És megmondta, mire mutattam! Ok, nézzünk még egyet, ez lehet véletlen is...és megint helyes a válasz!!!
Röviden a jelenség lényege: a látás 90 százalékban az agyban dől el. Ha a szem akár fél másodperc erejéig is, de látott egy adott képet, azt már az agy felfogta...és onnan már csak elő kell hívni az információt. De ezt görcsös bámulással, "akarom látni" hozzáállással nem lehet. Ajsát kérdeztem egyszer, mégis mit lát csukott szemmel, amikor előhívja az agyából a képet. Nála ugyanis más technika jött be, ő csukott szemmel elképzeli, hogy az adott jel mozog. Nyitott szemmel már nem látja az x-edik sort, "csukd be a szemed és képzeld el, hogy mozog"...egyszercsak boldog mosolyra húzódik a szája, "látom már, nagyon mozog...és rózsaszín", kiált fel boldogan, majd megjelenik neki csukott szemmel a jel nagyobb méretben. Ha már mosolyog, tudom, hogy a helyes választ fogja adni. Vele egyszerűbben ment a dolog.
És ez az a jelenség, ami nekünk, felnőtteknek teljesen hihetetlen. Épp ezért utasítottam el, mikor legelső alkalommal belefutottam a cikkekbe. Korlátolt felnőttként nem értem, de a gyereknek ez még egyértelmű: "persze, mozog a betű, a Kinder figura, mi ebben a fura, anya?" Én meg csak pislogok.

Egyszóval ott tartottunk, hogy Csenge eljut a táblán nyitott szemmel a hatodik sorig. "Akkor most rakd már fel légyszíves a szemüveged...így kéne majd elolvasnod a doktornéninél a táblát." És nem látja a MÁSODIK sort...szemüvegben! Vedd le a szemüveged" És látja a hatodik sorig a nyolcból! Na jó, ez egyértelmű: lemondom a kontrollt, szemüvegben végképp nincs értelme visszamenni...lefejeli a gyerek az ajtófélfát. :-) De akkor is kellene találni egy szemorvost, hogy hivatalosan ia hallhassuk, milyen fejlődés történt.

Másfél hét múlva ismét Vén Péternél vagyunk, eltelt a másfél hónap első találkozásunk óta, nézi, vizsgálja Csenge szemét, jegyzetel, majd jön Ajsa és kibukik belőle a csodálkozó kérdés: "Mit csináltak ezekkel a gyerekekkel?" "Minden nap végeztük a gyakorlatokat." Következik a látástábla: Ajsa a tompán látó szemmel az utolsó sorig elolvas mindent, Vén Péter gyakorlatilag gyógyultnak titulálja. Csenge szemével súlyosabb problémák voltak, ám így is a tábla fele helyett a tábla utolsó előtti soráig látja a jeleket. A javulás még őt magát is szemmel láthatóan meglepte.

Egyetért azzal, hogy orvoshoz szeretnénk vinni kontrollra a lányokat, be is ajánl minket valakihez, aki azon kevesek közé tartozik a szemorvosok táborán belül, aki nem ellenzi, sőt tanítja is a Bates-módszert. Egy héttel később már a Repülőorvosi Központban várakozunk, kedves, mosolygós doktornéni, Dr. Ungváry Lilla (www.szemlelek.hu) fogadja a lányokat, a vizsgálat merőben eltér attól, amivel ezidáig találkozhattunk.

Van itt háromdimenziós ábra, kötél csomókkal, majd a legvégén a látástábla, de az is kint az udvaron, nem pedig a stresszforrást jelentő rendelőben. A szemész jegyzetel, helyesel, bólogat, ismét jegyzetel...majd a vizsgálat végén, mint szemorvos arra biztat, folytassuk a gyakorlatokat, nincs szükség szemüvegre és készüljünk fel az iskolakezdésre. A legtöbb gyerek ugyanis iskolás korában kap szemüveget és ennek semmi köze a sok olvasáshoz, a lecke feletti görnyedéshez, a rossz megvilágításhoz, vagy a szülőktől örökölt szemproblémákhoz. A látás romlását ugyanis minden esetben stressz váltja ki, melynek hatására helytelen nézési szokás alakul ki (például iskolában a tábla egész napos stresszes bámulása) és már írják is fel szerencsétlen gyereknek a szemüveget.

Vén Péter is erre készített fel mindket: az iskolakezdéssel várható majd látásromlás, a feladat csupán annyi lesz, hogy ezt egy természetes jelenségnek fogjuk fel, nem szabad bepánikolni, és a feladatokat gyakrabban kell végezni. Ha ezt észben tartjuk, nem lesz gond.

Áthatolhatatlan fal

Rengetegen kipróbálták már a módszert, ám az első balsikernél feladták: hiába látott a gyerek már az utolsó padból mindent tisztán, mikor korábban az elsőből sem ment (az iskolában már képes volt alkalmazni a helyes látástechnikát). Majd anyuka elviszi a gyereket a szemorvoshoz, fehér köpeny, rendelő, mit látsz a táblán? És nem lát...anyuka bepánikol, hagyjuk a Bates-módszert, nem jó ez semmire, kérem doktor úr, írja fel azt a szemüveget, akkor legalább nyugodtan alszom.

Saját magam tapasztaltam, hogy Csenge (aki stresszelősebb típus, mint ikertestvére és a feladatok elsajátítása is épp ezért nehezebben megy), aki már az utolsó két sor kivételével végigolvasta itthon a táblát a rosszabb szemével, rosszabbul teljesített, csak mert tokaji nagyi is nálunk volt és életében először más előtt kellett végigcsinálnia a feladatot.

Hazánkban nagyon kevés olyan szemorvos van, aki elfogadja a Bates-módszert, tanítja azt és elveti a szemüveget. Egyrészt nem ismerik, így hevesen tiltakoznak ellene, másrészről mennyi ideje is van egy átlag szemorvosnak a páciensre? 15 perc és jöhet a következő...15 perc alatt kiderült, ki meddig látja a táblát, "4. sor, az azt jelent ennyi dioptria, tessék felírtam a szemüveget, mehet kiváltani!" Bates-módszer tanítása másfél órán keresztül? Ugyan már, annyi idő nincs. Hogy arról már nem is beszéljek, mennyit költ az ember méregdrága keretekre, szemüveglencsékre, kontaktlencsékre, kontaktlencseápoló folyadékokra és szemműtétekre. Ez a bevételkiesés bizony nem lenne érdeke a "szemiparnak"...

A történet ITT folytatódik

Egyszer, egy idősebb cherokee bennszülött így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a hamisságokat, és a büszkeséget.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.